Isten hozta a Rózsafüzér Királynéja Plébánia honlapján!

Lelki tükör - a parancsok alapján...

•    A „főparancs” első része: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből. Hogyan állok ezen a téren?
•    A „főparancs” második része: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Szeretem-e magamat, és így képes vagyok-e másokat szeretni? A szeretet nem érzés, hanem annak belátása, hogy valaki érték, értékes és ezért áldozatot hozok érte.
•    Vétkezni lehet gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Ennek szellemében kell a lelki tükröt értelmezni.
•    Sem az aggályosság, sem az erkölcsi lazaság nem megengedhető. Egyik sem jobb a másiknál, mind a kettő a lelkiismeret torzulása.
•    Alapelv a szentírási norma: ami a lelkiismeret ellen van, az bűn.

1. Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!
•    Az első parancs előírja és megparancsolja a hitet, a reményt és a szeretetet. Ezeket a sarkalatos erényeket a vallásos élet gyakorlásával, az imádsággal lehet begyakorolni.
•    Az imádás a teljes személy, az értelem, az akarat és az érzelem hódolata Isten előtt. Van-e része életemben az imádásnak?
•    Imádkozom-e reggelente? Eltervezem-e, hogyan fogom ma Istent és embertársaimat szolgálni?
•    Imádkozom-e esténként? Hálát adok-e a napért? Végzek-e lelkiismeret vizsgálatot?
•    Napközben eszembe jut-e Istenem, szólok-e Hozzá?
•    Odafigyelek-e az imámra, hogy valódi beszélgetés, igazi Isten-tisztelet legyen, vagy csak sablonos szöveg?
•    Törekszem-e a családi közös ima kialakítására?
•    Imádkozom-e a családomért, szeretteimért?
•    Imádkozom-e a világban lévő nyomorúságokért, bajokért?
•    Imádkozom-e a halottaimért?
•    Vannak-e az életemben bálványok, amelyektől függök, amelyek kiszorítják életemből Isten jelenlétét?
•    Ragaszkodom-e valamihez, vagy valakihez túlzóan, bűnösen? Mi az, amiért bármit föláldoznék?
•    Hittem-e a babonában, mágiában, varázslásban? Végeztem-e ilyent?
•    Jártam-e jósnál, kuruzslónál?
•    Igyekezem-e megismerni hitemet, annak tanítását?
•    Egyetértettem-e Isten, hit vagy vallásellenes beszédekkel, mozgalmakkal, szervezetekkel?
•    Szeretem-e az Egyházamat? Ha kell, kiállok-e érte?
•    Tiszteletben tartom-e mások hitét, vallását?
•    Ha megfogadtam valamit Istennek, betartottam-e?
•    Ígérgetek-e fölöslegesen?

2. Isten nevét hiába ne vedd!
•    Isten neve szent, a teremtett világ öntudatlanul is tiszteli. Az embernek tudatosan kell Őt megdicsőíteni.
•    Káromkodtam-e? A káromkodás Isten, szentek, szentségek szidása, nem méltó módon történő emlegetése. Milyen gyakran? (A trágárság sem helyes, de más súlyú dolog.)
•    Szoktam-e emlegetni Isten nevét fölöslegesen, tiszteletlenül?
•    Mondok-e fohászt, ha káromkodást hallok?
•    Esküdöztem-e fölöslegesen?
•    Szent dolgokkal tréfálkoztam-e?
•    Odafigyelek-e a beszédem tisztaságára?
•    Szégyellem-e hitemet, ha szükséges volt megvallottam-e Isten nevét?

3. Az Úr napját szenteld meg!
•    Az Egyház azért írja elő a vasárnaponkénti misén való részvételt, mert a hit hallomásból ered, s az embernek hallania kell újra és újra, hogy Krisztus föltámadt a halálból, és hogy értünk adatott.
•    Vasárnap, ünnepnap mulasztottam-e szentmisét? (Aki beteg, vagy súlyos okból akadályoztatva van, az föl van mentve a misén való részvétel kötelezettsége alól.)
•    A misén kívül megszenteltem-e a vasárnapot és az ünnepeket? Tartózkodtam-e a szolgai munkától?
•    Pihenésre és ünneplésre fordítottam-e az egyházi ünnepeket?
•    Elkövettem-e mindent, hogy a szentmisén áldozhassak?
•    Figyelek-e a szentmisén?
•    Tudok-e ünnepelni, másoknak, a családomnak ünnepet készíteni?
•    Elrontottam-e mások ünnepét?
•    A bűnbánati napokon szoktam-e valamit tenni Isten iránti szeretetből? (Ha elfelejtettem, pótoltam-e más napon?)

4. Atyádat és anyádat tiszteld!
•    Tisztelni azt jelenti, hogy elismerjük valakinek az életünkben betöltött szerepét, tehát a tisztelet nem érzés. Más büszkének lenni a szüleinkre és más tisztelni őket. Ha büszke is lehetek rájuk, az Isten külön adománya. Máshogyan kell tisztelni gyerekkorban és máshogy felnőttként.
•    Tisztelem-e szüleimet? Engedelmes vagyok-e? Próbálok-e örömet szerezni nekik?
•    Lehetőségeim szerint felnőttként gondoskodom-e idős szüleimről, nagyszüleimről?
•    Gyermekként segítek-e szüleimnek az otthoni munkában?
•    Imádkozom-e a családomért, szüleimért, nagyszüleimért, testvéreimért?
•    Imádkozom-e házastársamért, annak szüleiért?

      Családtervezés az Egyház tanítása szerint (semmi mesterséges beavatkozás, stb.)?
•    Imádkozom-e gyermekeimért, jövőjükért, hitükért?
•    Megtisztelem-e az anyaságot?
•    Meg tudom-e bocsátani szüleim gyöngeségeit, esetleges bűneit?
•    Meg tudom-e bocsátani gyermekeim gyöngeségét?
•    El tudom-e fogadni, megbocsátom-e házastársam gyöngeségeit, hibáit?
•    Tisztelem-e az idősebbeket (iskolában, utcán, stb.)?
•    Segítem-e a gyöngébbeket?
•   Egyetértek-e akár szavaimmal, akár viselkedésemmel – a családi élet és szeretet bármilyen lejáratásával, kifigurázásával?
•    Lehetőségem szerint védem-e a családi élet szentségét, kérem-e ebben Isten segítségét?
•    Hozok-e áldozatot a nehéz helyzetben lévő családokért?
•    Tisztelettel vagyok-e az elöljáróimmal szemben?
•    Tisztelettel viselkedek tanáraimmal szemben?

5. Ne ölj!
•    Az életnek van megengedett kioltása, mint az önvédelem, és van meg nem engedett kioltása, ez a szándékos gyilkosság, ami égbekiáltó bűn.
•    Az emberi élet szent a fogantatástól kezdve, vigyázok-e rá, tisztelem-e?
•    Volt-e abortuszom, működtem-e közre ilyen gyilkosságban, helyeseltem-e ezt a gyakorlatot?
•    Vigyáztam-e magam és mások egészségére, testi épségére?
•    Törekszem-e a szív békéjére, mert abból származik minden keserűség, harag és gyilkos indulat?
•    Szoktam-e verekedni, durva lenni, gúnyolódni? Másoknak fájdalmat okozni? Ha megbántottam valakit, próbáltam-e jóvátenni?
•    Fékezem-e haragomat és indulataimat?
•    Haragszom-e, gyűlölök-e valakit?
•    Törekszem-e a kiengesztelődésre, megbocsátásra?
•    Imádkozom-e azokért, akik megbántottak, akikre haragszom?
•    Tisztelem-e az élet bármilyen formáját?
•    Vigyázok-e az élőlényekre, nem kínzom-e azokat fölöslegesen?
•    Tisztelem-e az időseket, próbálom-e enyhíteni szenvedéseiket? Elítélem-e az aktív eutanáziát?
•    Készülök-e saját halálomra?
•    Tudatosítottam-e magamban, hogy az öngyilkosság bűn, súlyos lázadás Isten ellen?
•    Csábítottam-e mást bűnre?
•    Van-e bennem részvét és segítőkészség a bajban lévők, a szenvedők és a szegények iránt?
•    Vétettem-e a közlekedési szabályok ellen?

6. Ne paráználkodj!
•    Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, így a nemiség Isten akaratából fakad. Kiteljesedett emberség csak a nemiség integrálásából fakad.
•    Tiszteletben tartom-e saját és mások testét?
•    Küzdök-e azért, hogy testi ösztöneimet én irányítsam, és ne azok engem?
•    Paráználkodtam-e? Gondoltam, beszéltem-e tisztátalant? Néztem, olvastam-e szándékosan ilyet?
•    Törtem-e házasságot? Okot se adok rá...
•    Vigyázok-e házasságomra, a házastársi hűségre?
•    Tettem-e ki veszélynek házasságomat? Ápolom-e magamat, a testemet, a külsőmet, hogy ne nehezítsem meg házastársam hűségét?
•    Cselekedtem-e tisztátalant – mással vagy magammal (önkielégítés...)
•    Nem viselkedtem-e kihívóan, szemérmetlenül? Hiányos öltözék...
•    Homoszexuális kapcsolat...?

7. Ne lopj!
•    A teremtett világ javainak egyetemes rendeltetése van. A fölösleg nem jogos tulajdon, de a magántulajdon szent, semmilyen erőszakkal nem lehet azt senkitől elvenni.
•    Vigyázok-e a világ javaira, ezeket az „unokáinktól kaptuk kölcsön”?
•    Szoktam-e pazarolni az anyagi javakat: ételt, pénzt, stb.?
•    Becsülettel dolgozom-e?
•    Vettem-e el olyat, ami nem az enyém? Visszaadtam-e már? (Amit titokban vettem el, azt lehet titokban visszatenni.)
•    Szoktam-e lehetőségeimhez mérten másokat anyagilag is támogatni?
•    Betartom-e a szerződéseket?
•    Szoktam-e bliccelni?
•    Vigyáztam-e magam és mások holmijára?
•    Törekszem-e a nagylelkűségre?
•    Felelősnek érzem-e magam a közösség javaiért (iskolában, utcán, vonaton)?
•    Nem „lopom-e” az időt? Becsülettel végzem-e kötelességeimet?

8. Hamis tanúságot ne szólj embertársad ellen!
•    A hazugság az igazságnak meg nem engedett eltitkolása, amikor a másiknak joga lenne tudni az igazságot, és azt eltitkolom előle. A hazugság sátáni bűn.
•    Törekszem-e az igazságra? Az igazság ugyanis Jézus szerint szabaddá tesz minket.
•    Eléggé nyílt vagyok-e?
•    Kerülöm-e a kétes, nem egyértelmű helyzeteket? Tolakodó vagyok-e?
•    Hazudtam-e? Okoztam-e ezzel másnak kárt? Próbáltam-e jóvátenni?
•    Rágalmaztam-e? Fogtam-e másra olyat, ami nem igaz? Jóvátettem-e ezt?
•    Megvédtem-e más becsületét, ha tehettem?
•    Elviselem-e az igazságot?
•    Harcolok-e, föllépek-e az igazságtalanság ellen?
•    Egyetértettem-e, támogattam-e akár szóban, akár viselkedésemmel bármilyen rasszista megnyilvánulást?
•    Szoktam-e megszólni másokat?
•    Észreveszem-e másokban a jót? Szoktam-e megdicsérni másokat?
•    Szoktam-e dicsekedni?
•    Hiú vagyok-e?
•    Igényes vagyok-e abban, hogy mit olvasok, vagy hallgatok?
•    Betartom-e adott szavamat?

9-10. Embertársad házastársát ne kívánd! Se más egyebet, ami az övé, ne kívánd!
•    A kívánság nem érzés, hanem törekvés. A kívánság a szívben születik, és onnan kerül a tetteinkbe.
Irigykedtem-e (más értékeire, tehetségére, stb.)?
Szívesen adtam-e a rászorulóknak (tulajdonomból, időmből)?
Elfogadom-e külső-belső adottságaimat? Megbékéltem-e magammal?
•    Kapzsi vagyok-e?
      Elfogadom-e házastársam adottságait?
•    Törekszem-e őt szépnek látni?
•    Féltékeny vagyok-e?
•    Törekszem-e hibáim kijavítására?