Isten hozta a Rózsafüzér Királynéja Plébánia honlapján!

 

Minden nap érdemes megnyitni a Magyar Kurírt is.

www.magyarkurir.hu

2024.

Febr. 19. LITURGIA - FELOLVASÓK
BÍBOROS ÚRRAL KÉSZÜLT INTERJÚ, EBBŐL IDÉZEK:
„Nagyon fontos az igeliturgiának és az áldozati liturgiának a szerves egysége; nagyon fontos, hogy az igeliturgia üzenete eljusson a résztvevőkhöz, mert addig nem lehet beszélni tevékeny részvételről – mert amit ott, valahol elöl fölolvasnak, lehet, nem is hallom, hogy pontosan mit, nemhogy az értelmére valaki ablakot nyitna a számomra.
Ennek az előkészítése, például plébániai szinten, hogy legyen egy munkaközösség, amely a vasárnapi szentmisén majd szerepel, a felolvasón, a kántoron, a celebránson keresztül. Beszéljük meg egy-két nappal előre, hogy lesz az a szentmise, nézzük meg az olvasmányokat, s aki fölolvas, az gyakorolja, s amikor azt mondjuk, most már jó, most már érthető, akkor mondhatjuk, hogy felkészültünk. De beszéljük is meg az egész szentírási szakasznak az üzenetét, hogy mit akarunk átadni a híveknek. Hogyan illik ehhez például a zene, a többi jelnek a sokasága, mert ennek harmóniája van. Lehet szó akár arról, hogy különösebb ünnepeken a részleteket – a gyertyaszenteléstől a bevonulásig, amikor a feszületet viszik két gyertyával vagy a füstölés – tudatosan átgondoljuk, és azt, mit jelent egy összeszedett liturgia végzése…” 
A teljes interjú:

Febr. 12. HÁZASSÁG HETE

Febr. 11. BETEGEK VILÁGNAPJA

Febr. 2. RÓMAI ZARÁNDOKLAT
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nemzeti zarándoklatot hirdetett Rómába 2024. április 23. és 27. között
Az utazást két iroda, a Missiotours és a Via Sacra szervezi. 
Mindkét szervezőnél választhatunk a repülőgépes vagy autóbuszos, 5, illetve 7 napos utak közül. 
A programok számos népszerű zarándok- és turista helyszínt érintenek. 
Közös esemény az április 25-én tartandó főpapi szentmise és a pápai audiencia, találkozás FERENC pápával. 
A Via Sacra lelkivezetőt is biztosít a repülőgépes úthoz VARGA NORBERT, a buszos utazáshoz TÁL ZOLTÁN atya személyében. Ez utóbbin zarándok-idegenvezetőként KUZMÁNYI ISTVÁN diakónus úr is segíti a szent helyek megismerését. 
További részletek a missziotours.hu/zarandoklatok és a viasacra.hu/zarandoklatok oldalon találhatók.

2023.
Dec. 25. Fábry Kornél püspök"élete"

Dec. 12. NAPI EVANGÉLIUM - Mária Rádió
7 óra 16 perc után...

Dec. 7. FOKOLÁRE

Dec. 6. KARÁCSONYRA

Nov. 22. CIKLUS SHOW
A természet rajongója, végigjárta az El Caminót, és szabadidejében a Mátrában kirándul. Orvosként végzett, de a családi egészségnevelés lett a hivatása. Ebben is a természetesség híve, ám a lányoknak szóló Ciklus Show felvilágosító program kitalálójaként fontos számára a tudatosság, hogy a fiatalok tisztában legyenek saját testük-lelkük működésével. Vallja, hogy a testi és a lelki egészség elválaszthatatlanok egymástól, megteremtésében és megtartásában pedig kulcsszerepe van a családnak. Vendégem a Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett Hortobágyiné dr. Nagy Ágnes orvos, a \"Boldogabb családokért\" Családi Életre Nevelés program alapítója, a Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő Egyesület szakmai vezetője. Várja önöket a beszélgetőtárs, Hegyesi Gabriella.
- Ismerősünk... Már nálunk is tartott előadásokat

Nov. 19. MISE A ROKIBÓL

Nov. 10. BÉKE
A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából
A keresztények feladata a béke építésében
Krisztus hívei készségesen és szívvel-lélekkel működjenek közre a nemzetközi rend felépítésében, őszintén tisztelve a szabadságjogokat és a testvéri barátságot. Dolgozzanak annál is inkább, mert a világ nagyobbik része még mindig akkora ínséget lát, hogy Krisztus a szegényekben szinte kiáltva sürgeti tanítványainál a szeretetet. Ne legyen többé az emberek botránya, hogy amíg néhány nemzet a javak özönében bővelkedik, és bizony polgáraik többségét a keresztény név ékesíti, addig mások az élethez szükséges javakat is nélkülözik, és éhínség, betegség meg mindenféle baj gyötri őket. A szegénység és a szeretet szelleme Krisztus Egyházának dicsősége és tanúbizonysága.
Dicsérni és támogatni kell tehát azokat a keresztényeket, kiváltképp ha fiatalok, akik személyesen sietnek az idegen emberek és népek segítségére. Mi több, Isten egész népe köteles szóval és példával elöl járó püspökeivel az élen, erejéhez képest enyhíteni a jelen idők nyomorúságait. Ezt pedig ne csupán a feleslegéből tegye, hanem még a szükségesekből is, az Egyház ősi hagyományainak megfelelően.
A segélyek összegyűjtésének és szétosztásának módját felesleges merev és egyöntetű rendszerhez kötni. Csak jól szervezzék meg mind egyházmegyei és nemzeti, mind pedig világviszonylatban, és ahol csak célszerűnek látszik, kapcsolódjék össze a katolikusok tevékenysége többi keresztény testvérünkével. A szeretet szelleme nem tiltja, hanem éppen nagyon is sürgeti, hogy előrelátó és rendezett legyen a szociális és karitatív munka. Ez okból szükséges, hogy akik a fejlődésben levő nemzetek szolgálatára vállalkoztak, kapjanak kellő kiképzést alkalmas intézményektől.
Az Egyháznak tehát mindenképpen jelen kell lennie magában a nemzeteket átfogó közösségben is, hogy támogassa és ösztönözze az együttműködést az emberek között. Legyen jelen mind hivatalos intézményei útján, mind pedig valamennyi kereszténynek odaadó, őszinte munkálkodása révén, amelyet csupán a mindenkinek tett szolgálat vágya sugall.
Mindez biztosabban elérhető, ha emberi és keresztényi felelősségük tudatában maguk a hívek igyekeznek erősíteni a maguk környezetében a nemzetközi szervezetekkel való készséges együttműködés eszméjét. Az ifjúság vallási és állampolgári nevelésében külön is fordítsanak gondot erre.
Kívánatos végül, hogy a katolikusok a nemzeteket átfogó közösségben a reájuk háruló feladat kellő teljesítése érdekében iparkodjanak odaadóan és bátran együttműködni különvált testvéreikkel, akik velük együtt vallják az evangéliumi szeretetet, és minden más emberrel is, aki igazi békére szomjazik.
És még:

Nov. 5. SZENTMISE TEMPLOMUNKBÓL

Okt. 30. „Adj hálát Istennek!”
 – hite és tehetsége repíti előre az olimpiai és világbajnok Rebeca Andradét
„Az lehetetlen, hogy esténként úgy hajtsd álomra a fejed, hogy előtte ne adj hálát Istennek!”
Rebeca Andradénak szoros a kapcsolata a Mindenhatóval, aki – hite szerint – segítette eddigi útján, ám ahhoz, hogy felérjen a világ tetejére, a Jóisten segítsége önmagában kevés lett volna, kellett hozzá a brazil lány alázata, kitartása.
És a hite mellett hite – önmagában.
„Álmodj, élj, és légy hálás mindennap.”
Ez is olyan kijelentés, amely megmutatja, hogyan is él Rebeca Andrade. (Nemzeti Sport)

Okt. 26. MÁRIA

Okt. 19. SZINÓDUS KEZDÉS – ÖKUMENIKUS IMÁVAL
Az egész „híradó” 37 perces, de ami miatt küldöm, az a kb. 26.50 perctől kezdődik…

Okt. 15. SZINÓDUSI TUDÓSÍTÁS

Okt. 7. HÁZASSÁG ELŐTTI TISZTASÁG
Sokat hallottunk már a tisztaságról, de valószínűleg főként hitbeli érveket sorakoztattak fel előttünk, hogy miért érdemes önmegtartóztató életmódot folytatni a házasságig. 
Most, többek tapasztalatát összegyűjtve íme 27 nem vallási indok a tisztaság mellett!
„Tudjuk, mi a különbség a szeretet és a kihasználtság állapota között” – mondja Christopher West, a Test Teológiája Intézet kutatója – „és vágyunk arra, hogy szeressenek minket, de gyakran megelégszünk azzal, hogy kihasználnak minket. Más szavakkal mondva: vágyunk arra, hogy lássanak minket, de sokszor megelégszünk azzal, hogy nézzenek minket. Ha valaki csak néz, de nem lát, akkor egy dolognak titulál, ha azonban lát engem teljes méltóságomban, személyként ismer el. A dolgok eldobhatók. A kenyérpirítónkat, ha elromlik és nem sikerül megjavítani, kidobjuk, és veszünk helyette egy újat. A dolgok nélkülözhetőek, lecserélhetőek és megismételhetőek.
Amikor valaki egyik éjszaka veled fekszik le, másnap éjjel pedig másvalakivel, vajon miért fáj annyira? Mert lecserélhetőnek érzed magad.
De mi nem pusztán dolgok vagyunk, nem valamik vagyunk, hanem valakik. Nélkülözhetetlenek vagyunk, és sebet ejt rajtunk, amikor elhasználnak minket. A sebesülés azt a felismerést hozza, hogy nem arra vagyok teremtve, hogy eldobjanak. Mert én pótolhatatlan és megismételhetetlen vagyok. Nem vagyok lecserélhető. A szexuális egyesülés azt hivatott kifejezni, hogy látom és elismerem a másikat teljes méltóságában, és így szeretem őt. Ez azt jelenti, hogy soha nem fogom őt eldobni, soha nem fogom elhagyni. Soha nem fogom mással megismételni azt az élményt, amit vele átélek.”
Az alábbiakban 27 indokot találsz amellett, hogy miért érdemes várni a szexszel a házasságig, és ezek közül egyik sem vallási indíttatású. 
Az érveket Emily Wilson amerikai keresztény influencer gyűjtötte be többektől, olyan emberektől, akik vártak, és olyanoktól is, akik nem vártak a házasságig. Íme:
1. A szexuális életemmel való tiszteletteljes bánásmód segít emlékeztetni az értékemre
2. A szex a házasságra tartogatva megkönnyíti a párkapcsolatokat (amelyek már önmagukban is elég nehezek tudnak lenni). Mikor a legutóbbi kapcsolatom véget ért, úgy éreztem, összedől a világ. Nem is tudom elképzelni, mennyivel rosszabb lett volna a helyzetem, ha a szex is a kapcsolat része lett volna, hiszen az még jobban összekuszálja az érzelmeket.
3. Ha vársz a házasságig, az egy teljesen biztos módja annak, hogy megtudd, őszintén szeret-e egy férfi, vagy csak vágyakozik utánad, mert az önfeláldozás a szeretet legigazibb formája. A házasságig való várás megmutatja, hogy a párod valóban irántad érdeklődik-e, és nem csak azért van veled, hogy testi kielégülést kapjon.
4. Furcsa álmaim vannak az exeimről, akikkel szexuális kapcsolatom volt, és azt kívánom, bárcsak ne lenne több ilyen.
5. A szexet a házasságra tartogattam, mert a nem szexuális jellegű párkapcsolati kötődés elengedhetetlen ahhoz, hogy tartós legyen a kapcsolat. Nem sokkal az első házassági évfordulónk után három hónapra kórházba kerültem, és utána még hónapokig nagyon gyenge voltam. A férjem minden nap mellettem volt. Ha csupán a szexre hagyatkoztunk volna a kötődésben, nem vészeltük volna át ezt az időszakot.
6. Túl sok nőt hallottam már azon aggódni, hogy a srác, akivel éppen járnak, megfelelő-e számukra, mert a szex nem olyan jó, mint egy korábbi barátjukkal volt, aki egyébként egyáltalán nem bánt velük jól.
7. Amikor a szexet első alkalommal a házastársaddal tapasztalod meg, azzal az emberrel, aki elkötelezte magát amellett, hogy egy életen át tisztelni és szeretni fog téged, a szeretet egyik legtisztább formáját tapasztalod meg: önmagadat adod, miközben befogadod a másikat.
8. A férjemnek és nekem sincs senki, akivel összehasonlíthatnánk egymás teljesítményét. Tökéletesen elégedett vagyok vele, mert csak vele van ilyen tapasztalatom. Ha lennének más szexuális tapasztalataim is, akkor tudatában lennék a különbségeknek, és könnyű idealizálni a korábbi barátokat akkor, mikor nehéz időt éltek meg a kapcsolatotokban, például a gyerekek miatt.
9. A fizikai intimitás mellőzése az együttjárás és a jegyesség szakaszában biztosította, hogy tisztán lássuk, milyen jövőről alkotott elképzeléseink vannak, és milyen elvárásaink vannak a kapcsolatunk kapcsán.
10. A szex újdonsága és izgalma idővel kezd elkopni egy kapcsolatban, és könnyű belemerülni a fizikai intimitásba, nem elég időt eltöltve a kapcsolat valódi építésével. Ha nem építitek ki az intimitást más szinteken, nehézségekbe ütközhettek, amikor néhány év házasság után a szexuális életetek már nem olyan, mint régen volt.
11. Nem akarok azon szorongani, hogy mit gondolnak rólam, a „teljesítményemről” az új szexuális partnerek.
12. Nem vagyok még kész egy gyermek érkezésére.
13. A házasságig való önmegtartóztatás sokkal könnyebbé tette elengedni azokat a férfiakat, akik összetörték a szívemet.
14. Azt akarom, hogy a várandósság egy nagyon örömteli és izgalmas életesemény legyen, és tudom, hogy ezt csak a házasság biztonságában fogom érezni.
15. Azért is várok a házasságig, mert még senkivel sem találkoztam, aki megbánta volna, hogy ezt az utat választotta, viszont sok olyan embert ismertek, aki megbánta, hogy nem várt.
16. Öt éve vagyok már házas, és nem készültünk tisztán, de bárcsak így tettük volna! Bárcsak megértettem volna akkoriban, hogy micsoda tiszteletet mutattunk volna egymás felé a várakozással, az önmegtagadás alapjainak megteremtésével.
17. A férjem 30 éves koráig várt rám, így amikor öt hónappal az esküvőnk után váratlanul egy évre Afganisztánba küldték dolgozni, sosem voltak kétségeim a hűsége felől.
18. Az önmegtartóztató élet tiszteletben tartja a jövendőbeli házasságodat. Ha egy házasságot már azelőtt tisztelünk és becsülünk, mielőtt létezne, csak képzeld el, menyire fognak majd téged házastársként tisztelni és szeretni!
19. A fizikai intimitás gyakran a kapcsolati problémákra adott sebtapasszá válik, amely elrejti azokat a jeleket, amelyek megmutathatnák, hogy nem a megfelelő kapcsolatban vagy.
20. Azért döntöttem úgy, hogy várok a házasságig, mert ez a döntés mély szabadságérzettel töltött el. Egyszer sem kellett azon aggódnom, hogy van-e nemi betegségem, terhes vagyok-e, vagy mi van, ha a másik csak a szex miatt akar engem.
21. Mindig azt hittem, hogy a leendő házastársamnak tartogatom magam, de amikor megházasodtam, rájöttem, hogy ez a legnagyobb ajándék, amit saját magamnak is adhattam. Nem cipeltem semmilyen terhet a korábbi szexuális kapcsolataimból, és semmi sem tartott vissza attól, hogy szabadon szeressek.
22. Azzal, hogy nincs házasság előtti szex, nem terelődik el a figyelmetek azokról a gennyes sebekről, amelyek egy nap tönkretehetik a kapcsolatotokat. Arra koncentrálhattok, hogy foglalkozzatok velük, mielőtt még nagyobb problémává válnának.
23. A várakozás arról szól, hogy igent mondok az igaz szeretetre és az áldozathozatalra, és ez nagyszerű lecke a házasság sikeréhez. A szeretet és az áldozatvállalás olyan döntés lesz, amit minden egyes nap meg kell hoznod, különösen azután, hogy kimondtad az igenedet az oltár előtt.
24. Soha nem akarnám a legcsekélyebb kétséget sem érezni afelől, hogy hiba volt odaadni magam valakinek a szexuális együttlétben – és ha tisztán készülök, nem is kell emiatt aggódnom.
25. Azzal, hogy várok a házasságig, tudom, hogy nem maradok túl sokáig egy rossz kapcsolatban pusztán azért, mert a szexuális együttlét által felszabadított hormonok miatt kötődöm a másikhoz. Találhatok egy olyan személyt, aki élettel telibbé teszi a szívemet, nem csak a kényelmesség érzésével tölt el.
26. Nem akarom átélni azt a fájdalmat, hogy mindenemet odaadom egy másik embernek a szexben, majd ez a kapcsolat véget ér, és amikor a jövőben találkozunk, az exem úgy viselkedik, mintha nem is léteznék, mintha nem lett volna semmi közünk egymáshoz.
27. Teljesen biztos akartam lenni abban, hogy az első férfi, akivel lefekszem, másnap reggel is ott lesz mellettem. És teljes szívvel bíztam abban, hogy az férfi, akit jól ismerek és aki előző nap fogadalmat tett nekem a barátaink és családjaink előtt, ilyen lesz.
Ha van még benned kétség, hogy érdemes-e várni a szexszel a házasságig, olvasd el még egyszer a listát és elmélkedd át! Ha pedig nem tisztán készülsz a házasságra, ne feledd, hogy mindig van lehetőség az újrakezdésre, és meghozza a gyümölcsét, ha Isten törvényeit megtartva éljük az életünket!

Okt. 5. RÓZSAFÜZÉR APOSTOLA

Szept. 25. Közünk egymáshoz

Szept. 23. PIO ATYA
Könyörögj érettünk!

Szept. 14. RONALDO

Szept. 12. ÚJ VÁROS

Aug. 30. IMRE ATYA

Aug. 25. VÉGRENDELET
( A 11 gyermekes Szent Lajos király Lajos fiához írt lelki végrendeletéből)
Kedves fiam, mindenekelőtt arra buzdítlak, hogy szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és minden erődből; e nélkül ugyanis nincs üdvösség.
Fiam, tartózkodnod kell mindattól, amiről tudod, hogy nem tetszik az Úrnak, vagyis minden halálos bűntől. Inkább vállald a vértanúság valamennyi kínját, mint hogy egyetlen halálos bűnt is elkövess.
Továbbá, ha az Úr valamilyen megpróbáltatást bocsát rád, adj hálát érte, és viseld el szívesen, tudva, hogy ezt talán nagyon is megérdemelted, és hogy ez is a javadra válik. Ha viszont az Úr jóvoltából sikerekben lesz részed, alázatosan hálát kell adnod érte. Óvakodjál, nehogy a siker romlásodat okozza, akár hivalkodó dicsekvésed miatt, akár pedig bármi más módon. Vigyázz tehát, nehogy megsértsd és megbántsd Istent éppen azokkal az ajándékokkal, amelyeket tőle kaptál.
Szívesen és áhítattal végy részt az Egyház istentiszteletén. Amikor a templomban vagy, ne nézegess szórakozottan ide-oda, ne beszélgess feleslegesen, hanem imádkozzál összeszedetten az Úrhoz ajkad fohászaival és szívből fakadó elmélkedéssel.
Együttérző szívvel fordulj a szegények, szerencsétlenek és elnyomottak felé. Amennyire tőled telik, támogasd és vigasztald őket. Minden kapott jótéteményért adj hálát Istennek, hogy méltó lehess még nagyobb javak elnyerésére. Alattvalóiddal szemben törekedj olyan helyes magatartásra, hogy az igazságosság egyenes útját kövesd, és arról se jobbra, se balra le ne térj. Amíg az igazságról meg nem bizonyosodol, addig jobban pártfogold a szegényt, mint a gazdagot. Legyen gondod arra, hogy alattvalóid igazságosságban és békében éljenek, kiváltképpen az egyházi személyek és a szerzetesek.
Legyen odaadó és engedelmes lelkületed anyánk, a római Egyház iránt, és a pápa iránt, aki lélekben atyánk. Azon fáradozzál, hogy távol maradjon országodtól mindenféle bűn, különösen az istenkáromlás és az eretnek tanítás.
Végezetül, kedves fiam, megáldalak mindazzal az áldással, amellyel egy istenfélő édesapa megáldhatja a fiát. A teljes Szentháromság és összes szentjei őrizzenek meg minden rossztól! Adja meg neked az Úr azt a kegyelmet, hogy mindenben teljesíthesd akaratát, és így megdicsőüljön szolgálatod által. E földi élet végén pedig együtt juthassunk el oda, ahol mindörökké láthatjuk, szerethetjük és dicsőíthetjük őt. Ámen.

Aug. 23. LIMAI SZENT RÓZA
Megváltó Urunk felemelte szavát, és felülmúlhatatlan fölséggel mondta: „Tudja meg mindenki, hogy csak a gyötrelem után következik a kegyelem; értse meg mindenki, hogy a csapások terhe nélkül nem lehet eljutni a kegyelem csúcsára; tudja meg mindenki, hogy a karizmák mértéke csak az elviselt szenvedések arányában gyarapszik. Vigyázzanak az emberek, nehogy tévedésbe essenek, és nehogy elbukjanak! Ez az egyedül igazi paradicsomi lépcső, és kereszt nélkül nincs út, amelyen a mennybe feljuthatnának.”
... Kegyelmet másként nem szerezhetünk, csak úgy, ha megpróbáltatásokat szenvedünk. Szenvedést szenvedésre kell ugyanis halmoznunk, hogy lelkünk bensejében részesedjünk az isteni természetben, hogy eljussunk Isten gyermekeinek dicsőségére és lelkünk tökéletes boldogságára.”
Ugyanez a gyötrő nyugtalanság indított arra, hogy hirdessem az isteni kegyelem szépségét; s ez oly szorongásokkal sarkallt, hogy akaratom ellenére is beleizzadtam, és levegő után kapkodtam. Akkor úgy gondoltam, hogy lelkem már nem maradhat tovább testem börtönében, hanem széttörve annak minden bilincsét, felszabadulva és egészen egyedül, még nagyobb lendülettel bejárja majd az egész világot, hogy hirdesse: „Bárcsak megismernék a halandó emberek, milyen nagy valami az isteni kegyelem; milyen szép, milyen nemes, milyen értékes; mennyi gazdagságot rejteget magában, mennyi kincset, mennyi ujjongó örömet! Akkor aztán egész biztosan minden igyekezetükkel és gondjukkal arra törekednének, hogy szenvedéseket és gyötrelmeket vállaljanak magukra. A föld minden lakója arra törekednék, hogy jó sors helyett kellemetlenségeket, betegségeket és gyötrelmeket keressen, csak azért, hogy a kegyelem felbecsülhetetlen kincsét megszerezze magának. Ilyen a szenvedés ára és legfőbb haszna. Senki sem panaszkodnék keresztje miatt, sem az esetleges szenvedések miatt, ha megismerné azt a mérleget, amelyen lemérik, hogy ki mit kapjon.”

Aug. 20. SZEPLŐTELEN

Aug. 11. NAGYOK
Érdemes végig hallgatni 19.29-től, de főleg 19.51-től

Aug. 9. SZENT EDIT STEIN
„A Kereszt tudománya” című művéből
Krisztus a törvény igáját magára vette azzal, hogy beteljesítette a mózesi törvényt, meghalt a törvényért és a törvény által. Halálával felszabadította a törvény alól azokat, akik készségesen elfogadják tőle az életet. Ezt az igazi életet azonban csak úgy nyerhetik el, ha elvesztik, ha odaadják érte életüket. Mert akik megkeresztelkedtek Krisztusban, az ő halálára keresztelkedtek meg (vö. Róm 6, 3). Alámerülnek Jézus életébe, hogy titokzatos Testének tagjaivá legyenek, és mint ilyenek, vele szenvedjenek, vele együtt meghaljanak, hogy azután vele együtt fel is támadjanak az örök életre. Ennek az életnek a teljessége csak a dicsőség napján jön el számunkra. Azonban már most – noha még testben élünk – részesedünk benne, amennyiben hiszünk. Hisszük, hogy Krisztus meghalt értünk, és feltámadásával életet ad nekünk. A hit úgy egyesít vele, mint a tagokat a Fővel, és bekapcsol minket az isteni életáramba. Így lesz a megfeszített Jézusba vetett hitünk élő hit, amely szerető önátadással párosul, illetve belépés az igazi életbe, amely az eljövendő dicsőség kezdete. Ezért csak a kereszt lehet egyetlen jogcímünk a dicsekvésre: Én nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak (Gal 6, 14).
Aki Krisztus mellett döntött, az meghalt a világnak, a világ is meghalt az ő számára. Az ilyen ember az Úr sebhelyeit viseli testén (vö. Gal 6, 17), gyönge és megvetett az emberek előtt, de éppen úgy erős is, mert a gyöngeségben nyilvánul meg az Isten ereje (vö. 2 Kor 12, 9). Jézus tanítványa ennek tudatában nemcsak a ráhelyezett keresztet veszi vállára, hanem önmagát is keresztre feszíti: Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt (Gal 5, 24). Könyörtelen harcot vívnak saját természetük ellen, hogy elhaljon bennük a bűn, és helyet adjon a Szentlélek életének. Ez a küzdelem nagy lelkierőt kíván. A kereszt azonban nem a végső cél, hiszen azért emelik magasra, hogy az ég felé mutasson. Ez nemcsak jel, hanem Krisztus erős fegyvere; ez az a pásztorbot, amellyel az istenfélő Dávid kivonul az Istentől nem félő Góliát ellen; ez az a bot, amellyel Isten zörget a mennynek ajtaján, és feltárja azt. Akkor majd mennyei fény árad ránk és körülölel mindenkit, aki követi a megfeszített Jézust.

Júl. 23. IMÁDKOZNI?

Júl.16. Máriapoli

Júl.15, PÁL ATYA

l. 9. A BÁRÁNY LAKOMÁJA

Jún. 20. EMLÉKEZÉS
Nem felejtjük – ne felejtsük Ferenc pápa magyarországi látogatását!

Jún. 13. ÉDESANYA

Jún. 13. Páduai Szent Antal áldozópap beszédeiből
Aki eltelik Szentlélekkel, az különféle nyelveken beszél. A sokféle nyelv nem más, mint a Krisztusról szóló sokféle tanúságtétel: mint az alázat, szegénység, türelem és engedelmesség, amelyeken akkor szólalunk meg, amikor azokat önmagunkban másoknak megmutatjuk. Eleven a szó, ha a tettek beszélnek. Kérlek benneteket, hallgassanak el a puszta szavak, és szólaljanak a tettek. Tele vagyunk szavakkal, de hiányoznak belőlünk a tettek. Ezért átkoz meg minket az Úr, hiszen ő megátkozta a fügefát, amelyen nem talált gyümölcsöt, csak leveleket. „A prédikáló számára – mondja Szent Gergely – a törvény az, hogy tegye is meg, amit hirdet.” Hiába henceg a törvény ismeretével az, aki tetteivel lerombolja azt, amit tanít.
Az apostolok beszélni kezdtek, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket (ApCsel 2, 4). Boldog, aki úgy beszél, ahogy a Szentlélek adja neki a szót, és nem saját eszére hagyatkozik! Vannak ugyanis olyanok, akik saját eszükből beszélnek, ellopják mások szavait is, és úgy adják elő, mintha saját szavaik lennének. …
Mi tehát úgy beszéljünk, ahogy a Szentlélek szólásra indít minket. Alázatos áhítattal kérjük, árassza belénk kegyelmét, hogy a Pünkösdöt, a Szent Ötvennapot öt érzékünk üdvös használatával és a tízparancsolat megtartásával ünnepeljük, és teljünk el a bűnbánat buzgó lelkületével, s a hitvallás lángnyelvei gyújtsanak lángra bennünket, hogy a szentek ragyogásában lobogva és megvilágosodva megláthassuk majd a háromszemélyű egy Istent.

Máj. 25. MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNELEM

Máj. 19. ERASMUS

Máj. 15. Családok nemzetközi napja
A sok, szép mellé még…
Ferenc pápa:
„…Csak két „pillanatképet” szeretnék felvillantani, olyan eseményekről, amelyek itt a [Szent Péter] téren történtek. 
[Az első:] Két héttel ezelőtt a titkárom a téren volt, és egy anyuka közeledett, babakocsit tolva. A titkárom, aki egy jólelkű pap, odalépett hozzá, hogy megáldja a kisbabát… [Belenézett a babakocsiba:] egy kiskutya volt benne! 
[A második kép:] Bő két héttel ezelőtt, a szerdai általános kihallgatáson egyesével köszöntöttem az embereket, és egy hölgyhöz érkeztem, aki nagyjából ötven év körüli volt, mint én [viccelődött a pápa]; köszöntem a hölgynek, ő pedig kinyitott egy táskát, és azt mondta:
„Áldja meg, kérem, ő az én kisbabám”: egy kiskutya volt! Ott már nem volt türelmem, és leszidtam a hölgyet: „Asszonyom, annyi gyermek éhezik, maga meg egy kiskutyával él?!”….
Teljes szöveg:

Máj. 11. PAKISZTÁN - ROKI

HÚSVÉT UTÁN

Ápr. 27. AZ ÉNEM
Egy nap felmászott a hegyre egy ember, és ott egy üldögélő nőt talált.
- Mit csinálsz itt egyedül, magányosan?
- Nagyon sok a dolgom.
- Már, hogy lenne sok dolgod? Nem látok itt semmit.
- Tanítok két sólymot, két sast, fegyelmezek két nyulat, motiválok egy szamarat és szelídítek egy oroszlánt, s közben kordában tartok egy kígyót – felelte a nő.
- S hol vannak ezek az állatok? Én nem látom őket.
- Bennem vannak.
- A sólymok a szemeim. Meg kell tanítanom őket, hogy a jót vegyék észre.
A két sast meg kell tanítanom, hogy ne bántsanak – ők az én kezeim.
A nyulak menekülnének, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe, de őket tanítom, hogy maradjanak nyugodtak, még akkor is, ha esetleg megbotlanak – ők az én lábaim.
A szamár mindig fáradt, makacs, sokszor nem bírja a terhet.
Ő a testem.
A legnehezebb kordában tartanom a kígyót, noha erős ketrecbe van zárva, mindig fegyelmeznem kell, hogy ne marjon meg senkit. Ő a nyelvem.
S van egy oroszlánom; ő büszke és gyönyörű.
Azt hiszi ő a király. De nekem meg kell szelídítenem.
Ő az EGO.”

Ápr. 25. NOVÁK KATALIN HITVALLÁSA

Ápr. 15. IRGALMASSÁG

Ápr. 13. Bizánci imamisszió
BKP: Kordiagnózis és imamisszió
A világ lelkével bíró jelenkori kereszténység egy terméketlen fügefa. Annak feltétele, hogy ne legyen kivágva az, hogy elkezdi teremni az igaz megtérés gyümölcseit.
Röviden tudatosítsuk jelen korunk diagnózisát. A ma embere nemcsak hogy a bűnt nem érzékeli, hanem gyakran a valóságot sem. Sokan az irrealitásban vagy a virtuális valóságban élnek. Elnyeli őket a televízióból, internetről, okostelefonról érkező végtelen információáradat. Mindeközben manapság a világ lelke különösen is demoralizáló, bomlasztó, sőt önpusztító.
Szembe kell vele szegülni. A közvélekedést annyira leuralta, hogy rejtett diktátumot kínált fel. A felállított csapdákkal most már a gyermekeket fogja meg. A törvények abszurd módon azt rendelik el, hogy a gyerekek már 12 éves korban alávethetik magukat a drasztikus nemváltó műtétnek, tehát tönkre tehetik magukat egy egész életre, a szülők pedig még csak nem is figyelmeztethetik őket.
A világ lelke kihasználja az emberi kíváncsiságot és függőségekbe taszít. A rossz szokások rabszolgává tesznek, gyakran akár egy egész életre is. Az ifjúságot ma leginkább az okostelefon tartja rabszolgaságban. Azonban nemcsak a drága idő elpazarlásáról van szó, a fiatalok egyenesen isszák belőle a lelki és erkölcstelen mérget. Magukba szívják az útmutatót a tisztátalanság legkülönbözőbb formáihoz. Azok lenyomorítják a lelki életet, végül pedig a fizikai élet elsorvadásához vezetnek. Ráadásul ugyanezt kényszerítik rá a gyerekekre és a fiatalokra az iskolában is az ún. szexuális nevelés során, amely az összes LMBTQ ferdeséget propagálja.
A fiatalok a tisztátalan kívánságok rabszolgáivá válnak, amelyek további bűnök és függőségek – alkoholizmus, narkománia, játékgépfüggőség, az okkultizmussal, tehát a jóslás és a mágia sok formájával összekapcsolódó hamis lelkiség-, előtt tárják ki az ajtót. A szociális hálótól való függés a függőség új formája az okostelefonok által, a hamishoz való rögzüléshez, ám önmaga személyének szüntelen túlértékeléséhez vezet. Ez pedig veszélyes extravaganciákhoz vezet, és ha nem kap elismerést, akkor átmegy depresszióba, némely esetben pedig akár öngyilkosságba. Az ilyen generáció előtt tragikus perspektíva áll – felelősségvállalásra való képtelensége, a családalapításra való képtelenség, képtelenség a másokkal való kommunikációra.
A jelen kor emberei elé az ún. akadémiai kereszténységet eléadni teljesen hatástalan. A jelen kor emberének megtérésre és életmódváltásra van szüksége. Ma a megtérésre már gyermekként kell vezetni. Különben a gyermek pszichikája gyorsan magába fogadja mindazt a rosszat, amit rafinált és vonzó módon kínál a világ hazug lelke.
A következő lelki elv érvényes: Amilyen körülmények lesznek megteremtve, olyan lelkiség jön. Ezért keresztény életvitelt kell kialakítani. Akkor aztán az ember elkezdi érzékelni az Istennel való kommunikáció szükségességét a belső imádságban. Enélkül nincs sem világossága, sem ereje, lelkileg pedig fokozatosan pusztul.
A megtérés útja korunkban életszükséglet. A megtérés egy örömökkel betelt élet, mivel megszabadítja az embert nemcsak a démoni függőségektől, hanem a saját bűneitől is. A megtérés alapja a bűnt bűnnek, a hazugságot hazugságnak nevezni és igaz módon odaállni Isten elé.
Ha az ifjúságnak meg kell térnie, ahhoz kegyelmet kell kapnia. A legközelebbi rokonok, a szülők és nagyszülők erkölcsi kötelessége ezt elkérni. Hangsúlyozni kell, hogy mindenekelőtt a nyugdíjas hölgyeknek, tehát a nagymamáknak és dédnagymamáknak kellene tudatosítaniuk a nagy felelősségüket utódaik üdvössége és örök elvettetésük veszélye miatt. Hogy képesek legyenek rá, először is nekik maguknak kellene bűnbánatot tartaniuk; mindenkinek van rá elég oka.
Egy bizonyos férfi vagy 30 évvel ezelőtt bement az ortodox templomba, hogy ott imádkozzon. Az ikonosztáz előtt öt idősebb hölgy térdepelt. Olyan asszonyok voltak ők, akiket egy közeli ember halála motivált a halál valóságának tudatosítására, amely rájuk is vár. Megtérést éltek át. A gyónásuk nyilvános volt. A templomban csak ezek az asszonyok voltak és a pap.
A bátyuska feltette a kérdést az első asszonynak: „Hány jósnőnél jártál? Tudatosítod, hogy annyi ördög ment beléd? Megtagadod mindezeket a démonokat?” A nő komolyan bólintott. „Hittél a kártyának és a horoszkópnak? Gyógyítóknál kerested a gyógyulást, akiken keresztül okkult energiák hatnak? Ide tartozik a reiki, a jin és janggal összekapcsolt kínai akupunktúra is. Ún. homeopatikus gyógyszereket használtál, amelynek lényege az okkult mágia? Hinduista jógával vagy zen buddhizmussal összekapcsolt pogány meditációt végeztél?” A nő így felelt: „Én mindezeket tettem.” A pap ezt mondta neki: „Megnyitottad magad a démonok számára, akik az okkult jóslás és mágia hátterében állnak. Megtagadod ezeket?” A nő így felet: „Igen.” „Hány férfival vétkeztél a múltban és hány gyermekedet ölted meg abortusz által?” A nő sírással válaszolt az összes kérdésre. „A bűneid miatt poklot érdemelsz,” folytatta a pap, „Jézus azonban a bűneidért a halálával fizetett. Tudatosítod ezt és bánod a bűneidet?” A nő bűnbánóan ütötte a mellét, a pap pedig folytatta: „Te is megbocsátod a bűneit mindazoknak, akik a múltban bántottak téged? Ha nem bocsátasz meg, akkor Jézus sem bocsáthat meg neked.” A nő sírva beleegyezőleg bólintott a fejével, a pap pedig ezekkel a szavakkal fejezte be: „Jézus mindent megbocsát neked, menj és többé ne vétkezzél!” Ugyanilyen hangosan kérdezte ki a pap a többi nő bűneit is. A templomból nem mentek ki rögtön, még sokáig hallatszott a hálás sírás és csendes ima a megfeszített Krisztus ikonja előtt.
Ez a példa egyben bizonyság arra, hogy a bűnbánat felszabadít és képessé tesz az őszinte imára és az új keresztény életstílusra. Azok a nyugdíjas asszonyok, akik nem tértek meg és bűnbánat által nem nyitották meg magukat Isten előtt, elnémítják a lelkiismeretüket és legjobb esetben is több órát vesztegetnek el egy hamis nyugalomban naponta tv-nézéssel vagy az okostelefonba való bámulással. Tudatosítaniuk kellene a felelősségüket nemcsak saját lelkük üdvössége, hanem legközelebbijeik lelki üdvössége miatt is. Elközelített életük alkonya, el kell kezdeni gondolni a halálra és Isten ítéletére, ami elől nem menekülhetnek el.
Vannak azonban olyan nyugdíjas hölgyek is, akik gondolnak a végső dolgokra – a halálra, Isten ítéletére és az örökkévalóságra. Ezért szó szerint egyfajta munkahelyként fogadták az imádság kötelezettségét. Például hárman vagy négyen találkoznak egyikük otthonában és reggeltől kezdődően néhány órát imádkoznak. Aztán hazamennek, teljesítik apró kötelességeiket és otthon tovább imádkoznak. Néhányan kidobták a televíziót és az interneten sem vesztegetik el az idejüket. A lelki étek számukra a Szentírás és a szentek élete. Valamiféle magas teológia nem érdekli őket. Ezek az asszonyok missziót végeznek a többi asszony között is, hogy átadják nekik az imarenddel kapcsolatos tapasztalataikat.
Tudni kell, hogy imádság nélkül nem lehetséges sem az egyén, sem a nemzetek lelki felébredése. Ezért szükséges ez az imamisszió. Hasonlóan tudna tanúskodni imamissziójáról némely nyugdíjas férfi is.
Az imádsághoz vezető motiváció ez a jelenlegi válságos kor is. A kényszerített vakináció és más az emberiség ún. lecsökkentésére szolgáló eszközök a halálra, Isten ítéletére és az örökkévalóságra való felkészülésre kellene hogy vezessenek minket.
Az imádságról gyakorlati szempontból
A kitartó imádság feltétele a megtérés. A megtérést nagyban elősegítik az alapvető imádságokra fókuszáló lelki gyakorlatok. Fontosak a hit lépései: az Úr Jézus elfogadása, az Ő keresztről elmondott testamentumának elfogadása, a Szentlélek elfogadása és az okkult praktikákkal összekapcsolt hamis lelkiség megtagadása.
A Bizánci Katolikus Patriarchátus felszólította és felszólítja az embereket az időből Istennek adott tizedre, tehát naponta 2,5 órára. Ebbe beletartozik a szent óra is 20 és 21 óra között, amikor - amennyiben lehetséges - a család együtt imádkozik. Az imádság második órája privátban zajlik. A nap folyamán betartjuk a hét rövid imádságos megállást: ébredésnél, 9:00-kor, 12:00-kor, 15:00-kor, 18:00-kor és 21:00-kor és elalvás előtt. Mindez együtt 2,5 órát ad.
Hogyan kell imádkozni? A buzgó katolikusok a rózsafüzért imádkozzák vagy a keresztutat vagy egyéb ájtatosságot az imakönyvből. Néhányan a közös imádság alatt megvallják bűneiket, kéréseket közvetítenek, hálát adnak vagy énekkel dicsőítik az Urat. Az imádságnak elsősorban az Istennel való személyes kapcsolatnak kell lennie.
Hogyan kell megvalósítani a belső imádságot?
Egy negyed órán keresztül röviden vedd végig a négy valóságot és némelyiküknél állj meg mélyebben. Először tudatosítsd Isten jelenvalóságát, azt, hogy Isten lát téged. Megismételheted Isten szavát a Zsid 12,22-24-ből: „Ti az élő Isten városához… járultatok, … az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és … Jézushoz…”
Az első valóság a halál – Én meghalok. Jézus azt mondja: Legyetek ti is készen, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.”
A második valóság Isten ítélete. Jézus emlékeztet arra, hogy nincs semmi elrejtve, ami le ne lepleződjék, sőt minden üres szavunkról számot kell adnunk.
A harmadik valóság az örök menyország, az örök pokol. Hol végezném én, ha most hirtelen meghalnék?
A negyedik valóság Isten kegyelme, de csakis itt a földön. Ezért tökéletes bűnbánatra buzdítok, amely mint feltétellel, a világosságban járással van összekapcsolva. Ennek gyümölcse, hogy Krisztus vére megtisztít engem minden bűntől (1Jn 1,7).
Tudatosítom Krisztus öt sebét, amelyekből vér folyt ki az én bűneim bocsánatára. Lassan ismétlen mindegyik sebbe belemondva Jézus nevét (Jehosua). Belenézek a megkínzott és szerető Megváltó arcába és egy pillanatra benne maradok ebben a tekintetben. A második negyedóra – add át az Úr Jézusnak a konkrét problémákat. Az egészséged féltését, a vizsga miatti félelmet, a legközelebbiek féltését, a jövőtől való félelmet… Jézus olyan békességet ad neked, amit a világ nem adhat meg. Ráadásul inspirációt és világosságot ad neked a sokszor leghagyományosabb dolgok megoldásához is. Akkor engedd el az összes problémát és lélekben nézz az Ő arcába és lassan ismételheted Isten nevét, vagy „Jézusom, bízom Benned.”
Jó lenne ezt a kétszer negyed órát legalább néha elimádkozni a szent órában. Az imaőrséged ideje alatt azonban mindig ezzel kezdj, mivel ezzel építed a személyes kapcsolatodat Istennel. Az imaőrság alatt aztán folytathatod azzal, hogy konkrét emberekre gondolsz és mindegyikükért röviden hittel imádkozol. Lehet ez a Mi Atyák, az Üdvöz légy vagy más ismert imádság. Elég, ha csak mindegyikükért hittel elmondod: „Úr Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön.”
A te imádságod és bűnbánatod olyan, mint a terméketlen fügefa körüli kimerítő munka. Kezdd el és tarts ki benne egy éven keresztül. Örömmel fogsz majd gyümölcsöt aratni, mégpedig már itt, de főként az örökkévalóságban.
+ Illés
a Bizánci Katolikus Patriarchátus pátriárkája
+ Metód           + Timóteus
püspök-titkárok
2023. 3. 10

Ápr. 9. HÚSVÉT-1999-HAVANNA LKT.
Kedves Testvérek!
Krisztus feltámadt!
Az elmúlt hetekben több, talán már elfeledett plébániás felvételt sikerült kazettáról digitálizálnom.
Az egyik ilyen szalag pont húsvét vasárnapján készült. Biztosan többen emlékeznek rá, 1999-ben a Duna TV közvetítette élőben a Szentmisét és a körmenetet templomunkból. Én ebben az időben még nem voltam a közösség tagja, talán még megkeresztelve sem, így külön öröm, hogy így mégis láthatom, milyen volt a templomunk. 
Ezt a felvételt szeretném a testvérekkel most megosztani:
ezen a linken pedig le is tölthető:

Ápr. 7. KERESZTÚT - a Colosseumban

Márc. 29. A LÉLEK ÉLETE

Márc. 21. PÁPALÁTOGATÁS
- És még:

Márc. 2. EGYHÁZBOMLASZTÁS

Február - HÁZASSÁG HETE

Jan. 30. HÁZASSÁG

Jan. 24. SZENTTÉVÁLÁS
Mindannyian meg vagyunk hívva az életszentségre!
Szalézi Szent Ferenc püspöknek „A jámborság útja” című könyvéből
A jámborság (vallásosság, az életszentségre törekvés) minden életállapotban gyakorolható
A világ teremtésekor megparancsolta a teremtő Isten a növényeknek, hogy mindegyik a maga faja szerint teremjen gyümölcsöt. A keresztényeknek, „akik az ő Egyházának az élő növényei” szintén megparancsolta, hogy ki-ki a saját állása és hivatása szerint hozza meg a jámborság gyümölcsét.
Tehát hangoztatom: más-más módon kell a jámborságot gyakorolnia az előkelő embernek és a kézművesnek, a szolgának és a fejedelemnek, az özvegynek, a hajadonnak és a feleségnek. Sőt a jámborság gyakorlatainak alkalmazkodniuk kell egészen részletesen az egyes ember testi egészségéhez, foglalkozásához és hivatalos kötelességeihez.
Kérlek, Philotea, te magad mondd meg: tényleg dicséretes lenne-e, ha a püspökök olyan visszavonultan akarnának élni, mint a karthauzi szerzetesek; ha a házasemberek a család anyagi javait nem törekednének jobban gyarapítani, mint a kapucinusok; ha a kézműves az egész napot a templomban töltené, mint a szerzetesek; vagy fordítva: ha egy szerzetes minden olyan alkalommal és minden olyan esetben, amikor azt egy-egy embertársa szüksége megkívánná, mindig törődnék vele, mint ahogy az a püspök dolga? Mondd meg te magad: nemde nevetséges, rendetlen és megengedhetetlen lenne az ilyen jámborság?
Mégis gyakorta előfordul ez a tévedés, ez a képtelenség. Viszont az igazi és őszinte jámborság, Philotea, semmire nem ártalmas, sőt mindent megjavít és tökéletesít. De ha a jámborság hivatásunk és állásunk józan követelményeivel ellenkezik, akkor kétségtelenül hamis erény lesz.
A méhecske is úgy gyűjti magának a mézet a virágokból, hogy azokat nem sérti meg, hanem éppen olyan üdén és sértetlenül hagyja el, mint ahogy megtalálta. Az igazi jámborság még a méhecskénél is helyesebben cselekszik, mert nemcsak hogy nem sérti meg az egyes hivatások és foglalkozások követelményeit, hanem azokat még érdemesebbé és még szebbé is teszi.
Azt mondják, hogy ha a drágaköveket mézbe teszik, akkor még szebb színben tündökölnek és ragyognak, ugyanígy lesz kedvesebb és tökéletesebb az az ember is, aki a hivatásának megfelelő jámborságot gyakorolja. Az ilyen jámborság gyakorlásával ugyanis békésebb lesz a te életed és a családod élete is, őszintébb lesz a férj és feleség közti kölcsönös szeretet, hűségesebb lesz az elöljáró iránti engedelmesség, kellemesebb és eredményesebb lesz minden egyes foglalkozás is.
Tehát tévedés, sőt eretnekség lenne, ha a jámborság gyakorlását ki akarnák zárni a hadseregből, az iparosok műhelyeiből, a fejedelmek udvaraiból és a házasok köréből. Viszont hangoztatom, kedves Philotea, hogy a teljesen szemlélődő, kolostori és szerzetesi jámborságot az említett hivatalokban és állásokban nem lehet gyakorolni. Azonban a most említett háromféle jámborságon kívül van még sok másfajta is, amely igen alkalmas arra, hogy általa a világi életet élők is tökéletességre jussanak.
Bármilyen viszonyok között legyünk is, a tökéletes életre lehet és kell is törekednünk.

Jan. 22. HIMNUSZ

Jan. 16. MEGSZÍVLELENDŐ

Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak az efezusiakhoz írt leveléből

Törekedjetek arra, hogy gyakran összegyűljetek, és hálás szívvel magasztaljátok Istent! Ha ugyanis gyakran jöttök össze egy helyen, akkor ott meginog a sátán hatalma, és a ti hitben való egyetértéstek meggátolja azt a lelki romlást, amellyel ő fenyeget benneteket. Nincs nagyobb dolog a békénél, amellyel megszűnik minden háborúskodás az égiek és földiek között.

Ha majd tökéletes lesz hitetek és szeretetetek Jézus Krisztusban, nem lesz titok előttetek, hogy mi az élet kezdete és beteljesedése; kezdete a hit, beteljesedése a szeretet. Ahol ezek ketten összetalálkoznak, ott van az Isten; minden más pedig, ami az igaz élethez kell, ezeknek a velejárója.

Aki hite szerint él, nem vétkezik, akinek szeretete van, nem gyűlölködik. Gyümölcséről lehet a fát felismerni (Mt 12, 33); hasonlóképpen tetteikből lehet megismerni azokat is, akik Krisztus követőinek vallják magukat. Mert most már nem arra van szükség, hogy hitvallást tegyünk, hanem hogy életünk végéig megmaradjunk a hit erejében.

Jobb csendben lenni, de keresztényként lenni, mint arról beszélni, de nem az lenni.

Jó dolog tanítani, ha valaki meg is teszi azt, amit tanít. Egy a Tanítónk, ő szólt, és úgy is lett (Zsolt 32, 9), de amit csendben tett, az is méltó az Atyához.

Aki Jézus igéjét birtokolja, az megérti az ő hallgatását is. Így lesz tökéletes az, aki felismeri Jézust szavaiban, cselekedeteiben és hallgatásában is.

Isten előtt semmi sem marad rejtve, még titkaink is nyilvánvalóak előtte. Úgy tegyünk hát mindent, hogy Isten lakozik bennünk; az ő templomai vagyunk, és ő a bennünk lakozó Isten, aki jelen van, és meg is mutatkozik nekünk, ha igazán szeretjük őt.

Ne ámítsátok magatokat, testvéreim. Akik feldúlják a családi életet, nem lesznek részesei az Isten országának (vö. 1 Kor 6, 9-10). Ha pedig azokat, akik testileg követték el ezt a vétket, már halállal büntették, akkor mennyivel inkább méltó erre az, aki hamis tanításával megrontja azt az isteni hitet, amelyért Jézus Krisztust keresztre feszítették? Az ilyen beszennyezetté válik, és kiolthatatlan tűzbe kerül; de ugyanúgy az is, aki hallgat rá.

Azért kapott az Úr kenetet a fejére, hogy Egyházába lehelje a romolhatatlanságot.

Óvakodjatok e világ fejedelme romlást árasztó tanításának kenetétől, hogy el ne térítsen benneteket kitűzött életutatoktól! Miért nem vagyunk hát mindnyájan okosak, hiszen megkaptuk Jézus Krisztust, Isten igaz ismeretét? Miért vesznénk el oktalanul, nem ismerve fel az adományt, amelyet valóban az Úr adott?

Az én engesztelésem a kereszt szeretete, amely a nem hívők számára botrány, nekünk azonban üdvösség és örök élet.


Jan. 14. IMÁDKOZOM

Jan. 3. ÖRÖMÓDA

2022.

KÉT KÉRDÉSKÖR - Szinódusos téma

A régi Bonum, a mai EWTN tv műsorban ezt a két kérdéskört járták körül.

Te, hogy válaszolná rá? 

I. blokk:

1. "Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát. Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené! [...] És ha valaki megtámadja az egyiket, ketten szállnak vele szembe. Mi több: a háromágú kötél nem szakad el egyhamar." (Prédikátor könyve 4, 9-12)

+ A kereszténység, a katolicizmus nem egy "egyéni sport, hanem egy csapatsport". Milyen érveket tudnánk felhozni, összegyűjteni, melyek a közösséghez való csatlakozás mellett szólnak? Miért annyira fontos a Krisztus követőknek közösségekhez tartozni, csoportokba tömörülni?

+ Mi lehet az oka annak, hogy látszólag nehéz közösségbe terelni a templomba járó híveket a vidéki településeken, és a nagyvárosokban egyaránt? VS. Mi lehet a több évtizede fennálló katolikus közösségek, mozgalmak "sikerének kulcsa" a közösség tagjainak megtartásában, bővülésben?

2. "A szinodalitás mindenekelőtt azt a sajátos stílust jelöli, amely az Egyház életét és küldetését jellemzi, kifejezve az Egyháznak, mint Isten népének természetét, amely együtt vándorol és közösségbe gyűlik, amelyet az Úr Jézus hívott egybe a Szentlélek erejével, hogy hirdesse az evangéliumot.” (Szinódusi Vademecum 1.2.)

+ "A közösség, mint a hitátadás kiemelt tere" ... “A közösség ereje evangelizál”

+ Milyen szerepet töltenek be a katolikus közösségek az Új Evangelizációban? Mi a legfőbb küldetése és feladata egy krisztusi közösségnek?

3. "Minden keresztény közösségnek össze kellene hasonlítania saját életét az ősegyház életével, és önvizsgálatot kellene tartania, hogy képes-e összhangban élni, tanúságot tenni a feltámadt Krisztusról és arról, hogy segíti-e a keresztényeket." (Ferenc pápa)

+ "Keresztény közösségeink gyakran magukba zártak, megközelíthetetlenek a külvilág és más hívők számára is." - olvasható a Veszprémi Egyházmegye szinódusi összefoglalójából.

+ Miből fakadhat olykor ez a zártság? Netán félelem az “átjáró házzá” alakuló a közösségtől, vagy más okok állnak a háttérben? Mennyire jellemzi a megfelelő és rendszeres önvizsgálat, a tapasztalatcserére, megosztásra lehetőséget nyújtó fórumok, alkalmak szervezése a magyarországi közösségeket?

II. blokk:

4. "A közösség, amelyben osztozunk, legmélyebb gyökereit a Szentháromság szeretetében és egységében találja meg. Krisztus az, aki kiengesztel bennünket az Atyával és a Szentlélekben egyesít egymással bennünket. Együtt inspirál minket Isten Igéjének hallgatása, az Egyház élő hagyománya, és a közös sensus fidei, amelyet osztunk. Mindannyiunknak szerepe van abban, hogy megkülönböztessük és megéljük Isten meghívását." (Szinódusi Vademecum 1.4.)

+ A közösség tagjainak bevonása, hitbéli formálása, aktív szerepvállalásra való buzdítása - közösségi tagok egyedi hivatása és küldetése

+ Mi lehet a közösséghez tartozó tagok egyéni feladata, küldetése a közösség és az Egyház felé egyaránt? Mikkép tudja segíteni egy közösség saját tagjait azok egyéni, személyre szabott hivatásuk megtalálásában? Milyen hatékony módszerek, eszközök léteznek, amik aktív szerepvállalásra buzdítják a közösség tagjait?

5. "Fontos célként, kihívásként merül fel a hitátadás megkülönböztetése a vallási hagyományok

átadásától, megőrzésétől [...] veszélyforrás lehet a kultúrkereszténység kiüresedő formája; fontos a közösségi lét, de lényeges az, hogy ezek (a találkozások, közös programok) keretében Istennel való személyes találkozásra is alkalom nyíljon." (Veszprémi egyházmegye szinódusi összefoglalójából)

+ Az elvilágiasodás jelensége ma talán sok közösséget kísért, hogyan, milyen módszerek segítségével tudnak ez ellen védekezni az egyes közösségek?

+ Miképp lehet a hagyományőrzést és a hitátadást a megfelelő egyensúlyban megtartani?

6. "Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a békekötelékével fenntartsátok a Lélek egységét. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség." (Efezusiaknak írt levél 4, 1-5)

+ Minden közösségnek meg van a saját küldetése, feladata és helye az Egyházban. Az egyes közösségek sajátos karizmával rendelkeznek, aminek meg vannak a maga előnyei és hátrányai.

+ Mi segítheti a közösséget abban, hogy az hű maradjon saját - az alapításkor megfogalmazott irányelvekhez, és az Istentől kapott víziójához - missziós küldetéséhez, hivatásához, s mellette képes legyen a folytonos növekedésre, megújulásra?

-----

Lehet megosztani (várom) a válaszokat! Károly a.


Dec. 12. GUADALUPEI SZŰZ MÁRIA

Dec. 8. CSALÁDOK
Főtisztelendő Atyák! Kedves Testvérek!
Szeretettel küldjük Marton Zsolt püspök atya körlevelét: 
Tisztelettel
MKPK Családügyi Bizottsága

Nov. 26. ADVENTRE
Szeretettel küldjük az alábbi bejegyzést:
Sok lehetőségünk van a szeretetteli tevékenykedésre advent idején, de figyeljünk arra, hogy ne tévesszük szem elől a célt: Jézus találkozni szeretne velünk karácsony ünnepén, és nem megfáradt, kiégett, hanem felkészült lelkünkre vágyik. Tegyünk jót, de annyit és úgy, hogy közben és általa díszbe öltözhessen a szívünk, mert a mi Urunk biztosan megérkezik!
Tisztelettel,
MKPK Családügyi Bizottsága

Nov. 16. HÁZASSÁG
A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ kapcsolatáról szóló lelkipásztori konstitúciójából (N. 48)
Szent a házasság és a család
A férfi és a nő a házasságban már nem két test, hanem csak egy (Mt 19, 6), személyük és tevékenységük bensőséges kapcsolatában egymás kölcsönös segítségére és szolgálatára vannak, egységüket átélik, és egyre szilárdabban érzik a magukénak. Ez a bensőséges egyesülés – hiszen itt két személy kölcsönös önátadásáról van szó –, nemkülönben a gyermekek érdeke is a házastársak teljes hűségét követeli meg, és sürgeti, hogy felbonthatatlan legyen egységük.
Az igazi házastársi szerelem az istenszeretet megnyilatkozása lesz, Krisztus megváltó ereje és az Egyház üdvöt szerző tevékenysége irányítja és gazdagítja, hogy a házastársak valóban eljussanak Istenhez, magasztos atyai és anyai hivatásukban pedig segítséget és erőt kapjanak. Ezért a keresztény házastársakat külön szentség erősíti meg állapotbeli feladataikban és méltóságukban, sőt erre mintegy fel is szentelik őket; ennek erejével teljesítik házastársi és családi kötelességeiket, ez tölti el őket Krisztus szellemével, amely egész életüket hittel, reménnyel és szeretettel hatja át: így halad előre egyéni tökéletesedésük és egymás kölcsönös megszentelése, tehát Isten együttes megdicsőítése.
Ezért a gyermekek és mindazok, akik a családi körben élnek, könnyen rátalálnak a természetes emberi erények, az üdvösség és a szentség útjára, ha a szülők jó példával járnak elöl, és vezetik a közös családi imádságot. A házastársak tehát, akiket az apaság és az anyaság méltósága és tiszte ékesít, szorgalmasan teljesítsék a nevelés, különösen a vallásos nevelés feladatát, amely elsősorban rájuk tartozik.
A gyermekek – az új élet a családban – a maguk módján hozzájárulnak a szülők megszentelődéséhez. Hálás szívvel, kegyelettel és bizalommal viszonozzák szüleik jóságát, és mint hűséges gyermekek, mellettük állanak a viszontagságok idején és az öregkor magányosságában. Az özvegységet, a házastársi hivatás folytatásaképpen erős lélekkel vállalt állapotot mindenkinek tisztelnie kell.
A család jó szívvel juttasson a maga lelki gazdagságából más családoknak is. A keresztény család – éppen mert alapja a szentségi házasság: Krisztus és az Egyház szeretetszövetségének képmása és részese – tegye mindenki számára szinte kézzelfoghatóvá az Üdvözítő éltető jelenlétét a világban és az Egyház igazi természetét a házastársaknak egymás iránt való szeretete, a gyermekáldás nagylelkű vállalása, az egység meg a hűség ápolása és valamennyi családtagnak szeretettel teljes együttműködése által.

Nov. 11. KARITÁSZ KÖRLEVÉL
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére 2022
Kedves Testvérek!
Huszonnégy év – ez kevesebb, mint egy emberöltő. Mindössze ennyi adatott az egyik legismertebb magyar szentnek, a szolgálatkész fiatalok, az édesanyák és az özvegyek példaképének, Árpád-házi Szent Erzsébetnek. A tevékeny szeretet földi megtestesítője mégis teljes életet élt. Abban a rövid időben, ami itt a Földön adatott neki, volt vidám gyermek, szerelmes feleség, szerető édesanya, gyászoló özvegy, de mindenekelőtt az elesetteken segítő ember. Olyan, aki meggyőződésből és teljes odaadással tette a jót. Életszentsége kortársai számára teljesen nyilvánvaló volt, ezért is volt lehetséges, hogy alig három évvel a halála után már a szentek között tisztelték.
Árpád-házi Szent Erzsébet évről évre visszatérő ünnepe jó alkalom, hogy felemeljük tekintetünket saját életünk mindennapi problémáiról és kinyissuk szívünket a nálunk nehezebb helyzetben lévők felé. II. András királyunk lánya jól ismerte Szent Jakab apostol figyelmeztetését: „az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában” (Jak 2,24). 
Szent Erzsébet élete maga volt a tanúságtétel. Tanúságtétel Krisztus mellett, tanúságtétel a szeretet határtalansága mellett. Vagyonát teljes egészében a szegények, rászorulók támogatására fordította. Csodái, legendái évszázadok óta adnak világszerte iránymutatást kereszténységből és emberségből mindenkinek. Életének megrendítő mozzanata, hogy egyszer a templomban, Szűz Mária előtt levette fejéről a koronát és arccal a földre borult, mert úgy érezte, nem lehet díszesebb korona a fején, mint égi Édesanyjának. Ebből az apró cselekedetből is láthatjuk, hogy szolgálata nem pusztán öncélú segítés volt, hanem Isten Országának tettekben megnyilvánuló hirdetése.
XVI. Benedek pápa így ír az Egyház karitatív tevékenységéről a Deus caritas est kezdetű enciklikában: „Az Egyház lényege hármas feladatban mutatkozik meg: Isten Igéjének hirdetése (kerygma-martyria), a szentségek ünneplése (leiturgia), a szeretet szolgálata (diakónia). E három feladat kölcsönösen föltételezi egymást, és nem szakíthatók el egymástól. A szeretetszolgálat az Egyház számára nem valamiféle jótékonyság, amit másokra is rá lehetne bízni, hanem a lényegéhez tartozik, tulajdon lényegének mellőzhetetlen kifejezése” (Deus caritas est, 25).
Ez az a lelkület, amelyet igyekszünk megvalósítani Egyházunk karitatív tevékenységei során is. Ne feledjük, hogy Krisztus követőinek a rászorulókat segítő szolgálata már a kezdeti időkben kivívta a pogányok csodálatát is, és figyelmüket a keresztény közösségre irányította. Kétezer éves történelmünk során az Egyház tagjai minden történelmi korban törekedtek szeretettel segíteni a rászorulókon, így téve tanúságot arról, hogy Krisztushoz tartoznak.
A Katolikus Karitász munkatársai, önkéntesei azon dolgoznak, hogy a Szent Erzsébet életében megnyilvánuló tevékeny szeretet ma is része legyen Egyházunk mindennapjainak. Az ő példája nyomán a Katolikus Karitász is magáénak vallja Ferenc pápa gondolatát, amelyet idén október 19-én a Világélelmezési Fórum résztvevőihez címzett: „magát az embert kell a figyelem középpontjába állítani, teljes valóságában és minden valós szükségletével együtt, főként a nélkülözőkre gondolva”. Február óta a nélkülözők új csoportjával találkozunk. Hazánk igyekszik minden olyan eszközzel segíteni, ami a leginkább rászorulók és a béke érdekében áll. A Katolikus Karitász munkatársai a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szándéka szerint folyamatosan jelen vannak a magyar-ukrán határnál, segélyszállítmányokat juttatnak el Kárpátaljára és a háborús övezetekbe is. Komplex segítséget adnak a hazánkban letelepedni vágyóknak: gyorssegély mellett albérleti támogatással, jogi ügyekben vagy munkahely- és iskolakeresésben nyújtott tanácsadással, ám a legfontosabb, hogy személyes jelenléttel, emberséggel, krisztusi szeretettel fordulnak a rászorulókhoz. 
Keresztény emberként minket különösen is elborzaszt a háború. Hiszünk benne, hogy egymás kölcsönös tisztelete, megértése az, ami előmozdíthatja a békét. Pontosan hatvan éve, 1962 őszén kezdődött a II. Vatikáni Zsinat, amelynek egyik központi gondolata éppen a béke volt. A zsinati atyák szerint a béke „annak a rendnek a gyümölcse, melyet Teremtője oltott bele az emberi társadalomba, s amelyet az egyre nagyobb igazságosságra szomjazó embereknek kell megvalósítaniuk” (II. János Pál pápa üzenete a Béke 35. világnapjára; 2002. január 1.).
Nem is kell azonban hazánkon kívülre néznünk, hogy nehéz helyzetben lévőket találjunk. Itthon is szembesülünk az energia és az élelmiszerek drasztikus áremelkedésével, tapasztaljuk hétköznapjainkban is, hogy számos családnak, közösségnek, iskolának vagy vállalkozásnak jelentenek súlyos nehézséget a megemelkedett költségek. Szent Erzsébet példáját követve arra buzdítunk mindenkit, hogy az előttünk álló nehéz időkben legyünk hasznos eszközök Isten kezében, vegyük észre a környezetünkben segítségre szorulókat és lehetőségeink szerint vegyünk részt a krisztusi cselekvő szeretet gyakorlásában. Ferenc pápa erre buzdított szeptember 27-én, Páli Szent Vince szavait ajánlva követői figyelmébe a közösségi médiában írt bejegyzésében: „Kérjük az Egyház és a magunk számára a kegyelmet, hogy meglássuk az éhező, szomjazó, idegen, ruháitól és méltóságától megfosztott, beteg, rabságban lévő emberben az Úr Jézust”.
Bizalommal kérjük híveinket, hogy november 20-án, vasárnap perselyadományaikkal is segítsék Egyházunk karitatív és szociális szolgálatát, amely Isten gondviselő, irgalmas szeretetét mutatja fel. 
Kelt Budapesten, 2022. november 5.
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Nov. 5. STATISZTIKA
15 millió fővel nőtt a katolikusok száma a világban – A Katolikus Egyház a statisztikák tükrében
A Fides hírügynökség közölte a 2020. december 31-én lezárt statisztikai adatait, melyekről az Egyház Statisztikai Évkönyvének legújabb kiadásából értesülhetünk. Ezek a számadatok betekintést nyújthatnak a katolikusok számára az Egyház helyzetéről világszerte. Az Egyház Statisztikai Évkönyvének 2020-as, legfrissebb számadatairól tájékozódhatnak az alábbiakban.
Idén október 23-án már 96. alkalommal rendezték meg a missziós világnapot, ebből az alkalomból, ahogy azt olvasóink már megszokhatták, a Fides hírügynökség néhány válogatott statisztikai adatot közöl, hogy áttekintést adjon az Egyház helyzetéről világszerte.
A táblázatok az Egyház Statisztikai Évkönyvének legutóbbi kiadásából származnak (2020. december 31-ig frissítve), és a hívek és papság létszámára, valamint az egészségügy, a jólét és az oktatás területén végzett tevékenységekre vonatkoznak. Végül áttekintést kapunk az Evangelizációs Dikasztériumra bízott egyházi feladatkörökről.
*
2020. december 31-én a világ népessége 7 667 136 000 fő volt; 89 359 000 fővel több, mint egy évvel korábban. A globális növekedés idén is minden kontinenst érintett. Ugyanezen a napon a katolikusok száma 1 359 612 000 volt; 15 209 000 fővel több, mint egy évvel korábban. Ez a növekedés Óceánia kivételével négy kontinenst érintett.
A világ püspökeinek száma mindössze egyetlen fővel, 5363-ra csökkent. Az egyházmegyés püspökök száma növekedett, a szerzetes püspököké pedig csökkent. Összesen 4156 egyházmegyés püspök és 1207 szerzetes püspök van.
A papok száma a világon 410 219-re csökkent, 4 117 fővel fogyatkoztak. Ismét Európában a legkiugróbb a csökkenés mértéke, majd Amerika és Óceánia következik. A papok számának növekedését Afrikában és Ázsiában regisztrálták.
Az állandó diakónusok száma összességében tovább növekszik, idén 397 fővel, 48 635-re nőtt ez a szám. Amerikában és Óceániában növekedést, Európában, Ázsiában és Afrikában azonban csökkenést regisztráltak.
A szerzetes papok száma 274 fővel 50 569-re nőtt. Amerikában és Óceániában csökkenés tapasztalható, Európában, Ázsiában és Afrikában azonban emelkednek a számok. Az elmúlt évek tendenciája folytatódik, miszerint összességében csökken a szerzetesnővérek száma; a csökkenés mértéke idén 10 553 fő. Összesen 619 546-an vannak a világon a szerzetesnővérek. Afrikában és Ázsiában ennek ellenére növekedés, Európában, Amerikában és Óceániában pedig csökkenés figyelhető meg.
A pap- és szerzetesnövendékek száma ebben az évben összesen 2 203 fővel 111 855-re csökkent. Növekedést csak Afrikában regisztráltak, míg a többi kontinensen fogyatkozás tapasztalható. A kisszeminaristák száma is csökkent egyházmegyékben és szerzetesrendekben egyaránt, 1592 fővel 95 398-ra. Amerikában, Ázsiában és Európában csökkenés, Afrikában és Óceániában pedig növekedés volt tapasztalható.
Az oktatás és nevelés területén az Egyház világszerte 72 785 óvodát működtet 7 510 632 nevelttel; 99 668 általános iskolát 34 614 488 tanulóval; 49 437 középiskolát 19 252 704 tanulóval. Emellett 2 403 787 középiskolást és 3 771 946 egyetemi hallgatót pasztorál.
Az Egyház által világszerte működtetett egészségügyi, karitatív és szociális intézmények közé tartozik 5 322 kórház, 14 415 gyógyszertár, 534 lepratelep, 15 204 idősek, krónikus betegek és fogyatékosok otthona, 9 230 árvaház, 10 441 óvoda, 10 362 házassági tanácsadó központ, 3 137 oktatási vagy szociális rehabilitációs központ és 34 291 egyéb intézmény.
A legutóbbi regisztrált változások szerint összesen 1118 egyházi feladatkör tartozik a Népek Evangelizációjának Kongregációjához. A dikasztériumra bízott egyházi feladatkörök többsége Afrikában (518) és Ázsiában (483) található. Ezt követi Amerika (71) és Óceánia (46).

Okt. 31. ROMZSA TÓDOR

Okt. 29. CHIARA LUCE BADANO EMLÉKNAPJA

Okt. 16. IMÁDSÁG

A mai evangéliumhoz (Lk 18,1) - a Zsolozsmából --- Szent Ágoston püspöknek Próbához írt leveléből

Miért kapkodunk olyan nagyon, és miért keresgéljük, hogy mit is imádkozzunk, attól félve, hátha nem megfelelőképpen imádkozunk? Miért nem mondjuk inkább a Zsoltárossal: Csak egyet kérek az Úrtól, egy a vágyam: hogy az Úr házában lakjam életem minden napján, hogy az Úr gyönyörűségét láthassam, és szemléljem templomát! (Zsolt 26, 4) Ott ugyanis már nem jönnek és mennek a napok, és egyik kezdete sem lesz a másiknak a vége, hanem ott mindegyik vég nélkül együtt van. Hiszen ott nincs vége magának az életnek sem, és ehhez tartoznak azok a napok.

Ennek a boldog életnek elnyerése végett tanított meg minket imádkozni maga az igazi Élet. Nem bőbeszédűségre, mintha csak akkor hallgatna meg, ha minél bőbeszédűbbek vagyunk. Hiszen maga az Úr mondta, hogy ahhoz imádkozzunk, aki mielőtt kérnénk, már tudja, hogy mire van szükségünk.

Azért teszi mindezt Isten, aki tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt mi kérjük tőle, hogy megindítsa lelkünket, de értsük meg: Urunk és Istenünk nem a mi akaratunkat szeretné ezzel megtudni, mintha előbb még nem ismerné, hanem éppen azt akarja, hogy imádságunkban tartósan foglalkozzunk kérésünkkel, hogy ezáltal majd be tudjuk fogadni, amit már úgyis adni készül. Hiszen olyan nagyon nagy az, amit ad, mi pedig oly kicsik és kislelkűek vagyunk annak befogadására! Ezért szólít fel bennünket: Tárjátok ki a szíveteket, ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! (2 Kor 6, 13-14)

Mivel olyan nagy dologról van szó, amit sem a szem nem látott, mert nem szín; sem a fül nem hallott, mert nem hang; sem az emberi szívbe nem hatolt (vö. 1 Kor 2, 9), hiszen éppen az emberi szívnek kell majd oda felhatolnia, legyünk annál fogékonyabbak befogadására, minél rendületlenebbül hiszünk benne, minél erősebben reméljük, és minél forróbban vágyakozunk utána.

Tehát ilyen hitben, reményben és szeretetben imádkozzunk mindig e boldog élet után való állandó vágyakozással, így azután kérjük ezt Istentől szóbeli imádságban is, meghatározott órákban és időpontokban is, hogy a kijelölt alkalmak serkentsenek bennünket, és mi magunk is lássuk: mennyire haladtunk már előre ebben a vágyakozásban, és még buzgóbban törekedjünk e vágyakozás fokozására. Annál nagyobb előrehaladást érdemlünk ugyanis, minél forróbb lelkülettel törekszünk rá. Ezért mondja maga az Apostol is: Szüntelen imádkozzatok! (1 Tessz 5, 17) Mi másra biztatna ezzel, mint hogy szüntelenül kérjétek a boldog életet, vagyis a boldog örök életet attól, aki azt egyedül képes megadni?

---------------------------

Okt. 14. RÓZSAFÜZÉR

 

https://www.magyarkurir.hu/hirek/egymillio-gyermek-imadkozza-rozsafuzert-vilagszerte-iden-oktoberben-is


Okt. 12. CARLO ACUTIS

https://www.google.com/search?gs_ssp=eJzj4tFP1zc0LIovyM3NyzNg9OJJTizKyVdITC4tySwGAIHTCXY&q

=carlo+acutis&oq=carlo&aqs=chrome.4.0i131i355i433i512j46i131i433i512j

69i57j46i433i512j46i131i433i512j0i433i512j46i131i433i512j46i433i512l2j4

6i131i433i512.8376j0j4&sourceid=chrome&ie=UTF-8


Okt. 11. Szent XXIII. János pápa 
Életszabálya és reggeli imája 
1. Ma megkísérlem úgy átélni a napot, hogy nem akarom egyszerre megoldani életem összes problémáját.
2. Ma igen nagy figyelmet fordítok a fellépésemre: senkit sem bírálok, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak vagy kijavítsak… csak magamat.
3. Ma boldog leszek abban a  tudatban, hogy boldogságra születtem… nemcsak a másvilági, hanem az e világi boldogságra is.
4. Ma alkalmazkodom a körülményekhez anélkül, hogy megkívánnám: a körülmények alkalmazkodnak az én kívánságaimhoz.
5. Ma tíz percet szánok az időmből egy jó olvasmányra; amint a táplálék a testi élethez, a jó olvasmány a lelki élethez szükséges.
6. Ma elvégzem a napi jótettet, és senkinek sem dicsekszem vele.
7. Ma olyasmit teszek, amihez semmi kedvem sincsen; ha gondolataimban sértődöttnek érezném magam, gondoskodom róla, hogy senki se vegye észre.
8.  Ma új, részletes programot állítok össze. Talán nem ragaszkodom hozzá pontosan, de megfogalmazom. És két rossztól tartózkodom: a hajszától és a határozatlanságtól.
9. Szilárdan hiszek – akkor is, ha a tények az ellenkezőjét mutatják – abban, hogy az isteni Gondviselés úgy törődik velem, mintha egyedül volnék a világon.
10. Ma nem félek, és különösen örülök mindennek, ami szép, és hiszek a jóságban. Nekem adatott meg, hogy tizenkét órán át jót tegyek.
 
Mennyei Atyám!
Hálát adok neked az egészséges pihenésért,
amellyel megajándékoztál. Újra ébredt lelkem
legyen egészen a tiéd!
Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint Te:
mindenütt jót akarok cselekedni.
Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok,
mint akit Te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem,
az én szavaimból és tetteimből pedig
a krisztusi szeretet sugározzék reá.
Senki se távozzék tőlem anélkül,
hogy legalább egy jó szót ne kapott volna.
Add, hogy magamat elfelejtsem,
és bele tudjam élni magam mások helyzetébe.
Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat,
és ne legyek barátságtalan vagy sértő.
Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek,
és éljen bennem szikrányi humor,
hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban.
Végül add meg, hogy mindenkit legalább parányit
vezessek közelebb Szent Fiadhoz a Szűzanya által.
Ámen.

Okt. 4. ASSISI SZENT FERENCTŐL LEVÉL
Az örök Atya Szent Gábor főangyalt azzal az üzenettel küldte a Boldogságos Szent Szűzhöz, Máriához, hogy az ő fölséges, szent és dicsőséges Igéje leszáll majd a mennyből, és a Szűzanya méhében magára veszi gyarló emberi természetünket. Isten Igéje, bár végtelenül gazdag volt, mégis a szegénységet választotta a maga és Boldogságos Édesanyja számára. Szenvedése előtt megünnepelte tanítványaival együtt a Húsvétot. Azután pedig így imádkozott Atyjához: Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely (Mt 26, 39).
De ugyanakkor a saját akaratát egészen az Atya akaratára bízta. Az Atya akarata pedig az volt, hogy áldott és dicsőséges szent Fia, ez a nekünk adott és értünk emberré lett Fia, tulajdon vére árán áldozatul adja oda magát értünk a kereszt oltárán. Nem saját magáért áldozta fel magát – hiszen minden általa lett –, hanem a mi bűneinkért adta oda áldozatul magát, példát hagyva nekünk, hogy nyomdokaiba lépjünk (vö. 1 Pét 2, 21). Azt is akarja, hogy általa mindnyájan elnyerjük az üdvösséget, és befogadjuk őt tiszta szívünk, tiszta lelkünk templomába.
Milyen boldogok és áldottak azok, akik szeretik Urunkat, és úgy cselekszenek, ahogy Urunk meghagyta az evangéliumban: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből; embertársadat pedig, mint saját magadat (Mt 22, 37). Szeressük tehát Istent, és imádjuk őt tiszta szívvel, tiszta lélekkel, mert mindenekelőtt ezt óhajtja. Ezért mondja: Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát (Jn 4, 23). Vagyis mindazoknak, akik őt imádják, lelkük benső hűségében kell imádniuk. Terjesszük is eléje dicsérő imádságainkat éjjel-nappal, és mondjuk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy (Mt 6, 9), mert szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni (Lk 18, 1).
Azonkívül igyekezzünk megteremni a bűnbánat méltó gyümölcseit (Mt 3, 8). Szeressük embertársainkat, mint saját magunkat! Legyen szeretetünk, legyünk alázatosak, adjunk alamizsnát, mert az lemossa a lélekről a bűnök szennyét. Az ember mindazt elveszíti, amit itthagy e világon. Csak a szeretetből végzett jó cselekedetei érdemét és kiosztott alamizsnáit viszi magával: ezekért kap majd az Úrtól jutalmat és méltó viszonzást.
Ne akarjunk okosak és bölcsek lenni e világ szerint. Inkább legyünk egyszerűek, alázatosak és tiszták. Soha ne akarjunk mások fölé kerekedni, hanem inkább legyünk minden ember szolgája és alárendeltje Isten kedvéért. Mindazokon, akik így tesznek, és mindvégig állhatatosan kitartanak, megnyugszik az Úr Lelke, sőt bennük fog lakni, mint hajlékában. A mennyei Atya gyermekei lesznek, mert az ő tetteit teljesítik, így a mi Urunk, Jézus Krisztus jegyesei, testvérei, sőt anyja lesznek.

Okt. 1. ÜNNEPÜNK

Szept. 29. GYERMEKKARDIOLÓGUS

Szept. 27. SZENT JANKA

Szept. 24. HIT
Friedhelm König: Másként, mint gondolnátok. Evangéliumi Kiadó, 2008 (Válogatás)
 
Ki kínál többet? – Festmények árverése: a fiáé és sok más. Fiáét senki nem akarja venni, csak egy valaki. Ő kapja a vagyonnyi összes képet. Ilyen a hit 
 
Baedecker: Útikönyv a mennybe. – Baedecker legnevesebb útikönyv és térkép-kiadó. Élete vége felé megtér, és csak Szentírásokat terjeszt, a legtávolibbi vagy tiltottabb országok számára…
 
James Simpson Az orvos vallomása ... fájdalomcsillapítók terén nagy találmányai. Akkoriban legfeljebb a fakalapács, alkohol, morfium voltak ilyenek Ő az Edinbourghi egyetemen oktat, s keresztény szeretetből kutatj… Felfedezi a kloroformot, s azt mondták róka: egy sas szemével, egy oroszlán szívével, egy hölgy finom kezeivel” bánt betegeivel. Hűséges keresztény. A brit Viktória királynő háziorvosának hívják, Edinbourgh díszpolgárává teszik. Ő maga a legnagyobb felfedezésének tartja: Jézus Krisztus az én Uram és Üdvözítőm.
 
Farady (+1687) Az elektromosság atyja hívő volt – s mi történt vele? ... patkolókovács fiaként kezdte, csak írni-olvasni tanult meg. Kora egyik híres tudósa megismerte, és tanuláshoz segítette. Feltűnt nagy érdeklődése, s egy ottani tanára ajánlásával tudott újra továbbtanulni. Rövidesen egyetemi tanár lett, kutató, könyveket írt, kitüntetéseket kapott. - Egyik neves könyve: az anyag tulajdonságairól szól. Az indukciós áram felfedezése (melyre szükség van minden elektromos motorban) volt egyik nagy teljesítménye, de sok más is. Talán megtalálható a Faraday múzeum Londonban. – A legmagasabb kitüntetéseket ajánlották neki, de visszautasította, keresztény alázatból. 30 éven át az ország egyik legnevesebb előadója, kutatója lett. Szept. 24.
VII. Edward angol király a hallgatósága soraiba állt és más hercegek is, Viktória királyné vendégül hívta.
Keresztényként alázatos kívánt lenni. Gyülekezetbe járt, az egyetemen is nyíltan imádkozott. Felesleges jövedelmét – amely nagy volt – a szegények javára fordította.
„Minél többet kutattam a természet csodáit, annál jobban csodáltam Isten nagyságát és szeretetét”, írta. Halála napján megkérdezték, mit fog csinálni az eljövendő világban. „Krisztusnál leszek, és ez elég nekem.” 
 
Voltaire Egy találó válasz: Voltaire gúnyolta a vallást Frigyes porosz király lakomáján. „Egy tallérért eladom a helyemet a mennyben” mondta. „Monsieur Voltaire, a porosz államban van egy törvény – aki el akar adni valamit, igazolnia kell tulajdonát. Ha önnek van egy helye a mennyben, azért én minden árat megadok.” - A filozófus és a király elcsendesültek. - 100 év múlva a genfi Bibliatársulat vette meg Voltaire házát, Biblia-kiadásra. A ház ma keresztény könyvkereskedés.
 
A Teeswod pusztulása: Nagy teherhajó elhagyja Angliát. Az Északi Tengeren hatalmas orkán, óriási hullámok… SOS 
Mentők jönnek. Mivel a zátonyra futott hajó vége vagy 8 m.- magasra emelkedik, onnan kell leugrani a megmaradtaknak. Nem mernek… Lassan többen megteszik, de kettő fél s ott marad. Meghalnak viharban. - Ilyen a hit. Istenbe ugrás.
 
A leghosszabb és a legrövidebb szó. - Most és örökkévalóság

Szept. 17. PAKISZTÁNI BESZÁMOLÓ

SZEPT. 13. NÉPSZÁMLÁLÁS

Aug. 20. SZENT ISTVÁN KIRÁLY
Szent VI. Pál pápa apostoli leveléből, amelyet az Egyház Magyarországon történt alapításának s egyben Szent István születésének és megkeresztelésének ezredik jubileuma alkalmából írt
Szent István, Pannóniának ez a ragyogó csillaga akkor látta meg a napvilágot, amikor népetek súlyos válságba került. Fejedelmeitek ugyanis a vészes és szörnyű kalandozások után, amelyekkel a nyugati országokat pusztították, arra kényszerültek, hogy keressék a szomszédos népekkel való békés együttélés feltételeit.
S miközben bölcsen és óvatosan egymáshoz közeledtek, Magyarországra érkeztek az evangélium első hirdetői.
Ami akkor hazátokkal történt, új dolgok magját vetette el, s e kor hullámzó állapota, amely a látszat szerint az akkori bizonytalan körülményeknek volt eredménye, valójában az éltető Szentlélek művének bizonyult, aki szent tevékenységének kegyelmével szüntelenül megújítja a föld színét. Mindamellett Istvánnak, ennek az igen kiváló fejedelemnek születését, megkeresztelését, életszentségét és bölcsességét méltán tekinthetjük e szerencsés fejlődés mintegy kezdetének és csúcspontjának. Ezzel ugyanis végleg lezárul történelmeteknek ez a szakasza, és megnyílik a keresztény művelődés termékeny, új korszaka, amely most érkezik el ezeréves fordulójához.
 
A szent király, Szent Adalbertnek lelki fia, a keresztény hit és erkölcs alapján állva, erős lélekkel, maradéktalanul megvalósította azt, amire Isten kiválasztotta: fiatal magyar nemzetének megmutatta és kijelölte azt az igazi utat, amely nemcsak az anyagi javak bőségéhez, hanem egyben magasabb értékű kincsekhez, vagyis a lelki műveltséghez és a természetfeletti kegyelemhez vezet.
 
Mint népének hűséges őre és vezetője azt akarta, hogy az szabad és mindenkitől független legyen. Arra törekedett, hogy azt egy és egységes nemzetté forrassza össze. Önálló államformát biztosított neki, és olyan törvényeket hozott, amelyek a keresztény szellemiségből fakadtak. Egyidejűleg megszervezte királyságának határai között az első egyházi intézményeket, megvetve ezzel a jogi és lelkipásztori fegyelem alapjait, s ezzel előmozdította az Egyház termékeny növekedését magyar földön. Az esztergomi érsekségen kívül, amelyet Magyarország prímási székhelyévé tett, megalapította a kalocsai érsekséget és nyolc más egyházmegyét. Külön előjogokkal erősítette meg az akkor már meglevő pannonhalmi, Szent Mártonról nevezett monostort, létrehozta a veszprémi és pécsváradi monostorokat, a budai, nyitrai és székesfehérvári káptalanokat, és elősegítette a zalavári, bakonybéli, aracsi, oroszlánosi, sári, tatai és jáki monostorok felépítését. Ezek az egyházi intézmények, amellett, hogy a polgári közigazgatásnak is nagy segítségére voltak, olyan központokká váltak, amelyekben virágzott az istentisztelet, lelkesen folyt a hithirdető munka, s otthont találtak bennük a keresztény szellemű tudományok és művészetek, sőt gazdasági, szociális téren is, különösen a földművelés terén, a haladás előmozdítói voltak.
 
Szent István, alighogy megkezdte ezt a munkát, Rómába küldte követét, Asztrikot, a pécsváradi monostor apátját, hogy terveit és alkotásait megerősítés végett előterjessze az Apostoli Szentszékhez. S annak bizonyítására, hogy a Szent Királyban különben is milyen nagy tisztelet élt a Szentszék iránt, szívesen említjük meg, hogy Szent Péter sírja közelében saját népe számára templomot és zarándokházat alapított.
 
Itt vették kezdetüket az immár ezer éven át tartó, eredményekben gazdag kapcsolatok az Apostoli Szentszék és a magyar nemzet között, amelyeket a hithűség és a Szentszékhez való állandó ragaszkodás ihlettek, s amelyek mindkét fél számára oltalmat és segítséget jelentettek.
 
Ami azonban a magyar népet leginkább megindította és a keresztény élet elfogadására bírta, az Szent István példás vallásossága és ennek megfelelő életmódja volt. Ehhez járult családja kimagasló példaadása, amelyet hitvese, Boldog Gizella és fia, Szent Imre nyújtott. Így történt, hogy az a nép, amelyet egykor „a keresztények ostorának” tartottak, a hithirdetők munkája révén olyan nemzetté vált, amely mint a kereszténységnek századokon át hűséges követője, a hit bátor védőjének kitüntető nevét érdemelte ki.

Aug. 3. ZSOLOZSMÁBÓL
A Barnabásnak tulajdonított levélből
A világosság útja ez: ha valaki el akar jutni a jók számára készített helyre, cselekedeteivel törekedjék rá. Megkaptuk annak az ismeretét is, hogy miként járjunk ezen az úton. Szeresd Teremtődet, tiszteld Alkotódat; dicsőítsd azt, aki megváltott a halálból, szíved legyen egyszerű, lelked gazdag. Ne társulj azokhoz, akik a halál útján járnak, gyűlöld mindazt, ami nem tetszik Istennek. Kerülj minden képmutatást, ne hagyd el az Úr parancsait. Önmagadat ne magasztald fel, légy mindenben alázatos; ne keresd a magad dicsőségét. Ne fogadj el olyan rossz tanácsot, amely embertársad kárára lenne; ne légy elbizakodott.
Embertársadat önmagadnál is jobban szeresd. Tartózkodj a magzatelhajtástól, de születése után se öld meg gyermekedet. Ne vedd le kezedet fiadról vagy leányodról, hanem gyermekségüktől fogva tanítsd őket istenfélelemre. Embertársad javait ne kívánd meg, ne légy kapzsi. Ne csatlakozz lélekben a kevélyekhez, hanem az alázatosakkal és igazakkal társulj.
Bármi történik veled, fogadd szívesen, tudván, hogy semmi sem történik veled Isten akarata nélkül. Ne légy állhatatlan, se kétszínű; a kétféleképpen beszélő nyelv ugyanis a halál csapdája.
Semmit se mondj a sajátodnak, hanem legyen mindened közös embertársaddal; mert ha társörökösök vagytok az örökkévaló dolgokban, mennyivel inkább a mulandókban? Ne légy vakmerő a beszédben: a száj ugyanis a halál csapdája. Amennyire teheted, légy lelked érdekében tiszta. Ne azért nyújtsd ki kezedet, hogy kapj valamit, hanem inkább adjál. Azokat, akik az Úr igéit hirdetik neked, szeresd, mint szemed világát.
Éjjel és nappal idézd emlékezetedbe az ítélet napját. Ezért naponta keresd szent testvéreiddel a találkozást, egyrészt azért, hogy beszédedben, buzdításodban hasonló légy hozzájuk, másrészt azon elmélkedj, hogy hogyan tudsz szavaiddal megmenteni egy lelket, vagy pedig, hogy jót cselekedj bűneid bocsánatára.
Ne töprengj, ha adni akarsz, és ne kelletlenül adj. Gondolj arra, hogy ki lesz érdemeid jóságos jutalmazója. Őrizd meg a kapott tanítást, ne adj hozzá, és ne is végy el belőle semmit sem. A rossz mindig gyűlöletes legyen előtted. Igazságosan ítélkezz.
Ne szíts egyenetlenkedést, hanem inkább békítsd ki a veszekedőket. Valld meg bűneidet.
Rossz lelkiismerettel ne kezdj imádkozni. Ez a világosság útja.

Júl. 25. KERESZTÉNYÜLDÖZÉS
AZ OPEN DOORS 2022-ES JELENTÉSE: TÖBB MINT 360 MILLIÓ KERESZTÉNYT ÜLDÖZNEK VILÁGSZERTE 
Megjelent az Open Doors (Nyitott ajtók) nonprofit szervezet éves jelentése, amely a keresztény vallású lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és menekültek helyzetét mutatja be. 58 országban szinte kizárólag vallási identitásuk miatt kényszerültek otthonuk elhagyására. A World Watch listája szerint, ami az Open Doors éves rangsora azon 50 országról, ahol a keresztények a legszélsőségesebb üldöztetéssel szembesülnek, 2020. október 1. és 2021. szeptember 30. között 5898 keresztényt öltek meg. 76 olyan ország van, ahol a keresztények erőteljes üldöztetéssel néznek szembe. Ezt az Open Doors keresztény emberi jogi szervezet fedte fel, amely a június 20-i ENSZ Menekültek Világnapjára tekintettel, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által a világszerte lakóhelyüket elhagyni kényszerültek számáról (100 millió) közzétett legfrissebb adatokkal összefüggésben kiadta: a „Menekülő egyház: 2022-es jelentés az országon belüli kitelepítettekről és menekültekről” elnevezésű dokumentumát. 
Világszintű összegzés 
A több mint 60 éve az üldöztetés okainak és megoldásainak kutatásával foglalkozó non-profit szervezet anyagi támogatást, sürgősségi segélyt, tájékoztatást és segítséget kínál a hitük miatt üldözött keresztényeknek, valamint egy világszintű összegzést (World Watch List) is vezet. Ebből az derül ki, hogy az első 58 országban a keresztények bevallásuk szerint szinte kizárólag vallási identitásuk miatt kényszerültek otthonuk elhagyására, míg az országon belüli menekültek körülbelül fele (46%) 5 olyan országból származik, ahol a keresztényeket a leginkább üldözik és a menekültek több mint kétharmada (68%) 5 olyan országból érkezik, ahol erőteljes diszkrimináció és üldöztetés tapasztalható. A 2022. évi világszintű összegzés (World Watch List) szerint 2020. október 1. és 2021. szeptember 30. között a keresztényeket leginkább üldöző 50 országra összpontosítva több mint 360 millió keresztényt tart nyilván, akiket hitük miatt üldöznek és diszkriminálnak, és 312 millió keresztény néz szembe nagyon magas fokú vagy szélsőséges üldöztetéssel. 
A számok: 124%-kal nőtt az elrabolt keresztények aránya 
Az Open Doors jelentése szerint a vizsgált időszakban 5898 
keresztényt öltek meg, ami 4%-os növekedést jelent a 2021-es jelentéshez képest, amely 4761-et számlált. 5110 a megtámadott vagy bezárt templom és kapcsolódó épület száma, ami 14%-kal több az egy évvel korábbi adatnál. A peres eljárás nélkül letartóztatott és bebörtönzött keresztények 6175-en voltak, ami 69%-os növekedést jelent. A legriasztóbb adat az elrabolt keresztények száma: 3829, 124%-kal több, mint az előző jelentésben szereplő 1710. 
A vallásüldözés szándékos stratégiája 
A 2022-es jelentés arra is rávilágít, hogy a keresztények otthonaikból és közösségeikből való kiszorítása a vallásüldözés szándékos stratégiájának az eredménye, amelynek célja, hogy egy adott közösségből vagy országból eltörölje a kereszténység jelenlétét. Egyes esetekben ez deklarált és nyilvános stratégia, máskor titkos és informális. A jelentés másik eleme, hogy a vallásüldözés nem feltétlenül áll meg a határoknál: a költözésre kényszerült keresztények utazásuk bármely szakaszában szenvedhetnek vallási üldöztetést. 
A kitelepítés veszélyezteti a keresztények ellenállóképességét és identitástudatukat 
Az Open Doors azt is hangsúlyozza, hogy a kitelepítés eltávolítja az egyéneket és a családokat a társadalmi és közösségi hálóktól, és ez veszélyezteti a keresztények ellenállóképességét és identitástudatukat. Az otthonuk elvesztése mellett a lakóhelyüket elhagyni kényszerült keresztények a szociális vagy pénzügyi támogatás és védelem gyakorlati hálózatait is elveszítik, majd folyamatos és új kihívásokkal néznek szembe, elsősorban lelki erőszakkal és fizikai bizonytalansággal, amelyek az erőszakos vallási csoportok nyomásából fakadnak. Továbbá figyelembe kell venni a keresztény hitre áttérők esetében a családi erőszak és elutasítás miatti traumákat is. 
Afrika: aktív iszlám szélsőséges csoportok 
A szubszaharai Afrikában a keresztény menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek elsősorban Kamerun, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Eritrea és Nigéria területéről érkeznek. Ezekben az országokban kiváltképpen aktív iszlám szélsőséges csoportok tevékenykednek, amelyek a tulajdont, az állatállományt és a földet is célba veszik. A Közel- Keleten és Észak-Afrikában azok a keresztények, akik elsősorban a hithez köthető okok miatt hagyják el hazájukat, gyakran muzulmán származásúak. Számukra a családtagok jelenthetik a fő veszélyt. A legtöbb lakóhelyüket elhagyni kényszerült személy Iránból és Szíriából érkezik, amely országok az elhúzódó konfliktusok színterei. Ezek az elmúlt évtizedben különösen súlyos következményekkel jártak a kisebbségi keresztény közösségekre, és tömeges távozásra kényszerítették őket. Kiemelkedő eset Irak, ahol már csak 166.000 őslakos keresztény maradt. Szaddám Husszein hatalomra jutása előtt az országban több mint egymillió keresztény élt, de uralkodása alatt ez a szám megcsappant, és 2003 óta az üldöztetés fokozódott. A Husszeint megbuktató invázió után a nyomás 2014-ben érte el a csúcsot, amikor az iraki és szíriai területen jelen levő ún. Iszlám Állam (ISIS) kijelentette, hogy a keresztényeknek vagy el kell hagyniuk az országot, vagy át kell térniük az iszlám hitre, vagy adót kell fizetniük. 
Ázsia: erős nyomás nehezedik a keresztény hitre áttérőkre 
Ázsiában több keresztény menekült és belső kitelepített él Afganisztánban, Mianmarban és Pakisztánban. A nyomás fő forrása, amely arra készteti az egyéneket, hogy elhagyják otthonukat, a család és a helyi közösség. Erős nyomás nehezedik azokra is, akik más vallásból térnek át a keresztény hitre, különösen Pakisztánban, ahol a vallási kisebbségek ahitehagyás és az istenkáromlás elleni törvények árnyékában élnek. A kereszténységre való áttérés elfogadhatatlan és veszélyezteti a család becsületét. A verések, kényszerházasságok és a családi becsület miatti gyilkosságok elkerülése érdekében, sokan a megtérők közül elmenekülnek vagy olyan helyeken keresnek menedéket, ahol nem ismerik fel őket. 
Latin-Amerika: a bizonytalanság és a bűnözés sújtja a keresztényeket 
Latin-Amerikában a keresztényeket elsősorban a bizonytalanság és a bűnözés sújtja. Míg a fiúk úgy döntenek, hogy elhagyják származási helyüket, attól tartva, hogy bűnbandák toborozzák őket, vagy az erőszakhullám csapdájába esnek, addig a nők és lányok a szexuális erőszak célpontjává válnak. Az ilyen menekültek Kolumbiából és Mexikóból származnak nagyobb számban. Az olyan diktatórikus országokban, mint Kuba, Nica-ragua és Venezuela, az aktívabb egyházi vezetőket és a keresztényeket is üldözik a kormányzati tisztviselők, kiváltképpen akkor, ha ismert közéleti szereplők vagy részt vettek kormányellenes tüntetéseken. - Tiziana Campisi / Somogyi Viktória – Vatikán

Jún. 20. SZEXUALITÁS

Jún. 16. MIATYÁNK
Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága” című értekezéséből
Tovább mondjuk kéréseinket, és így folytatjuk imádságunkat: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma (Mt 6, 11). Vehetjük ezt a kérést mind lelki, mind pedig szó szerinti értelemben, mert ez Isten jóvoltából – mind a két jelentése szerint – üdvösségünkre szolgál. Tudjuk, hogy a lelki életünk kenyere Krisztus; és ez a kenyér már nem mindenkié, csak a mienk. És amint azt mondjuk, hogy: Mi Atyánk, mert ő csak azoknak Atyja, akik tanulnak tőle, és hisznek benne, ugyanúgy mondjuk: a mi kenyerünket is, mert Krisztus csak azok számára kenyér, akik azt az ő testeként veszik magukhoz.
Azt kérjük, hogy ezt a kenyeret mindennap adja meg nekünk, nehogy minket – akik Krisztusban vagyunk, és az ő Eukarisztiáját mint az üdvösség eledelét mindennap magunkhoz vesszük – valamilyen súlyosabb bűn elkövetése távol tartson, és a mennyei kenyér élvezetétől a közösségből kizárva eltiltson, hiszen akkor Krisztus testétől szakadnánk el. Ő maga hirdette ugyanis: Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki eszik az én kenyeremből, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért (vö. Jn 6, 51).
Amikor tehát azt mondja az Úr, hogy örökké él az, aki eszik az ő kenyeréből, akkor ez nyilvánvalóan azokra áll, akik testének tagjai, és az Eukarisztiát a közösséghez való tartozás jogán veszik magukhoz; ezért viszont óvatosnak is kell lennünk: kérnünk kell imádságunkban, nehogy kizárva a közösségből Krisztus testétől is elszakadjunk, és így hosszú időre az üdvösséget is elveszítsük. Erre figyelmeztet Urunk fenyegető szava: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek (Jn 6, 53). Kérjük tehát, hogy mindennapi kenyerünket, azaz Krisztust adja meg nekünk, hogy akik Krisztusban maradunk és élünk, el ne szakadjunk az ő szentté tevő kegyelmétől és testétől.
 
Ezek után bűneinket is előhozzuk imádságunkban, és ezt kérjük: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek (Mt 6, 12). Miután kértük az éltető kenyeret, bűneink bocsánatáért is esdeklünk.
Mennyire szükséges, hogy bűneink bocsánatáért imádkozzunk: hiszen Urunk gondviselésszerűen és üdvösségünk érdekében figyelmeztet arra bennünket, hogy bűnösök vagyunk, és hogy, amikor vétkeink bocsánatát kérjük, lelkiismeretünk visszatekintsen a múltra! Amikor az Úr parancsára mindennap imádkozunk vétkeink bocsánatáért, akkor ezzel egyben üdvös figyelmeztetést is kapunk arra, hogy mindennap vétkezünk. Mindez azért van, nehogy bárki is abban tetszelegjen, hogy ő ártatlan, és így elbizakodva nehogy még nagyobb legyen a pusztulása.
Éppen erre figyelmeztet levelében János is: Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor, mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket (1 Jn 1, 8-9). János tehát levelében összekapcsolja mind a kettőt: egyrészt sürget, hogy imádkozzunk bűneink bocsánatáért, másrészt pedig biztat, hogy el is nyerjük azt a bocsánatot, amelyért imádkozunk. Azt tanította tehát, hogy jó az Isten: bűnbocsánatot ígért, és meg is tartja ígéretét. Mert aki arra tanított, hogy imádkozzunk vétkeink és bűneink bocsánatáért, az meg is ígérte atyai irgalmas szeretetét, és meg is fog bocsátani.

Jún. 2. FERENC PÁPA

https://www.magyarkurir.hu/nezopont/-isten-aldjon-javorka-lajos-fokolare-mozgalom-papja-szentatyaval-valo-talalkozasarol


Máj. 17. Boldog Scheffler János (+ 1952) püspök-vértanu pásztorleveléből

A Jó Pásztor rég visszatért Atyjához, de ma mégis közöttünk él minden kincsével és jóságával

Gondolkoztatok-e már ezen, miképpen maradt fenn a Jó Pásztor emléke és minden drága adománya századokról–századokra, és miképpen szállott át nemzedékről nemzedékre, és jutott el hozzánk is, akik nem lehettünk szerencsések a Jó Pásztort földi életében látni? – Úgy, hogy az isteni Jó Pásztor végtelen jóságában maga helyett más, látható, földi pásztorokat rendelt:

Önmaga helyett legfőbb pásztorrá tette Pétert és annak utódait, folytatólagosan Szentatyánkig, XII. Piusz pápáig;

Péter mellé apostolokat választott: Andrást, Jánost, Jakabot… és azok utódait, a püspököket, és az apostolok mellé segítőtársakat adott: a 72 tanítványt és azok utódait, a mai áldozópapokat.

Ezeknek adta át a Jó Pásztor szeretetét és minden kincsét. Rájuk bízta az örök igazságok hirdetését: „Elmenvén tanítsatok minden népet…”; szent áldozatát: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”; szentségeit: „Elmenvén, kereszteljetek az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében”, „Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak.”

Ezek nélkül a látható földi pásztorok nélkül rég feledésbe ment volna az Evangélium; megszakadtak volna a szentségek csatornái, amelyek a Jó Pásztor megváltó halálának gyümölcseit a lelkekbe vezetik; kialudt volna az újszövetségi áldozat tüze oltárainkon. Sőt ha a földi pásztorok nem vésték volna az isteni Jó Pásztor képét a katakombák falára, de még inkább a bárányok szívébe nemzedékről nemzedékre, Jézus drága emléke elhalványult, talán egészen el is veszett volna.

Az isteni Jó Pásztor – földi pásztorok által közli minden javát.

Ha Jézus jóságából mi nem volnánk, az emberiség rég visszasüllyedt volna a pogányság sötétségébe. Azért mondta híveinek az arsi szent plébános: „Vegyétek el egy faluból a papot, és 20 év múlva barmokat fog imádni.” Sőt mi több: maguk is barmokká lesznek, elvadulnak és eldurvulnak.

Hová süllyed az elhagyatott nép, – pap és templom nélkül! – Mi lesz a legműveltebb néppel, ha 10-15 éven át folyik a lélekmérgezés a papok és az Egyház ellen. Saját szemünkkel láttuk, hogyan válhat a rombolás és nyomorba döntés eszközévé.

Közületek is sokan éltek hosszú hónapokat messze idegenben, papok nélkül. Ti tudjátok, milyen sivár a vasárnap szentmise és prédikáció nélkül; milyen szomorú az élet templom és szentségek nélkül; milyen vigasztalan a halál pap nélkül; milyen borzalmas a hulla elföldelése keresztény temetés és imádság nélkül.

A pap közvetíti mindazt, amit a Jó Pásztor hozott: örök igazságait a prédikációban, lelki újjászületést a keresztségben, az elsőáldozás édességét, a bérmálás örömét és erejét, szentmisét, a bűnbocsánatot, az áldást a házasélethez, az ünnepeknek Istenhez emelő derűjét; vigasztalást a balsorsban, betegségben és halálban, enyhületet a halál után…

Azért, amikor ma a Jó Pásztornak minden jóságát megköszönjük, mélyen érző keresztény lélekkel megköszönjük jópásztori szívének azt a jóságát is: hogy nekünk papokat adott.


Máj. 10. EUCHARISZTIA
Elhangzott a XX. Országos Katekumenátus Konferencián
TÖRÖK CSABA:
...Az eucharisztiában nem megsokszorozzuk Krisztus áldozatát, hanem újra jelenvalóvá tesszük, mégpedig olyan módon, hogy abban részt kapjon a mi személyes létezésünk. A felajánlási körmenet aktusa ezért fontos.” Az eucharisztiában nemcsak a kereszt, hanem a feltámadás is jelen van. A szentség ereje az áldozás által válik teljessé a hívőben: részesei leszünk a Szentháromság egységének, birtokoljuk az örök életet. A katekumen az áldozással eleven tagja lesz az Egyháznak... 
UDVARDY GYÖRGY ÉRSEK:
...A kereszténység útja, amire Ferenc pápa is figyelmeztet, nem más, mint egymás elviselése, türelem, öröm és humorérzék, bátorság és buzgóság, küzdelem és éberség, megkülönböztetés, készség a jóért való küzdelemre...

Máj. 1. ANYÁK NAPJÁRA

Ápr. 16. NAGYSZOMBAT

Reggel 9-kor a Zsolozsma Reggeli dicséretét imádkozzuk és utána még lesz gyónási lehetőség is.

Nagyszombaton az esti vigília-szertartásával folytatódik (nálunk este 8-kor) a Katolikus Egyház legnagyobb ünnepe, a Húsvét ünneplése, amely a kereszténység örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre.

Nagyszombaton a némaság tölti be a világot, „az Egyház Jézus sírja mellett virraszt”. Általában késő este, napnyugta után kezdődik a nagyszombati liturgia, ami szimbolizálja azt a sötétséget, amely a világra borult Krisztus halálával. A húsvéti vigília szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötét, a tűz és a víz, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. Ez a jelenlegi liturgikus rend a IV. századra vezethető vissza.

A nagyszombat esti liturgia egy gyönyörű felütéssel veszi kezdetét. A végtelen sötétségben és csendben felhangzik a Húsvéti Örömének, az Exultet. Ennek a csodálatos ősi éneknek az első soraiban már felcsendül húsvét felfoghatatlan titka, a megváltás misztériuma: „Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa, és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta; érezze meg az egész nagyvilág: már tovatűnt a bűnnek árnya! És vígság töltse el szent anyánkat, az Egyházat, hogy ilyen fényesség ragyog benne, visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be az Isten házát!” Ezen szent éjszaka sötétjében gyullad fel a húsvéti gyertya fénye, amely kihirdeti Isten győzelmét a halál felett, Krisztus feltámadását a holtak országából.

A húsvéti gyertya fénye belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. Az Egyház leggyönyörűbb éneke után kezdődik az igeliturgia: az ószövetségi olvasmányok végig vezetnek minket az üdvösségtörténet nagy állomásain. Az utolsó olvasmány után felcsendül a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, meghívva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes Alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti az evangélium:”Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt!” (Lk 24,1-12).

A szentbeszéd után a húsvéti szertartás a keresztvíz megszentelésével folytatódik. Majd megújítjuk keresztségi fogadásunkat…(égő gyertyával kezünkben!)

Ezt követően folytatódik a szentmise a szokott rend szerint .

A feltámadt Krisztus így köszöntötte tanítványait: Békesség nektek! Ebben az évben különösen is imádkozunk azért, hogy a Krisztus békéje költözzön mindnyájunk szívébe és hozzon egyetértést a nemzeteknek.

(MKPK Sajtószolgálat aktualizálva)


Ápr. 15. NAGYPÉNTEK
Jézus Krisztus kereszthalálának napja
Nagypéntek az egyházi év legmegrendítőbb és legcsendesebb ünnepe: Jézus kínszenvedésének, halálának és sírba tételének a napja. A szent három nap legmélyebb valóságát: a passiót tárja elénk. - Du. 3 órakor kezdjük!
Az Anyaszentegyház ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét ezen napon, mert maga az örök Főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll, mint a Golgota sziklatömbje, amelyen a megváltás áldozata végbement.
A liturgia színe a piros. A vér színébe, a vértanúság, a mártírság a szenvedés színébe, piros miseruhába öltözik a pap, ezzel jelezve Krisztus szenvedését. A liturgia kezdetén a pap némán vonul az oltárhoz, majd leborul az oltár előtt ezzel jelenítve meg az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust. Az egyházi év legmegrendültebb liturgiája veszi ekkor kezdetét. Az olvasmányok is már Jézus szenvedésének titkát tárják elénk, elsőként az ószövetségi olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 52,13–53,12) hangzik el. Az Úr szolgájának sorsáról, az Igaz szenvedéséről szól a próféta, akinek áldozatát Isten elfogadja. A szenvedő szolga, Ebed Jahve, az ószövetségi Üdvösségközvetítő, a Messiás előképe. A második olvasmány a Zsidókhoz írt levélből való, ahol Krisztus, mint igaz és tökéletes főpap jelenik meg előttünk (Zsid 4,14–16; 5,7–9). Az Igeliturgia drámai csúcspontja következik ezután: János evangélium Passió történetének (Jn 18,1 – 19,42) a felolvasása (vagy eléneklése). Ekkor tárul fel a legmélyebb titok: az a főpap, aki vállalja a szenvedést, a kínhalált, nem más, mint Krisztus, az Isten Fia, akinek áldozatát az Atya elfogadja a mi megváltásunkért, minden ember megváltásáért.
A szentbeszédet követő egyetemes könyörgésekben ezért imádkozik az Egyház mindenkiért, az egész emberiségért, lélekben a kereszt alatt állva. A könyörgések sorrendben az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért, a hívekért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért szólnak.
A szertartás folytatódik a kereszthódolattal. A kereszthódolat (adoratio crucis) hagyománya Jeruzsálemből származik, amikor is Szent Ilona megtalálta a szent keresztfát. Ez a hódolat a 7. századtól Rómában ünnepélyesebb formát öltött és a szent három nap liturgiájának részévé vált.
Miután ez az egyetlen napja az egyházi évnek, amikor nincs átváltoztatás, a Miatyánk és az Isten Báránya elmondása után szolgáltatja ki a pap az előzőleg már konszekrált eucharisztiát. A csendesség napja ez, így a zárókönyörgés elmondása után a liturgia befejeztével a pap teljes csendben távozik a templomból.
A keresztút (Nagycsütörtök este imádkoztuk) segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy nem a halálé az utolsó szó, hiszen a nagypénteket követi a feltámadás, a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, a szeretet győz a gyűlölet felett, a harmadnapra Feltámadt Krisztus győzelme hirdeti, hogy 
Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek legfeljebb háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket az Örök Főpap iránt és a testi lemondás emlékeztet minket Jézus mindhalálig tartó szeretetére.

Ápr. 10. VIRÁGVASÁRNAP

Ápr. 9. ÁLDOZZUK FEL MAGUNKAT
"... Ne fiatal bikákat áldozzunk, sem szarvat, patát növesztő bárányokat... Inkább a dicséret áldozatát ajánljuk fel Istennek a mennyei oltáron az égiek kórusával...
S hogy még többet mondjak, áldozzuk fel magunkat Istennek: sőt, minden áldott nap önmagunkat és minden cselekedetünket áldozzuk fel. Mindent vállaljunk el az Igéért, szenvedéseinkkel kövessük az ő szenvedését, vérünkkel tiszteljük vérét, és buzgón igyekezzünk a keresztre.
Ha cirenei Simon vagy, fogd a keresztjét, és kövesd!
Ha gonosztevő vagy, és vele együtt keresztre lettél szögezve, akkor becsületes emberként ismerd el őt Istenednek; ha őt, helyetted és bűneidért, a bűnösök közé számították, te őmiatta válsz igazzá. Imádd azt, akit miattad feszítettek meg; és kereszten függve a meggyaláztatásokból is gyűjts magadnak érdemet. Halálod által szerezd meg üdvösségedet; Jézussal együtt lépj be a paradicsomba, így fogod majd megérteni, hogy milyen értékeket tékozoltál el. Ezeken a szépségeken jártasd lelki szemedet; a csúfolódót pedig hagyd odakint meghalni káromló szavával együtt.
Ha arimateai József vagy, kérd el a holttestet attól, aki keresztre szegeztette; és tiéd lesz az, aki a világ engesztelő áldozata.
Ha Nikodémus vagy, Isten éjszakai tisztelője, kend meg Jézust a temetésre szánt kenetekkel.
Ha az a bizonyos Mária vagy, vagy a másik Mária, vagy Szalóme, vagy Johanna, sirasd hajnalban könnyeiddel Krisztust. Törekedjél arra, hogy te lásd meg elsőnek az elmozdított követ, talán az angyalokat is, de inkább magát Jézust." (Nazianzi Szent Gergely)

Márc. 30. MINDANNYIUNKNAK

Márc. 29. ETIKAI ELVEK

Márc. 27. VÁLASZTÁS-SZAVAZÁS

Márc. 19. SZERELMES LEVELEK

Márc. 13. Az MKPK körlevele a 2022. évi nagyböjti tartós élelmiszer gyűjtésről
Kedves Testvérek!
Idén újra meghirdetjük a nagyböjti irgalmasság gyakorlásának ősegyházi hagyományát, amikor arra biztatjuk a híveket, hogy hozzák el a szentmisékre tartósélelmiszer-felajánlásukat a rászorulók számára és tegyék a templomban az erre kijelölt helyre.
Az ősegyházi források közül Szent Pál apostolnak a korintusi egyházközségben meghirdetett adománygyűjtését állítjuk példának, aki a jeruzsálemi keresztények megsegítésére bíztatott.
„Ti mindenben kitűntök: a hitben, a szóban, a tudásban, minden buzgólkodásban és az irántunk táplált szeretetben; tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is. Nem parancsként mondom, hanem mások buzgóságára hivatkozva szeretetetek őszinteségét akarom kipróbálni. Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Erre nézve tanácsot adok nektek, mert javatokra válik. Tavaly óta nemcsak, hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem őszinte szándékotokat is megmutattátok. Most hát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat tehetségetekhez mérten tetté váljon. Ha az akarat készséges, aszerint tetszik (az Istennek), amije van, nem aszerint, amije nincs. Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek. Az Írásban is az áll: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött”  (2Kor 8,7-15).
Kedves Testvérek!
Nagyböjti közös zarándokutunkon az Egyház így könyörög: „Istenünk, minden irgalom és jóság forrása, te a böjt, az imádság és az irgalmas szeretet gyakorlása által gyógyulást adsz bűneinkre” (Nagyb.3.vas.).
Immáron tizenegyedik alkalommal hirdetjük meg a nagyböjti adománygyűjtésben az irgalmas szeretet gyakorlásának ezt a formáját. Az bűnbánatunk és sajátos nagyböjti liturgikus imádságaink – mint a keresztúti ájtatosság – akkor lesznek gyümölcsözőbbek, ha az irgalmas szeretet gyakorlásáról sem feledkezünk meg.
Az újabb hullámokban visszatérő világjárvány következményeként családok kerültek nehéz helyzetbe, akiknek a Katolikus Karitász mint Egyházunk hivatalos segélyszervezete – igyekezett segítő kezet nyújtani. Gazdasági nehézségeket is hozott magával a járványveszély, munkahelyek szűntek meg és sokakat a létbizonytalanság rémképe is fenyeget. A Karitász munkatársai, önkéntesei és alkalmi segítői is bekopogtak a családok, az idősek ajtaján és segítettek abban és úgy, amire éppen szükség volt. Gondoskodás indult el a bátrak lelkéből, ami egy nagy szeretetteljes összefogássá vált. Ennek a segítő szeretetnek ki kell tartania mindaddig, amíg a családjainknak szenvedést okoz a járványhelyzet. Szent Pál apostol figyelmeztet bennünket: „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele” (1 Kor 12,26).
Az elmúlt esztendőben már második alkalommal nem tudtuk teljességében megvalósítani a nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtést, mert éppen megkezdtük, de a vírus elleni védekezés következtében csak korlátozottan tudunk eljutni liturgiákra. Úgy tűnik, hogy most ez a veszély nem fenyeget bennünket, így még nagyobb buzgalommal vegyünk részt az adományok gyűjtésében. Ugyanakkor Ukrajnában háborús helyzet van, sokan érkeznek menekültként Magyarországra, a kárpátaljai magyarság élelme is kifogyóban van. Ezért ebben az évben a tartós élelmiszergyűjtést ezekre a célokra fordítja a Katolikus Karitász. 
Tegyünk tanúságot az irgalmas szeretet gyakorlásáról az idei nagyböjtben is, és lehetőségeinkhez mérten tartósélelmiszerrel járuljunk hozzá a Katolikus Egyház segélyakciójához. Ezt megtehetik a jövő heti vasárnapi szentmiséken és az azt követő hétköznapokon, március 20-27 között.
A korábbi években meghirdetett gyűjtésünk eredményeképpen családok ezreit tudtuk segíteni azokkal a segélycsomagokkal, amelyeket a hívek adományaiból juttattunk el a rászorulókhoz. Ha ezt mindannyian megtesszük és legalább 1 kg adományt hozunk a templomba, újra nagyon sok családnak tudunk segíteni az irgalmas Jézus példáját követve. Most a határontúli magyarokkal és a hazánkba érkező menekültekkel tehetünk jót nagyböjtben. Telefonos adományvonalon is bekapcsolódhatunk a Karitász segítő munkájába. Ha hívjuk a 1356-os telefonszámot, hívásonként 500 forinttal segítünk.
„Személyes szeretettel másokért.” Kérjük, hogy aki teheti, adója egy százalékával is támogassa a Katolikus Karitász karitatív szolgálatát: a Karitászt Támogató Alapítványt. Köszönjük a szegényeknek szánt adományaikat. A legkisebb adománnyal is a felebaráti szeretet csodája valósul meg közöttünk. A templomainkban összegyűjtött élelmiszerek nemcsak táplálékot jelentenek, hanem üzenetet is hordoznak, a Gondviselő Isten kézzelfogható szeretetét a nélkülöző családok számára.
Ferenc pápa a Szegénység elleni világnapra írt legutóbbi üzenetében így bíztat bennünket:
„A Jézus által kinyilatkoztatott Isten arca a szegényekért aggódó és hozzájuk közel álló Atya arca. Jézus egész működése arról tanúskodik, hogy a szegénység nem a sors következménye, hanem az ő köztünk való jelenlétének konkrét jele. Nem akkor és ott találjuk meg őt, amikor és ahol akarjuk, hanem a szegények életében, az ő szenvedésükben és nélkülözésükben, a gyakran embertelen körülmények között, amelyek között élni kénytelenek. Amint azt sohasem fáradok elismételni, a szegények az evangélium igazi hirdetői, hiszen ők voltak az elsők, akiket evangelizáltak, és akik meghívást kaptak arra, hogy osztozzanak az Úr boldogságában és az ő országában (vö. Mt 5,3). A szegények – bármilyen helyzetben és körülmények között éljenek is – evangelizálnak bennünket, mert lehetővé teszik, hogy mindig új módon fedezzük fel az Atya legigazibb arcvonásait.”
Szent Pál apostol buzdításával köszönjük meg mindenkinek a jóságát:
„Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget. Imádkoznak is majd értetek, és vágyódnak utánatok abban a tudatban, hogy Isten kegyelme bőségesen kiáradt rátok” (2Kor 9,12-14).
Budapest, 2022. nagyböjt 2. vasárnapján
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Febr. 26. HIVATÁS
Kedves családok! Elgondolkodtató...
Nyolcgyermekes, mélyen vallásos, katolikus családba született...
"A vallásos miliő, amelybe beleszülettem, jó talaj volt, hozzásegített a hivatásom felismeréséhez. A családban végzett közös ima, a vasárnapi és a hétköznapi szentmisék, a ministrálás, a buzgó lelkű papjaink mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Isten szolgálata mellett köteleződjem el..."

Febr. 19. HÁZASSÁG HETE
…Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam: „Szeretnék valamit elmondani.” Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében. Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. „El akarok válni.” Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Jane-t szeretem, nem őt. Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Jane-t szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosam az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam, egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most. 
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után. Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe. Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. 
Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak. Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből… 
Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről.  Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni. Hirtelen megértettem...óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiunknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás. Elvezettem az irodáig, gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül, hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? - kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam. 
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ. Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan. A feleségem hónapokig harcolt a rákkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei, amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok! 
Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled. Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot. Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták…  

Febr. 13. HÁZASSÁG HETE

Febr. 10. VÁRATLAN ÉLET

Jan. 30. HOMOSZEXUALITÁS

Jan. 29. RÓZSAFÜZÉR

Jan. 28. PÉNTEKI ELMÉLKEDÉS
Aquinói Szent Tamás áldozópap rövid szentbeszédeiből
Miért kellett az Isten Fiának értünk szenvednie? Nagy szükség volt erre. Két okot is fel lehet hozni: először, hogy bűneinktől megváltson, másodszor, hogy saját példájával tanítson meg minket, miként kell élnünk.
Ami a megváltásunkat illeti, Krisztus szenvedése váltott meg bennünket attól, amit bűneinkért megérdemeltünk volna.
De nem kisebb jelentőségű az sem, amit példaadása jelent nekünk. Krisztus szenvedése ugyanis megújította egész életünket. Aki ugyanis tökéletes akar lenni, az vesse meg azt, amit Krisztus megvetett a kereszten, és vágyódjék arra, amire Krisztus vágyott. Mert minden erényre példát ad a kereszt.
Gondoljunk csak a szeretetben való példaadásra: Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (Jn 15, 13). Ezt tette Krisztus a keresztfán. Ha tehát ő életét adta értünk, akkor semmi szenvedés nem lehet nehéz, amit őérte vállalunk.
Vagy gondoljunk a türelemben való példaadásra, erről szintén a kereszt tanúskodik kiváló módon. A türelem két szempontból is értékes: vagy úgy, hogy valaki súlyos szenvedéseket türelmesen visel el, vagy pedig úgy, hogy elfogadja azt is, amit el lehetne hárítani, de nem tér ki előle. Krisztus türelemmel viselte el a legnagyobb szenvedést is a keresztfán, mert amikor szenvedett, nem fenyegetőzött (1 Pét 2, 23); mint a juhot, úgy vitték feláldozni, és nem nyitotta szóra ajkát (vö. ApCsel 8, 32). Krisztus türelmes kitartása a kereszten csodálatraméltó! Mi tehát fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, és nem törődött a gyalázattal (Zsid 12, 2).
Ha az alázatosság példáját keresed: nézz a keresztre, mert Jézus, Isten létére, vállalta, hogy Poncius Pilátus elítélje, és meghaljon.
Ha az engedelmességre keresel példát, kövesd azt, aki engedelmes volt Atyjának mindhalálig: Ahogy egy embernek (azaz Ádámnak) engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, ugyanúgy egynek engedelmességéért meg is igazultak (Róm 5, 19).
Ha a földiek megvetésére keresel példát, kövesd azt, aki a Királyok Királya és az Urak Ura (1 Tim 6, 15), akiben a bölcsesség és tudomány minden kincse rejlik (Kol 2, 3), de mégis eltűrte, hogy mezítelen legyen a kereszten, hogy kigúnyolják, leköpdössék, összeverjék, tövissel koronázzák, aztán ecettel és epével itassák.
Te se áhítozz hát díszes ruhákra és gazdagságra, hiszen elosztották maguk közt ruháimat (vö. Mt 27, 35). Ne törekedj arra, hogy tiszteljenek, hiszen ő gúnyt és verést szenvedett! Ne törekedj magas rangokra, hiszen tövisből koszorút fontak, és fejére tették (vö. Mk 15, 17). Ne törekedjél élvezetekre, hiszen szomjúságomban ecettel itattak (Zsolt 68, 22).

Jan. 25. RÓZSAFÜZÉR

Jan. 21. GENDER

Jan. 17. SZENT ANTAL
életrajzából amelyet Szent Atanáz püspök írt meg...
A szülők halála után húgával egyedül maradva a körülbelül 18-20 éves Antal átvette a ház és húga gondviselését.
Nem telt el még hat hónap sem a szülők halála után, amikor szokása szerint a vasárnapi misére ment, és útközben azt forgatta magában, hogy hogyan hagyták el az apostolok mindenüket, és követték Üdvözítőnket, és azokra is gondolt, akik az Apostolok Cselekedetei szerint minden vagyonukat eladták, árát pedig az apostolok lábához tették, hogy a szegényekről gondoskodjanak belőle. Elgondolkodott azon is, hogy az ilyeneket micsoda remény várja a mennyben. Ezen elmélkedve lépett be a templomba, s történt, hogy amikor az evangéliumot olvasták, Antal hallotta, hogy az Úr azt mondja a gazdag ifjúnak: Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere, és kövess engem! (Mt 19, 21)
Antal ekkor, mintha isteni indításra jutottak volna eszébe a szentek, s mintha őmiatta olvasták volna az említett részt, mihelyt kijött a szentmiséről, az őseitől örökölt birtokot (mintegy 300 szántásnyi termékeny és szép fekvésű földje volt), elajándékozta a falusi szomszédoknak, hogy az ne legyen terhére sem neki, sem a húgának. Aztán pénzzé tette minden ingóságát, s az érte kapott nagy összeget szétosztotta a szegények között, csak egész keveset tartott vissza a húga számára.
Legközelebb a vasárnapi misére menve hallotta, hogy az Úr azt mondja az evangéliumban: Ne aggódjatok a holnap miatt! (Mt 6, 34) Ezután már azt sem tudta elviselni, hogy valamije is maradjon, s kimenve, azt is szétosztotta a szegényebbek között. Húgát az általa ismert szüzekre és a hívekre bízta, hogy ők neveljék. Ő maga pedig ettől kezdve háza közelében önmegtagadó életre adta magát, és kemény, önmegtartóztató életet élt.
Saját kezével dolgozott, mert ezt hallotta: Aki nem dolgozik, ne is egyék! (2 Tessz 3, 10) Így részben magának tudott kenyeret venni, részben a szegényeken tudott segíteni.
Gyakran imádkozott, mivel azt tanulta, hogy visszavonultan, szünet nélkül kell imádkozni (vö. 1 Tessz 5, 17); annyira figyelt a szentírási olvasmányokra, hogy abból semmit sem felejtett el, hanem mindent megjegyzett, úgyhogy végül is emlékezete szolgált neki könyv gyanánt.
Az összes közelben lakó és becsületes férfi, akivel bizalmasan elbeszélgetett, csodálta ezt az embert, és Isten barátjának hívták. Egyesek gyermekükként, mások testvérükként szerették őt. 
- Kit, mennyire érint meg, mire indít az evangélium?...

Jan. 9. APÁS FILM

2021.
Nov. 14. SZENT ERZSÉBET ÜNNEPÉRE

Nov. 8. MAI SZENT


STATISZTIKA
Világszerte növekszik, Európában csökken – A Katolikus Egyház a legfrissebb statisztikák tükrében – 2021. október 23.
Az Egyház 1926 óta minden év októberében tartja a világmisszió napját. Idén október 24-én a magyar templomokban is a missziókért és a hithirdetőkért imádkoznak, és a perselypénzt az evangelizáció javára fordítják. A missziós világnapra a Népek Evangelizációjának Kongregációja közreadta a legfrissebb statisztikákat a Katolikus Egyházról, melyet a Fides hírügynökség adott közre.
A táblázatok az Egyház Statisztikai Évkönyvének legújabb kiadásából származnak (2019. december 31-én frissítve), és az Egyház tagjainak számára, az Egyház szerkezetére, az egészségügyre, a jólétre és az oktatásra vonatkoznak. A 2018-as évhez képesti növekedést (+), a csökkenést (-) jelöli, a vatikáni Fides Hírügynökség összehasonlítása szerint.
A világ népessége
December 31-én a világ népessége 7 577 777 000 volt, az előző évhez képest 81 383 000-mal növekedett. A népesség minden kontinensen növekedett, beleértve Európát is. A növekedés Ázsiában volt a legnagyobb (+40 434 000), ezután következik Afrika (+33 360 000), majd Amerika (+6 973 000), Európa (+157 000) és Óceánia (459 000).
Katolikusok
2019. december 31-én a világ katolikusainak száma 1 344 403 000 volt, az előző évihez képesti 15 410 000-es növekedéssel.
Ez minden földrészre vonatkozik, kivéve Európát, ahol 292 000-el csökkent a katolikusok száma. Ahogyan a múltban, úgy most is Afrikában regisztrálták a legnagyobb gyarapodást (+8 302 000), ezt követi Ázsia (+5 373 000), majd Óceánia (+118 000).
A katolikusok aránya a világban az előző évhez képest emelkedett, 17,74%-ra.
A kontinensek tekintetében Afrikában 0,14%-os emelkedést jegyeztek fel, Ázsiában 0,02%-kal, Amerikában pedig 0,09%-kal nőtt a katolikusok száma. Európában viszont 0,05%-os csökkenést észleltek, Óceániában pedig változatlan (26,34%) a katolikusok száma.
Egy katolikus papra jutó népesség
Ebben az egy papra jutó személyek száma 215-tel növekedett, ezzel az átlag 14,853-ra emelkedett.
Amerikában +96-os, Óceániában +231-es, Európában pedig +172-es a növekedés. Afrikában (-202) és Ázsiában (-765) csökkentek a számok.
Az egy papra jutó katolikusok száma 35-tel nőtt, az átlag így 3 245. Amerikában (+74), Európában (+25) és Óceániában (+60) növekedést, Ázsiában (-34) és Afrikában (-2) csökkenést regisztráltak.
Egyházi cirkumskripciók és missziós állomások
Az egyházi cirkumskripciók (egyházi egységek – a Krisztus-hívők közösségeinek csoportosítása, amelyeket az egyházi hatóság egy kormányzati hatalommal rendelkező hivatalra bíz – a szerk.) száma többé-kevésbé stagnál, egy egységnyi növekedéssel, így számuk 3 026. Afrikában (+2), Ázsiában (+1) és Európában hoztak létre új cirkumskripciókat, míg Óceániában a számuk nem változott (81), Amerikában 3 megszűnt.
A missziós állomások száma, melyeken kirendelt pap tartózkodik 3 217 (+301). Számuk minden kontinensen nőtt, különösen Afrikában (+138), Ázsiában (+88) és Amerikában (+56).
A kirendelt papok nélküli állomások száma 5 836-tal csökkent, így ezek száma összesen 131 407; Afrikában (-4 382), Ázsiában (-358), Európában (-58) és Amerikában (-1 113) visszaesést, Óceániában (+75) gyarapodást tapasztaltak.
Püspökök
A püspökök száma 13-al csökkent, az Egyházban 5 364 püspök szolgál. 12-vel több megyéspüspök (összesen 4 134) és 25-tel kevesebb szerzetesrendbeli püspök (1 230) van.
A megyéspüspökök száma kontinensenként mindenhol nőtt: Afrikában (+11), Ázsiában (+5), Európában (+4) és Óceániban (+2) is, ez alól kivételt képez Amerika (-10). A szerzetesrendbeli püspökök kontinensenként: Afrika (-6), Amerika (-7), Ázsia (-5), Európa (-4), Óceánia (-3).
Papok
A világ összes papjainak száma 414 336 fő (+271). Európában regisztrálták a legnagyobb visszaesést (-2 608), utána következik Amerika (-690) és Óceánia (-69). Afrikában (+1 649) és Ázsiában (+1 989) számuk növekedett.
Az egyházmegyés papok száma 262-vel nőtt, így összesen 282 136-an vannak. Európában (-1 436) és Óceániában (-30) csökkenést, Afrikában (+1 061), Ázsiában (+569) és Amerikában (+98) növekedést jegyeztek fel.
A szerzetesrendbeli papok száma 132 200-ra nőtt, összesen 9 személlyel. Mind Afrikában (+588), mind Ázsiában (+1 420) növekedést tapasztaltak, ezzel szemben Óceániában (-39), Európában (-1 172) és Amerikában (-788) csökkent a számuk.
Állandó diakónusok
Az állandó diakónusok száma a világban most is növekedett, ezúttal 734-gyel, így számuk 48 238. A legnagyobb növekedést Amerikában mérték (+562), ezt követi Európa (+177), Óceánia (+5), Afrika (+1), csökkenést egyedül Ázsiában jegyeztek fel (-11).
Az egyházmegyei állandó diakónusok száma 790-nel nőtt, összesen 47 603-ra. Minden kontinensen nőtt számuk: Ázsiában (+18), Európában (+207), Amerikában (+554), Óceániában (+7) és Afrikában (+4) is.
A szerzetesrendbeli állandó diakónusok 635-en vannak. Számuk csökkent Európában (-30), Afrikában (-3), Óceániában (-2) és Ázsiában (-29), egyedül Amerikában tapasztalható növekedés (+8), így összesen 56-tal vannak kevesebben, mint előző évben.
Szerzetesrendbeli nők és férfiak
A nem pap szerzetesek száma idén hetedik éve mutat csökkenést, ezúttal 646 személlyel vannak kevesebben, számuk 50 295. Európában (-236), Amerikában (-390), Óceániában (-86) és Ázsiában (-23) csökkenést regisztráltak, míg Afrikában (+89) növekedést.
A szerzetesrendbeli nők száma is csökkent 11 562 fővel, így számuk összesen 630 099. Ismét Afrikában figyeltek meg növekedést (+835), illetve Ázsiában (+599), csökkenést Európában (-7 400), Amerikában (-5 315) és Óceániában (-281).
A Katolikus Egyház világi intézményeinek tagjai
A Katolikus Egyház világi intézményei férfi tagjainak a száma 582, mely mindenhol csökkent (-32): Európában (-2), Amerikában (-13), Ázsiában (-10) és Afrikában (-7), egyedül Óceániában stagnál (1 személy).
A női tagok száma szintén csökkent 553-mal, összesen 20 913-man vannak. Egyedül Afrikában tapasztaltak növekedést (+30), Európában (-365), Amerikában (-110), Ázsiában (-104) és Óceániában (-4) csökkent a számuk.
Laikus misszionáriusok és hitoktatók
A világ misszionáriusainak száma 410 440, a tavalyihoz képest 34 252-es növekedéssel: Európában (+277), Amerikában (+33 930), Óceániában (+29) és Afrikában (+566) nőtt, míg Ázsiában (-550) csökkent a számuk.
A hitoktatók száma 2 590-el csökkent, így 3 074 034-en vannak. Számuk Amerikában (-15 651), Európában (-5 658) és Óceániában (-485) csökkent; míg Afrikában (+6 808) és Ázsiában (+12 396) nőtt.
Szeminaristák
A szeminaristák száma idén 1 822-vel nőtt, így elérte a 114 058-at. Afrikában (+509) növekedést, Ázsiában (-898), Óceániában (-53), Európában (-630) és Amerikában (-750) számuk csökkent.
Az egyházmegyei szeminaristák száma 68 609 (-1 350), a szerzetesrendbelieké 45 449 (-427). Az egyházmegyei szeminaristák száma egyedül Afrikában nőtt (+224), minden máshol csökkent: Európában (-688), Amerikában (-784), Ázsiában (-102) is. Óceániában stagnál.
A szerzetesrendbeli szeminaristák száma Afrikában (+285), Európában (+58) és Amerikában (+34) nőtt, Ázsiában (-796) és Óceániában (-53) csökkent.
Kisszeminaristák
A kisszeminaristák száma immár negyedik éve mutat csökkenést, idén számuk 3 174-el esett vissza, összesen 96 990-en vannak. Óceánián kívül (+22) mindenhol csökkenést regisztráltak: Amerikában (-914), Afrikában (-1 519), Európában (-743) és Ázsiában (-20) is.
Az egyházmegyei kisszeminaristák száma 74 976 (-2 539), a szerzetesrendbeliek száma 22 014 (-635). Számuk egyedül Óceániában növekedett (+22), máshol csökkent: Afrika (-1 305), Amerika (-790), Európa (-214), Ázsia (-252).
A szerzetesrendbeli kisszeminaristák száma Európában (-529), Afrikában (-214) és Amerikában (-124) csökkent, míg Ázsiában (+232) nőtt. Óceániában nincs változás.
Katolikus iskolák és oktatás
A katolikus egyház jelenleg 72 667 óvodát működtet 7 532 992 óvodással; 98 925 általános iskolát 35 188 771 tanulóval, 49 552 középiskolát 19 370 736 diákkal, valamint 2 395 540 gimnazista és 3 833 012 egyetemista tanul egyházi intézményekben.
Katolikus önkéntes munka és egészségügyi intézmények
A Katolikus Egyház egészségügyi és önkéntes szervezetei a következőkből állnak: 5 245 kórház, ebből Afrikában 1 418, Amerikában 1 362 található; 14 963 patika (Afrikában 5 307, Amerikában 4 043); 532 gondozóotthon leprásoknak (Ázsiában 269 és Afrikában 201); 15 429 krónikus betegeket ápoló otthon, fogyatékkal élők és idősek számára (Európában 8 031 és Amerikában 3 642); 9 374 árvaház (Ázsiában 3 233 és Európában 2 247); 10 723 bölcsöde (Ázsiában 2 973, Amerikában 2 957); 12 308 házassági tanácsadó központ (Európában 5 504 és Amerikában 4 289); 3 198 szociális rehabilitációs intézmény, valamint 33 840 egyéb intézmény.
A Népek Evangelizációjának Kongregációja alá rendelt cirkumszkripciók
A Népek Evangelizációjának Kongregációja (Cep) alá rendelt cirkumszkripciók száma 1 117. A legtöbb a Propaganda Fide alá tartozik: Afrikában (517), Ázsiában (483), Amerikában (71) és Óceániában (46).

Okt. 10. LEHETETLEN
Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!
Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.
S miattad dúlhat itt a gazság,
Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,
Hagyod, hadd rohanjon vesztébe
Dühödt őrültként a világ.
Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;
Se szó, se vér, se könny, se jaj,
Se ész, se fegyver nem segít már,
Se ezer nábob, se arany…
Legyen mi lesz… ha ég az erdő,
Ki oltja el, s mit ér a gát,
Ha a tenger kilép medréből,
S őrültként dobálja magát?
Lehetetlen, – hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
A világ, – szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.
Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
S tapló van melleden belül.
És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!
Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól. a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy a tengerbe lép a hegy!
Szeretet lesz a gyűlöletből,
A büszke megalázkodik,
A kapzsi ingét odaadja
S a káromló imádkozik!
Vizen játhatsz, tüzön mehetsz át,
Ha hiszel! – s mindez nem mese,
Példák beszélnek, nézd, körülvesz
A “bizonyságok fellege”!
Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
Le csüggedt-fáradtan fejed,
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet…
Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
Könyörgés, – semmi nem segít:
De megmentheti a világot
A legnagyobb erő: A HIT
(Bódás János)

Okt. 3. TÖRVÉNYEK... LELKIPÁSZTORKODÁS
1 Tim 1, 1-20
.....
Amikor elindultam Macedóniába, arra kértelek, maradj Efezusban, és figyelmeztess bizonyos embereket, hogy ne tanítsanak téves dolgokat, ne vesződjenek mesékkel és vég nélküli családfákkal, amelyek csak vitatkozásra adnak alkalmat, de a hiten alapuló üdvrendet nem szolgálják. A tanításnak a célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet. Ettől némelyek eltértek, és üres fecsegésre adták magukat. A törvény tanítói szeretnének lenni, de nem értik, amit mondanak, és amit olyan csökönyösen állítanak.
Mi tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki helyesen alkalmazza; de tudatában kell lennünk, hogy a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, a lázadókért, az istentelenekért, a bűnösökért, a vallástalanokért, a közönséges lelkűekért, az apa- és anyagyilkosokért, a vérengzőkért, a tisztátalanokért, a fajtalanokért, a rabszolgakereskedőkért, a hazugokért, a hamisan esküvőkért, és mindazért, ami még ellenkezik az igaz tanítással, a boldog Isten dicsőségéről szóló evangéliummal, amelynek hirdetésére megbízást kaptam.
Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, megbízhatónak tartott, és meghívott a szolgálatára, engem, aki azelőtt káromoltam s üldöztem, és erőszakos ember voltam. De megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. Sőt valósággal elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és az iránta való szeretettel.
Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük én vagyok az első. De éppen azért nyertem irgalmat, hogy Jézus Krisztus először is rajtam mutassa meg végtelen türelmét, példaképül azoknak, akik a jövőben hisznek majd benne, és így eljutnak az örök életre. Az örökkévalóság királyának, a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké! Ámen.
---------------
A lelkipásztor tudjon megfontoltan hallgatni és okosan beszélni; ne mondjon el olyasmit, amiről jobb lenne hallgatni, és ne hallgasson el semmit, amit hasznos lenne elmondani. Mert miként az óvatlan beszéd tévútra vezet, úgy a nem helyes hallgatás meghagyja a tévedésben azokat, akiket fel lehetett volna világosítani. Bizony megtörténik, hogy a meggondolatlan lelkipásztorok félnek elveszíteni a rájuk bízottak kegyét, ezért azután visszariadnak az őszinte beszédtől. Az Igazság azt mondja az ilyenekről, hogy ezek nem a pásztorok törődésével őrzik a nyájat, hanem csak béresek módjára szolgálnak; mert ha jön a farkas, elfutnak, azaz gyáván hallgatásba burkolóznak.
Az Úr ezért feddi őket a próféta szavával: Néma kutyák mind, nem tudnak ugatni (Iz 56, 10). Máskor pedig így panaszkodik: Nem álltatok ellen, nem építettetek falat Izrael háza számára, hogy erősen tartsátok magatokat a harcban az Úr napján (Ez 13, 5). Ellenállni tehát annyit jelent, mint a nyáj védelmében nyíltan szót emelni a világ hatalmasai előtt. Az Úr napján a harcban erősen tartani magunkat annyi, mint az igaz ügy szeretetéből szembeszállni a gonosz elnyomókkal.
A pásztor esetében a szükséges szót félelemből ki nem mondani mi más, mint csendben megfutamodni? Aki pedig a nyájáért helytáll, mintegy védőfalat húz az ellenség elé a választott nép háza védelmében. Ezért mondja Isten egy másik alkalommal a bűnös népnek: Amit prófétáid jövendöltek neked, az csalárdság volt, és balgaság. Sohasem tárták fel vétkedet, és így nem buzdítottak téged bűnbánatra (Siralm 2, 14). Tudnunk kell, hogy a Szentírás néha a nép tanítóit nevezi prófétáknak: ezeknek ugyanis az a dolguk, hogy hirdessék a jelen világ mulandóságát, és közöljék a jövendőt. Isten szava tehát azzal vádolja őket, hogy csalárdságokat jövendöltek, mert nem merték a vétkeket ostorozni, sőt biztonságról fecsegve hazug módon hízelegtek a bűnösöknek. A vétkesek gonoszságát világért sem tárták fel, mert attól féltek, hogy támadás éri őket miatta.
A lelkek zárainak kulcsa a korholó beszéd; a vádoló szó feltárja a bűnöket, néha olyan bűnöket is, amelyeknek már az elkövetőjük sincs tudatában. Ezért írja Pál apostol: Képes legyen józan tanítással buzdítani, de képes legyen az ellentmondókat meg is cáfolni (Tit 1, 9). Malakiás szavai is ide illenek: A pap ajkának kell a tudást őriznie, és az ő szájából várják a tanítást, mert a Seregek Urának követe (Mal 2, 7). Izajás által pedig így figyelmeztet az Úr: Kiálts, ne kíméld magad, emeld föl hangodat, mint a harsona! (Iz 58, 1)
A hírnök tisztét vállalja ugyanis mindaz, aki a papságot vállalja. ...
(Nagy Szent Gergely pápa „A Lelkipásztorkodás kézikönyve” című munkájából)

Okt. 1. TERÉZ
A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz szűz Önéletrajzából
Amikor a vértanúság vágya nagyon elfogott, Szent Pál leveleit vettem kezembe, hogy végre válaszra találjak. Éppen A korintusiakhoz írt első levél tizenkettedik és tizenharmadik fejezetét pillantottam meg. Az előbbiben azt olvastam: nem lehet mindenki egyszerre apostol, próféta és tanító, és hogy az Egyház különböző tagokból áll, és a szem nem lehet egyszersmind kéz is. Noha világosan érthető válasz volt ez számomra, de mégsem olyan, ami csillapította volna vágyamat, és nem hozott békét a lelkemnek.
Tovább olvastam, és nem csüggedtem; és e felemelő eligazításra találtam: Törekedjetek az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek (1 Kor 12, 31). Az Apostol tényleg megmutatja, hogy szeretet nélkül ezek az értékesebb adományok semmit sem érnek, és hogy a szeretet a magasztos út, amely biztosan Istenhez vezet. Végre megnyugodott a lelkem.
Amikor az Egyház misztikus testét vizsgálgattam, ahogy Szent Pál leírta, én egyik tagjában sem ismertem rá magamra, vagy inkább mindegyik tagban magamat szerettem volna látni. A szeretet adott új fordulatot a hivatásomnak. Ekkor megértettem, hogy az Egyház valóban különböző tagokból álló test, de akkor ebből a testből sem hiányozhat egy fontos és nagyon nemes tag. Ekkor értettem meg, hogy az Egyháznak szíve is van, s ez a szív szeretettől lángol. Megértettem, hogy egyedül ez a szeretet serkenti cselekvésre az Egyház tagjait, de ha kihalna benne ez a szeretet, akkor az apostolok sem hirdetnék azután már tovább az evangéliumot, a vértanúk sem ontanák már tovább a vérüket. Teljesen beláttam és megértettem, hogy a szeretet magában foglal minden hivatást; hogy a szeretet minden, és hogy a szeretet összekapcsol minden kort és helyet, egyszóval: hogy a szeretet örök.
Ekkor megittasult lelkem nagy örömében felkiáltottam: Ó, Jézusom, Szerelmem, végre megtaláltam hivatásomat; az én hivatásom: a szeretet. Én ugyanígy megtaláltam helyemet is az Egyházban, és ezt a helyet te adtad nekem, Istenem. Az Egyháznak, az én anyámnak a szívében én a szeretet leszek; így minden leszek, és így megvalósul a lelkem vágya.

Szept. 20. ESZTERHÁZY JÁNOS
Orosch János érsek szentbeszédében úgy fogalmazott: „Esterházy János, mint politikus, mint mélyen hívő keresztény, majd később, mint politikai fogoly, rab, fegyenc a hitét mindig hangosan, bátran vallotta meg.” Azt is kiemelte, „magyar politikus volt, a szlovák parlament egyetlen magyar képviselője, aki 1942. május 15-én az ellen az alkotmányi törvény ellen szavazott, ami a zsidóság kitelepítéséről szólt. Ugyanakkor tudta, hitte és bártan vallotta: a kommunisták úgyszintén erkölcstelen, hitetlen, világromboló gazemberek.”
Esterházy János 1945-ben nyugatra menekülhetett volna, de nem ment. Az önzetlen önfeláldozás példáját adta az egész magyarság és minden jóakaratú ember számára. Egyetlen úgynevezett bűne az volt, hogy a tömeggyilkos nemzetiszocialistákat éppúgy megvetette, mint a népirtó kommunistákat.
Orosch János emlékeztette a jelenlévőket, hogy Esterházy János földi maradványait 2017. szeptember 16-án, itt, az alsóbodoki Szent Kereszt felmagasztalása-kápolnában helyezték örök nyugalomra.
– A mírovi politikai foglyok börtönéből jövő utolsó üzenetének tartalma ez volt: átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit, életét fölajánlotta a magyarság felszabadulásáért. Börtöntársai azt mondták róla, hogy fogva tartása idején is rendszeresen, naponta imádkozott és ezt sose rejtette el. Hála a Jóistennek, nagyon jól ismertem olyan szerzeteseket és papokat, akik vele együtt, Mírovban szenvedtek. Ilyen volt például Stephan Kristin lazarista atya, aztán Hutira, a lazaristák későbbi rendfőnöke és persze Lénárd Károly atya, de voltak többen is” – mondta az érsek.
– Amikor mi 18-19 évesek, kispapok voltunk, csodálattal hallgattuk őket, mikor elmondták nekünk az egész történetet, hogy képes volt térdelve a rózsafüzért két-három órán át imádkozni. Sőt! Még azokat a papokat, szerzeteseket is, akik már valóban olyan állapotba kerültek, hogy majdnem elveszették a józan gondolkodásukat: számukra is példát adott, segítséget nyújtva nekik ezekben a nehéz pillanatokban.
Ő, mint laikus a papokat is támogatta a hitükben, a hitéletben és imában – folytatta Orosch János –, ezek pedig nem csupán üres szavak, vannak olyan élő személyek, akik képesek elmondani a történteket.
Magam is örülök annak, hogy mint lazarista, hogy valamiképpen én is közéjük tartozom. Örülök, hogy a vincés atyák szlovák létükre ennyire tisztelték őt, ezt a magyar politikust, ezt a magyar szentet: Esterházy Jánost – zárta beszédét a pozsony-nagyszombati főegyházmegye érseke.

Szept. 5. A NEK MEGNYITÓJA
Erdő Péter a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust megnyitó köszöntőbeszédében így fogalmazott: „Hálát adok az Isteni Gondviselésnek, hogy a mai napon megnyithatjuk az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. A tavalyi halasztás után átérezzük, hogy az életünk nem pusztán a saját igyekezetünkön múlik. Köszönjük az Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának segítségét és munkáját, és Piero Marini érsek úr munkáját, a magyarországi szervezők hősies helytállását, a magyar társadalom minden segítségét.
Ezekben a napokban különösen is átérezzük, hogy Krisztus velünk van az Eucharisztiában. Nem hagyja magára az Egyházat, a népeket, az emberiséget. Minden erőnk és reményünk belőle fakad. Az Eucharisztia az a forrás, amelyből keresztény életünk, küldetésünk táplálkozik. Krisztus Urunk! Légy velünk! Adj erőt és világosságot küldetésünkhöz a mai világban! Add, hogy veled éljünk itt a földön és majd az örökkévalóságban!”....
Üdvözlő szavait a főpásztor így folytatta: „Szeretettel köszöntöm az elsőáldozókat, szüleiket, hitoktatóikat, lelkipásztoraikat, akik felkészítették őket az első szentgyónásra és az elsőáldozásra.”
-------------
A mai szentmise főcelebránsának Bagnasco bíborosnak szentbeszéde
Kedves püspök testvéreim, paptestvéreim, diakónus testvéreim! 
Krisztusban kedves testvéreim!
Mint egy szabadban rendezett lakomán, úgy gyűltünk itt össze, az oltár körül, hogy megünnepeljük az Eucharisztiát, a hit titkát és a világ üdvösségének örök forrását. Szeretettel köszöntelek valamennyiőtöket, akik a keresztény népet képviselitek ezen a történelmi jelentőségű téren! Nagy köszönettel tartozom a magyar Egyháznak, amely püspökei vezetésével vendégül látja a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. 
Ebben az órában a nemzet és a város hangjai ünnepi zúgásokkal kórust alkotnak, és hírül adják, hogy az egész emberiséget magukhoz ölelik. Erről a szószékről a főpásztorok szava, ennek a meghatóan hatalmas gyülekezetnek a hangja alázattal és boldogan igyekszik megszólítani Európa népeinek szívét, és még azon túl is, mindenkiét a föld végső határáig. 
A mi hangunk gyenge ugyan, de benne visszhangzik az évszázadok hangja és a vértanúk kiontott vére teszi élővé. Azt üzenjük mindenkinek, aki most hallgat minket, hogy mindennél nagyobb az örömünk: maga Jézus Krisztus!  Az emberiség vágyódik az Örökkévaló iránt, vándorol a Fény felé. A mai szentmisével azt üzenjük, hogy minden gyengeségünk és bűnünk ellenére az Egyházban ott ragyog Krisztus világossága. 
A hívők hangját felerősíti a Szentlélek, aki így szól a modern emberhez: „Nem vagy egyedül egy ellenséges világmindenség közepén, nem vagy egyedül az élet csodálatos misztériumával szemben, nem vagy egyedül szabadság és örökkévalóság iránti szomjúságoddal! Bárhol is tartózkodsz, nem vagy láthatatlan, Isten szeretettel tekint rád; nem vagy árva, Isten a te Atyád; életed ára Krisztus vére, Ő a világ Megváltója és az örök élet Kenyere. Ne félj: Isten nem halt meg, az Eucharisztia átlép minden magányon, minden távolságon, minden közönyön!”
Kedves testvérek! Az Egyház nem hallgathat, nem engedheti, hogy elnyelje a csend, az a feladata, hogy minden ember arcán tükröződjön a feltámadt Krisztus fénye. 
Kedves elsőáldozók!  Ma sokan jöttetek el ide. Ti vagytok az Egyház tavasza. Mi felnőttek a szeretet üzenetét hozzuk számotokra, mert emlékeztettek bennünket a szív egyszerűségének fontosságára. Meghatódunk, amikor látjuk majd, amint magatokhoz veszitek Jézust az Oltáriszentségben. Tudjátok, hogy az Úr betér szívetek hajlékába, és veletek marad, olyan barátotok lesz, aki soha nem árul el benneteket. Üdvözlöm innen családjaitokat is, rajtuk keresztül kaptátok Istentől az életet és a hitet!
Kedves katolikus iskolába járó fiatalok! Nektek lehetőségetek van a keresztény kultúrát magatokba szívni, olyan iskolai közegben tanulni, amely az egész embert formálja, és nem hordoz előítéletet a vallással, a kereszténységgel szemben. Isten nem féltékeny az emberre, hanem Ő az élet sikerének titka, Isten nem ellensége a szabadságnak, a hit pedig nem tiltások sorozatát jelenti, hanem egy hatalmas igen az örömre, még akkor is, ha elkötelezettséget kíván, mivel a szeretet komoly dolog. Manapság a gondolkodás gyenge voltáról szokás beszélni, és ebből a gyengeségből származnak a hit nehézségei is. A hit ugyanis nem ellensége az észnek, hanem kutatja a dolgok értelmét. Az észnek is szüksége van a hitre ahhoz, hogy önmaga lehessen.
Kedves gyerekek, kedves fiatalok! Mi szeretnénk felérni hozzátok, mi, felnőttek. Szeretettel és aggodalommal figyelünk benneteket, vajon megtaláljátok-e a magatok útját, vajon az igazság és a jó útján indultok-e el. Nem attól lesz szép ez az élet, ha sikerrel lesz tele, ha fontos emberek lesztek, hanem akkor, ha hasznosak lesztek. Emlékezzetek rá: az Egyháznak szüksége van rátok, fiatalságotokra, a lelkesedésetekre, nektek viszont szükségetek van Jézusra! A dolgok hamar elkopnak, az emberek pedig megöregszenek, egyedül Isten marad örökké fiatal, az Egyház a világ valódi fiatalsága, mert ő őrzi Krisztus Testének szentségét. Legyen az Eucharisztia napjaitok középpontja! Minden napotoké!
Szeretettel és hálával mondok köszönetet papjainknak. Ők a hajnal őrei, tanítónknak, az Anyaszentegyháznak ők az élő jelenléte. Ők ott vannak az élet minden határhelyzetében, mindenütt: a városokban és a falvakban, a hegyekben és a szigeteken, a síkságon és a pusztákon. Szétszóródva a világ minden táján ők hordozzák Jézust, a Jó Pásztor szavait, az Evangélium fényét, az Eucharisztia erejét, az Egyház egységét.
Kedves paptestvérek, kedves barátaim! A püspökök a Szentatyával együtt kifejezik nektek köszönetüket: ti vagytok Isten szeretetének hírnökei, a Lélek prófétái, az anyagiasság világában az élő hagyomány örökösei, és a jövő hírnökei az eltévelyedett világban. Az Egyház nem tud számotokra nyugalmas életet biztosítani, de Krisztussal együtt elmondja: „Ne féljetek!”
Most pedig közösségünk felemeli tekintetét, és látóhatárát az isteni Eucharisztiához és Krisztus szívéhez igazítja. Térden állva mondja ki az utolsó szavakat. És ez nem más mint ismételt, bátorító felszólítás: „Ti, mindnyájan, akik érzitek a kereszt súlyát, akik sírtok, akiket üldöznek az igazság miatt, akiknek nincsen hangotok és hazátok, akiknek fájdalma is ismeretlen a többiek előtt! Kapjatok erőre! Közel van az Úr, kopogtat minden szív ajtaján, amely megnyílik előtte.” Ő nemcsak azért jött a világba, hogy osztozzon az emberi sorsban, hanem főként azért, hogy felemeljen bennünket a Szentháromsághoz. Hatalmas ez a misztérium, de jelen van itt, ezen az oltáron, és velünk marad mindennap, a világ végezetéig. 
Az Egyház nem hirdet és nem imád más nevet, csak Jézus Krisztusét: Christus Dominus. Emlékezzetek rá: arca az Evangélium, jelenléte az Eucharisztia! Ámen.

Aug. 8. ÉLETÜNK FONTOS DÖNTÉSEI
Papp Miklós görögkatolikus pap, morálteológus életünk fontos döntéseiről és a házasságra való felkészülésről beszélt.(2021. aug. 7. Hittanosoknak)
Ha felelősen gondolkodunk, törekedjünk arra, hogy fejlődjünk szakmai, gyakorlati téren, de épp ilyen fontos, hogy törődjünk az életünk vezetésével is. Sajnos sok az olyan képzett, diplomás ember, aki valahogy nem tudja jól élni az életét – mutatott rá az előadó.
Ennek az egyik oka, hogy az iskolában „csak az egyik agyfélteke teljesítményét osztályozzák”, ezért fontosak a hittanórák, a lelkigyakorlatok, a teológia; olyan alkalmak, amelyek abban segítenek, hogy képessé váljunk jól élni.
A döntéseinket elsősorban „szabadon” kell meghoznunk, folytatta az előadó. Igaz, a filozófia azt mondja, hogy az ember „csőbehúzott szabadsága” korlátozott, a tér, az idő, a képességek, a testi adottságok keretei közt valósul meg. A Jóisten mégis szabadságra teremtett minket, ezért a korlátainkat nem kell túlzottan hangsúlyozni.
Nem tagadhatjuk le a múlt sebeit (sok tizenéves ismeri már az emberi szenvedést, amelynek oka a szülő, vagy éppen önmaga), de ahogy Papp Miklós fogalmazott: „nem az a fontos, hogy honnan jössz, hanem, hogy hová mész!”, a pozitív pszichológia a céljaink meghatározó fontosságáról tanít.
Ahogy a kártyában is lehetnek olyan lapjaink, amelyek nem éppen a legnagyobb értékűek, de ezekkel a lapokkal kell játszani, és a nagy kártyások tudják, bármely kiinduló lapállásból elérhető a győzelem.
El ne hidd, hogy azért, mert nem láttál jó házasságot, alkalmatlan is vagy rá, vagy nem szabad hinned benne – szögezte le az előadó.
Papp Miklós ugyanakkor felhívta figyelmet arra, hogy a fiatalok előtt kinyílt a világ, rengeteg a lehetőség a külföldi tanulásra, önkéntességre, s ez azt a csapdát rejti magában, hogy a huszonévesek úgy szórják el az életéveiket, mintha időmilliomosok lennének.
Pedig „nem vagyunk abszolút szabadok, hiszen az idő halad, az óra ketyeg. Nem kell mindenbe belekóstolni, mindent megélni, inkább életpályát kell építeni! Tervezd meg, öt év múlva hová szeretnél eljutni! Érdemes előrevenni a családalapítást, utána, mellette jöhet a karrier, a kutatás, a szakmai fejlődés is – mondta a jelenlévőknak az előadó.
A továbbiakban pedig arról beszélt, hogy életünk fontos döntéseit nem szabad kényszer, befolyásolás alatt, vagy menekülésből, fél szívvel meghozni. A hazug döntésbe kódolva van a tragédia, például házasságban a szinte törvényszerűen bekövetkező mélyponton az érintett fél hamar a válás mellett dönt, „minek mentse meg a kapcsolatot, amúgy is csak kényszerből ment bele”.
Papp Miklós hangsúlyozta, a házasságra készülve elsősorban önmagunkkal kell „dolgoznunk”, „gyerekes, élősködő, erőszakos emberrel nem lehet házasságban élni, ezért éretté kell válni: megtanulni a megbízhatóságot, autonóm hitre törekedni, a társat hordozni a nehézségben, vigasztalni, vagy éppen a képességet, hogy jókedvre derítsük a körülöttünk élőket.”
Előadása második részében a görögkatolikus pap arról beszélt, hogy a házasságra való jó készület legelső feltétele az Istennel való szövetség, kapcsolat, barátság. „Forduljunk az Úrhoz, s mondjuk neki: szeretném az életem szeretettel, intelligensen élni, s mindezt veled együtt végigcsinálni!” Ez az alapdöntés azután az élet további részdöntéseit is meghatározza.
A házasságról való konkrét döntés előtt a kapcsolatban fontos, hogy mély vonzalom alakuljon ki a felek között az erósz, a filia és az agapé szintjén is, folytatta az előadó.
„Fontoljuk meg, hogy a mi Istenünknek tetszene-e ez a házasság; a társunk családcentrikus, tiszteli az életet, fontos számára a gyerek; melyek az erkölcsi elvei?” Ezek a legfontosabb értékek, amelyekből nem szabad engedni.
Ha mélyen keresztény ember vagy, igazán boldog csak mélyen keresztény emberrel leszel, nem elég, hogy a másik rendes és tetszik, és amit a Jóistennel döntünk el, azt ő segít is végigcsinálni – mondta Papp Miklós, majd a következőkben számos olyan emberi tulajdonságra hívta fel a figyelmet, amelyek a házasságban fontosak, s a leendő társunkban jó, ha megvannak. Az előadó végül buzdította a jelenlévőket, hogy merjenek dönteni a házasság mellett és szeretni.

Júl. 28. A CSALÁDÉRT

Júl. 19. EGYHÁZIASSÁG
...buzdítlak benneteket, iparkodjatok mindent Isten akaratával összhangban cselekedni:
tehát a püspök áll az élen, mint Isten helyettese; a presbiterek az apostolok testületét helyettesítik; a nekem kedves diakónusokra pedig Jézus Krisztus szolgálata van bízva, aki öröktől fogva az Atyánál volt, és a végső időkben megjelent közöttünk. Mindnyájan, akik elfogadtátok az Isten akarata szerinti életet, kölcsönös tisztelettel legyetek egymás iránt;
ne test szerint tekintsétek embertársaitokat, hanem mindig Jézus Krisztusban szeressétek egymást. Ne legyen semmi köztetek, ami elszakíthatna egymástól, hanem legyetek egységben püspökötökkel és az elöljárókkal, hogy bennetek felragyogjon a halhatatlan élet képe és az meg is mutatkozzék életetekben.

Mint ahogy az Úr Krisztus – aki az Atyával egységben van – az Atya nélkül semmit sem cselekedett, sem önmaga, sem apostolai által, ugyanígy ti se tegyetek semmit a püspök és a presbiterek nélkül.

Ne is próbáljátok azt helyesnek feltüntetni, amit különváltan tesztek, hanem gyülekezetetekben közös legyen az imádság, közös a könyörgés, egy a lélek, egy a remény a szeretetben, szent örömben, mert egy a Jézus Krisztus, akinél nagyobb senki sincs. Mint Isten egyetlen templomához, mint egyetlen oltárhoz, jöjjetek mindnyájan az egy Jézus Krisztushoz, aki az egy Atyától jött, nála volt, és hozzá tért vissza. (Antiociai Szent Ignác)


Júl. 4. VASÁRNAP

Jún. 20. ÚJPAPOK

Máj. 31. FELHÁBORODÁS
(Zsolozsma mai olvasmánya) - Szent Dorotheus apát Tanításaiból
Minden felháborodásunknak az az oka, hogy az ember nem önmagában keresi a hibát
Testvéreim! Vizsgáljuk meg most: mi a legfőbb oka annak, hogy ha valakit sértő szóval illettek, gyakran föl sem veszi, és úgy viselkedik, mintha nem is hallotta volna, néha pedig, alighogy meghallotta, máris felháborodik, és szenved? Igen, azt kérdem, mi az oka ennek a felemás viselkedésnek? Találunk-e erre valamilyen vagy esetleg többféle magyarázatot is? Jómagam ennek többféle magyarázatát és okát sejtem, de egyre különösképp gondolok, ami azután szülőoka a többinek is, mint ahogyan valaki megjegyezte: ebben a dologban mindig az a döntő, hogy milyen állapotban érint bennünket a sértő szó.
Ha imádkozás vagy elmélkedő elmélyülés idején éri az embert a sértés, a kellemetlenkedő testvért könnyű elviselni és állhatatosan kitartanunk az imádságban. Máskor meg a legnagyobb türelemmel elvisel az ember mindent attól az embertársától, akivel fokozott szeretet köti össze. Néha pedig – tudniillik, ha valaki megveti, lenézi, és mindenkinél alábbvalónak tartja azt, aki őt sérteni akarja – puszta megvetésből vagy válaszra sem tartja méltónak az ember, vagy pedig figyelembe sem veszi az illető sértését és gyalázkodását.
Tehát, mint említettem: előfordul, hogy valaki nem háborodik fel, és nem szenved a hallott sértések miatt akkor, ha a mondottakat megveti, és semmibe sem veszi. Ha pedig valaki felháborodik, és szenved az embertársa sértő szavai miatt, az azért van, mert az illető vagy nincs jó lelki állapotban, vagy pedig éppen gyűlöli azt az embertársát. A felsoroltakon kívül természetesen van ennek még több más előidéző oka is. Ha szorgosan kutatjuk, kiviláglik: minden felháborodásnak az a magyarázata, hogy e kérdéssel kapcsolatban senki sem keresi önmagában a hibát.
Ezért van minden neheztelés és sértődés; ebből következik az is, hogy szinte soha sincs nyugalmunk. Nem szabad tehát csodálkoznunk azon, ha az Egyház szentjei a békés nyugodt élet megszerzésére semmiféle más utat nem jelölnek meg számunkra, csak azt, hogy saját magunkban keressük a hibát. Hogy tényleg ez a helyzet, azt a legtöbbször mi is látjuk. Hiszen várva reméljük a kívánt és szeretett békés lelki nyugalmat, és sokszor már azt hisszük, hogy az odavezető úton járunk, közben pedig mindenkivel szemben a lehető legtürelmetlenebbek vagyunk, és sohasem tudjuk elismerni, hogy saját magunkban kell keresnünk a hibát.
Így áll tehát a dolog. Legyen bár az ember bármennyi erény birtokában, még ha megszámlálhatatlan és felsorolhatatlan sok erénye van is, de ha letér erről az említett útról (tudniillik hogy saját magában keresse a hibát), sose találja meg békés lelki nyugalmát, hanem állandóan vagy felháborodik, vagy szenved, és ezzel élete minden más jó törekvését is tönkreteszi.

Máj. 21. MEGÚJULÁS

Máj. 20. SZABADSÁG

Máj. 19. A BÉKÉÉRT

Máj. 14. ANDREA BOCELLI

Ápr. 23. PAPI HIVATÁSOK

Ápr. 23.
Íme, Adalbert dicsérete: Az ember tönkrement benne, s az Isten működött benne: hajlamai, szenvedélyei, nemessége, gazdagsága, pompája, hírneve, méltósága, érseki uralma tönkrement benne, s miután tönkrement Adalbertben minden emberi, megnyilatkozott benne az Isten ereje: ő nem emberi, ő isteni!
A Szentlélek tüze elharapódzott Adalbert lelkében, s intette, nógatta mindig többre: „Szenteld nekem szüzességedet, Adalbert, mondj le a házaséletben megengedett élvezetekről. Mondj le minden gyönyörről, amely érzékies, és ha fellázad ösztönöd, foszd meg kényétől a szent szegénység által – törd meg erejét böjt és önmegtagadás által –, szakítsd félbe álmodat virrasztás által, és ha ez sem elég, bosszuld meg az erényt véres ostorozás által. Van-e magányos hely Prága közelében? Fuss oda, és szedd össze sokszor lelkedet; nem küldelek a vértanúi halálba, de mivel tudom, hogy a pogány sötétség s az ármány vesz körül, amely el akar téged tántorítani hitedtől, tudd meg, hogy nem szabad eltántorodnod semmi áron tőlem, sem hízelgéssel, sem rémisztéssel, sem ígéretekkel. Ha rá akarnak venni, hogy szegd meg hitedet: nyújtsd testedet vasfogóknak, csontjaidat fűrészeknek, inaidat a kínpadnak, fejedet a baltáknak. Mutatnak majd izzó kemencéket: ne félj beléjük vettetni; mutatnak jeges tavakat: ne félj rajtuk dideregni; ne legyen előtted hegycsúcs oly meredek, vadállat oly éhes, kerék oly csonttörő, nyíl oly éles, rostély oly tüzes, amely miatt meg akarnád tagadni azt, amire tanítlak és buzdítlak!” Ezek azon lelkes érzelmek, amelyek az ifjú Adalbert szívében is a Szentlélek erejében megfogamzottak, visszhangjai a szavaknak: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik (Mt 10, 28). S volt-e lelke hozzá az ifjúnak? Nem zavarodott-e meg, nem szorult-e össze a szíve? Ó, nem szorult el szíve, mert megtörte benne Isten az embert!
Az isteni gondviselés a magyarokhoz vezette, hogy Krisztus édes igája alá hajtván a királyt, meghódítsa népét is, azzal a hódítással, amelyekről írják: Non ferro, sed ligno! Nem vassal, hanem (kereszt)fával! Most tűnt föl, mily nagy Adalbert, s hogy mennyit bír, aki előbb ingott, panaszkodott és sírt tehetetlensége és sikertelensége fölött. Isten eltöltötte őt, miután megtörte! Kiszemelte őt arra, hogy a magyar népet ő keresztelje meg, s hogy ki előbb egyes lelkekkel is alig boldogult, most népeket hódítson meg Krisztusnak.
Álmélkodva idézzük, s alkalmazzuk Szent Ágoston szavait Adalbertre: Si Adalbertus non orasset, Hungaria Stephanum non haberet! Ha Adalbert nem imádkozik, ha nem sír, nem szenved, ha szíve alázatosságában meg nem törődik az Isten keze alatt, Magyarországnak nincs Istvánja! Ha Adalbert nincs, hol vagy, István király? Ne gondoljuk ezt túlzásnak: a lelkek, a kegyelmek világában éppúgy vannak láncolatok és sorsok, öröklések és származások, mint a családokban. Vannak lelkiatyák és lelki gyermekek.
Adalbertet, az Isten szentjét, kérve kérjük, hogy – amint Sirák fia mondja – csontjaiból élet áradjon (vö. Sir 46, 14), s fölserkenjen az a hit, az az istenfélelem, az az erény, amelyet ő köztünk áldásosan széthintett.(Prohászka Ottokár püspök)

Ápr. 18. AZ ELSŐ MISÉK
Az Eukarisztia megünneplése
Az Eukarisztia vétele senki másnak nincs megengedve, csak annak, aki hiszi, hogy igaz az, amit tanítunk, és azután a bűnbocsánat és az újjászületés fürdőjében már megkeresztelkedett, és úgy él, ahogy azt Krisztus meghagyta.
Mert az Eukarisztiát nem közönséges kenyérként, sem közönséges italként vesszük magunkhoz, hanem úgy, mint az Isten Igéje által megtestesült Jézus Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek a mi üdvösségünkért felvett testét és vérét. Éppígy erről a táplálékról – amelyben az ő szavait tartalmazó imával hálát adunk, és amelyből testünk és vérünk az átváltozás értelmében táplálkozik – azt a tanítást kaptuk, hogy ez ugyanannak a megtestesült Jézusnak a teste és vére.
Mert az apostolok is az ő irataikban, amelyeket evangéliumoknak nevezünk, azt tanítják, hogy Jézus így hagyta meg nekik: hogy tudniillik, kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott, ezeket mondotta: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Ez az én testem; hasonlóképpen kezébe vette a kelyhet, hálát adott, és ezeket mondotta: Ez az én vérem, és hogy mindezt egyedül csak rájuk bízta. Ettől az időtől kezdve magunk között mi is folyton megújítjuk az ő emlékezetét, és mi, akik ezt végezzük, befogadjuk mindazokat, akik ezt kívánják; és mindenkor egységben vagyunk. Mindenért, amit magunkhoz veszünk, áldjuk a mindenség Teremtőjét Fia, Jézus Krisztus és a Szentlélek által.
Vasárnap a városokból és a falvakból mindnyájan egy helyre összejövünk, és az apostolok buzdításait vagy a próféták írásait olvassuk, amennyire az idő engedi.
Amikor pedig a lektor elvégezte az olvasást, az elöljáró int és buzdít a hallott fontos dolgok követésére.
Ezután mindnyájan felállunk, és közösen imádkozunk; majd – mint említettük – imádkozás után kenyeret és bort és vizet hoznak; és az elöljáró – amennyire erejéből telik – imádságot és hálaadást mond, s a nép ráfeleli: Ámen. Majd azokat, amikkel hálaadást mondtunk, szétosztják, és a jelenlevők mindegyike magához veszi, a távollevőknek pedig diakónusok viszik el.
Azok, akik tehetősek, és szándékukban áll – ki-ki a maga mértéke szerint –, adakoznak, és a gyűjtés eredményét az elöljárónak átadják, és ő osztja szét az árváknak és özvegyeknek, a betegeknek és azoknak, akik valami miatt arra rászorulnak, a börtönben sínylődőknek, valamint az ott tartózkodó jövevényeknek; egyszóval minden rászorulónak gondját viseli.
Vasárnap ugyanis mindnyájan egybegyűlünk, azért, mert ez a hétnek első napja, amikor Isten a sötétséget megszüntette, és az anyagvilágot megteremtette; de azért is, mert Jézus Krisztus, a mi Megváltónk ezen a napon támadt fel a halálból. A szombat előtti napon keresztre feszítették őt, s harmadnap, azaz vasárnap, apostolai és tanítványai előtt megjelent, és megtanította őket arra, amiket nektek is megfontolás végett továbbadtunk. (Szent Jusztínusz +166)

Ápr. 15. SZÜLŐK - KERESZTSZÜLŐK
Luis Antonio Tagle bíboros:
„Amellett, hogy biztosítják gyermekeik részére a nevelést, az oktatást, az ennivalót, a szülők arra is hivatottak, hogy átadják a hit ajándékát, bevonják a gyerekeket az imádságba és a keresztény közösség életébe” – hangsúlyozta a Fülöp-szigeteki bíboros. Emlékeztette a szülőket a keresztség szentségének mély értelmére, amely gyakran elveszik; a szentség csupán szokássá válik, sőt, másodlagos jelentőségű lesz a rokonokkal, barátokkal való ünnepléshez képest, amelynek során könnyen szem elől téveszti az ember a keresztség mély spirituális értelmét.
A keresztszülőknek ezt mondta: „Sokkal inkább úgy válhattok jó keresztszülőkké, hogy segítetek a szülőknek gyermekeik hitre nevelésében, semmint azzal, hogy pénzért ajándékokat vesztek a keresztgyerekeiteknek.”

Ápr. 8. ABORTUS

Ápr. 5. HÚSVÉT UTÁN - KÖZÖSSÉGBEN
Pál József püspök:
Minden szentmisében valljuk és imádkozzuk: „Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.” Három pontban szeretnék elmélkedni: Jézus velünk van, Őt közösségben ünnepeljük, Meg kell tennünk a magunk részét...
A második pont: közösségben ünnepeljük. Jézusnak ezt a közöttünk való jelenlétét szemléljük a húsvéti ünnepkörben. Őt ünnepeljük minden vasárnap és minden szentmisében. Az Ő jelenlétét tapasztaljuk a mindennapjainkban. Az Úr feltámadt, az Úr él, az Úr velünk van. Minden szentmise, különösen a vasárnapi szentmise, a keresztény közösség ünnepe. Azok, akiket megérintett Jézus jelenléte, szívesen gyűlnek össze, hogy a Feltámadott Urat, a köztünk élő Jézust köszöntsék, neki hálálkodjanak, az Ő életéből újra és újra részesüljenek. Együtt építik Krisztus Testét, az Egyházat és annak kis sejtjét, a plébániaközösséget, miközben a Feltámadott újra és újra megerősíti őket, hogy hitük és szeretetük ne lankadjon, hogy általuk Jézus jelenlétének öröme sokakhoz eljusson, azokhoz is, akik még nincsenek szeretetkapcsolatban az Egyházzal, vagy még nem tapasztalják Isten jelenlétének vigasztalását.
A szentmisére összegyűlt és a szentmise által élő krisztusi közösség – pótolhatatlan. Az ember arra van teremtve, hogy közösségben éljen. Ezért szokott ünnepelni is – közösségben. Éppen ezért nem elég a TV-ben „megnézni” vagy interneten követni a szentmisét. Hallottam, láttam, befogadtam az üzenetét – ez mind így jó lehet, segíthet is sokban, de igazából nem megyek előre, ha én nem tettem valamit azért, hogy Krisztus közösségének építő tagja legyek, és aztán ez a krisztusi közösség ténylegesen odaforduljon a szenvedő emberek felé. Ha pusztán annyi volt, hogy Isten adott én meg csak consumáltam az Ő adását, de részemről nem történt lépés feléje és az Ő közössége felé, kívül maradok. Tehát ahhoz, hogy a kegyelem működhessen bennünk, nem lehet a közösséget csupán csak távolról szemlélni. Együtt kell működnünk vele és benne. Még a betegek is, akik saját hibájukon kívül nem mehetnek el a szentmisére, bekapcsolódnak úgy, ahogy tudnak, egyesítik szenvedésüket Jézus szenvedésével, felajánlják a közösség tagjaiért, és ezzel nagyon is megteszik a maguk részét.
Teljes szöveg:
-----------------------------------
Lucsok Miklós munkácsi segédpüspök húsvéti üzenetéből
„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok.”
(Jn 14,27–28a)
Ebben az évben Krisztus feltámadásának titkát nagy megpróbáltatások közepette ünnepeljük. Már második éve, hogy a húsvéti ünnepeket a világjárvány körülményei között éljük meg. Ez a helyzet sok szenvedést és szomorúságot hozott ránk. Hozzátartozóink elvesztése és az abból eredő fájdalom, hogy annyiszor kell nélkülöznünk az egymással való közeli kapcsolatot, meghatározták mindennapjainkat. Ugyanakkor ezekben a kihívásokkal és fájdalommal teli időkben azt is megtapasztaltuk, hogy a feltámadt Jézussal való egységünk, Aki maga is a szenvedésen keresztül jutott el a halál feletti győzelemre, segített és segít nekünk legyőzni a földi életnek ezeket a nehézségeit.
Hogyan is segít Ő nekünk?
A feltámadt Jézus most közöttünk van, ahogy megígérte, hogy ha ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, Ő ott van. És ahol ott van Jézus, ott annyi fényt, erőt, segítséget és kegyelmet is kapunk, amennyire szükségünk van. Még ha mi, keresztények arra is kényszerülnénk, hogy közösségeinkben csak ketten vagy hárman jöhetnek össze, akkor Krisztus minden ilyen közösségben – ha tagjaik nyitottak Rá – meg tudja őket ajándékozni önmagával. Míg feltámadásáig Őt is korlátozta a tér és az idő, most mindenhol ott lehet – ott, ahol Őt befogadják. A szeretethez legalább két vagy három személy közötti kapcsolat szükséges. És ott, ahol az emberek nyitottak Krisztusra, Vele együtt ott van a vigasztaló Szentlélek, és ott van a mennyei Atya is! Nagyon fontos, hogy megtanuljunk nyitottnak lenni Istenre, amikor Vele beszélgetünk, hogy így megtapasztaljuk az Ő jelenlétét és az ebből fakadó kegyelmet is!
A feltámadt Krisztussal való kommunikáció másik formája, amikor a szentségekben találkozunk vele, melyeket papjaink szolgáltatnak ki. Különösen is érvényes ez a kiengesztelődés szentségére (a gyónásra) és az Eucharisztiára (a szentáldozásra). Amikor gyónunk és áldozunk, mindannyiszor megkapjuk a szükséges isteni kegyelmet, mely orvosság a bűn okozta sebeinkre, és erő életutunkra, melyen összefonódnak földi létünk örömei és a szenvedései.
Ha egységben vagyunk a feltámadt Krisztussal, akkor a szenvedéssel és a halállal való találkozás nem rémít meg bennünket, mert az örök élet perspektívájában élünk! Szem nem látta, fül nem hallotta, milyen a halál utáni élet, mégis mindenki, aki már itt a földön a feltámadt Jézussal egységben él, szívében hordozza a reménységet, hogy a halállal az élet nem ér véget. Sőt, életünk új szakasza kezdődik el, melyről azt az ígéretet kaptuk, hogy nem lesz benne sem szenvedés, sem fájdalom....

Márc. 28. VIRÁGVASÁRNAP
(Szent András krétai püspök szónoklataiból)
Áldott, aki az Úr nevében jön: Izrael királya!
- Jöjjetek, mi is menjünk fel az Olajfák hegyére, fussunk Krisztus elé, aki Betániából ma visszatért, és önként vállalta a tiszteletreméltó és boldogító szenvedést, hogy bevégezze üdvözítésünk szentségét, mi pedig az előttünk járóval találkozzunk.
- Íme, jön, és önként Jeruzsálem felé veszi útját. Jön, aki értünk alászállt a magas égből, hogy minket, akik a bűn mélységébe zuhantunk, fölemeljen magához, amint a Szentírás mondja: minden fejedelemség, hatalom, erő és minden néven nevezendő méltóság fölé (Ef 1, 21).
Íme, jön, nem dicsőséges fényben, nem győzelmi pompában. Nem vitatkozik – úgymond –, és nem kiabál, senki sem hallja szavát (Mt 12, 19). Hétköznapi ruhában és egyszerű kísérettel, szelíden és alázatosan vonul be.
Nosza, siessünk mi is ezzel a szenvedésére igyekvővel, tartsunk együtt azokkal, akik elébe vonultak. De ne úgy, hogy pálmaágakat és ruháinkat terítsük útja elé szőnyeg gyanánt, hanem amennyire csak tőlünk telik, megalázódó lélekkel, őszinte szívvel és elhatározással mi magunk boruljunk le elébe, hogy befogadhassuk a hozzánk jövő Igét, és így magát az Istent, akit soha senki föl nem foghat.
- Urunk örül annak, hogy ilyen szelídnek mutatkozik előttünk, hiszen ő valóban szelíd, de a mi esendő gyarlóságunk fölé emelkedik. Örül annak, hogy közénk jött, hogy hasonló lett hozzánk, és hogy e hasonlósága által magához emel bennünket, és visszavezet magához minket.
Aki jóllehet a mi áldozataink és kicsinységünk fölött áll, amint a Szentírás is mondja: – gondolom, saját dicsősége és isteni természete miatt is – felszállt az egekbe, az örök egekbe (Zsolt 67, 34). Ennek ellenére azonban egyáltalán nem szakította meg a velük való kapcsolatát, és az embereket a földi élet alacsonyságából egyik dicsőségről a másikra emeli, hogy végül a maga mennyei dicsőségébe vigye.
- Ezért tehát saját magunkat terítsük Krisztus lába elé, ne pedig a ruháinkat, ne elfonnyadó fa- és cserjeágakat, amelyek már gyümölcsöt sem hozhatnak, és az emberi szem előtt is csak pár óráig szépek. Mi inkább az ő kegyelmébe és magába Krisztusba öltözzünk, amint a Szentírás is mondja: Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra (Gal 3, 27). Mi magunk boruljunk ruháink helyett a lábai elé.
- Mi pedig, akiket előbb a bűn bíborvörösre festett be, de azután a keresztség vizébe merülve már a bárány hófehér gyapjának csillogó fehérsége ékesít, most már ne fonnyadó pálmaágakat, hanem saját magunkat mutassuk be győzelme jutalmaként a halál legyőzőjének.
Mondjuk hát mindennap a boldog gyermekek énekét, lelkünk átszellemült pálmaágait lengetve feléje: Áldott, aki az Úr nevében jön: Izrael királya! (Jn 12, 13)

Márc. 8. IMÁDKOZZUNK

Márc. 6. ISTEN KEZÉBEN

Márc. 3. AZ IMA EREJE

Febr. 27. FONTOS TUDNIVALÓK
 
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtésről
Kedves Testvérek!
A világjárvány sok mindent átírt az életünkben. Az elmúlt esztendőben a nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtést éppen megkezdtük, de a vírus elleni védekezés miatt a templomaink bezártak, így csak részben tudtuk megvalósítani.
A világjárvány veszélye, a terjedéséről szóló híradások és az ismeretlentől való félelem sokakat megrémisztett és a távolságtartó előírások egy esztendővel ezelőtt az otthonainkba kényszerítettek bennünket. Gazdasági nehézségeket is hozott magával a járványveszély, munkahelyek szűntek meg és sokakat a létbizonytalanság rémképe is fenyeget.
Idén újra meghirdetjük a nagyböjti irgalmasság gyakorlásának az ősegyházi hagyományát, amikor arra biztatjuk a híveket, hogy hozzák el a szentmisékre tartósélelmiszer-felajánlásukat a rászorulók számára és tegyék a templomban az erre kijelölt helyre.
A világjárvány következményeként családok kerültek nehéz helyzetbe, akiknek a Katolikus Karitász, mint az Egyházunk hivatalos segélyszervezete – igyekezett segítő kezet nyújtani. A karitász munkatársai, önkéntesei és alkalmi segítői is bekopogtak a családok, az idősek ajtaján és segítettek abban és úgy, amire éppen szükség volt. Gondoskodás indult el a bátrak lelkéből, ami egy nagy szeretetteljes összefogássá vált.
Sajnos még nincs vége a járványveszélynek, de a templomainkban megtalálhatjuk a személyes találkozást az Úrral, ami reményt, erőt és bátorságot ad nekünk. Tanúságtételünkben most a hit-remény-szeretet sorrendje megfordul: a szolgáló szeretettel erősítjük a Gondviselésben való reményt, ami feléleszti az emberekben az Istenben való hitet, aki szeret bennünket és megszabadít a világjárványtól.
Ennek a szeretetnek a jele az a nagyböjti alamizsna is, amit összegyűjtünk.  A szokásos módon, az idén jubiláló – alapításának 90. és újjászervezésének 30. évfordulóját ünneplő – Katolikus Karitász munkatársai juttatják majd el a családokhoz az adományaikat. Tegyünk tanúságot az irgalmas szeretet gyakorlásáról az idei nagyböjtben is, és lehetőségeinkhez mérten tartósélelmiszerrel járuljunk hozzá a Katolikus Egyház segélyakciójához. Ezt megtehetik a jövő heti vasárnapi szentmiséken és az azt követő hétköznapokon, március 7-től 14-ig.
A világjárvány olyan számunkra, mint a keresztút, aminek minden állomása nehéz mind testileg, mind lelkileg. Jézus keresztútján is ott álltak azok az emberek, akik segítették, megosztották a testi-lelki terhet. Ma is már egy esztendeje ott állnak segítő emberek a vírusveszély keresztútja mellett: orvosok, ápolók, mentősök, egészségügyi dolgozók, a karitász munkatársai és még sok névtelen segítő, akik úgy érzik, hogy az a kötelességük, hogy most mások baján segítsenek. Mi is csatlakozhatunk a segítő adományainkkal ezen hősök csapatához, lehetünk Cirenei Simonok és Veronikák, akik a szeretetünkkel erősíthetjük embertársainkban a reményt és a hitet.
Ferenc pápa az idei nagyböjti üzenetében így tanít bennünket: 
„A böjt, az ima és az alamizsna Jézus tanítása szerint (vö. Mt 6,1–18) megtérésünk feltételei és kifejezőeszközei. A szegénység és az önmegtagadás útja (a böjt), a megsebzett emberre való odafigyelés és a róla való szeretetteljes gondoskodás (az alamizsna), és az Atyával folytatott gyermeki párbeszéd (az ima) lehetővé teszi az őszinte hit, az élő remény és a tevékeny szeretet megvalósulását.
…. A nagyböjt reménnyel való megélése annak átérzését jelenti, hogy Jézus Krisztusban tanúi vagyunk az új korszaknak, amikor Isten „újjáteremt mindent” (vö. Jel 21,1–6). Azt jelenti, hogy megkapjuk Krisztus reményét, aki életét adja a kereszten, és akit Isten harmadnapra feltámaszt, és hogy „mindig készen állunk arra, hogy bárkinek megfeleljünk, aki a [bennünk élő] remény indoklását kéri [tőlünk]” (1Pét 3,15).
… A szeretet nagyböjtjének megélése azt jelenti, hogy gondját viseljük azoknak, akik a koronavírus-járvány miatt szenvednek, elhagyottnak érzik magukat vagy aggódnak. A jövő miatti nagy bizonytalanság idején, ha emlékezetünkbe idézzük, amit az Úr az ő Szolgájának mondott: „Ne félj, mert megváltottalak” (Iz 43,1), szeretetünkkel bizalmat közvetítünk és megéreztetjük velük, hogy Isten gyermekeiként szereti őket.
…Csak a szeretet által átformált, a másik ember méltóságát felismerő látásmóddal lehet a szegényeket mérhetetlen méltóságukban elismerni és megbecsülni, saját életstílusukban és kultúrájukban tiszteletben tartani, és így a társadalomba valóban integrálni” (FT, 187).”
Kedves Testvérek!
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megvalósulásának az évében fontos tanúságtétel számunkra, hogy annak a Jézusnak a nevében tegyünk jót az emberekkel, aki a kenyeret megszaporította és az éhező embereket jóllakatta. A kenyér színében, az Oltáriszentségben bennünket is táplál, ami arra késztessen mindnyájunkat, hogy tegyünk tanúságot az irgalmas szeretetről adományainkkal. Húsvét ünnepére juttatjuk el az élelmiszercsomagokat a családokhoz, akik ezekben megérezhetik Isten gondviselő szeretetét. Ezzel is mutassuk meg a világnak Húsvét örömét 
A korábbi években meghirdetett gyűjtésünk eredményeképpen családok ezreit tudtuk segíteni azokkal a segélycsomagokkal, amelyeket a hívek adományaiból juttattunk el a rászorulókhoz. Ha ezt mindannyian megtesszük és legalább 1 kg adományt hozunk a templomba, újra nagyon sok családnak tudunk segíteni az irgalmas Jézus példáját követve.
Telefonos adományvonalon is bekapcsolódhatunk a karitász segítő munkájába. Ha hívjuk a 1356-os telefonszámot, hívásonként 500 forinttal segítünk.
„1% segítség, 100 % szeretet.” Kérjük, hogy aki teheti, adója egy százalékával is támogassa a Katolikus Karitász karitatív szolgálatát: a Karitászt Támogató Alapítványt. Köszönjük a szegényeknek szánt adományaikat.
A legkisebb adománnyal is a felebaráti szeretet csodája valósul meg közöttünk. A templomainkban összegyűjtött élelmiszerek nemcsak táplálékot jelentenek, hanem üzenetet is visznek magukkal, a Gondviselő Isten kézzelfogható szeretetét a nélkülöző családokba.
Kelt: Budapest, 2021. nagyböjt 2. vasárnapján
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 

Febr. 26. SNELL GYÖRGY PÜSPÖK

Febr. 25. VÍRUSHELYZET KERESZTÉNY SZEMMEL

Febr. 25. KÖNYV BRIGITTÁRÓL

Febr. 19. SZERESSÜK PAPJAINKAT

BÖJT: A LELKI ÉLET ELENGEDHETETLEN RÉSZE 
Szeretek enni. De szeretem azokat az időszakokat is, amikor önszántamból úgy döntök, hogy most egy ideig nem fogok jóllakni. Amikor az esti menü kenyér és víz. Szükségem van rá, hogy időnként a böjtölést választva még tudatosabban, még elkötelezettebben forduljak a látható világtól a láthatatlan felé, az emberek tekintetétől az Atya tekintete felé –hiszen „nemcsak kenyérrel él az ember…”[1] 
A böjtölés mindig is hozzátartozott az Istennel való élethez. Mózes a Sínai-hegyen “negyven nap és negyven éjjel időzött ott az Úrnál, közben semmit sem evett és semmit sem ivott.”[2] 
Eszter könyvében „Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: Menj, és gyűjts össze minden zsidót (…) és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóleányaimmal.” [3] Pál apostol, miután a damaszkuszi úton a Jézussal való hihetetlen találkozása során megtért, „három napig nem látott, nem evett és nem ivott.”[4] Sőt, még Jézusról is azt olvassuk, hogy megkeresztelkedése után “telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit…”[5] 
Ha Mózesnek, Eszternek, Pál apostolnak és Jézusnak ennyire fontos volt a böjt, akkor minden bizonnyal jól tesszük, ha mi is megpróbáljuk megismerni, megérteni, és elkezdjük tudatosan gyakorolni ezt a több évezredes hagyományt. 
De pontosan miért, és hogyan böjtöljünk? 
Jézusnak a hegyi beszédben elmondott tanítása útmutatást adhat nekünk ebben a kérdésben: “Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.” [6] 
Több fontos következtetést is levonhatunk Megváltónk e szavaiból. Egyrészt Jézus a szakasz elején a Biblia eredeti szövegében az „ὅταν” szót használja, amely görögül „amikor”-t jelent –tehát nem úgy fogalmaz, hogy „ha böjtöltök”, hanem „amikor böjtöltök”. Jézus a böjtölést –az imádsággal és az adakozással együtt –a lelki élet elengedhetetlen részének tekintette. 
A második következtetés, amit a fenti szakaszból levonhatunk, az az, hogy a böjtölés elsősorban Istenre és ránk tartozik, és ennek megfelelően alázattal kell gyakorolni. A böjtölés az Istenre való bizakodó ráhagyatkozás tette. Kifejezi a megtérést Istenhez, önmagunkhoz és a felebarátainkhoz. A böjtölés fő célja az alázatosság tanulása –hogy jobban megértsük, milyen hatalmas az Isten, és milyen gyengék, bűnösek és szűkölködők vagyunk mi. 
Az idézett részlet harmadik tanulsága pedig egy ígéret: az alázatosan böjtölőt Isten megjutalmazza. Istennek kedves a böjt, és a böjtölés által olyan kegyelmi ajándékokhoz ad hozzáférést, amelyekhez más módon nem. Érdekes példa erre az az evangéliumi történet, amelyben Jézus tanítványai nem tudták kiűzni a démont a holdkóros fiúból, és mikor a tanítványok később megkérdezték tőle, hogy mi volt ennek az oka, Ő így felelt: „Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.”[7] 
A Szentírásban általában akkor találkozunk a böjttel, amikor valaki valamilyen különleges feladattal, nehézséggel vagy kihívással néz szembe. A cikkben korábban idézett bibliai történetek is mind ilyen helyzetekről számolnak be. Mózes másodjára járt fenn a Sínai-hegyen azért, hogy a tíz parancsolatot, a szövetség igéit felírja az új kőtáblákra, hiszen az elsőket Izrael népének bűne miatt korábban összetörte. Eszternek élete kockáztatásával kellett megmentenie a zsidó népet a perzsa király egyik vezető emberének haragjától. Pál az egész életét, gondolkodását felforgató megtérése után, vakon böjtölt; Jézus pedig szintén az életének nagy fordulópontján, közvetlenül a nyilvános működésének megkezdése előtt ment ki egyedül a pusztába élelem nélkül. 
A böjt, amennyiben intenzív, célzott imádság kíséri, a mi lelki életünkben is falakat dönthet le. Amikor nehéz döntés előtt állunk, kihívással nézünk szembe, vagy éppen olyasvalamiért imádkozunk, amiben régóta nem tudtunk elérni áttörést, érdemes imádkozással összekötött böjtöt tartani. A különleges helyzeteket különleges módon kell kezelni. 
Most, a nagyböjtre készülve gondoljuk át, hogy mik azok az elakadások, kérdések, problémák, amelyeket Isten elé szeretnénk vinni imádságban. Az idei nagyböjt jó alkalom lehet arra, hogy az imához kapcsolódva újult erővel és elhatározással fedezzük fel újra a böjtölés áldásos cselekedetét.
Herényi Márk 
[1] Mt 4,4, [2] Kiv 34,28, [3] Eszt 4,15-16, [4] ApCsel 9,9, 
[5] Lk 4,1-2, [6] Mt 6,16-18, [7] Máté 17,21 
A cikk eredetileg a Budavári Hírmondó /evangélikus/ 2021-es számában jelent meg.

Febr. 7. HÁZASSÁG HETE

Jan. 24. KRISZTUS JELENLÉTE
A II. vatikáni zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű, a szent liturgiáról szóló konstitúciójából
Krisztus mindig jelen van Egyházában
Krisztus mindig jelen van Egyházában, de kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a szentmisében, a pap személyében, mert az áldozatot ugyanaz mutatja be most a papok szolgálata által, mint aki a kereszten önmagát feláldozta. És kiváltképp jelen van az eukarisztikus színek alatt. Jelen van erejével a szentségekben, így bárki is keresztel, maga Krisztus az, aki keresztel. Jelen van igéje által, minthogy ő maga szól hozzánk, amikor az Egyházban a Szentírást olvassák. Végül jelen van, amikor könyörög, és zsoltárt zeng az Egyház, hiszen megígérte: Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük (Mt 18, 20).
Ebben a nagy műben, amely Istent tökéletesen megdicsőíti, az embert pedig megszenteli, Krisztus mindenkor maga mellé emeli, társává teszi az Egyházat, szeretett jegyesét; az Egyház pedig segítségül hívja Urát, és általa hódol az örök Atyának.
Méltán foghatjuk fel tehát a liturgiát úgy, mint Jézus Krisztus papi szolgálatának gyakorlását. Ebben érzékelhető jelek jelzik, és a maguk sajátos módján meg is valósítják az ember megszentelését, és Jézus Krisztus misztikus teste, vagyis a Fő és a tagok együtt, teljes értékű nyilvános istentiszteletet mutatnak be.
Így tehát minden liturgikus ünneplés egyedülállóan szent cselekmény: Krisztus, a pap, és teste, az Egyház viszi végbe; hatékonyságát nem is éri el az Egyháznak semmi más cselekedete, sem rangban, sem mértékben.
A földi liturgiában annak a mennyeinek előízét élvezzük, és annak a liturgiának leszünk részesei, amelyet a szent városban, Jeruzsálemben ünnepelnek. Oda tart zarándokutunk, ott ül Krisztus az Isten jobbján, mint a szentélynek és az igazi szövetségsátornak szolgája (vö. Zsid 8, 2). A földi liturgiában a mennyei seregek egész sokaságával együtt énekeljük az Úrnak a dicsőség himnuszát; tiszteljük a szentek emlékét abban a reményben, hogy némi részünk és közösségünk lesz velük. Várjuk az Üdvözítőt, Urunkat, Jézus Krisztust (Fil 3, 20), amíg maga meg nem jelenik, mint a mi életünk, és vele együtt mi is meg nem jelenünk dicsőségesen (vö. Kol 3, 4).
Az Egyház minden hetedik napon megünnepli a húsvéti misztériumot az apostoli korból származó hagyomány alapján, amely eredetét visszavezeti magára Krisztus feltámadásának napjára. Ezt a napot, a vasárnapot, joggal nevezik az Úr napjának. E napon ugyanis Isten igéjének meghallgatásával és az Eukarisztiában részesedve megemlékeznek az Úr Jézus szenvedéséről, feltámadásáról és dicsőségéről, hálát adnak Istennek, aki őket élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által (1 Pét 1, 3). A vasárnap tehát minden ünnepnap őse, ezért a hívek buzgó figyelmébe kell ajánlani, és sürgetni, hogy ez a nap az öröm és a munkától való megpihenés napja is legyen. Semmi más ünnepet sem szabad elébe helyezni, kivéve a valóban legnagyobb jelentőségűeket: az Úr napja ugyanis az egész liturgikus évnek alapja és magja.
------------------
VÁLASZOS ÉNEK
Krisztus imádkozik értünk, mint Főpapunk; imádkozik bennünk, mint Fejünk; imádást kap tőlünk, mint Istenünk. * Ismerjük fel tehát a magunk szavait őbenne és az ő szavait mibennünk!
Amikor könyörögve Istenhez fohászkodunk, ne a Fiú nélkül imádkozzunk! * Ismerjük fel tehát a magunk szavait őbenne és az ő szavait mibennünk!
(A Zsolozsma mai Olvasmányából)

Jan. 22. BOLDOG BATTHYÁNY-STRATTMANN LÁSZLÓ CSALÁDAPA
Az imádságról
Akarsz-e megismerni egy olyan eszközt, amelynek segítségével a Jóistennél mindent elérhetsz? Ez az eszköz: az imádság.
Az imádság által részt nyerhetsz Isten mindenhatóságából. Erről Jézus biztosít bennünket: Bizony, bizony, mondom nektek, … bármit kértek az Atyától az én nevemben megteszem nektek (vö. Jn 14, 12. 13).
Hiszen már ez a szó: Mi Atyánk is mutatja, hogy gyermeki szeretettel és bizalommal kell őhozzá fordulnod.
Az imádságra kivétel nélkül mindannyiunknak feltétlenül szükségünk van. Maga az Üdvözítő jelenti ki: Kérjetek és adnak nektek (Lk 11, 9). Ez nem csupán tanács, hanem parancs. Aki nem kér, az nem is kap. Erről mondja Szent Ágoston: „Az Úristen kívánja és akarja, hogy kegyelmet nyerjünk, a kegyelemben viszont csak azt részesíti, aki könyörög érte.”
Egyesek erre azt szokták mondani: „Isten úgyis tudja, mire van szükségem.” E kifogásra az a válaszom: Az apa is tudja, mi kell a gyermekének, és mi szerez neki örömet. Mégis elvárja, hogy mindezt kérje tőle. Ezáltal lesz ugyanis tudatossá a gyermekben: kitől kapta az adományokat, és kinek kell érte köszönetet mondani.
Van-e nagyobb jótevőnk, mint Isten? Neki köszönhetjük ugyanis minden testi-lelki javunkat. Ne késlekedjünk hát egészen ráhagyatkozni, ezeket a javakat tőle kérni, és értük minden nap őszinte köszönetet mondani.
Mások meg azt kifogásolják: „Sokszor imádkoztam, mégsem kaptam meg, amit kértem.” S az édesapa talán teljesíti gyermekei minden kérését? Ugye csak azt, amelyik a javukra válik.
Isten végtelenül bölcs, és az ő csodálatos rendelései, útjai kifürkészhetetlenek (vö. Róm 11, 33). Ezért nyugodtan rábízhatjuk, hogy döntse el ő: kéréseink közül mi válik a javunkra. S azt adja meg nekünk.
Imádkozzál állhatatosan! Arra ugyanis nincs ígéretünk, hogy imádságunk azonnal meghallgatásra talál. Gondolj Szent Mónikára. Ő sok-sok évig imádkozott, hogy fiának elméje megnyíljék az igazság világossága előtt. S könyörgése végül is meghallgatásra talált. Fiából lett a nagy „szent”, Ágoston.
Imádkozzál teljes bizalommal!
Az imádsághoz, sajnos nem elég nagy a szívünk. Pedig tudjuk, kis korsóba kevés víz fér bele, nagy korsóba több. A mi szívünket – hasonlattal szólva – a bizalom és reménység tágítja ki, hogy sok kegyelem férjen bele. A bizalmatlanság és reménytelenség viszont szűkíti a szívünk térfogatát és korlátozza a beléje áramló kegyelem mértékét.
Imádkozd a Miatyánkot, és gyakran gondolkozzál el az egyes szavak és kérelmek felett. Kéréseid között mindig Isten dicsősége és lelked üdvössége legyen a legfontosabb.
Ha rég nem imádkoztál jól, kérlek, fogj hozzá. Különösen is fontos az ima kísértés idején. Aki a harcban nem használja fegyverét, azt legyőzik. Márpedig a lelki harcban az imádság a legjobb fegyver, amely soha nem hagy cserben bennünket.
Imádkozzál reggel, mikor felkelsz. A tested gondozása és ápolása mellett fontos, hogy teremtő Atyádról se feledkezzél meg. Hiszen egész nap rászorulsz az ő áldására. Ugyanilyen fontos az esti ima is. Köszönj meg Istennek minden jót, amit kaptál, és ébressz lelkedben töredelmes bánatot.
Az ima, mint a mágnes, vonzza rád és minden rászoruló emberre Isten atyai áldását.

Jan. 15. KERESZTÉNYÜLDÖZÉS

Jan. 12. GYÓNÁS

Jan. 6. VAKCINA

Jan. 3. CENZÚRA

Jan. 1. AZ ÚJ ÉVRE

2020.

Dec. 15. SZÁZ ÉVES
1920. december 15-én, kilencgyermekes családban. Hétéves volt, amikor az édesanyja meghalt, a legidősebb nővére nevelte fel, a gyámja pedig a legidősebb bátyja lett. Felidézi: „Volt egy Mária-szobor a templomunkban, én nagyon sokszor imádkoztam előtte, és kértem Máriát, hogy édesanyám helyett legyen Édesanyám, és Ő meghallgatott.” Innen ered mélységes Mária-tisztelete, vallja, hogy a Szűzanya mindig közbenjárt érte.

Dec. 5.

Nov. 30. INTERJU ANDRÁS PÜSPÖKKEL

Nov. 28. ADVENT

Nov. 27. HALÁL
Szent Ciprián püspök és vértanúnak „A halandóság” című értekezéséből
Ne féljünk a haláltól, a halhatatlanságra gondoljunk!
Mindig arra kell gondolnunk, hogy nekünk nem a magunk akaratát, hanem Isten akaratát kell megtennünk, ahogyan az Úr tanított rá minket a mindennapi imádságban. Milyen fonák és helytelen dolog: könyörgünk, hogy legyen meg Isten akarata, amikor pedig Isten magához hív és kiszólít minket ebből a világból, akkor nem fogadunk szót teljes készséggel akaratának és parancsának. Ellenállunk, tusakodunk, és makacskodó szolgák módjára valósággal odahurcoltatjuk magunkat az Úr színe elé, szomorúak vagyunk, búslakodunk. Nem távozunk e földről készséges akarattal, hanem bilincsbe verve kényszerítenek rá, és akkor még azt is várjuk, hogy mennyei jutalommal tüntessen ki minket Isten, akihez csak húzódozva megyünk. Vajon milyen szándékkal kérjük esedezve, hogy jöjjön el a mennyek országa, ha minket viszont ennyire gyönyörködtet e földi fogság? Oly sokszor megismételt imával kérjük és sürgetjük, hogy mielőbb virradjon fel Isten országának napja; de ugyan mire jó ez, ha jobban áhítozunk és készségesebben ajánlkozunk itt a földön a sátán szolgálatára, mint a Krisztussal való uralkodásra?
Ha egyszer a világ gyűlöli a keresztényt, te minek szereted azt, aki téged gyűlöl? Miért nem szegődsz inkább Krisztus nyomába, aki azonfelül, hogy megváltott, szeret is téged? Szent János a levelében kérlel és kemény szavakkal óv minket: ne szeressük a világot, és ne teljesítsük a test kívánságait. Ne szeressétek a világot, sem azt, ami e világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége. De elmúlik a világ a kívánságával együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre (1 Jn 2, 15-17). Ahelyett tehát, hogy a világot szeretnénk, kedves testvéreim, legyünk mindig azon, hogy megtegyük Isten akaratát bűntelen lélekkel, szilárd hittel és minden jóra kész erényességgel. Ne féljünk a haláltól, hanem az utána feltáruló halhatatlanságra gondoljunk. Mutassuk meg, hogy ez az, amiben hiszünk.
Meg kell gondolnunk, szeretett testvéreim, és újra meg újra emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy mi ellene mondtunk a világnak, és itt csak ideiglenesen tartózkodunk, mint vendégek és vándorok. Szívből köszöntsük azt a napot, amelyik megadja kinek-kinek a mennyei lakóhelyet. Az a nap kiragad innen, és kiszabadít a világ bilincseiből, és eljuttat a mennyek országába. Ki ne sietne haza, akit a sors messze vetett szülőföldjétől? Ámde mi a Paradicsomot tartjuk hazánknak. Igen sokan várnak ott ránk szeretteink közül: szülők, testvérek, gyermekek népes csoportja, nagy tömege áhítja érkezésünket. A maguk sorsa felől már biztonságban vannak, de a mi üdvösségünkért még aggódnak. Milyen nagy lesz bennük és mibennünk is az egymásra találás boldogsága, amikor megpillantjuk és megöleljük őket! Mily nagy gyönyörűség a mennyek országában az is, hogy ott már nem kell félnünk a haláltól; vég nélküli és tökéletes boldogságunk az lesz, hogy örökké élünk.
Ott találjuk majd az apostolok dicsőséges karát, a próféták ujjongó csoportját, majd pedig megpillantjuk a vértanúk megszámlálhatatlan tömegét, akiket megkoszorúzott a küzdelmük, a szenvedésük dicsősége és győzelme. Ott vannak a diadalmas szüzek, akik az önmegtagadás erejével megfékezték a test és vér kívánságait. Jutalmukat élvezik az irgalmas szívűek, akik alamizsnálkodással és a szegények megsegítésével valósították meg az igaz élet cselekedeteit: megtették, amit az Úr parancsolt, hiszen földi örökségüket mennyei kincsekre váltották át. Szeretett testvéreim, siessünk hát hozzájuk, türelmetlen vágyakozással! Ezt az elhatározásunkat őrizze meg Isten, szívünk és hitünk e törekvését tekintse kegyesen Krisztus, mert ő azoknak adja majd szeretete nagyobb jutalmát, akikben lángolóbb volt a vágyakozás őutána.
 
VÁLASZOS ÉNEK --- Fil 3, 20-21a; Kol 3, 4
A mi hazánk a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. * Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.
Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. * Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.

Nov. 26. ABORTUS

Nov. 21.
Ima a járvány megfékezéséért
Írta: Székely János római katolikus püspök
"Mennyei Atyánk!
A Te irgalmas szívedhez sietünk a járvány napjaiban.
Bocsásd meg nekünk, hogy mohóságunkkal megsebeztük
a te teremtett világodat.
Bocsásd meg, hogy gyakran felszínes rohanás volt az életünk.
Taníts minket a csendre, az elmélyülésre.
Tanítsd a családokat, hogy újra felfedezzék a közös imádság ajándékát!
Segíts minket, hogy a járvány idején ne a félelem,
hanem a benned való bizalom,
és a másoknak való segítés vágya töltsön be minket.
Támogasd mennyei erőddel és védd meg az orvosokat és az ápolókat,
adj gyógyulást és bátorítást a betegeknek,
add, hogy a haldoklók érezzék a Te közelségedet,
az elhunytaknak pedig add meg, hogy beléphessenek
a Te örök szereteted országába.
Boldogságos Szűzanya, akit Édesanyánkul rendelt Krisztus a kereszten,
állj anyai szereteteddel minden szenvedő mellett!
Szent II. János Pál Pápa, az irgalmasság titkának apostola,
könyörögj egyházunkért és az egész világért! Amen."
 
Minden nyitott szívű embert szeretettel hívunk! 
Az idei évben még nagyobb szükségünk van arra, hogy a félelmeinket leküzdve a hitünkben megerősödjünk. Székely János püspök atya sorai segítségével kézen fogjuk most önöket és egy közös imádságra hívjuk. Szeretnénk, ha ezt a kérésünkre írt fohászt november 22-től minden nap, minél többen elimádkoznánk, akár az irgalmasság rózsafüzérhez kapcsolódóan is. Az ima ezen a napon (november 22-én, vasárnap) élőben követhető a hargitafürdői pálosok jóvoltából Magyarországon 8:30 órakor, Erdélyben 9:30 órakor a Misszió Tours Facebook oldalán.
Imádkozzunk együtt a járvány megfékezéséért!
Közös imával: Budai László, ügyvezető igazgató www.missziotours.hu
(Szeretnénk, ha minél többekhez eljutna ez a Missziós ima. Kérjük küldje el másoknak, imádkozzák kisebb vagy nagyobb közösségekben, akár a média nyilvánosságán keresztül is!)

Nov. 15. JÉZUS IMA
Nov. 9. A mai zsolozsmából…
TEMPLOM VAGYUNK
Krisztus kegyelméből ujjongó örömmel megünnepeljük, kedves testvéreim, e templom felszentelésének évfordulóját; de ne felejtsük, hogy nekünk magunknak kell Isten igazi és élő templomává lennünk. A keresztény nép méltán szentel ünnepet a templomnak, mint édesanyának is, mert jól tudja, hogy ebben nyerte el a lelki újjászületés nagy kegyelmét. Első születésünkkor ugyanis csak Isten haragjára voltunk méltók, és csupán lelki újjászületésünkkor lettünk méltók Isten gondoskodó szeretetére. Első születésünk ugyanis még halálra szánt bennünket, viszont az újjászületés már az életre hívott meg minket.
A keresztség előtt, kedveseim, mindnyájan a sátán lakóhelye voltunk, de keresztségünk után Krisztus templomává lettünk az ő érdeméből, így, ha lelkünk üdvösségének ügyéről egy kicsit is figyelmesebben elgondolkodunk, akkor megértjük, hogy Isten igazi és élő temploma vagyunk. Isten nemcsak emberi kéz emelte templomokban lakik (ApCsel 17, 24) vagy kőből, fából épített házakban, hanem sokkal inkább az ember lelkében, amelyet saját képére formált és alkotott meg teremtő keze. Ezért mondta Szent Pál apostol: Isten temploma ugyanis szent, és ti vagytok az (1 Kor 3, 17).
Amikor eljött közénk Krisztus, szívünkből kiűzte a sátánt, hogy templomot készítsen bennünk magának. Ezért az ő segítségével tegyünk meg mindent, hogy gonosz tetteink miatt e templomban őt megbántás ne érje. Mindaz ugyanis, aki gonoszat cselekszik, Krisztust bántja meg. Mert amint már az előbb is mondtuk: mielőtt Krisztus megváltott volna minket, a sátán lakóhelye voltunk; a megváltás pedig arra tett méltóvá, hogy Isten hajlékává legyünk, mert úgy tetszett Istennek, hogy lakást készítsen magának bennünk.
Ha tehát örömmel akarjuk megünnepelni, testvérek, e templom felszentelésének évfordulóját, akkor gonosz tettekkel nem szabad lerombolnunk magunkban az Isten élő templomát. Most úgy akarok szólni, hogy mindenki könnyen megérthesse: ahányszor csak e templomba jövünk, mindig törekedjünk arra, hogy olyan legyen a lelkünk, amilyennek Isten templomát látni szeretnénk.
Szeretnéd, hogy e bazilika tündöklő szép legyen? Akkor ne engedd, hogy bűnök szennyezzék be lelkedet. Ha azt szeretnéd, hogy e bazilika fényben ragyogjon, akkor ne feledd: Isten is azt akarja, hogy a te lelkedet se borítsa a bűn sötétje. Inkább arra törekedj – mint az Úr is mondja –, hogy jó cselekedeteid fénye tündököljön benned, és hogy megdicsőüljön általad Isten, aki a mennyben lakik. Amint te belépsz e templomba, úgy akar Isten is betérni lelked templomába. Ezt ő maga így ígérte meg: Közöttük lakom majd és közöttük járok (2 Kor 6, 16).
(Szent Caesarius arles-i püspök beszédeiből)
Könyörögjünk!
Istenünk, te élő kövekből, választottaidból emelsz örök hajlékot fölséges nevednek. Add, hogy Egyházadat bőkezűen töltse el az ajándékozó Szentlélek, és hívő népedből egyre inkább felépüljön a mennyei Jeruzsálem. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Nov. 6. AZ IGAZI SZERETET

Okt. 5. IMÁK A JÁRVÁNY MEGSZŰNÉSÉÉRT

Okt. 28. GYERMEKÁLDÁS

Okt. 27. HIVATÁS

Okt. 26. VAN ISTEN

Okt. 25. ISTEN SZERELMES LEVELE

Okt. 21. RÓLUNK
Ez is elhangzott a Mária Rádióban…

Október - Lisieux-i (Kis) Szent Teréz
Versegi Beáta Mária nővér tanított a szeretet tudományáról, melynek mestere, tudósa lett Teréz, aki pont azért vált erre alkalmassá, mert megélte kicsiségét, törékenységét, gyöngeségét.
A szeretetet nem lehet megvásárolni, ugyanakkor léteznie kell valahol valahogyan. Jó, ha megvan, és fáj, ha nincs: az életünk viszonyítási pontja.
Beáta nővér hatéves keresztfia történetével szemléltette, mi is a szeretet. A kisfiú egy szintetizátoron ügyesen megtalálta egyedül egy népdalunk dallamát. Családtagjai csodálkozva kérdezték tőle, hogy jött rá, hogyan kell megszólaltatni az éneket. „Csak a hangpontokat kellett megtalálni, a dallam a fejemben volt, létezett” – mondta a gyermek. Az örök dallamot mi is meghallhatjuk; létezik, lüktet bennünk is – tette hozzá Versegi Beáta.
Azért a kicsinyeknek nyilatkoztatja ki magát Isten, mert ők tudják: nem ők teremtik a dallamot, csak kutatják annak „hangpontjait”, keresik a harmóniát.
Teréz könyörtelenül reális, de ennek ellenére nem reményvesztett, hanem reményteli. Hangszere, amin az isteni irgalom dallamát megszólaltatja, a gyengesége, törékenysége. Elbukásaiban sem keseredik el, hiszen tudja: Jézus a karjaiba veszi, felemeli, nem ítéli el. Sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten a tökéletes pillanatban és tökéletességünkben van jelen, de ezzel a gondolattal azt is feltételeznénk, hogy Isten végtelen szeretetének tulajdonképpen nincsen hatalma.
„Ne higgyük, hogy szenvedés nélkül szerethetünk!” – folytatta a tanítást Beáta nővér Lisieux-i Szent Teréz gondolatait idézve. – Jézus szomorúan szenvedett, mi nagyvonalúan, nagylelkűen szeretnénk szenvedni, de ez illúzió. Teréz akarta tudni, Isten hogyan bánik vele, amikor törékeny, ekkor találta Izajás könyvéből a vigasztaló anyáról szóló részt, melyből megértette: Isten felemel.
A zenei hasonlatot tovább bontotta tanítása második felében Beáta nővér: a szeretetet négyhúrú hangszerhez hasonlította. A jegyesi szeretet húrja az alaphang, az a képességünk, amely vágyakozni tud, kiválasztottság, személyességtudat és vonzalom járja át, mely valahová visz, irányít. Érdemes megvizsgálni, van-e fedezete ennek a vonzalomnak. A lisieux-i szent Jézusban találta meg, aki ennyire szereti őt, és nem hal meg soha, ezért válaszul ő is odaadta életét neki.
Az anyai vagy apai szeretet a második húr. Ez a bármelyik életszakaszban megélhető szeretet képes az életadásra, feltétel nélküli odaadásban és elfogadásban bontakozik ki, nem vár viszonzást.
14 éves Teréz, amikor egy borzalmas bűnöket elkövető bizonyos Pranzinit halálra ítélnek. A fiatal lány imádkozik, közbenjár érte, mert a halálraítélt nem bánja tetteit. Titokban még misét is mondat érte. Az akasztás után a napilapokból megtudja Teréz, hogy Pranzini háromszor is megcsókolta a feszületet kivégzése előtt. Teréz meghatódik, és felkiált: „Ő volt az én első gyermekem!” Paradox ez a pillanat, de megérthetjük, hogy igazából az anyai szeretet annak örül, ha a jó kibontakozik valakiben.
A harmadik húr a gyermeki szeretet húrja, a bizalom, ráhagyatkozás magatartása, melyet felnőttként egyáltalán nem könnyű megélni, főleg csalódások után. Ebben a szeretetben nem akarunk birtokolni, irányítani, befolyásolni, egyszerűen a másik kezébe helyezzük magunkat. Nehéz ezt a húrt megtalálni, újrahangolni a sok csalódás miatt, ugyanakkor nagyon fontos, hogy ne Istenre projektáljuk ezeket. „Kicsinek nem lenni kell, hanem kicsivé kell válni” – fogalmaz Teréz. Az emberi kapcsolatok terén újra kell kalibrálni magunkat – hangsúlyozta Beáta nővér –, hiszen boldog az a felnőtt, akinek lehetnek gyermekien egyszerű, őszinte kapcsolatai.
A negyedik a felebaráti szeretet húrja: a másik javát, kiteljesedését akaró szereteté. Ez a szeretet képes a másik hibáit is elfogadni. Hogyan? A hibák feletti bosszankodást néha nem is olyan nehéz csodálkozássá átkeretezni, ez pedig könnyen válik elfogadássá. Teréz képes volt arra, hogy saját gyengeségein se csodálkozzon egy cseppet sem. Ez a szeretet nem maradhat a szív mélyén, hanem amint a gyertyát, úgy ezt is tartóra kell tenni.
Életünkben akkor élhetjük meg a szeretetet igazán, ha mind a négy húron játszunk, sőt másokkal képesek vagyunk harmonikusan „együtt zenélni”. Meg kell találnunk a hangpontokat, ráhangolódni Isten örök és végtelen szeretetére – fogalmazott Beáta nővér.(Magyar Kurir)

Okt. 17. EGYHÁZI STATISZTIKA

Okt. 15. AVILAI SZENT TERÉZ
"Ha Jézus Krisztus mint jó barát és jóságos vezető ott van mellettünk, akkor mindent el tudunk viselni. Ő mindig kész rajtunk segíteni, és bennünket támogatni, senkit el nem hagy: egyszóval igazi és őszinte barátunk. Az is világos előttem, s azóta teljesen beláttam, hogy ha az Úristennek kedvében akarunk járni, és azt óhajtjuk, hogy nagy kegyelmekben részesítsen bennünket, akkor úgy akarja, hogy mindezt Jézus Krisztus szentséges emberi természetének révén kapjuk meg, amelyben ő szent Felségének – saját szavai szerint – gyönyörűsége telik.
 
Ezt számtalan esetben tapasztaltam, sőt maga az Úr is megmondta nekem. Világosan megértettem, hogy ezen a kapun kell belépnünk, ha azt akarjuk, hogy ő szent Felsége, az ég uralkodója nagy titkokat közöljön velünk. Nem kell keresnünk más utat, még ha föl is értünk volna már a szemlélődés csúcsára; mert ezen az úton biztonságosan és bátran járhatunk. A mi Urunk az, akitől és aki által minden jót megkapunk, ő majd személyesen fog minket oktatni. Ha az ő életéről elmélkedünk, ennél jobb és tökéletesebb mintaképet nem találunk.
 
Kívánhatunk-e többet annál, hogy ilyen hűséges barát legyen mellettünk, aki nem hagy bennünket cserben, mint evilági barátaink szokták, ha bajba és nehéz helyzetekbe kerülünk. Boldog az az ember, aki őt őszintén és igazán szereti, és állandóan kitart mellette. Nézzük például a dicső Szent Pál apostolt, aki – mondhatnánk – állandóan ajkán hordta Jézus nevét, annyira bele volt vésve és írva a szívébe. Amióta ezt megértettem, gondosan megfigyeltem néhány más nagy szemlélődő szentnek az életét is, és azt láttam, hogy ők is csak ezen az úton jártak, így Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Szent Bernát és Sienai Szent Katalin. Kitárt szívvel kell tehát haladnunk ezen az úton, teljesen az Úristen kezére hagyatkozva. Ha ő szent Felsége fel akar bennünket emelni kamarásainak és titkos tanácsosainak a rangjára, fogadjuk szívesen ezt a kitüntetést.
 
Valahányszor pedig rágondolunk Krisztusra, mindig jusson eszünkbe a szeretete is, amellyel annyi kegyelmet ajándékozott nekünk, és hogy mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Úristen, amikor szent Fiában ennek az irántunk való szeretetének a zálogát adta nekünk. A szeretet ugyanis szeretetet szül. Ezért igyekezzünk is, hogy mindig figyelemmel legyünk rá, és ezzel is élesszük magunkban a viszontszeretetet! Mert ha egyszer – az Úr kegyelméből – az ő szeretete mélyen belevésődik szívünkbe, akkor majd minden könnyűvé lesz számunkra. Hamarosan és kevés fáradsággal igen sokat tudunk majd elérni. (a mai zsolozsmából)

Okt. 6. CHIARA LUBICH

Okt. 5. RÓZSAFÜZÉR APOSTOLA

Okt. 1. RÓZSAFÜZÉR

Szept. 30. PÁPÁK A SPORTRÓL

Szept. 26. VÁLASZTÁS

Szept. 23. Korona vírus
Isten büntetése?

Szept. 16. EUCHARISZTIA

Szept. 15. GYERMEKEINK VÉDELMÉBEN

Szept. 8. TERÉZ ANYA TANÁCSAI

Szept. 7. MÁRIÁRÓL

Szept. 6. ISTEN NÉPE

Szept. 4. JÁRVÁNYÜGYI INTÉZKEDÉSEK

Szept. 1. TANÉVKEZDÉS

Aug. 25. VÉGRENDELET
Egy édesapa végrendelete...
Kedves fiam, mindenekelőtt arra buzdítlak, hogy szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és minden erődből; e nélkül ugyanis nincs üdvösség.
Fiam, tartózkodnod kell mindattól, amiről tudod, hogy nem tetszik az Úrnak, vagyis minden halálos bűntől. Inkább vállald a vértanúság valamennyi kínját, mint hogy egyetlen halálos bűnt is elkövess.
Továbbá, ha az Úr valamilyen megpróbáltatást bocsát rád, adj hálát érte, és viseld el szívesen, tudva, hogy ezt talán nagyon is megérdemelted, és hogy ez is a javadra válik. Ha viszont az Úr jóvoltából sikerekben lesz részed, alázatosan hálát kell adnod érte. Óvakodjál, nehogy a siker romlásodat okozza, akár hivalkodó dicsekvésed miatt, akár pedig bármi más módon. Vigyázz tehát, nehogy megsértsd és megbántsd Istent éppen azokkal az ajándékokkal, amelyeket tőle kaptál.
Szívesen és áhítattal végy részt az Egyház istentiszteletén. Amikor a templomban vagy, ne nézegess szórakozottan ide-oda, ne beszélgess feleslegesen, hanem imádkozzál összeszedetten az Úrhoz ajkad fohászaival és szívből fakadó elmélkedéssel.
Együttérző szívvel fordulj a szegények, szerencsétlenek és elnyomottak felé. Amennyire tőled telik, támogasd és vigasztald őket. Minden kapott jótéteményért adj hálát Istennek, hogy méltó lehess még nagyobb javak elnyerésére. Alattvalóiddal szemben törekedj olyan helyes magatartásra, hogy az igazságosság egyenes útját kövesd, és arról se jobbra, se balra le ne térj. Amíg az igazságról meg nem bizonyosodol, addig jobban pártfogold a szegényt, mint a gazdagot. Legyen gondod arra, hogy alattvalóid igazságosságban és békében éljenek, kiváltképpen az egyházi személyek és a szerzetesek.
Legyen odaadó és engedelmes lelkületed anyánk, a római Egyház iránt, és a pápa iránt, aki lélekben atyánk. Azon fáradozzál, hogy távol maradjon országodtól mindenféle bűn, különösen az istenkáromlás és az eretnek tanítás.
Végezetül, kedves fiam, megáldalak mindazzal az áldással, amellyel egy istenfélő édesapa megáldhatja a fiát. A teljes Szentháromság és összes szentjei őrizzenek meg minden rossztól! Adja meg neked az Úr azt a kegyelmet, hogy mindenben teljesíthesd akaratát, és így megdicsőüljön szolgálatod által. E földi élet végén pedig együtt juthassunk el oda, ahol mindörökké láthatjuk, szerethetjük és dicsőíthetjük őt. Ámen. (Szent Lajos király)
-------------
Aug. 25. NEVELÉS
Gyermekek, ifjúság nevelése
Eléggé tudja mindenki, hogy mennyire jelentős és elismerésre méltó szent tevékenység a gyermekek tanítása, kiváltképp a szegényeké, hiszen ez az oktatás segíti hozzá őket örök üdvösségük eléréséhez. Amikor ismereteket közlünk velük, vagy vallásosságra neveljük és hittanra oktatjuk őket, egyaránt gondoskodunk testi és lelki jólétükről, így ugyanazt a szolgálatot teljesítjük irántuk, amit őrzőangyalaik látnak el.
Ezenfelül igen nagy segítséget nyújtunk a serdülő ifjúságnak, mert nem csupán a rosszat tartjuk távol tőlük, hanem a jó cselekvésre is épp ebben a korban tudjuk a legkönnyebben rábírni és fellelkesíteni őket, tekintet nélkül származásukra vagy anyagi helyzetükre. Ez az a segítség, amellyel – mint köztudomású – oly kedvezően tudjuk átalakítani a fiatalokat, hogy a nevelés befejeztével már fel sem lehet ismerni, milyenek is voltak a nevelés megkezdése előtt. Olyanok az ifjak, mint a facsemeték: könnyű a tetszésünk szerint arrafelé fordítani lelküket, amerre akarjuk. Ámde ha engedjük, hogy elfásuljanak, jól tudjuk, mily nehéz lesz már hajlítani őket, sőt néha teljesen lehetetlen is.
Ha a gyermekeknek, főleg a szegényeknek, kellő nevelést adunk, ez nemcsak emberi méltóságukat gyarapítja, hanem az emberi és a keresztény társadalomban is általános tetszést arat, mert nagyon örülnek majd egyrészt a szülők, hogy fiaikat ily módon a helyes útra vezettük, másrészt az államok vezetői is, mert derék alattvalókra és jó polgárokra tesznek szert, de legesleginkább az Egyház, mert érettebben és eredményesebben iktatódnak be az ő sokágú életébe és tevékenységébe mint Krisztus szerető hívei és az evangélium megvallói.
Csakhogy sok szeretet, mérhetetlen türelem és mindenekelőtt mélységes alázatosság szükséges azokban, akik vállalják ezt a nagy gondosságot kívánó munkát. Így lesznek méltók arra, hogy Urunk – akit alázatos szívvel kérünk – az igazság alkalmas munkatársaivá tegye őket, megerősítse nemes tisztségük betöltésében, és végül majd mennyei jutalmával is gazdagítsa a szerint az ígéret szerint, hogy akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok (Dán 12, 3).
Ezt pedig könnyebben elérik, ha örökös szolgálatra kötelezve el magukat törekednek Krisztushoz ragaszkodni, és csakis az ő kedvében járni, hiszen ő mondotta: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek (Mt 25, 40). (Kalazanci Szent József)

Aug. 19. SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉRE

Aug. 18. RÓZSAFÜZÉR

Aug. 8. TÉRJETEK MEG

Aug. 2. VAN TEREMTŐ
Gyönyörű vallomás: így beszélt az új MTA-elnök Istenről
Ha az atommagok belső kölcsönhatási állandója néhány milliomod részével kisebb vagy nagyobb, csak hidrogén- vagy csak héliumatomok keletkeznek, és sohasem jön létre a szénatomra épülő szerves élet. Az ateisták hiedelme szerint ez magától alakult így ki. Én inkább abban hiszek, hogy volt egy teremtő lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség – nyilatkozta Freund Tamás Széchenyi-díjas magyar neurobiológus, az MTA új elnöke az Istenadta című könyvben, tudósként megvallva istenhitét.
Megjelent néhány részlet abból az interjúból, mely Freund Tamás új MTA-elnökkel készült, és az  Istenadta című könyvben jelent meg. A világhírű kutató a lélekről, az agyról, az ateizmusról és az evolúcióról fejti ki gondolatait. Mindig megdöbbentő és erőt adó, amikor tudós emberek állnak ki ilyen egyértelműen Isten mellett, és bizonyítják, hogy a tudomány messze nem zárja ki a Teremtő létét, sőt… A könyvben a szerzők különböző emberekkel beszélgetnek tehetségről, felelősségről, Istenről – és az ezekkel kapcsolatos élményekről, gondolatokról és tapasztalatokról.
Freund Tamás úgy fogalmazott: „…a gyermeki hitet könnyű elveszíteni, ha nem nyer megerősítést a felnőtté vált ember agyában. Az idegtudós az anyag evolúciójának a csúcsát, az agyat vizsgálja. Azt a szervünket, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára. És olyan funkciók produkálásra is képes, amire semmi más biológiai, fizikai-kémiai anyag nem. Ha a neurobiológus megismeri az idegsejthálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint hogy mi az élet értelme. Akármennyire komplex terméke is az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást – nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének –, amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára.
Inkább azt tudom elképzelni, hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és ami fontosabb, a többi lélek számára”.
Íme egy részlet az interjúból, egy gyönyörű vallomás Isten létéről, kommentár nélkül:
– A lélek tehát külső beavatkozásra került belénk az evolúció folyamán?
Az ateista elképzelés szerint a tudat az anyagi agy működésének emergens tulajdonsága. Én úgy gondolom, az anyagnak nem lehet olyan emergens tulajdonsága, ami visszahat az őt létrehozó idegsejthálózatra. Már csak azért sem, mert ha kiveszünk egy szövetmintát az emberi agyból, és összehasonlítjuk a majom vagy a macska ugyanonnan kivett szövetmintájával, akkor közel ugyanannyi sejtet találunk, ugyanolyan típusúakat, a kapcsolódási törvényszerűségeik, a kommunikációra használt molekulák is egyformák. A fő különbség, hogy ezekből a kis agykérgi oszlopokból az emberi agyban jóval több van, mint egy majom vagy egy macska agyában. ha valaki elhiszi, hogy csak mert ezekből az egységekből jóval többet pakolok egymás mellé, a hálózat generál egy nem anyagi jellegű éntudatot, az élet értelmén lamentáló elmét, akkor azt is el kell hinnie, hogy ha chipekből kapcsolunk össze egyre többet, akkor egyszer eljutunk egy számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az éterből visszahat és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát. Ezért gondolom én, hogy az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni, természettudományos bizonyítékaink pedig egyik álláspontra sincsenek.
– Vagyis minden további nélkül össze tudja egyeztetni istenhitét a tudománnyal.
– Érdemes belegondolni, hogy az ősrobbanás utáni első másodpercben, ha az öt fizikai állandó nem úgy van beállítva, ahogy, hanem mondjuk a gravitációs állandó néhány százezreléknyivel nagyobb, akkor az univerzum visszazuhan önmagába. Ha az atommagok belső kölcsönhatási állandója néhány milliomod részével kisebb vagy nagyobb, csak hidrogén- vagy csak héliumatomok keletkeznek, és sohasem jön létre a szénatomra épülő szerves élet. Az ateisták hiedelme szerint ez magától alakult így ki.
Én inkább abban hiszek, hogy volt egy teremtő lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség. Ahogy a Biblia írja, kezdetben volt az Ige. A teremtő szándék.
A fizikai állandókat úgy állította be, hogy hozzánk hasonló lények jöjjenek létre. a kémiai, majd biológiai evolúciós szabályai, úgy mint a természetes szelekció, nem mások, mint a teremtés eszközei. Nincs abban semmi különleges, ha egy tudós istenhívő.
Inkább abban látom a különlegességet, ha egy tudós ateista. Olyan hiedelemrendszerben kell élnie, aminek én nem látom az értelmét. A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető, egymást kiegészítő?

Júl. 26. NAGYSZÜLŐ IMÁJA
Mennyei Atyánk! Te fölötte állsz minden időnek, nincsen benned árnyéka sem a mulandóságnak. Fölfoghatatlan ez számunkra, akiknek olykor egy-egy perc is olyan drága, és a rohanó idő úgy érinti lelkünket, mint ahogyan az őszi szél fodrozza a tó vizét. Megesik, hogy az elmúlás oly erővel szorítja markába szívünket, hogy szinte megszűnik a dobogása. Isten fölötte áll az időnek! Képzeletünkben úgy jelensz meg, mint egy mozdulatlan szikla a hullámverésben. De megelevenedik ez a mozdulatlanság, ha Jézus Urunk tanítása szerint atyánknak szólítunk téged. Milyen különös! Atyám vagy nekem és az én gyermekemnek, sőt az unokáimnak is. Én a gyermekemnek szülője vagyok, s az unokámnak nagyszülője. Te minden nemzedéknek s minden nemzedékek gyermekének mindörökre atyja vagy. Annak is, aki ezer évvel ezelőtt élt, s annak is, aki majd száz év múlva fog megszületni. mindenkinek.
Atyám voltál fiatal koromban, és helyeselted, ha lelkiismeretesen követtem mindazt, amit ifjú értelmemmel helyesnek ismertem fel, helyesled azt is, hogy ma is hűséges maradok ideáljaimhoz, ugyanakkor helyesled azt is, hogy az én unokám nem az én lelkiismeretemhez igazodik, hanem a sajátjához. Te mindig a fiatalokat szereted? Igen, mindig szereted a fiatalokat, ugyanakkor mindig szereted az öregeket is. De egyiket sem akarod a másikkal kicserélni.
Atyánk! Mi olyan nehezen fogadjuk el még az üdvös változásokat is, amelyek pedig szükségesek. Könnyítsd meg számunkra elfogadni a fejlődést, a szüntelen haladást, amely feléd vezet. Add, hogy koromhoz méltóan ne ítéljek elhamarkodottan: legyek mentes attól az előítélettől, hogy valamit rossznak és erkölcstelennek tartsak pusztán csak azért, mert más, mint amit én megszoktam. De őrizd meg biztos ítélőképességemet is, hogyha valami csakugyan akaratoddal ellenkezik – nem az én akaratommal, hanem a tiéddel – akkor azt időben felismerjem, jóakaró szeretettel és teljes felelősséggel intve az óvatlanokat.
Fékezd meg, Uram, nyelvemet, hogy fecsegéssel se legyek környezetem terhére! Ne meséljem el sokadszor is ugyanazokat a történeteimet, de legyek készséges hallgatója mindenkinek, aki előttem akarja kiönteni a szívét. Ne képzeljem, hogy mindenkinél okosabb vagyok, és kíméljem meg őket okoskodásaimtól. Növeld, Uram, önismeretemet, és nevelj alázatosságra! Békés belenyugvással tudjam elfogadni azt, hogy látásom homályosul, hallásom romlik, testi erőm fogyatkozik, s ne akarjam erővel mégis az ellenkezőjét bizonyítani azzal, hogy olyasmire vállalkozom, amire már nem vagyok képes.
Add, hogy kész legyek átadni a helyemet a nálam fiatalabbaknak, és velük együtt tudjak örülni sikereiknek. Ne legyek békétlen és kötözködő, hanem a békesség sugárzója és közvetítője, fájdalmak csillapítója, sebek gyengéd kötözője. derűs öregségem, hálás lelkületem tanúskodjék arról, hogy érdemes az áldozatos kötelességteljesítés és önfeláldozó szeretet Istentől rendelt útján járni. Ez bátorítsa családom fiataljait, hogy ők se adják fel a jóra törekvés szándékát, bármilyen nehézségekkel kell is megküzdeniük, miközben úgy tűnik, hogy azoknak kedvez a szerencse, akiknek nincsenek erkölcsi gátlásaik.
Urunk, Istenünk, én nem a szerencsére, hanem a te gondviselő szeretetedre bízom a magam és szeretteim életét. Amen.

Júl. 23.
A Szent Brigittának tulajdonított imádságokból
Áldott légy, Uram, Jézus Krisztus, aki előre megjövendölted halálodat, és az utolsó vacsorán a földi kenyeret csodálatosan átváltoztattad drága testeddé, szenvedésed emlékéül szeretetből át is adtad apostolaidnak, és lábukat drága szent kezeddel megmosva példaként mutattad meg nekik mélységes alázatodat.
Hódolat neked, Uram, Jézus Krisztus! Ártatlan tested szenvedés és halálfélelmedben vérrel verítékezett, mégis vállaltad és végrehajtottad megváltásunkat, s így mutattad meg kézzelfoghatóan azt a szeretetet, amellyel szereted az embereket.
Áldott légy, Uram, Jézus Krisztus, akit Kaifás elé hurcoltak, és alázatosan eltűrted, hogy téged, a mindenség bíráját, Pilátus ítéljen el.
Dicsőség neked, Uram, Jézus Krisztus, a kigúnyolásért, amelyet elszenvedtél, amikor ott álltál bíborba öltöztetve, éles tövissel megkoronázva, és mert elviselted végtelen türelemmel, hogy dicsőséges arcodat leköpdössék, hogy szemedet bekössék, és hogy arcodat meg fejedet a gonoszok gyilkos keze súlyos ütésekkel illesse.
Dicséret neked, Uram, Jézus Krisztus, aki végtelen türelemmel megengedted, hogy oszlophoz kötözzenek, kegyetlenül megostorozzanak, vérrel borítva Pilátus ítélőszéke elé állítsanak, mint ártatlan Bárányt.
Hódolat neked, Uram, Jézus Krisztus, mert amikor szent tested már egészen vértől ázott, kereszthalálra ítéltek, s kínok közt hordoztad szent válladon a keresztet, és elviselted, hogy a tömeg őrjöngése közepette vezessenek a szenvedés helyére, és ott ruháidtól megfosztva szegezzenek a keresztfára.
Örök hódolat neked, Uram, Jézus Krisztus, aki ennyi gyötrelmed között is édesanyádra – aki mindig bűn nélkül volt, és a bűn legkisebb foltja sem ért hozzá – szerető szemeddel gyöngéden rátekintettél, és megvigasztalni akarván, tanítványodra bíztad őt, hogy szeretettel gondoskodjék róla.
Örök hála legyen neked, Uram, Jézus Krisztus, aki haláltusádban minden bűnösnek reményt nyújtottál a bűnbocsánatra, amikor a hozzád forduló gonosztevőnek irgalmasan megígérted a mennyország dicsőségét.
Örök dicséret neked, Uram, Jézus Krisztus, minden egyes óráért, amelyet értünk, bűnösökért oly nagy keserűségben és gyötrelmek között elszenvedtél a kereszten. Hiszen sebeid égő fájdalmai oly kegyetlenül járták át boldog lelkedet, és oly irgalmatlanul hasogatták szentséges szívedet mindaddig, míg csak szíved utolsó dobbanásával ki nem lehelted lelkedet, amikor fejedet lehajtva alázattal ajánlottad magadat Istened és Atyád kezébe, és kihűlt tested ott maradt a kereszten.
Áldott légy, Uram, Jézus Krisztus, aki drága véreddel és szent haláloddal megváltottad a lelkeket, és számkivetésükből irgalmasan visszavezetted őket az örök életbe.
Áldott légy, Uram, Jézus Krisztus, aki megengedted, hogy oldaladat és szívedet lándzsával döfjék át üdvösségünkért, és hogy minket megválts, átdöfött oldaladból oly bőségesen ontottad vízzel vegyült drága véredet.
Dicsőség neked, Uram, Jézus Krisztus, mert azt akartad, hogy barátaid vegyék le áldott testedet a keresztről, fájdalmas édesanyád ölébe fektessék, és megengedted, hogy aztán gyolcsba takarva sírboltba temessenek s katonák vegyenek őrizet alá.
Örök hódolat legyen neked, Uram, Jézus Krisztus, aki harmadnapon feltámadtál a halálból, és megjelentél azoknak, akiket erre szeretetből kiválasztottál, majd negyven nap után sokuk szeme láttára az égbe szálltál, és ugyanide vetted magad mellé a dicsőségbe barátaidat is, akiket a holtak országából megszabadítottál.
Ujjongó dicséret legyen neked örökké, Uram, Jézus Krisztus, aki elküldötted a Szentlelket tanítványaid szívébe, és megnövelted lelkükben a mérhetetlen isteni szeretetet.
Áldott légy, mindörökké dicséretes és dicsőséges Uram, Jézus Krisztus, aki mennyei országodban trónodon ülsz istenséged dicsőségében, és ott élsz megdicsőült szent testedben, amelyet a szent Szűztől vettél magadra, így is jössz majd el az ítélet napján, hogy megítéld minden élő és meghalt ember lelkét. Aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben mindörökkön-örökké. Ámen.

Júl. 21. 
Pécsi Rita: Hogyan pihenjük ki az utóbbi időben megélt szokatlan megterhelést?
Levegőt venni és élni egy kicsit.
Nincs is ennél természetesebb. Ha élni szeretnénk, levegőt kell venni. Méghozzá rendszeresen. Belélegzünk és kilélegzünk. Be, ki. Be, ki. Semmi különös. És mégis!?
Néha azonban megakad ez a folyamat… Ilyenkor légszomj, lihegés jelentkezik, és csak a kifújás megy, a belégzés elmarad. Elakad a lélegzetünk. Általában akkor, ha megijedünk, ha idegeskedünk, kapkodunk vagy megerőltető tevékenységet végzünk.
Érdekes. Mintha a lélek is így működne! Ha szorongunk, félünk, ha megfeszülünk, ha fojtogató a légkör. Ilyenkor jó lenne fellélegezni.
Kitört a nyár, szeretnénk végre elfelejteni a járvánnyal kapcsolatos aggályokat, és keressük, hogyan pihenjük ki az utóbbi időben megélt szokatlan megterhelést, miként készüljünk a következő tanévre. Vagy inkább ne is gondoljunk erre? Csak vessük bele magunkat a nagy szabadságba?
Felborult a külső-belső egyensúlyunk. Valószínűleg elmaradt a belégzés. Aki pedig nem tanul meg mélyen belélegezni, az mindig csak zihálni fog. Mi hiányzik?
Amikor „veszünk egy nagy levegőt”, megtelünk új erővel, friss levegővel, éltető gondolatokkal. Megindul a vérkeringés, kitágulnak az erek, szabadabban gondolkozunk. Igazából nem a tüdő lélegzik, hanem a lélek. (Amikor már nincs bennünk lélek, a tüdőnek sem kell a levegő.) Nagy szükségünk van most a „belégzésre”, a jövőre nézve is. Mit tegyünk ennek érdekében?
A szív, a lélek lélegzésének útja először is a lassítás, az egyszerűsítés. Minden szempontból. Ezt gyakorolni kell. Lassabban járni-kelni, egyszerre csak egy dologgal foglalkozni, egyvalakire figyelni, egyvalamit végiggondolni. Kicsit komótosabban ízlelgetni az ételt is, hiszen a közös étkezés valójában arra való, hogy körülülhessük az asztalt, és egymásból táplálkozzunk!
Sétálni, nem pedig igyekezni valahová; megfigyelni, szemlélni valamit.
Nem csak a közvetlen környezetünkben, hanem befelé és fölfelé is. Nem fog egyből sikerülni, azoknak főleg nem, akik megszokták, hogy mindig tenni kell és tenni lehet valamit…
„Nem kellene egyszer élethajónkkal szélbeállni és horgonyt vetni? Állni, ringatózni a ködös életvizen, s eltűnődni, hogy miért is vagyunk a világon? Azért, hogy betegre dolgozzuk, különmunkázzuk magunkat (…) a normális megélhetésért? Más dolgunk is lehetne a Földön? Egy üres óra, amikor semmit sem kell csinálnunk, csak emberként felnézni a fákra, felhőkre, lehet, hogy többet ér, mint a hasznos munkarohamok. Meg kellene kapaszkodnunk egy nyírfaágban, nádszálban, mielőtt teljesen magába szippant bennünket az ipari, haszonelvű világ, s ledarálja lényünket. Levegőt kellene venni és élni egy kicsit.” (Bertha Bulcsu)
És a gyerekek? Ők hogyan kapnak levegőt? Egyszerű játékok, egyszerű tevékenységek. Csak úgy kisétálni egy mezőre, tücsköt-bogarat lesni, madarak énekét hallgatni. Csak úgy rajzolgatni, bunkert építeni, megtanulni kötni, szögelni, kosárfonáshoz vesszőt gyűjteni, agyagozni, fűzfasípot faragni vagy kaszálni. Élvezni, ahogy alakul valami a kezünk alatt, megcsodálni a természet működését, spontán összeverődni a többiekkel és egyszerű játékokat kitalálni… Teljesen elfelejtettük mindezt, pedig nagy szükségünk lenne a feltöltődésre.
Nem szétszóródva szórakozni, hanem bekapcsolódni a közösségbe, a körülöttünk élő természetbe, a csillagok járásába, a szél hancúrozásába, esőben táncolni, pocsolyát ugrani, mennydörgéssel beszélgetni, felhőkben mesét szőni.
„A zápor és a nyár, a mozdulatlant elsöpörve, olyan hatással van az emberi lélekre, mint egy végtelen hosszú lélegzet. Vannak nyári záporok, melyek úgy veszik be hozzánk magukat, mint egy új szív, amely egy ritmusban ver a másikkal.” (Muriel Barbery)
De a tűz is lélegzik, növekszik és új tüzeket alkot. A gyerekek lelke szívesen ráhangolódik erre a játékra. A tűzrakás izgalmas, különleges: szikrázik az anyag és a lég, tüzesedik a lélek is. Másképpen szólunk egymáshoz a tábortűznél, és jólesik elidőzni mellette mindaddig, amíg a parázs is alig pislákol már. „Mielőtt teljesen beszippant bennünket a haszonelvű világ, s ledarálja lényünket.”
A lélek belégzése a kíváncsiság is. A kicsiket nem kell tanítani erre, de a nagyobbaknak már gyakran szükségük van arra, hogy visszavezessük őket ebbe a világba. Jó alkalom nyílik erre nyáridőben. Meglepődni mindennap, megtörni a rutint. Fölszámolni a magától értetődő dolgokat. Igyekezzünk választ adni magunknak arra a kérdésre: miben más ez, mint a többi? Ember, autó, étel, környezet, zene. Ilyenkor tulajdonképpen azt keressük: mit mond nekem a világ? Ha valami felkelti az érdeklődés szikráját, menjünk utána! Az élményeket elmesélni, leírni, megfoghatóvá tenni – ez az élet gazdagabbá tételének egyik legjobb módja.
Amikor van miről beszélnünk, megtelik lélekkel a levegő is. És időnként szükségünk van arra, hogy tényleg egy levegőt szívjunk azokkal, akiket szeretünk.
Meg kell tanulnunk élvezni, ízlelni a bizalmat, a szépet, a csendet, egymás tekintetét, a nevetést és a szabadságot mindebben. Különben visszaesünk a lehangoltságba, az alacsony energiaállapotba. Kis lépésekkel kezdjük! Bármit jól csinálni: öröm. Az élmény minősége a ráfordított energiával arányosan javul. Egyszerű dolgokat kitűnően, stílusosan tenni. Főzés, fogmosás, kertészkedés. Sosem lesz olyan örömteli, mint síelni vagy egy vonósnégyesben játszani, de valószínű, hogy a legtöbb filmsorozat nyújtotta élményt kenterbe veri.
A bennünk élő Lélek levegővétele az imádság. Itt a belégzés: a szemlélődés. A csendes, egyszerű egymásra figyelés.
A csodálkozás, a hála. Olyan ez, mint egy ölelés. Nincs szükség szavakra, nincs szükség teljesítményre, nem fontos zakót húzni...
„Ő néz engem, s én nézem Őt” – egy egyszerű ember, aki naponta elidőzött az Oltáriszentség előtt, ezt felelete az ars-i plébánosnak arra a kérdésére, mit szokott mondani Krisztus Urunknak a templomi látogatásai során. Csak idő kell ehhez, amit Istenre szánunk és őszinte odaadottság. Semmi több. De kevesebbel se érjük be! És akkor részesei leszünk az ajándéknak.
 
Van az ölelés… Az ölelés, ami túl van minden szavakba foglalható érzésen. (…) amely kimondja ezt a nem létező szót. Az ölelés, amely titokzatos úton adja tovább a szív érted dobbanását. (…) amely nem átölel, hanem körülvesz, magába zár, elrejt, megóv. Az ölelés, ami fényes nappalod és édes álmos éjjeled. (…) ami ételed, italod, társad, életed. Az ölelés, amelynek neve van, létezik, lélegzik, él. Az ölelés, aki szeret téged, érez téged, benned van. (…) aki magát adja neked ölelésében. Létezik ilyen ölelés. (Csitáry-Hock Tamás)
Lélegezz tehát! És ahogyan egy magyar népdal lelkesít: „öleld, akit szeretsz”!

Júl. 11. SZENT BENEDEK
Először is: bármi jóba kezdesz, igen állhatatosan imádsággal kérjed, hogy ő vigye azt végbe, hogy ő, aki bennünket már fiai sorába méltóztatott számítani, ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz tetteink miatt. ...
Keljünk föl tehát végre valahára a Szentírás serkentő szavára: Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból (Róm 13, 11). Nyissuk meg szemünket a megistenítő fénynek, és megdöbbent füllel halljuk, mire int bennünket a mindennap felénk kiáltó isteni szózat: Ma, ha az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket! (Zsolt 94, 8) És ismét: Akinek füle van a hallásra, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! (Jel 2, 7) És mit mond? Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám! Az Úr félelmére tanítalak titeket (Zsolt 33, 12). Siessetek, míg tiétek az élet világossága, hogy a halál sötétsége meg ne lepjen benneteket! (Jn 12, 35)
... Isten ezt mondja neked: Ha igazi és örök életet akarsz, tiltsd el nyelvedet a gonosztól, és ajkad ne szóljon csalárdságot, fordulj el a rossztól, és tedd a jót! Keresd a békét, és járj utána! (Zsolt 33, 14-15) ...
Övezzük fel tehát derekunkat hittel és a jó cselekedetek gyakorlásával, és az evangélium vezetésével járjuk az ő útjait, hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket (1 Tessz 2, 13). Ám ha országának sátorában akarunk lakni, hacsak jó cselekedetekkel nem igyekszünk, soha oda el nem jutunk.
Amint van keserűségből fakadó rossz buzgóság, amely elszakít Istentől, és a pokolra vezet, úgy van jó buzgóság is, amely a vétkektől választ el, és Istenhez és az örök életre vezet. .... Egymást a tiszteletadásban előzzék meg (Róm 12, 10). Egymásnak mind testi, mind lelki fogyatkozásait a legtürelmesebben viseljék el. Egymásnak versengve engedelmeskedjenek. Senki se kövesse azt, amit maga számára hasznosnak ítél, hanem ami másnak az. Egymást tisztán, testvéri szeretettel szeressék. Istent szeretve féljék. ... Krisztusnak semmit elébe ne tegyenek, aki bennünket, mindnyájunkat az örök életre vezessen

Jún. 19. PISONT ISTVÁN HITVALLÁS
20 óra 29 perctől….
--------------------------------------------------

A napokban ünnepelte 50. születésnapját Pisont István, a Budapest Honvéd labdarúgó-csapatának jelenlegi, megbízott vezetőedzője, aki nem mellesleg 31 alkalommal ölthette magára a címeres mezt játékosként, később pedig az utánpótlás válogatottaknál is szerepet vállalt szakmai vezetőként. Sokat gondolkoztam azon, mi lehet az oka annak, hogy meglehetősen kevés tehetséges cigány gyerekből lesz később profi sportoló, majd sportvezető adott esetben, de alighanem a választ ezúttal sem csupán a bőrszínre és az életkörülményekre kell visszavezetni, sokkal inkább a neveltetés és az életszemlélet adja meg.

Pisont István négy testvérével együtt a Békés megyei Gádoroson nőtt fel, ahogy azt több interjúban is hangoztatta korábban, igen szegény körülmények között. A szegénység viszont csak az anyagi javakra vonatkozott, lelkileg nagyon is gazdag időszak volt ez számára, hiszen a gyerkőcöket egyedül nevelő édesanyjuk minden szeretetet megadott nekik. Erre szükségük is volt, mert sokszor megfelelő elemózsiára sem futotta, gyakran fordult elő, hogy egy héten csak egyszer, aznap került főtt étel az asztalra, amikor a fiúk focizni mentek - az édesanya is tudta, akkor van csak igazán nagy szükségük az energiára.

A Pisont-fiúk mindenüket feltették a labdarúgásra, ez persze aligha meglepő azok után, hogy amikor éppen nem kellett besegíteni a ház körüli munkába a gádorosi Kölcsey utca "grundján" napi nyolc-tíz órát kergették a bőrt gyerekként. Itt tanulták meg, mi az a tisztelet, a játék és az egymás iránti alázat, hiszen a labda éppen úgy ragadt a cigány srácok lábához, mint a magyar gyerekekéhez. Volt is kitől örökölniük futballszeretetüket, egyesek azt állítják, édesapjuk, Pisont András "Csucsa" akkora tehetség volt az ő korában, mint a legnagyobbak.

"Nem volt fürdőszobánk, lavórban kellett fürdenünk. Nem voltak játékeszközeink, még labdánk sem, nemhogy biciklink. Sokszor csak zsíros kenyeret ettünk: igaz, hogy akkor még a zsír az zsír volt, a kenyér pedig igazi kenyér. Nagyon boldog gyermekkorom volt, minden nélkülözésünk ellenére"

- mesélte a Budapest Honvéd jelenlegi edzője. Szó mi szó, a Pisont név jól bejáratott márkának számít a Gádorosi SK háza táján, de Pisont István tehetsége gyorsan magasabb szintre juttatta és 1989. március 11-én, az éppen aktuális bundabotrány által megtizedelt Honvédban bemutatkozhatott az élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban. A kispestiekkel 1994 őszéig három bajnoki címet nyert és egy alkalommal a Magyar Kupa trófeát is elhódította.Légiósként aztán Izraelben tette le a névjegyét, a Bejtár Jeruzsálem és a Hapoel Tel-Aviv csapataival összesen három bajnoki címet rajzolt még be pedigréjébe. A sportszakmai sikerek mellett egy másik, számára új jelenséggel is meg kellett ismerkednie a fővárosban, itt találkozott először testközelből azzal, hogy egyesek alsóbb rangú emberként tekintenek rá, amiért cigány.

"Választhattam volna én is a begubózást, de hétéves koromtól minden vasárnap szentmisére jártam, és a vallás erős akaratot, belső tartást adott, hát tettem tovább a dolgom."

Pisont István vallja, a labdarúgás, a sport a mai napig kitörési lehetőség lehet a nehéz körülmények között felnövő gyerekek számára, de az egyik legnagyobb társadalmi problémára - nevesül a cigány gyerekek sokszor előítéleteken alapuló megkülönböztetésére - vezethető vissza, hogy az ilyen srácok egészen egyszerűen nem merik felvállalni önmagukat. Amint bekerülnek egy tágabb közösségbe, máris gátlásaik vannak, és szinte eltitkolják a tudásukat. Éppen ezért fontos feladatának tartja, hogy ahogy lehetőségei engedik, segítse a hátrányos helyzetű fiatal labdarúgókat.

A vallás és a hit a teljes Pisont-család életét meghatározza, a Gádorostól 15 kilométerre lévő Orosházán építettek is a helyi kórház kertjében egy kápolnát elhunyt édesanyjuk emlékére és a kórház betegeinek támogatására. Pisont István ott volt 2011-ben a világ első cigány lovagrendjének, a Boldog Ceferino Lovagrend alapítói között, ami a történelmi egyházak és a cigányság közötti együttműködés előmozdítására alakult meg Mátraverebélyen.

"A gyerekekben levő isteni kép megalapozza az egészséges énképüket, egyúttal a másik tiszteletét, megbecsülését bőrszínre való tekintet nélkül. Ugyanakkor a futball is visszahat a vallásra és az erkölcsre, komoly személyiségépítő ereje van"

- vallja a Honvéd trénere, aki alapítványt is létrehozott a hátrányos helyzetű gyermekek felkarolására, segítésére, hogy lehetőséget találhassanak a tehetségük kibontakozására. Kiemelkedő edzői tevékenysége, edzői életműve, nevelő-oktató munkája valamint a hátrányos helyzetű, elsősorban roma származású utánpótláskorú labdarúgó fiatalok támogatásának elismerésképpen Bay Béla-díjjal jutalmazták most pedig eddigi legnagyobb szakmai kihívásának kell eleget tennie a Budapest Honvéd felnőtt csapatának vezetőedzőjeként. Kezdésnek elég jól mutatna egy Magyar Kupa győzelem.


Jún. 16. ÚRNAPJA
- A mi templomunkban honlapunkon találunk képeket - Fotóalbumunkban, valamint a Prédikációk ablakban visszahallgathatjuk a tanítást!

Jún. 11. 

Jún. 1. LELKITÜKÖR

Máj. 31. PÜNKÖSD
 

Máj. 27. AFRÉKA

Máj. 8. MIT IS JELENT KERESZTÉNYNEK LENNI… HINNI…?!
Fodor Réka missziós orvos, aki a járvány idején Nigériában ragadt és humanitárius misszióba kezdett, továbbra is hív, hogy segítsük meg az éhezőket, és örömmel osztja meg a jó híreket. A magyarok, közöttük olvasóink adományaiból immár harmadik alkalommal osztottak rizst az onitshai érsekséggel együttműködve, ezúttal kétezer családnak.
A videó és a fotók tanúsága szerint nagyszabású esemény volt a rizsosztás az onitshai stadionban. Kétezer család jutott fejenként egy zsák, azaz 25 kilogramm rizshez, ami egyheti élelemadagjuk. Az érsek, aki 66 évét meghazudtolva maga hajolt le a szegényekhez, emelte a 25 kilós zsákokat, beszédében a csodálatos kenyérszaporítás történetét idézte fel, és biztosította a rászorulókat arról, hogy nem hagyják el őket a nehézségek idején, ahogyan Isten sem hagyja őket magukra.
Réka megerősítette, amit mindig hangsúlyoz: fantasztikus hittel élnek az emberek Nigériának ezen a nagy többségében keresztény területén, Anambra államban. Bíznak az Isten gondoskodásában, a járvánnyal és az éhezéssel is ezzel a bizalommal néznek szembe. Mindig mosolyognak, a „Hogy vagy?” kérdésre a szenvedés, a fájdalom közepette is azt válaszolják, hogy jól vannak, hiszen talán a másik ember még rosszabbul van, és ha meg kell halniuk, a mennyország biztos tudatában mosolyogva búcsúznak. Soha nem panaszkodnak. Hisznek.
A húszmilliós, keresztény Anambra államban tíz napja újra kezdődtek a nyilvános szentmisék, ami nagyon fontos, mert az emberek mélyen hívők, nem tudnak élni szentmise nélkül. Réka úgy fogalmaz, hogy a helyiek közül a legegyszerűbb embernek is hatalmas hite van, ott ők a legkisebbek a hitben. Nem először hallom ezt Rékától, mégis újra és újra megrendít és elgondolkodtat, vajon mit kellene tennünk nekünk, a világ gazdagabbik részén élőknek, hogy ekkora hitünk legyen. Réka tevékenysége egy kicsit válasz is erre a kérdésre. A hangja csupa öröm, nevetés, panaszt véletlenül sem hallok, vidáman meséli, hogy kicsit izomláza van a 25 kilós zsákok emelgetése után...
Harmadszorra osztottak segélyt az Afréka Alapítvány gyűjtésének köszönhetően. Réka elmondja, mennyire hálás a magyar katolikus médiának, mert hihetetlen sok adomány érkezik, másfél hét alatt annyi pénz gyűlt össze, hogy ezer zsák rizst tudtak vásárolni, ami a folyamatosan növekvő árak mellett (négy héttel ezelőtt még 7500 forint volt egy zsák rizs, most már 10 ezer) azt jelenti, hogy 10 millió forintot tudtak élelemre költeni. Olyan emberek számára, akik napi egy dollárból élnek, és akik közül sokaknak a járvány okozta korlátozások miatt ez a kis bevételi forrása is megszűnt. Egy hete szerencsére enyhültek a korlátozások, kinyitottak a piacok, az emberek tartalékai viszont elfogytak és az árak folyamatosan emelkednek.
Az alapítvány adományához tette az érsekség a maga ezerzsáknyi adományát, és nagyszabású akció keretében osztották ki az érsek, Bazil atya, az érsekség egészségügyi koordinátora, a papok és a segítők. Ott voltak a média képviselői is, televíziótól, újságoktól, ami különösen azért fontos, hogy a helyi tehetősebbeket is adakozásra buzdítsák. A két katolikus közösség összefogott, szép jelét adta a szeretetszolgálatnak, az egységnek. Réka szavaiból kiderült, hogy ez az egység régóta megvan, az érsek őt húgocskájának nevezi, és hasonlóképpen nagy szeretettel várja mindig Csókay Andrást is.
„Egyedül nem tudjuk megoldani az éhezés problémáját, de ha a világon mindenki odaadná a feleslegét, megszűnne az éhínség” – mondja Réka, és ez az igazság most a képeket látva még inkább kézzelfoghatóvá válik. Lehet, hogy öt-tízezer forint a feleslegünk, lehet, hogy több százezer vagy jóval több, ha összeadjuk, embereket, családokat menthetünk meg az éhezéstől.
….
Fodor Réka Nigériában rekedt...... Most leginkább humanitárius missziót folytat a magyar orvos, bár az egyházmegye tizenkét kórházában is elkel a segítsége, képzi a személyzetet a higiénés követelmények betartására. Nem véletlenül kapta a helyiektől igbó nevét: Ngozi, azaz Áldás. Szavaiból kiderül, hogy áldás az ottléte, és áldás számára is ott lenni. És egy kicsit mi is áldás lehetünk az ott élők számára, ha segítjük őket adományainkkal és imádságainkkal.
 
Segítsünk együtt! Arra kérjük olvasóinkat, csatlakozzunk együtt az adakozókhoz! Az alapítvány neve és számlaszáma: Afréka Nemzetközi Humanitárius Alapítvány 10101346–27099400–01004002; IBAN: HU66; SWIFT-kód: BUDAHUHB
Képekkel is…

Ápr. 26. AZ EUCHARISZTIA MEGÜNNEPLÉSE
Az Eukarisztia vétele senki másnak nincs megengedve, csak annak, aki hiszi, hogy igaz az, amit tanítunk, és azután a bűnbocsánat és az újjászületés fürdőjében már megkeresztelkedett, és úgy él, ahogy azt Krisztus meghagyta.
Mert az Eukarisztiát nem közönséges kenyérként, sem közönséges italként vesszük magunkhoz, hanem úgy, mint az Isten Igéje által megtestesült Jézus Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek a mi üdvösségünkért felvett testét és vérét. Éppígy erről a táplálékról – amelyben az ő szavait tartalmazó imával hálát adunk, és amelyből testünk és vérünk az átváltozás értelmében táplálkozik – azt a tanítást kaptuk, hogy ez ugyanannak a megtestesült Jézusnak a teste és vére.
Mert az apostolok is az ő irataikban, amelyeket evangéliumoknak nevezünk, azt tanítják, hogy Jézus így hagyta meg nekik: hogy tudniillik, kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott, ezeket mondotta: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Ez az én testem; hasonlóképpen kezébe vette a kelyhet, hálát adott, és ezeket mondotta: Ez az én vérem, és hogy mindezt egyedül csak rájuk bízta. Ettől az időtől kezdve magunk között mi is folyton megújítjuk az ő emlékezetét, és mi, akik ezt végezzük, befogadjuk mindazokat, akik ezt kívánják; és mindenkor egységben vagyunk. Mindenért, amit magunkhoz veszünk, áldjuk a mindenség Teremtőjét Fia, Jézus Krisztus és a Szentlélek által.
Vasárnap a városokból és a falvakból mindnyájan egy helyre összejövünk, és az apostolok buzdításait vagy a próféták írásait olvassuk, amennyire az idő engedi.
Amikor pedig a lektor elvégezte az olvasást, az elöljáró int és buzdít a hallott fontos dolgok követésére.
Ezután mindnyájan felállunk, és közösen imádkozunk; majd – mint említettük – imádkozás után kenyeret és bort és vizet hoznak; és az elöljáró – amennyire erejéből telik – imádságot és hálaadást mond, s a nép ráfeleli: Ámen. Majd azokat, amikkel hálaadást mondtunk, szétosztják, és a jelenlevők mindegyike magához veszi, a távollevőknek pedig diakónusok viszik el.
Azok, akik tehetősek, és szándékukban áll – ki-ki a maga mértéke szerint –, adakoznak, és a gyűjtés eredményét az elöljárónak átadják, és ő osztja szét az árváknak és özvegyeknek, a betegeknek és azoknak, akik valami miatt arra rászorulnak, a börtönben sínylődőknek, valamint az ott tartózkodó jövevényeknek; egyszóval minden rászorulónak gondját viseli.
Vasárnap ugyanis mindnyájan egybegyűlünk, azért, mert ez a hétnek első napja, amikor Isten a sötétséget megszüntette, és az anyagvilágot megteremtette; de azért is, mert Jézus Krisztus, a mi Megváltónk ezen a napon támadt fel a halálból. A szombat előtti napon keresztre feszítették őt, s harmadnap, azaz vasárnap, apostolai és tanítványai előtt megjelent, és megtanította őket arra, amiket nektek is megfontolás végett továbbadtunk. (Szent Jusztínusz + Róma, 166.)

Ápr. 22. KERESZTÉNY HÁZASPÁR
JÁRVÁNYÜGYI MEGFONTOLÁSOK

Ápr. 8. EUCHARISZTIA - SZENTÁLDOZÁS
Urunk, Jézus Krisztus elárultatásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és így szólt: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. És fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: Vegyétek és igyátok, ez az én vérem (vö. 1 Kor 11, 23). Ha egyszer ő nyilatkozott, és kimondta a kenyér felett: Ez az én testem, ki merészelne ezután is kételkedni? Ha ő állította, és kijelentette: Ez az én vérem, ki merne még habozni és olyasmit mondani, hogy talán ez nem az ő vére?
Teljes meggyőződéssel vegyük tehát magunkhoz, mint Krisztus testét és vérét. Mert a kenyér színe alatt a testet kapod, a bor színe alatt a vért kapod. Azáltal tehát, hogy veszed Krisztus testét és vérét, vele egy testté, egy vérré leszel. Következésképpen Krisztus-hordozók is leszünk, amikor szétoszlik testünkben az ő magunkhoz vett teste és vére. Így válunk, Szent Péter szerint, az isteni természet részeseivé.
Egy alkalommal, amikor Jézus a zsidókkal vitázott, ezt mondotta: Ha nem eszitek az én testemet, és nem isszátok az én véremet, nem lesz élet bennetek (vö. Jn 6, 53). Azok viszont, mert nem lelki értelemben fogadták, amit mondott, azt gondolták, hogy emberhús evésére biztatja őket, és ezért megbotránkozva visszahúzódtak tőle.
Az Ószövetségben is voltak szent kenyerek; ilyenek nincsenek többé, éppen mert az Ószövetséghez tartoztak. Van viszont a lelket és testet megszentelő mennyei kenyér és üdvösséget szerző ital az Újszövetségben. És amint jó a testnek a kenyér, úgy válik egészségére a léleknek az Ige.
Ne tartsd tehát azt közönséges kenyérnek és bornak, hiszen az Úr mindenható szava alapján Krisztus teste és vére az. Ha érzékeid mást sugallnak is, a hit biztosít, és megerősít téged.
Most megtanultad, és hitedben meg vagy győződve, hogy az, ami kenyérnek látszik, az nem kenyér, még ha az ízlelés mást mond is, hanem Krisztus teste; és hogy az, ami bornak tűnik, az nem bor, még ha az ízlelés úgy érzi is, hanem Krisztus vére. Már tudod, hogy egykor erről mondta Dávid a zsoltárban: Olajjal örömet derítesz az arcra, a kenyér meg erőt önt az ember szívébe (Zsolt 103, 15). Erősítsd meg tehát szívedet, azt a kenyeret mint szellemi kenyeret magadhoz véve vidámítsd meg lelked arcát.
Bárcsak tudnád jó lelkiismerettel megőrizni lelkednek ezt a vidám, tiszta arcát, amely visszatükrözi az Úr dicsőségét, és bárcsak haladnál is mindig előre ennek a dicsőségnek az útján Jézus Krisztusban, a mi Urunkban, akinek tisztelet, hatalom és dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen. (A jeruzsálemi hitmagyarázatokból)

Ápr. 16. EPERJES-BESE
Hallgattam, néztem… Nagyon ajánlom!

Ápr. 14. A Hitoktatási Felügyelőség Tájékoztatójából
Viktor Frankl pszichiáterként megélte a koncentrációs tábort, és a borzalmak közepette is
sokakban képes volt tartani a lelket. (Viktor Frankl, osztrák zsidó neurológus és pszichiáter, a logoterápia megalapítója. „…és mégis, mondj igent az életre!” című világsikerű könyv szerzője, aminek alcíme: „Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort”.)
Ő maga 1945 április 27-én szabadult fel, és amikor megtudta, mi történt a családjával, mély
depresszióba zuhant. Ebből kilábalva írta meg híres könyvét, visszaemlékezve mindarra, amit a koncentrációs táborokban átélt.
A logoterápia „a személy szabadságára és felelősségére építő mentálhigiénés szemlélet, mely valamennyi életszituációhoz kapcsolva segítheti az egyént az élet által reá bízott feladatok, értelem, értékek beteljesítésében” (Wikipedia). A logosszal való terápia, ill. az egzisztencia analízise azt jelenti, hogy a terapeuta, a segítő tudatosítja a páciensben (vagy a páciens magában), hogy az őt kínzó állapotban találja meg azt a lehetőséget, értelmet, mely által valamilyen értéket valósíthat meg. A problémákat úgy kell szemlélnünk, mint az élet kihívását arra, hogy a nagy egészhez valamit mi is hozzá tudjunk tenni.
Jelen helyzetünkben talán mi is megtapasztalhatjuk, hogy mentális erőink csökkennek, lehangol, hogy nem tudjuk kézben tartani a körülményeket, hogy nem látjuk a végét, sok bizonytalanságot élhetünk meg…
Ehhez szeretnénk erőforrásként adni Viktor Frankl megélt tapasztalatából született segítségét: „Amikor már képtelenek vagyunk változtatni egy helyzeten, akkor változtassuk meg saját magunkat.”
„Bármidet, amid az életben van, elvehetik tőled, kivéve egyet: a választási szabadságodat, hogy hogyan reagálsz egy helyzetre. Ez határozza meg a megélt életünk minőségét; nem az, hogy gazdagok vagy szegények, híresek avagy ismeretlenek, egészségesek vagy betegek voltunk-e. Az határozza meg életminőségünket, hogy hogyan viszonyulunk ezekhez a dolgokhoz, milyen jelentéssel ruházzuk fel őket, milyen viselkedésmóddal reagálunk rájuk, milyen elmeállapotba kerülünk miattuk.”
„Az ember a múltja fia, de nem a szolgája, és a jövője apja. Mindent elvehetnek tőle, kivéve az utolsó emberi jogot: hogy megválassza a magatartását meghatározott körülmények sorozata közepette, hogy megválassza a saját útját. Nem tudjuk megváltoztatni a helyzetet? Ha nem, akkor a saját kezedben van annak lehetősége, hogy változtass azon, ami fájdalmat okoz neked, mindig megválaszthatod a magatartásodat, hogy hogyan állsz ehhez a szenvedéshez.”
„Létezésünk minden pillanata elmúlik és elhal; de nem éppen ez a radikális elmúlás szólít fel
bennünket arra, hogy minden pillanatot használjunk ki, vagyis a valamilyen értelem betöltésének a pillanatban rejlő lehetőségét valósítsuk is meg?”

Ápr. 9. MÁRIA

Ápr. 1. TANÚSÁGTÉTEL

Márc. 30. CSÍK FERENC  olimpiai bajnok
- Csik Ferenc eucharisztikus életet élt, és éppen nagycsütörtökön vette magához az Úr – 31 évesen. 
- Árulkodó, hogy – már friss diplomás orvosként – éppen az 1938-as budapesti eucharisztikus kongresszus nyitó napján, vagyis május 25-én érkezett haza négy hónapos németországi tanulmányútjáról. Nem véletlen az időzítés: 27-én délelőtt ugyanis „Az erősek kenyere” címmel előadást tartott az egyik szekcióülésen, a Magyar ifjúság gyűlésén.
- „Kitartás, következetesség, kötelességtudás, fegyelmezettség, aszkéta életmód, a legszigorúbb tartózkodás mindennemű kilengéstől, szűzi életmód, alkohol- és nikotintilalom, tehát a legerkölcsösebb élet, mind-mind erkölcsi kellék, mely nélkül nincs nagy eredmény. És éppen ebben rejlik a versenysportnak óriási nevelőhatása, mert a fiatalságot észszerű életmódhoz és igazi keresztény férfiúi erényekhez szoktatja” – írta a Magyar Cserkészben berlini diadala után szűk két hónappal. Keresztény hite átfénylik ezeken a sorokon is, akár egy szerzetesi életre készülő ifjú is papírra vethette volna őket. Mondhatnánk, az ő imája a tréning volt, az ő rózsafüzérének szemei a versenyeket és a sikereket testesítették meg.

Márc. 22. MISEKÖZVETÍTÉS

Márc. 19. CSÓKAY-FODOR TANÚSÁGTÉTELE

Márc. 18. MUTASD MEG AZ ISTENT!
Ha valaki azt mondja: Mutasd meg nekem a te Istenedet, én azt válaszolom neki: Mutasd meg nekem előbb a te emberedet, és én azután megmutatom neked az én Istenemet, így lesz aztán nyilvánvalóvá, hogy lelked szeme lát-e, és szíved füle hall-e.
Amint ugyanis azok, akik testi szemükkel látnak, felfogják a földi dolgokon végbemenő változásokat, vizsgálják a dolgok közötti különbségeket, így: a fényt és a sötétséget, a fehéret és a feketét, az alaktalant és a szép formájút, az egymáshoz illőt vagy nem illőt, a szabályosat vagy szabálytalant, a tagjaiban arányosat vagy csonkát, s ugyanez elmondható a füllel kapcsolatban a hangok magasságáról vagy mélységéről, illetve a vidám hangzatok megkülönböztetéséről: ugyanígy működik a szívnek a füle és a léleknek a szeme is, hogy Istent érzékelni tudja.
Istent is megláthatják az emberek, ha lelkük szeme nyitva van. Bár mindenkinek van szeme, de mégis némelyek előtt örök fátyol takarja el a nap szép világát. Az a tény pedig, hogy e vakok nem látnak, nem jelenti azt, hogy a napnak nincs világossága, hanem éppen azt mutatja meg nekik, hogy vak az ő szemük. Ugyanígy vakítja meg az ember lelki szemét a bűn és a gonosz cselekedet is.
Amint illő, hogy a tükör ragyogó tiszta legyen, éppúgy tisztán kell tündökölnie az emberi léleknek is. Mert amikor rozsda rágódott be a tükörbe, akkor már az ember nem láthatja benne tisztán az arcát, ugyanígy, ha bűn homályosítja el a lelket, az már nem képes vele többé meglátni az Istent.
De ha akarod, meggyógyulhatsz: bízd magad az orvosra, s kioperálja a lélek és a szív hályogát. Ki ez az orvos? Az Isten, aki az Ige és a Bölcsesség által gyógyít és éltet. Isten mindent Igéje és Bölcsessége által alkotott, mert: Igéjével erősítette meg az egeket, és Lelkével annak összes erőit (vö. Zsolt 32, 6). Legkiválóbb tulajdonsága: bölcsessége. Bölcsességében teremtette Isten a földet, az egeket okossága rendezte be; tudása nyitotta meg az örvények mélységeit és permetez harmatot a felhőkből.
Ó, ember, ha mindezt felfogod, és tisztán, szentül és igaz módra élsz, megláthatod az Istent; de mindenekelőtt szívedben első helyet a hitnek és az istenfélelemnek biztosíts, akkor a többit már könnyen fogod érteni. Amikor halandóságod köntösét leteszed, és felöltöd a halhatatlanságot, akkor látod majd igazán Istent érdemeid mértéke szerint. Isten ugyanis testedet lelkeddel együtt új életre kelti, és akkor már mint halhatatlan lény láthatod a Halhatatlant, de csak úgy, ha már most hiszel benne. (Szent Theophilus antiochiai püspöknek Autolycushoz írt könyvéből)

Márc. 14.

Márc. 13.
 

Márc. 12. 

Márc. 11. KORONAVÍRUS
Az alábbiakban küldjük a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tájékoztatását a koronavírus miatt a kormány által hozott korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban:
„Engedje meg, hogy arról tájékoztassam, a Kormány a mai nappal rendkívüli intézkedéseket vezetett be a koronavírus-járvány miatt: bezárnak az egyetemek (az iskolák nem), illetve tilos 500 főnél nagyobb kültéri, illetve 100 főnél nagyobb beltéri rendezvény megtartása. Ez utóbbi tilalom alól vannak kivételek, pl. az éttermek, illetve a hivatalokra, gyárakra sem vonatkozik a korlátozás.
A Miniszterelnökség telefonon arról tájékoztatott, hogy a korlátozás a templomi liturgikus eseményekre (pl. szentmise) nem vonatkozik. Egyrészt nem kívánnak beleszólni az Egyház életébe, másrészt jelen nehéz helyzetben a templomok szerepe különösen fontos.
Bizonyos figyelem, észszerű elővigyázatosság ezzel együtt szükséges. Ajánlom figyelmükbe a Lengyel Püspöki Konferencia elnökének nyilatkozatát, aki a lengyelek sajátos helyzetében a misék számának eseti növelését is egy lehetséges megoldásnak tartja:
--------------------

Márc. 7. VÍRUS ÉS IMÁDSÁG

Márc. 6. GYÓNÁS

Márc. 5. JÁRVÁNY
Az MKPK intézkedései járvány megelőzése érdekében
A ránkbízottakért érzett felelősségtől vezérelve a COVID-19 járvány Magyarországra való betörése után az alábbi rendelkezések lépnek életbe:
1.    Templomok
-    Kérjük a szentmiséken a kézfogás és a nyelvre áldoztatás elhagyását és a kézbe áldoztatás általánossá tételét;
-    kérjük a paptestvéreket, hogy a szentmisék előtt és után fertőtlenítsék kezüket vagy vírusok ellen hatékony folyékony kézfertőtlenítő szappannal vagy alkoholos kézfertőtlenítővel;
-    a gyóntatóhelység legyen rendszeresen szellőztetve, a gyóntatórácsra kérjük fólia rögzítését;
-    kérjük a szenteltvíztartók kiürítését, azok használatának mellőzését;
-    amennyiben a hatóság elrendeli a tömegrendezvények betiltását, ez vonatkozhat nagy létszámú egyházi rendezvényekre is.
2.    Egyházi intézmények, iskolák és plébániák
-    Kérjük, mindenben kövessék az illetékes állami szervek előírásait;
-    kérjük a gyakori, lehetőleg óránkénti, gondos szellőztetés elvégzését;
-    kérjük, hogy az illemhelységek mindig legyenek ellátva elegendő szappannal, papírtörülközővel és egészségügyi papírral;
-    kérjük a kézfertőtlenítési lehetőség biztosítását az épületbe belépők, az illemhelyet használók számára, valamint az étkezésre szolgáló helységekben (pl. szenzoros alkohol tartalmú kézfertőtlenítőszer adagoló).
3.    Betegellátás
-    Kérjük a betegellátásban résztvevőket az országos tisztifőorvos által kiadott járványügyi rendelkezések betartására;
-    a házi betegellátásban kérjük a paptestvéreket, hogy a látogatás előtt és után fertőtlenítsék kezüket.
Budapest, 2020. március 5.
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Febr. 29. EGYHÁZI ADÓ

Febr. 23. ÉLETVÉDELEM

Febr. 12. RÓZSAFÜZÉR

Febr. 8. TANUSÁGTÉTEL

Febr. 7. AZ ÉLET SZÉP

Febr. 6. BÉRES CSEPP
A februári igemagyarázatból
"A hit olyan ajándék, amelyet kitartóan kérhetünk, és kérnünk is kell, hogy Istennel együttműködve utat nyithassunk a reménynek sokak számára.
Chiara Lubich így ír: „Hinni ugyanis azt jelenti: hisszük, hogy Isten törődik velünk, és szeret minket. Azt jelenti: tudjuk, hogy Istennek mindenre gondja van: minden imánkra, szavunkra, mozdulatunkra, minden szomorú, örömteli vagy közömbös eseményre, minden betegségre, valóban mindenre […]. Isten a Szeretet, és ennek logikus következménye, hogy teljes bizalmunkat Őbelé helyezzük. Így meghitt kapcsolatunk alakulhat ki vele: gyakran beszélünk hozzá, elé tárjuk ügyeinket, elhatározásainkat, terveinket. Mindannyian ráhagyatkozhatunk szeretetére, és biztosak lehetünk abban, hogy megért, megerősít és segít bennünket. […] »Uram – kérhetjük Tőle –, add, hogy megmaradjak szeretetedben! Kérlek, hogy egyetlen pillanatig se éljek anélkül, hogy ne érezném, ne venném észre, ne hinném vagy tapasztalnám azt, hogy szeretsz engem, hogy szeretsz minket!« Aztán pedig szeretnünk kell. A szeretet által hitünk erős lesz, gyémántkeménységű. Nemcsak hinni fogunk Isten szeretetében, hanem valóságosan érzékelni is fogjuk lelkünkben, és »csodákat« fogunk látni magunk körül.

Jan. 26. FOKOLÁRE

Jan. 24. GYŰLÖLET

Jan. 21. ABORTUSZ

Jan. 16. KERESZTELÉS

Jan. 9. BENEDEK PÁPA

Jan. 2. NE ALUDJ EL

Jan. 1. ÚJÉVI IMA

2019.

Dec. 13. LEVÉL JÉZUSTÓL
Kedves Barátom!
Mint tudod, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeznek, és úgy tűnik, ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV-műsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer egy évben sok ember gondol rám.
Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött. Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek egy része értette, és hálás volt mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek. Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik az ünnep valódi jelentőségét.
Emlékszem, az elmúlt évben is volt egy hely, ahol hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját. S tudjátok, mi történt? Meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége, mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót. Pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni… Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták előttem az ajtót. Mivel nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban. Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt. Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami – de nem, én nem kaptam semmit. Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem?
Megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csendben elhagytam a helyiséget. És tudjátok, ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, az ital, az ajándékok, az összejövetelek érdeklik, és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy megmentsem őket. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe.
Valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jó néhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Hamarosan rendezek én is egy saját ünnepséget: látványosat, hatalmasat, amilyet soha senki még elképzelni sem volt képes. Most még dolgozom rajta. Már küldöm a meghívókat – Te is kaptál már, személyesen. Remélem, észrevetted a sokféle invitálás között, s nem dobtad el…
Kérlek, feltétlenül jelezz vissza, részt akarsz-e venni az ünnepségemen, foglalhatok-e egy helyet a számodra? Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe? Az ünnepségemen ugyanis csak azok jelenhetnek meg, akiknek nevei ott szerepelnek. Sok vendéget várok.
Akik elvesztették vagy eldobták a meghívókat, el sem jönnek – kár értük! Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok hiába jönnek, nem lesz helyük, kívül maradnak. Nagyon lesújt minden ilyen elmaradás…
Kérlek, készülj és válaszolj, mert így, amikor mindent előkészítettem, te is részese lehetsz az én csodálatos ünnepségemnek.
A találkozás reményében szeretettel üdvözöllek: Jézus Krisztus
 
*A levél természetesen nem Jézustól származik, a Szentírás nem tartalmazza. Ez csupán egy lelkes hivő tollából született, melynek üzenete gondolatébresztő reflexió.

Nov. 29. NE FÉLJÜNK A HALÁLTÓL

a halhatatlanságra gondoljunk!

Mindig arra kell gondolnunk, hogy nekünk nem a magunk akaratát, hanem Isten akaratát kell megtennünk, ahogyan az Úr tanított rá minket a mindennapi imádságban. Milyen fonák és helytelen dolog: könyörgünk, hogy legyen meg Isten akarata, amikor pedig Isten magához hív és kiszólít minket ebből a világból, akkor nem fogadunk szót teljes készséggel akaratának és parancsának. Ellenállunk, tusakodunk, és makacskodó szolgák módjára valósággal odahurcoltatjuk magunkat az Úr színe elé, szomorúak vagyunk, búslakodunk. Nem távozunk e földről készséges akarattal, hanem bilincsbe verve kényszerítenek rá, és akkor még azt is várjuk, hogy mennyei jutalommal tüntessen ki minket Isten, akihez csak húzódozva megyünk. Vajon milyen szándékkal kérjük esedezve, hogy jöjjön el a mennyek országa, ha minket viszont ennyire gyönyörködtet e földi fogság? Oly sokszor megismételt imával kérjük és sürgetjük, hogy mielőbb virradjon fel Isten országának napja; de ugyan mire jó ez, ha jobban áhítozunk és készségesebben ajánlkozunk itt a földön a sátán szolgálatára, mint a Krisztussal való uralkodásra?

Ha egyszer a világ gyűlöli a keresztényt, te minek szereted azt, aki téged gyűlöl? Miért nem szegődsz inkább Krisztus nyomába, aki azon felül, hogy megváltott, szeret is téged? Szent János a levelében kérlel, és kemény szavakkal óv minket: ne szeressük a világot, és ne teljesítsük a test kívánságait. Ne szeressétek a világot, sem azt, ami e világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége. De elmúlik a világ a kívánságával együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre (1 Jn 2, 15-17). Ahelyett tehát, hogy a világot szeretnénk, kedves testvéreim, legyünk mindig azon, hogy megtegyük Isten akaratát bűntelen lélekkel, szilárd hittel és minden jóra kész erényességgel. Ne féljünk a haláltól, hanem az utána feltáruló halhatatlanságra gondoljunk. Mutassuk meg, hogy ez az, amiben hiszünk.

Meg kell gondolnunk, szeretett testvéreim, és újra meg újra emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy mi ellene mondtunk a világnak, és itt csak ideiglenesen tartózkodunk, mint vendégek és vándorok. Szívből köszöntsük azt a napot, amelyik megadja kinek-kinek a mennyei lakóhelyet. Az a nap kiragad innen, és kiszabadít a világ bilincseiből, és eljuttat a mennyek országába. Ki ne sietne haza, akit a sors messze vetett szülőföldjétől? Ámde mi a Paradicsomot tartjuk hazánknak. Igen sokan várnak ott ránk szeretteink közül: szülők, testvérek, gyermekek népes csoportja, nagy tömege áhítja érkezésünket. A maguk sorsa felől már biztonságban vannak, de a mi üdvösségünkért még aggódnak. Milyen nagy lesz bennük és mibennünk is az egymásra találás boldogsága, amikor megpillantjuk és megöleljük őket! Mily nagy gyönyörűség a mennyek országában az is, hogy ott már nem kell félnünk a haláltól; vég nélküli és tökéletes boldogságunk az lesz, hogy örökké élünk.

Ott találjuk majd az apostolok dicsőséges karát, a próféták ujjongó csoportját, majd pedig megpillantjuk a vértanúk megszámlálhatatlan tömegét, akiket megkoszorúzott a küzdelmük, a szenvedésük dicsősége és győzelme. Ott vannak a diadalmas szüzek, akik az önmegtagadás erejével megfékezték a test és vér kívánságait. Jutalmukat élvezik az irgalmas szívűek, akik alamizsnálkodással és a szegények megsegítésével valósították meg az igaz élet cselekedeteit: megtették, amit az Úr parancsolt, hiszen földi örökségüket mennyei kincsekre váltották át. Szeretett testvéreim, siessünk hát hozzájuk, türelmetlen vágyakozással! Ezt az elhatározásunkat őrizze meg Isten, szívünk és hitünk e törekvését tekintse kegyesen Krisztus, mert ő azoknak adja majd szeretete nagyobb jutalmát, akikben lángolóbb volt a vágyakozás őutána. (Szent Ciprián)


Nov. 15. TEMPLOMUNKBAN
...mik történnek?! - Istennek hála!

Nov. 14. BAJ VAN!

Nov. 12. SZENTMISÉRE KÉSZÜLVE
Monostori László atya gondolataiból...(17,1–6). 
Jézus arra int bennünket, hogy óvakodjunk a botrányoktól, bocsássunk meg egymásnak, a tanítványok pedig azt kérik tőle: növeld bennünk a hitet. Azzal együtt kérték ezt Jézustól, hogy elhitték neki, valóban Isten Fia. Mi is így vagyunk ezzel, hiszünk Jézusban, de bennünk van a vágy, hogy jó lenne jobban szeretni, elkötelezettebben követni őt. Jézus azt kéri tanítványaitól: ha napjában hétszer is vétkezik ellened testvéred, ha megbánja, bocsáss meg neki. Megbocsátani nem könnyű. – Jézus mégis azt kéri tőlünk, ha a vétkező őszinte megbánást érez, bocsássunk meg neki. A Miatyánkban is ezt kérjük: bocsásd meg a mi bűneinket, ahogyan mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Ez természetes, hiszen hogyan várhatnánk el, hogy megbocsássanak nekünk, ha mi képtelenek vagyunk erre. A megbocsátást egész életünkben gyakorolnunk kell, és adja Isten, hogy folyamatosan növekedjünk ebben.
..a nulladik lépés, hogy miközben készülünk részt venni a szentmisén, bocsássunk meg mindenkinek, legalább magunkban, ne legyen a szívünkben harag senki iránt. Kérjük Istent, hogy legyen erőnk nagylelkűnek lennünk, űzze el belőlünk a haragot, és legyen bátorságunk bocsánatot kérni Istentől.
A szentmisén való részvétel úgy teljes, ha tiszta szívvel vagyunk jelen. Nem véletlenül, hanem nagyon tudatosan került a mise elejére a lelkiismeret-vizsgálat, a bűnbánat. Nem kell mindennap gyónnunk, bár II. János Pál pápa hetente gyónt, noha nem valószínű, hogy olyan sok bűne lett volna.  
Régebben az volt az általános vélemény, hogy csak évente néhányszor gyónjunk és áldozzunk, napjainkban viszont az a nézet került előtérbe, hogy az Úr Jézus testében való részesedés a szentmisén olyan hatalmas kincs, táplálék a lelkünknek, amiről kár volna lemondanunk. Krisztus nem emberi fejjel gondolkodik, nekünk akarja adni magát, gyógyítani a lelkünket, hogy minél gyakrabban találkozzunk vele a Szentostyában.
...testileg és lelkileg is készüljünk fel a szentmisére. A testi felkészülés része, hogy nem kialvatlanul, rohanva, idegesen érkezünk a templomba; időben elindulunk, szépen felöltözünk, hiszen a szentmise ünnep. A lelki felkészüléshez tartozik, hogy tíz-tizenöt perccel a kezdés előtt már ott vagyunk a padsorokban, nemcsak testileg, de lelkileg is megérkezünk. Még a szentmise előtt gondoljuk végig, hogy kiért, miért fogunk imádkozni. Ajánljuk fel a szentmisét elhunyt szeretteinkért, valakinek a gyógyulásáért vagy egyéb dolgokért, így például egy sikeres vizsgáért. Olvassuk el hétközben a vasárnapi szentmise olvasmányait, legalább az evangéliumot. Ha Isten igéjével már otthon foglalkozunk, talán jobban megérint bennünket az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus.
Hogyan tudjuk megélni a kereszténységet a templom falain kívül. Ez is hozzátartozik a szentmisére való lelki felkészítéshez. Ott van-e a hétköznapokban a fejünkben, a lelkünkben, szívünkben, hogy keresztények vagyunk? Az igazán izgalmas az, ahogyan nem hívők körében viselkedünk. ... egy ismerőse rendszeresen ebédelt a munkatársaival a munkahelyén, nyíltan vállalta a hitét, étkezés előtt keresztet vetett, röviden imádkozott. Egy idő után a kollégái elcsöndesedtek ilyenkor, és amikor egy alkalommal elfelejtkezett az imáról, ők figyelmeztették a mulasztásra, sőt volt, aki vele együtt fohászkodott, keresztet vetett. A világi hívőknek legalább annyi lehetőségük van hirdetni az evangéliumot, mint a papoknak. 
Nagyon lényeges kérdés, hogy tudunk-e olyan életet élni, ami vonzóvá teszi a kereszténységet a nem hívők körében. Ezzel kapcsolatban a szónok elmesélt egy másik esetet: egy kétgyermekes fiatalasszonytól a kollégái megkérdezték, miként lehetséges, hogy soha nem látják őt részegen, soha nem káromkodik, nem jár bulizni, mégis, boldognak, kiegyensúlyozottnak látszik. Mi a titkod? Ő akkor elmondta nekik, hogy közösségbe jár, templomba, rendszeresen imádkozik, és ettől mindig új erőre kap. A kollégái közül voltak olyanok, akik idővel csatlakoztak hozzá, visszataláltak Istenhez.
Ha Isten jelenlétében élünk, ha nem tesszük véka alá a mécsest, hanem jó magasra, hogy mások is láthassák, akkor lesznek a nem hívők között is olyanok, akik ráébrednek, hogy jó dolog Jézus Krisztushoz tartozni. A Szentlélek adjon bátorságot nektek, hitetek nyílt megvallásához a világban...

Okt. 31. HALLOWEEN

Okt. 29. TELJES BÚCSÚ
Vegyük hálásan a teljes búcsút! 
A közelgő mindenszentek ünnepe és halottak napja méltó lelki előkészítésére Mauro Piacenza bíboros, az Apostoli Penitenciária főpenitenciáriusa október 29-én, kedden közzétett levelében a Római Katolikus Egyház híveihez fordul, teológiai és liturgikus alapot adva a szentgyónás, a kiengesztelődés szentsége helyes értelmezéséhez és gyakorlatához.
Piacenza bíboros levele valójában buzdítás, hogy az őszinte és hiteles szentgyónással a szentek lelki közösségébe kapcsolódjunk, míg a közbenjáró imádság révén elhunyt szeretteinket Isten kegyelmébe ajánljuk és ápoljuk a bennünk élő emléküket.
Mit jelent számunkra az Egyház, amikor megvalljuk hitünket? – teszi fel a kérdést levele elején a bíboros. – A hiteles válasz a teljes Krisztus Szent Ágoston-i valóságára utal, mely az Egyházat nemcsak földi valóságában érti, hanem a maga isteni-emberi azonosságában. Az Egyház mindig Ecclesia de Trinitate, vagyis a Szentháromságból eredő Egyház, ezért állandóan szem előtt kell tartani a mennyei dimenzióját is, a szentháromságos Titokkal való kapcsolatában és főként a Fővel, a Krisztussal való kapcsolatában, mely átöleli egyidejűleg és történetileg is az összes megváltott testvért, akik már elhagyták ezt a világot.
Az Egyháznak ezt az isteni-emberi valóságát csodálatosan kifejezi a liturgia, amikor mindenszentek ünnepéhez kapcsolja az elhunyt hívekre való emlékezést. Ezekben a szent napokban a személyes emlékezés és az imádság révén arra hívattunk, hogy bőségesen merítsünk a szentáldozás kifogyhatatlan kincséből, mely különleges sajátosságát mutatja meg a búcsú valóságában.
Együttműködni a szentmisén való részvétel, a saját imádság, a bűnbánat, az alamizsna révén és az irgalmasság cselekedetei által a Krisztus által végbevitt megváltás művében azt jelenti, hogy a kegyelem által és a saját szabadságunkkal beilleszkedünk magába a Szentháromság művébe, mely a teremtéstől a végidőkig minden embert a vele való teljes közösségre hív. A búcsú hasonlóképpen az „egész a töredékben”, mert benne foglaltatik a teremtményi, a megváltói és a végidőre vonatkozó távlat is.
Amikor az Egyház irgalmasságának kincséből merítünk ezekben a napokban a búcsú kegyes gyakorlatán keresztül, mely ránk és szeretteinkre is vonatkozhat – írja Mauro Piacenza –, akkor megújítjuk a saját hitünket a kiengesztelődés szentségén és a szentáldozás kegyelmén keresztül, melyet illő felkészültséggel, az Egyház hitvallásával együtt, a Szentatya szándékára ajánlott imádsággal kell végezni. Ezekkel a konkrét és egyszerű gesztusokkal minden hívő újra megerősítheti az Egyházzal való teljes közösségét, megújítva az összes lelki és természetfeletti javak befogadását, melyek azokból erednek.
Ugyanakkor ezen cselekedetek által megerősödik a hitünk is. Amikor a gyóntatószékben letérdelünk és bűnbánó szívvel megvalljuk bűneinket, az isteni irgalmasságért fohászkodva, akkor nemcsak a kiengesztelődés természetfeletti kegyelmét nyerjük el, hanem a hitünk is erősödik, a kegyelem által és saját szabadságunk személyes használata jegyében. Éppen ezért menjünk, sőt siessünk a gyóntatófülkébe ezekben a napokban! Fogadjuk alázattal és áhítattal, örvendezve és nagylelkűen a teljes búcsú ajándékát és ajánljuk azt a testvéreinknek, akik átlépve az Idő küszöbét már nem tudnak tenni semmit sem önmagukért, de sokat befogadhatnak a mi szeretetünkből. A búcsú a szentek közösségében való hit hatékony és elérhető formája, mely rendkívüli hatékonysággal emlékeztet arra, hogy emberi cselekedeteinknek természetfölötti értéke van.
Piacenza bíboros levele megszólítja a gyóntatópapokat is, készséget várva tőlük. Nagylelkűen hallgassák meg a gyónókat, imájukkal kísérjék az újjászületés fürdőjében a híveket. Ez a kegyelem esőjét hullatja az Egyházra és végtelen érdemeket nyer a Magasságbeli trónja előtt. A gyóntatószékben töltött órák során sokkal több érdemet lehet szerezni, mint megannyi „szervezői összejövetelen”.
Ezekben a napokban a gyóntatószékben milyen sok alkalom van a vigasztalásra és a bátorításra, továbbá mennyi könnyet lehet letörölni, és mennyi gondviselésszerű alkalom nyílik az örök élet valóságának megvilágítására! Hogy a megbocsátásra, az irgalmasság műveiben való gyengédségre serkentsük a híveket, és így megértessük a hétköznapi zarándoklás értelmét! Teljes szívvel adjuk át magunkat a meghallgatás, a vigasztalás, az iránymutatás és a megbocsátás szolgálatának! – buzdítja a papokat levelében a pápa főpenitenciáriusa.
Ezek a napok szolgálják a hiteles lelki megújulást, hitünk igazságának felfedezését az egyszerű cselekedetekben, melyekre a spirituális hagyomány ösztönöz, mindig nyitott szívvel a Szentlélek kegyelme felé, mely bőséges gyümölcsöt terem az Egyház életében és a világ javára. A Boldogságos Szűz Mária, az Irgalmasság Anyja, minden szentek Királynéja, a Mennyország Kapuja támogassa a papok szolgálatát, legyen kegyelemközvetítő a hívek szíve felé, és szószólóként esdje ki a paradicsomba jutás felbecsülhetetlen ajándékát minden testvérünknek. Az ő boldogságuk a mi boldogságunk! – zárul Mauro Piacenza bíboros, az Apostoli Penitenciária főpenitenciáriusának mindenszentek ünnepére és halottak napjára írt levele.

Okt. 14. RÓZSAFÜZÉR
Heti Lélekemelő - Minden hétfőn a Laudetur Kiadó gondozásában
Így imádkozzák a rózsafüzért a Rózsafüzér Királynőjének plébániáján
Október van, a rózsafüzér hónapja! - Hogy miért van nagy szükség az imádkozására, azt az alábbi tanúságtételek is bizonyítják.
Október 5-én a rózsafüzért imádkozók tizedik országos találkozóját rendezték meg Budapesten, a Rózsafüzér Királynéja-templomban. A találkozón többen is tanúságot tettek.
Egy anyuka elmesélte, hogy zajlik náluk az altatás este a mesemondás után. Korábban a telefonját nyomkodta, míg mind a négy gyerek elaludt, de aztán áttért a rózsafüzér imádkozására. Egy-két tized, és már alszanak is! És az ő lelke is könnyebb, békésebb lesz a végére.
Egy úr, aki gyerekként nagyon unta a rózsafüzért, de manapság, az orvosi rendelőkben, várakozás közben már nagyon meg tudja becsülni. És innovációja is van ez ügyben: az evangéliumot rózsafüzérmondás közben dolgozza fel, mélyíti el magában; oly módon, hogy a titkok helyett a kérdéses rész egyes mondatait mondja.
Egy harmadik tanúságtevő ismét egy hölgy, a házaspárok rózsafüzércsoportjának korábbi tagja. Sok-sok elfoglaltságuk miatt nem sikerült rendszeresen a férjével együtt imádkozniuk, de ő egy alkalommal vezetés közben felfigyelt arra, hogy milyen rossz zenék mennek a rádióban, és szinte hallani vélte Szűz Mária hangját: „Imádkozd inkább a rózsafüzért!” Azóta ez a szokásává vált. Mindig azokért mondja, akikkel aznap találkozni fog, és mivel sokat vezet, négy-hat tized is belefér naponta.
dr. Csókay András főorvos már „visszajáró vendég” itt a templomban. A legtöbb sebészeti újítása, a legjobb ötletei rózsafüzérmondás közben jutottak eszébe.
Nigériában, ahol idegsebészként segített, nagy a szegénység, és gyakori az áramszünet. De mindenütt kinn a kereszt a kórházban a falon, és a műtétek előtt a személyzet elimádkozik egy egész rózsafüzért, majd közben is egy-egy tizedet.
"Az ember imádkozó lény, akiben mély vágy él a teremtőjével való kapcsolatra. A száj a szív bőségéből szól, és ha nem szól, idővel a hit is elhal.
A rózsafüzér titkai a katolikus hit egyre mélyebb és mélyebb ismeretéhez segítenek hozzá. Sokak problémája, hogy a figyelmük elkalandozik a rózsafüzér mondása közben. Akárcsak annak az embernek, akinek Szalézi Szent Ferenc ajándékba ígérte a lovát, ha a Miatyánkot képes minden egyes szavára figyelve elimádkozni. Ám az illető még a második mondatnál sem tartott, és máris azt kérdezte Ferenctől, hogy a lóval együtt a szerszámokat is megkapja-e…
llyenek vagyunk, de ez ne szegje a kedvünket! Lehet, hogy még el is alszunk ima közben, de ő mindig azzal szokta az erre panaszkodókat vigasztalni, hogy csak az alszik el ima közben, aki imádkozik" - vallotta Snell György püspök a találkozón prédikációjában!

Okt. 2. MEDDŐSÉGTŐL - GYERMEKÁLDÁSIG

Szept. 21. CARLOTTA
Ma a fokoláre mozgalom plébániai találkozóján voltunk. Ott hallottunk Carlottáról. Az alábbiakban olvashatunk róla:

Szept. 8.
A MAI EVANGÉLIUMHOZ (Lk 14, 25-33)
„nem lehet a tanítványom…” – Jézus radikális lépéseket kér tőlünk! – Ne beszéljem be magamnak, hogy nincs időm, nem érek rá, stb… - Az üdvösségemért merek-e mindent félre tenni, elhagyni…?!
----------------
Interjú - részlet (Lokál) - Hatalmas úszással, elképesztő hajrával nyert világbajnoki aranyérmet Kapás Boglárka  - "Azért nyertem, mert én akartam a legjobban"

Hogyan telnek a napjaid, milyen mértékben tér el egy élsportoló élete az átlagostól?

Amit most fogok mondani, lehet, hogy nem lesz olyan csábító, de én tényleg örömömet lelem benne, és ez rengeteget számít. Mindennap hajnalban kelek, és irány az uszoda. Azt, hogy hajnalban kelj fel, nem lehet megszokni. Persze fel tudok kelni, de nehéz, ez egy állandó küzdelem. A hét hat napján minden reggel 7-től 8-ig szárazföldi kondicionáló edzésen veszek részt, majd 2,5 órás vízi edzés következik. Ezt követően megebédelek, és hazamegyek aludni, mert délután fél 5-től 7-ig újra vízi edzésem van. Ezek után már csak a vacsorára és alvásra vágyom, illetve ez fér bele a napomba. Nem az átlagos fiatalok életét élem, elég sok dolog kimaradt az életemből, sok mindent feláldoztam az úszásban kitűzött céljaim érdekében. Például nem tudok bármikor moziba menni, vagy csak úgy lazán eltölteni egy napot otthon, olvasgatva, és persze az esti programokról is le kell mondanom a hajnali edzések miatt. Az életem jelenlegi szakasza szinte kizárólag az úszásról szól.

----------

Ferenc pápa napirendje

Ferenc pápa reggel 4.30-kor kel... ébredés után egyedül imádkozik. Reggel hét órakor misét pontifikál szálláshelyén, a Szent Márta-házban. Ferenc pápa a délelőttöt munkával tölti, egy órakor ebédel a Szent Márta-ház menzáján az ott tartózkodó egyháziakkal. Kettőtől egy órát pihen. Délután ismét dolgozik, este nyolckor vacsorázik, és tízkor kapcsolja le szobájában a villanyt a La Repubblicában közölt pápai napirend szerint.

    A napilap cikke elsősorban arra keresett választ, hogy Ferenc pápa mikor és honnan telefonál azoknak, akik levélben vagy e-mailben fordulnak hozzá. A La Repubblica megtudta, hogy az egyházfő a Szent Márta-házban levő lakosztályából (a kétszobás 201-es apartmanból) telefonál, általában a délutáni órákban. A vezetékes készüléket használja, maga tárcsázza a hívott számot, még a vatikáni telefonközpont segítségét sem kéri. Legutóbb - múlt vasárnap - például Alejandra Pereirát hívta fel Argentínában. A 44 éves nő tíz nappal korábban írt a pápának a segítségét kérve, miután egy rendőr megerőszakolta, és a hatóságok sem nyújtottak védelmet számára. Az Il Sismografo katolikus blog beszámolója szerint a félórás telefonbeszélgetés alatt Ferenc pápa azt mondta Pereirának, hogy nincs egyedül. Korábban a pápa egy rablógyilkosságban megölt olasz vállalkozó családjának telefonált kétszer is, és egy olasz egyetemistát is felhívott, aki szintén levelet írt az egyházfőnek.

    A La Repubblica úgy tudja, hogy a pápához naponta több ezer levél érkezik, és mindegyiket személyesen olvassa el. XII. Pius a rádióban beszélt, II. János Pál 1998-ban az olasz közszolgálati televízióba telefonált be a róla szóló műsorba, Ferenc pápa az embereknek telefonál - írta az újság. "Wojtyla a tömegekhez beszélt, hogy elérje az emberek szívét, Ferenc pápa az egyénhez szól, hogy elérje az emberiséget" - fogalmazott a La Repubblica.

    Franco Ferrarotti olasz szociológus professzor az Adnkronos hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a pápa meglepetésszerű telefonhívásai tökéletesen követik Ferencnek azt a szándékát, hogy "kevésbé bürokratikussá, egyszerűbbé és az emberek mindennapi életéhez közelibbé" tegye az egyházat.


Aug. 27. MI A FONTOS
....Andrew Luck a Sports Illustratednek tavaly elárulta, ha nincs a vállsérülése miatti kihagyása, akkor valószínűleg már nem lenne együtt párjával, akivel nem is olyan rég összeházasodott. A nyilatkozata arra enged következtetni, hogy az irányító magánéletének annak ellenére sem tett jót a sztárság és a nagy nyomás, hogy Luck kifejezetten kerüli a nyilvánosságot, nem szokott internetezni, nem foglalkozik a médiával, okostelefonja sincs, sőt, olyannyira nem szeret magáról beszélni, hogy ha néhány héttel ezelőtt nem szólja el magát Jim Irsay tulajdonos, akkor vélhetően a mai napig ki sem derült volna, hogy Luck és felesége épp az első gyermeküket várják...
...Luck az elhatározásával 500 millió dollártól esik el...
Persze nem lehet hibáztatni őt azért, mert az egészsége fontosabb volt a pénznél.

Aug. 24. PÜSPÖKSZENTELÉS

Aug. 14. ENGEDELMESSÉG
(Gondolatok Szent M. Kolbe atya egyik leveléből)
"...Isten, aki végtelenül bölcs, és mindent tud, és így nagyon jól ismeri, hogy nekünk mit kell folytonosan tennünk az ő dicsőségének növelésére, akaratát legtöbbször földi helyettesei által nyilvánítja ki számunkra.
Így az engedelmesség, és csupán az engedelmesség az, amely biztosan nyilvánvalóvá teszi számunkra isteni akaratát. Bár tévedhet az elöljáró, azonban az nem lehetséges, hogy tévedésbe jussunk, ha engedelmeskedünk. Az engedelmeskedés alól csak akkor van kivétel, ha az elöljáró valami olyat parancsolna, akár csak a legkisebb fokban is, ami az isteni törvény nyilvánvaló megsértését jelentené; ez esetben ugyanis nem lenne Isten akaratának hűséges tolmácsa.
Isten az, aki végtelenül bölcs, szent, jóságos, egyedül ő Urunk, Teremtőnk és Atyánk, a kezdet és a vég, bölcsesség és hatalom és szeretet; mindez maga az Isten. Mindaz, ami Istenen kívül van, annyit ér, amennyire Istenre vonatkozik, aki minden dolog Teremtője, az emberek Megváltója, és minden teremtmény végső célja. Ő az, aki imádandó szent akaratát földi helyettesei által nyilvánítja ki számunkra, magához vonz minket, s azt akarja, hogy általunk mások is eljussanak, és mind tökéletesebb szeretettel kapcsolódjanak hozzá.
Lásd, testvérem, Isten irgalmából milyen nagy a mi hivatásunk. Az engedelmesség által mintegy átlépjük kicsinységünk határait, és azonosulunk az isteni akarattal, amely végtelen bölcsességével és okosságával a helyes cselekvésre irányít minket. Sőt az isteni akarathoz ragaszkodva, amelynek senki teremtmény ellenállni nem képes, mindenkinél erősebbek leszünk.
Ez a bölcsesség és okosság ösvénye, és ez az egyetlen út, amelyen járva Isten dicsőségét szolgálhatjuk. Ha más út alkalmasabb lenne, azt Krisztus szavával és példájával bizonyára tudomásunkra adta volna. De hosszú názáreti életéről a Szentírás csak ennyit mond: Engedelmeskedett nekik (Lk 2, 51); élete további folyásáról is az engedelmességet emeli ki, többször rámutatván, hogy Atyja akaratának megvalósítása végett jött a földre.
Szeressük tehát, nagyon szeressük a minket oly nagyon szerető mennyei Atyát, és ennek a nagy szeretetünknek az engedelmesség legyen bizonyítéka, amelyet leginkább akkor kell gyakorolnunk, amikor saját akaratunk feláldozását kéri tőlünk. Nincs ugyanis fölségesebb tankönyvünk, mint a keresztre feszített Jézus Krisztus, hogy az Isten iránti szeretetben előrehaladjunk.
Mindezt pedig legkönnyebben a Szeplőtelen Szűz által nyerhetjük el, akire a végtelenül jóságos Isten rábízta irgalmasságának kiosztását. Semmi kétség nincs afelől, hogy Mária akarata számunkra magának Istennek akarata. Amikor magunkat a Szűzanyának szenteljük, eszközeinket az ő kezébe tesszük, ahogyan ő is Isten kezébe teszi, az isteni irgalom részesei leszünk. Hagyjuk tehát, hogy ő vezessen minket, engedjük, hogy megfogja kezünket, vezetése alatt legyünk biztonságban és nyugalomban, ő ugyanis mindent megszerez nekünk, mindenről gondoskodik, testi-lelki szükségeinkben nyomban segítségünkre siet, nehézségeinket és gyötrelmeinket szeretetével elhárítja."

Aug. 11. SZENT KLÁRA
Chiara Lubich-ra is emlékezünk!

Aug. 11. MISSZIÓ

Aug. 9. IMAMÓDOK

Aug. 7. SZENT KAJETÁN
Én bűnös vagyok, és kevésre becsülöm magam, de az Úr leghűségesebb szolgáihoz folyamodom, hogy könyörögjenek érted az áldott Krisztushoz és az ő Anyjához. De ne felejtsd, hogy az összes szent sem tud téged Krisztus előtt annyira kedvessé tenni, mint amennyire te magad teheted, hiszen ez a te feladatod. Ha azt akarod, hogy téged Krisztus szeressen és megsegítsen, akkor te szeresd őt, akaratodat mindig az ő tetszése szerint irányítsd, és ne félj, mert ha valaha is az összes szent és teremtmény elhagyna, ő mégis mindig segítségedre lesz majd szükségeidben.
Legyen előtted kétségtelenül biztos az, hogy mi itt a földön csak vándorok és utasok vagyunk. A mi hazánk a mennyország. Aki felfuvalkodik, az tévútra jut, és a halálba rohan. Mi itt a földön élünk, és meg kell szereznünk az örök életet, de azt egyedül mi el nem érhetjük, mert elveszítettük bűneink miatt. Jézus Krisztus azonban visszaszerezte nekünk. Ezért mindig hálát kell adnunk neki, szeretnünk kell őt, és engedelmeskednünk kell neki. Amennyire csak lehetséges, mindig vele kell lennünk.
Ő nekünk adta magát eledelül: ó, mennyire szerencsétlen az, aki ezt a nagy ajándékot nem ismeri, és a nekünk adott Krisztust, Szűz Mária Fiát nem akarja befogadni! Jaj annak, aki nem törekszik arra, hogy őt befogadja! Leányom, ami jót magamnak kívánok, azt buzgón kérem neked is. Ennek elérésére Szűz Máriát gyakran kérd, hogy szent Fiával együtt látogasson meg téged; sőt azt is merd kérni tőle, hogy adja neked Fiát, aki az Oltáriszentségben lelkünk igazi tápláléka. Mária szívesen adja őt neked, és ő még szívesebben jön hozzád, hogy megerősítsen, és így biztonságosan átjuss ezen a sötét erdőn, ahol sok ellenségünk leselkedik ránk. Ezek azonban távol maradnak tőlünk, ha meglátják, hogy ilyen nagy segítség őriz minket.
Leányom, ne azért vedd magadhoz Jézus Krisztust, hogy a te elképzelésed szerint lehess vele. Sőt én azt akarom, hogy te add át magadat neki, és ő fogadjon el téged, hogy azután ő, a te Istened és Üdvözítőd azt tegye veled és benned, amit ő akar. Ezt kívánom, erre kérlek téged, és amennyire tőlem telik, erre is biztatlak.

Aug.3. MIT JELENT KERESZTÉNY NAGYKORÚSÁG?
Szeniorok, házaspárok, párkeresők, ifik, tinik, iskolások, ovisok belföldről és külhonból – több mint háromszázan táboroznak Tatán a Háló és a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom szervezésében, és néznek szembe istenkapcsolatukkal. Augusztus 1-jén Székely János püspököt hallgattuk meg.
A püspök a tábor alapgondolatát – keresztény nagykorúság – és mottóját: „Teremjetek maradandó gyümölcsöt!” (Jn 15,16) – állította középpontba. Mit jelent keresztény nagykorúság? – Székely János Boldog Ceferino élete alapján mutatta meg: ha a nagykorú keresztényt a hatékony felnőttel azonosítjuk, elvétjük a lényeget. A kereszténység teljességét ugyanis egy nyolcéves gyerek is élheti. Ez a teljesség annak megértése, hogy a világ szeretetből, az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök szeretetéből lett, így a keresztény lét legfőbb célja és feladata, hogy az ember megtanuljon szeretni. A folyamatot az Istentől való megérintettség indítja el. Isten kopogtat, be akar lépni az ember életébe. Ha megnyitjuk előtte az ajtót, ha beengedjük, betölt a fénye, békéje szeretete, amit más nem tud megadni, s elkezd átalakítani. Az így formálódó jóság, szeretet, bátorság eltalálja a másik ember szívét, megszületik a közösség. Az Egyház fentről, Istentől kapja az indítást, a megérintődött emberek viszik tovább.
Székely János arra kérte a résztvevőket, idézzék fel azt az első pillanatot, amikor átélték ezt a megérintődést; nézzenek szembe azzal, mennyire táplálkoznak ebből a megrendültségből ma. Dávid, a Jézus követésére vállalkozni akaró gazdag ifjú, Júdás és Péter példáján mutatta be, milyen válaszok születnek ebből a megtapasztalásból. Dávid, az Isten által kiválasztott, megérintett ember, aki legyőzi Góliátot, erős királlyá lesz, országot épít, egyszer csak megbicsaklik, kikacsint házasságából, más feleségét kívánja meg, és súlyos hibák sorozatát követi el; a gazdag ifjú, aki visszaretten, hogy eladja vagyonát; Júdás, aki belátja botlását, de nem hisz abban, hogy talpra tud állni, és Péter, aki meglátja Jézus szemében végtelen irgalmat, megbocsátást, tudja, hogy nála van újrakezdés, és belőle szikla lesz.
Ehhez kapcsolódva a főpásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy az ember életének különböző területein különböző mértékben éli meg az Istennek való átadottságot. Éljük-e a szeretet parancsát életünk minden területén? Hova kellene még beengedni Istent? Hol ragaszkodunk kételyeinkhez, megrögzöttségeinkhez, bűnünkhöz? – ezek voltak a püspök további, átgondolásra szánt kérdései. A magát teljesen átadó Péter, a szikla olyan ember, akikből az Egyház épülni tud. „Átélte a szeretetet, és természetes lesz, hogy továbbadja. A misszió nem stratégia, nem toborzás, nem azért folyik, hogy sokan legyünk, és erősek. A misszió túlcsorduló szívből fakad.”
A szekularizáció krízisében hogyan álljunk ki kereszténységünkkel a világ elé? – Székely János útmutatásul a „ferenci alternatívát” vázolta fel. Arra biztatott, legyenek bárkáink – kolostor, család, közösség, iskola –, melyek át tudják menteni az értékeinket. Merjünk kilépni a templomaink falai közül, keressük az együttműködést a nemzet és állam képviselőivel, szövetkezve értékeink védelmére. Ezek átgondolására kérte a résztvevőket a beszélgetésekben.
A válaszkeresés kiscsoportokban folytatódott. A szentmise alkalom volt az önreflexióra, hol tartunk hitünkben, és buzdítás, hogy elinduljunk. Székely János püspök életközeli példákkal mutatta be, hogy egy-egy szeretetcselekedet milyen „szeretetlavinát” képes elindítani, átformálva mind a kezdeményező, mind a megajándékozott életét.

Aug. 2. ISTEN A GYÓGYÍTÓ

Júl. 28. MI AZ IMA?

Júl. 14. PAPI ARCÉLEK (KERESZTÉNY ÉLET)
SZÜZESSÉG
GYÓNÁS

Jún. 26. SZENTMISE - SZENTSÉGIMÁDÁS 

Jún. 24. OLTÁRISZENTSÉG

Jún. 23. SZENTÁLDOZÁS

Jún. 18. ZEFFIRELLI

CSÍKSOMLYÓ

Jún. 8. CSÍKSOMLYÓI BÚCSÚ

Máj. 31. CSÍKSOMLYÓ
és még bőséges beszámolók a www.magyarkurir.hu oldalon! Pl. itt: http://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/ferenc-papa-erdelyben

Máj. 28. NEK-MOZDONY

Máj. 26. KÜLDETÉS
Tegyétek vonzóvá az Egyházat ott, ahol vagytok. Legyetek derűsek, hogy ha találkoznak veletek az emberek, felébredjen bennük a vágy: de jó katolikusnak lenni, közétek tartozni. Törekedjetek az egységre abban a világban, ahol nagyon sok megosztottság van a szívekben, az egyházközségekben, az Egyházban. Építsétek a közösséget egymással, és mindazokkal, akik találkozni szeretnének Krisztussal!” (Varga László püspök)

Máj. 18. GYÓNÁS
A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó-ról (részlet) 
A főelőadáson a szentgyónás ajándékáról beszélt Száraz László, a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa és Szilágyi Szabolcs piliscsabai plébános.
Újból felfedezni a szentgyónás ajándékát – erről a saját életéből vett példán keresztül beszélt Száraz László. „Nehézségekkel teli időszak volt, sok konfliktussal, rengeteg munkával. Egyik este már nagyon elfáradtam, arra gondoltam, jól esne egy pohár bor. Aztán a következő este ismét, s a harmadik nap már arra gondoltam, egy laza filmet is megnézhetnék, s közben még egy-két pohár bor is lecsúszhat. Hamarosan észrevettem, hogy bajba kerültem, s éreztem, hogy nehéz lesz a szabadulás. Elmentem gyónni egy nyugdíjas pap ismerősömhöz. Gondoltam, figyelmeztetni fog az alkohollal kapcsolatos veszélyekre. De más történt – arra kért, a következő napokban mondogassak magamban egy evangéliumi mondatot, Péter szavait: »Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged«. Idővel, lassan tisztulni kezdett az ég, sikerült kiszakadnom abból a rabságból.”
Micsoda kincs a szentgyónás! – folytatta az előadó. Az idős pap „penitenciája” imádságra való meghívássá vált a számára. „Ezt az imát adta, és el is mondom, ha úgy érzem, újból a pohár után nyúlnék.” Száraz László előadásában azt is hangsúlyozta, a gyónás nem csupán magánügy, mert a közösség szolgálata felé vezeti az embert.
Szilágyi Szabolcs piliscsabai plébános szintén a gyónás fel- és megszabadító erejéről beszélt, valamint gyóntatói tapasztalatairól. Tavaly egy harmincnapos dobogókői lelkigyakorlattal ünnepelte meg, hogy hetedik éve pap. „Átformáló élmény volt megújulni, a harmincadik napon életgyónást végeztem, és átéltem, hogy Jézus velem van, átölel a bűneimmel együtt – és akkor a bűneim eltűntek.”
Gyóntatói tapasztalatai közül Szilágyi Szabolcs a karácsonyi és a húsvéti időszakról beszélt. „Öt–hat óra gyóntatás után testileg ugyan elfáradok, de az idő előrehaladtával lelkileg egyre inkább feltöltődök, s erre nem igazán találok magyarázatot, kegyelemnek tekintem” – mondta.
Az előadás második részében arról volt szó, hogy a bűnbánat emberi szempontból nézve pozitív dolog, a valóság ismeretére tanít, teljesebb életre vezet. „Beláttatja, hogy bűnös vagyok. Tehát a valóság teljesebb ismeretére vezet, egyúttal rádöbbent arra is, hogy Jézus megváltott a bűneimtől. A bűnbánat a szabadság útja, ami végül is az életre vezet” – mondta Szilágyi Szabolcs. Akkor élünk teljes életet, ha a kapcsolatunk rendben van Istennel, önmagunkkal és másokkal. Érdemes megvizsgálnunk, hogy mennyire tiszták, valósak a kapcsolataink – biztatta a fiatalokat az előadó.
Száraz László ezután Rembrandt A tékozló fiú hazatérése című festményéről elmélkedett. (A festmény képeslapméretű reprodukcióját minden Nagymarosra érkező megkapta.) A képen a tékozló fiú az apja előtt térdel, aki magához öleli őt. „Ez a festmény elgondolkodtathat arról, mit jelent a hazatérés az irgalmas Istenhez. Ez az ölelés maga a feloldozás. Valamiképpen a gyónás szimbóluma, mert a szentgyónás nem a problémamegoldás, hanem az irgalom helye.” Az apa egyik keze szinte nőies, a feltétel nélküli anyai szeretetet jelképezi, a másik kéz férfias, azt üzeni: „erőt adok neked, célt és lendületet, azt akarom, hogy növekedjél!”
Az előadók a gyónással kapcsolatos lelki vívódásokról is szóltak párbeszédes formában. Vannak, akik úgy érzik, a gyónás gyakorlata „szokásukká” vált, s nem jelent „élményt”. Az előadók nekik azt tanácsolták, gondoljanak bele abba, milyen értéket közvetít, mire hív a szentgyónás. Akik túl méltatlannak tartják magukat, és a sok rossz után, a gyónás előtt inkább valami jót tennének, azt üzenték: ez utóbbi önerőből nem megy. A gyónásban Isten nem csak megbocsát, hanem meg is erősít, továbblendít. A visszatérő bűnösöket, akik bár megfogadták, hogy kerülik a bűnt, mégis újra beleesnek, arról biztosították az előadók, hogy a jövő előre nem tudható, a múlt bűneit gyónjuk meg. Ugyanakkor érdemes tervet készíteni, hogy a visszatérő bűntől (függőségtől), hogyan szabaduljunk meg. Az aggályos lelkületűeknek azt javasolták, hogy keressék az Istenhez vezető utakat a kapcsolataikban, a hivatásukban is, a gyónás csak az egyik ilyen út.
Sokak nem tekintenek bűnnek bizonyos bűnöket, amelyeket az Egyház annak tart. Ezzel kapcsolatban Szilágyi Szabolcs hangsúlyozta: „lehet, hogy tévedünk, fontoljuk meg, ha valamire azt mondja az Egyház, hogy az bűn, azt sok-sok szent ember közös tapasztalata alapján mondja; végső soron az Egyház azt próbálja közvetíteni, amit Jézustól hall.”
Az előadás utolsó részében Száraz László és Szilágyi Szabolcs megismertették a jelenlévőkkel az examen imádságot, ami elmélkedés, önvizsgálat a kéz öt ujja, mint szimbólum segítségével.
A hüvelykujj Isten jelenlétét jelképezi, az ő segítségével nézünk az életünkre. A mutatóujj „rámutat” arra, hogy miért adhatunk hálát. A harmadik ujj, ami a Sínai-hegyet, a kinyilatkoztatás helyét szimbolizálja, arra hív, hogy megvizsgáljuk: Isten belépett-e az életünkbe, adott-e üzenetet valaki által, közeledett-e hozzánk, mit akar mondani? A gyűrűsujj azt „kérdezi”, hogyan élem meg a szövetséget, az Istennel és az emberekkel való kapcsolatomat. Végül az ötödik ujj, a „kis vacak” arra figyelmeztet, hogy vannak határaim, gyengeségeim, nem vagyok mindenható, rászorulok a másik emberre és Istenre. Ha Jézussal együtt nézem, bizalom ébred bennem mások felé is, hiszen beláthatom, hogy a másik kiegészíti töredékességemet. Isten pedig gyermekeként szeret, lát engem, bízhatok benne, van Atyám….

Máj. 17. PÁSZTOROK
Boldog Scheffler János püspök pásztorleveléből (Ma van az ünnepe)
A Jó Pásztor rég visszatért Atyjához, de ma mégis közöttünk él minden kincsével és jóságával
Gondolkoztatok-e már ezen, miképpen maradt fenn a Jó Pásztor emléke és minden drága adománya századokról–századokra, és miképpen szállott át nemzedékről nemzedékre, és jutott el hozzánk is, akik nem lehettünk szerencsések a Jó Pásztort földi életében látni? – Úgy, hogy az isteni Jó Pásztor végtelen jóságában maga helyett más, látható, földi pásztorokat rendelt:
Önmaga helyett legfőbb pásztorrá tette Pétert és annak utódait, folytatólagosan Szentatyánkig, XII. Piusz pápáig;
Péter mellé apostolokat választott: Andrást, Jánost, Jakabot… és azok utódait, a püspököket,
és az apostolok mellé segítőtársakat adott: a 72 tanítványt és azok utódait, a mai áldozópapokat.
Ezeknek adta át a Jó Pásztor szeretetét és minden kincsét. Rájuk bízta az örök igazságok hirdetését: „Elmenvén tanítsatok minden népet…”; szent áldozatát: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”; szentségeit: „Elmenvén, kereszteljetek az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében”, „Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak.”
Ezek nélkül a látható földi pásztorok nélkül rég feledésbe ment volna az Evangélium; megszakadtak volna a szentségek csatornái, amelyek a Jó Pásztor megváltó halálának gyümölcseit a lelkekbe vezetik; kialudt volna az újszövetségi áldozat tüze oltárainkon. Sőt ha a földi pásztorok nem vésték volna az isteni Jó Pásztor képét a katakombák falára, de még inkább a bárányok szívébe nemzedékről nemzedékre, Jézus drága emléke elhalványult, talán egészen el is veszett volna.
Az isteni Jó Pásztor – földi pásztorok által közli minden javát.
Ha Jézus jóságából mi nem volnánk, az emberiség rég visszasüllyedt volna a pogányság sötétségébe. Azért mondta híveinek az arsi szent plébános: „Vegyétek el egy faluból a papot, és 20 év múlva barmokat fog imádni.” Sőt mi több: maguk is barmokká lesznek, elvadulnak és eldurvulnak.
Hová süllyed az elhagyatott nép, – pap és templom nélkül! – Mi lesz a legműveltebb néppel, ha 10-15 éven át folyik a lélekmérgezés a papok és az Egyház ellen. Saját szemünkkel láttuk, hogyan válhat a rombolás és nyomorba döntés eszközévé.
Közületek is sokan éltek hosszú hónapokat messze idegenben, papok nélkül. Ti tudjátok, milyen sivár a vasárnap szentmise és prédikáció nélkül; milyen szomorú az élet templom és szentségek nélkül; milyen vigasztalan a halál pap nélkül; milyen borzalmas a hulla elföldelése keresztény temetés és imádság nélkül.
A pap közvetíti mindazt, amit a Jó Pásztor hozott: örök igazságait a prédikációban, lelki újjászületést a keresztségben, az elsőáldozás édességét, a bérmálás örömét és erejét, szentmisét, a bűnbocsánatot, az áldást a házasélethez, az ünnepeknek Istenhez emelő derűjét; vigasztalást a balsorsban, betegségben és halálban, enyhületet a halál után…
Azért, amikor ma a Jó Pásztornak minden jóságát megköszönjük, mélyen érző keresztény lélekkel megköszönjük jópásztori szívének azt a jóságát is: hogy nekünk papokat adott.

Máj. 16. RÓZSAFÜZÉR

Máj. 13. FATIMAI SZÜZ MÁRIA

Máj. 11. ÉLŐ RÓZSAFÜZÉR ZARÁNDOKLAT
- Mi is ott voltunk! - Ld. képek!

Máj. 8. Csókay dr - NÉZTEM, HALLGATTAM

Ápr. 28.

Ápr. 21. BŰNBÁNAT-MEGTÉRÉS-GYÓNÁS
Máté hat, harminchárom – Jegyzetek Lev Tolsztoj Feltámadás című regényéhez
(Magyar Kurir)
A szöveg végén szereplő dátum tanúsága szerint Tolsztoj éppen százhúsz évvel ezelőtt fejezte be utolsó nagy művét, a Feltámadást. Urunk feltámadásának ünnepére készülve újraolvastuk a regényt, és dialógusra hívtuk a bűnbánatról szóló pápai tanítással.
Bűnbánat, gyónás, vezeklés – ezek a szavak visszhangoznak egyre, mialatt a Feltámadást olvasom. Hatalmas, mondhatnánk tolsztoji erőfeszítés ez a regény Isten felé: a tisztulásért, a gyógyulásért, Isten országáért. A főhőst, Nyehljudov herceget egész életét felforgató lelkifurdalása önvizsgálatra és bűnbánatra, majd nyilvános gyónásra és vezeklésre indítja. Álarcában maga az író vívódik, szembesül bűneivel. „A két óriás közös vonása az olvasó szempontjából – állapítja meg Szerb Antal Dosztojevszkijről és Tolsztojról –, hogy műveiket másképp olvassuk, mint más írókét: nem az irodalmat »élvezzük« bennük, hanem úgy érezzük, valami sokkal komolyabb és felelősségteljesebb dologgal foglalkozunk. Valamivel, ami a lelkiismeret-vizsgálathoz hasonlít.”
A bánat kifejezése és fogalma nagyon összetett – írja II. János Pál pápa Reconciliatio et poenitentia kezdetű apostoli buzdításában. – Ha a metanoiával [megtérés – a szerk.] kapcsolatban nézzük, amint azt a szinoptikusok használják, akkor a bánat a szív belső megváltozását jelenti Isten szavára, Isten országáért (vö. Mt 4,17; Mk 1,15).”
Nyehljudov herceg a metanoiához – „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa” – a regény legvégső pontján jut el. További sorsát nem is ismerjük. Az út a lényeges, amit eddig, a döntő pontig végigjár.
Ez az út szimbolikusan éppen húsvét havában, áprilisban kezdődik. Tíz évvel egy feledhetetlen húsvét után. Nyehljudov szembekerül régi bűnével, lelkiismerete megszólal, s kínzó kérdésekre követel választ: Emlékszel arra a régi áprilisra, Krisztus fényességes feltámadásának hajnalára? Képes vagy lelkifurdalást érezni? Tud még fájni, él még a lelked?
Egy arc látására, mely valamikor régen nagyon kedves volt neki, a lélek éledni kezd. Váratlanul tűnik elé ez az arc, tárgyalóteremben, vádlottak padján, rabkendővel keretezve. És Nyehljudovnak – esküdtként – ítélnie kell annak bűnösségéről, aki ellen ő maga követett el súlyos bűnt. „Te pedig ki vagy, hogy felebarátodat megítéled?” (Jak 4,12) A szerepek hamar megbomlanak: az ítélő ítéltetik meg, saját maga által, Isten előtt.
„Lelke mélyén már átérezte tettének minden kegyetlenségét, aljasságát, gyalázatosságát. Nemcsak tettét érezte gyalázatosnak és aljasnak, hanem egész henye, züllött, kegyetlen és önelégült életét; már meglebbent a borzalmas függöny…” Isten a bűnbánat hatására munkálkodni kezd a neki adott szívben, és nem engedi kétségbeesni, hanem tisztulásra, élete radikális megváltoztatására sarkallja. „Imádkozott, arra kérte Istent, segítse meg, költözzék beléje, és tisztítsa meg; s miközben ezért könyörgött, már meg is történt az, amit kért. A benne élő Isten fölébredt tudata mélyén. Nyehljudov egynek érezte magát vele, s ezért nemcsak szabadságot, erőt, életörömöt érzett, hanem megérezte a jónak minden hatalmát. Képesnek érezte magát minden jóra, a legjobbra, amit csak ember megcselekedhet.”
„…a bűnbánat az életmód megváltoztatását is jelenti, a szív megtérésével összhangban. Ebben az értelemben a »bűnbánattartás« kiegészül »a bűnbánat méltó gyümölcseinek termésével« (vö. Lk 3,8). Az ember egész létmódja beletartozik ebbe, kész állandóan a jobbra. A bűnbánat csak akkor igazi és hatékony, ha cselekedetekben és magatartásban valósul meg” – folytatódik a már idézett pápai dokumentum.
Nyehljudov a vezeklés, mégpedig a nyilvános vezeklés útjára lép. Fölégeti egész addigi életmódját, magára ölti az új embert, és fizikailag is útnak indul, Szibéria felé. Nem lehetséges, nem tudja meg nem történtté tenni Katyusa ellen elkövetett bűnét és annak következményeit, de mindig, minden körülmények között lehetséges az irgalom.
„…a keresztény szóhasználatban a bűnbánat aszkézisnek mondható, mely az ember meghatározott és mindennapi erőfeszítése Isten kegyelmi segítségével; életét elveszti Krisztus akarata szerint, hogy azt valóságosan megnyerhesse (vö. Mt 16,24–26; Mk 8,34–36; Lk 9,23–25), a régi embert levetkőzi, hogy az újat felölthesse (Ef 4,23), mindent legyűr, ami testi, hogy a lelki érvényesüljön, a földiek helyett a mennyeiekre tör (1Kor 3,1–20), ahol Krisztus van (Kol 3,1)” – olvasom tovább a Reconciliatio et poenitentiát, miközben Nyehljudov döntésein és vezeklésén töprengek.
„Akármilyen óriási volt az ellentét aközött, ami volt, s ami lenni akart – az ébredező lelki ember nem ismert lehetetlenséget.” A világ, amelyből Nyehljudov kilép, a külsőleg gyakorolt vallásos formák ellenére Isten hiányától szenvedő világ, melyben az emberek úgy élnek, mintha Isten nem létezne. Ebből a világból az irgalom hiányától szenvedő világba lép át, és arcát másokban mosva a rabságot választja a rabtartókkal szemben, hogy elnyerje az igazi szabadságot. „…az egésznek a célját nem értem, nem is érthetem. (…) Mindent átlátni, megérteni az Úr akaratát – nem az én dolgom. De engedelmeskedni akaratának, amely lelkiismeretemben meg vagyon írva – ez már az én dolgom, ezt megingathatatlan bizonyossággal tudom. És azt is tudom, hogy nyugodt vagyok, ha akaratát teljesítem.”
II. János Pál pápa tanítása így folytatódik: „A bűnbánat tehát fordulat, mely a szívtől indíttatva a cselekedetekre irányul, és átfogja a keresztény ember egész életét.” Nyehljudov a lemondást gyakorolva az egyszerűséget keresi, hiszen – Pilinszky János szavaival – „egyedül a szegénység és egyszerűség tud szállást adni az igazságnak és szeretetnek”. Szívbéli megtéréséből erkölcsi erő és nagy, igazságkereső bátorság fakad. Így tud másokért élve újjászületni, így kezdődhet számára egy egészen új élet.
 
Volt egy húsvét. Egy régi húsvét, mely „később Nyehljudov egész életének egyik legmélyebb, legszebb emléke maradt”, melynek fénye elhozta számára a feltámadást. A bűnbánat a szív gyökeres megváltozása Isten országáért. A regény utolsó lapjain, amikor elbúcsúzunk tőle, Nyehljudov Máté evangéliumát olvassa, és megtalálja élete feladatát. Keressétek Isten országát. A többi megadatik nektek.
Borsodi Henrietta

Ápr. 17. FUTÁS 
 
PAKISZTÁN-est

Ápr. 9. SZEXUALITÁS

Ápr. 8. CSÓKAY

Ápr. 6. ÉLETVITEL
A négygyermekes családanya nem vállalja a kemoterápiás kezelést, inkább az egészséges életvitel erejében hisz, amely korábbi szívműtétjét követően is segített számára a felépülésben. (2019. 04. 06.) 
Sallai Zsuzsi nagyon ismert a futók körében. A nyitott szívvel születő, szívműtéten áteső futónőnek nem sok esélyt adtak az orvosok a túlélésre, arra meg pláne nem, hogy egyáltalán sportolhat. Aztán rácáfolt minden jóslatra.
Tizenhárom éves korában műtötték, akkorra rosszabbodott annyira az állapota, hogy nem lehetett tovább halogatni a beavatkozást. Állapota csak úgy volt fenntartható a műtét után is, hogy gyógyszereket szedett, többször kellett újraéleszteni.
Húszévesen ismerte meg Attilát, későbbi férjét, akivel – az orvosi intelmek ellenére – négy gyermeket vállaltak. Nagy boldogságban éltek, amikor a vállalkozásukkal járó terhek és megpróbáltatások új kihívás elé állították az egész családot.
Zsuzsi túl a negyvenötön, négy gyermek édesanyjaként – a szíve szempontjából még mindig nem túl stabil helyzetben – kezdett sportolni. Először spinningelni, majd kerékpározni, aztán futni. Teste fokozatosan szokott hozzá a terheléshez, közben elkezdett egészségesen táplálkozni, hogy szervezetéből kiürüljön a sok gyógyszer. A rövidebb távokat 10, majd 21 kilométerek követték, aztán maratonik, majd tavaly a 81 kilométeres Korinthosz.
A múlt év más szempontból is mérföldkő volt Zsuzsinak: megülte 50. születésnapját, amit mindig is nagyon várt, mert úgy érezte, nagy ajándék az élettől, ha megérheti. Egy hónappal az ünneplés után azonban sokkoló hírt kapott: mellrákot diagnosztizáltak a szervezetében.
Időközben túlesett a műtéten, három tumort operáltak ki a bal melléből. Az onkoteam javaslatára kemoterápián kellene részt vennie, mert 35 százalék az esélye, hogy a tumor kiújul, illetve továbbterjed.
Zsuzsi azonban úgy döntött, nem vállalja sem a kemoterápiát, sem a sugárterápiát, sem a hormonkezelést. Ahogy a szíve kapcsán, most is hiszi, a gondolatok és az egészséges életvitel ereje segíti majd a gyógyulását. És persze újra fut, illetve nagy erőkkel dolgozik a könyvén, amelyet várhatóan július 14-én, a Zsuzsi által rendezett Skanzenfutáson mutatnak be. Lesz mit olvasni benne! (Csupasport)

Ápr. 4. SZENT IZIDOR 
Az imádságban megtisztulunk, az olvasásban tanulunk; ha hozzájutunk, jó mindkettőt elvégezni; ha nincs időnk, akkor az imádságot helyezzük az olvasás elé.
Aki mindig Isten jelenlétében akar járni, annak gyakran kell imádkoznia, és gyakran kell olvasnia. Amikor ugyanis imádkozunk, mi szólunk Istenhez; amikor pedig olvasunk, Isten szól hozzánk.
Minden előrehaladás az olvasásból és az elmélkedésből származik. Amit ugyanis nem tudunk, azt az olvasásból tanuljuk meg, amit pedig megtanulunk, azt az elmélkedés által őrizzük meg.
A Szentírás olvasása kettős ajándékot ad: oktatja az értelmet, és elvonva az embert a világ hiúságaitól, elvezeti Isten szeretetére.
Az olvasás iskolája kettőre tanít: egyrészt arra, hogyan lehet megérteni a Szentírást, másrészt pedig arra, hogyan kell hasznosan és ékesszólóan tanítani. Először ugyanis készséget kell szerezni annak a megértésére, amit valaki olvas, és csak ezután válik az illető alkalmassá annak előadására, amit megtanult.
Fontosabb az, hogy az olvasó készségesen teljesítse, amit olvasott, mint az, hogy akár a legnagyobb buzgalmat fejtse is ki a tudás megszerzésére. Kisebb baj ugyanis az, ha nem tudod, mire törekedjél, mint ha nem teszed meg azt, amit már tudsz. Amint ugyanis olvasás által tudást kívánunk szerezni, ugyanúgy, ha már tudjuk a jót, meg is kell azt tennünk.
A Szentírás igazi értelme csakis gyakori olvasás által ismerhető meg, amint meg van írva: Szeresd, akkor felmagasztal téged; tisztességre juttat, hogyha átkarolod (vö. Péld 4, 8).
Minél kitartóbb valaki a Szentírás tanulmányozásában, annál mélyebb tudományra fog abból szert tenni; hiszen a föld is annál bővebb termést hoz, minél jobban megművelik.
Egyeseknek éles eszük van, de elhanyagolják az olvasás gyakorlását; így amit olvasás által megtanulhattak volna, hanyagságukkal megvetik. Másokban viszont megvan ugyan a tudás szeretete, de nehézkes felfogásuk akadályozza őket; akik azonban állhatatosan olvasnak, azok megértik azt is, amit a tehetségesek a restségük miatt nem ismertek meg.
Miként valaki szorgalmas tanulásáért jutalmat nyer, bár lassúbb a felfogása, ugyanúgy, ha valaki Istentől kapott szellemi tehetségét elhanyagolja, ítélet alá fog esni, mivel a kapott ajándékot megvetette, és restségével vétkezett.
A tanítás, noha a fülünkbe bejut, sohasem hatol a szívünkbe, ha nem kíséri azt Isten kegyelme; kívül hangzik el, de bensőleg nem használ. Ha halljuk Isten szavát, az csak akkor jut el szívünk mélyére, ha Isten kegyelme bensőleg érinti lelkünket, hogy Isten üzenetét megértsük.

Ápr. 2. MEGYEK ALUDNI

Márc. 29.ÉLETSZENTSÉG

Márc. 26. BABAVÁRÁS

Márc. 24. HÚSVÉT – NYÚL - TOJÁS
"A NYELVÉSZEK SZERINT AZ IS LEHET, HOGY EGY TÉVEDÉS EREDMÉNYE AZ EGÉSZ TOJÁST TOJÓ NYÚL HAGYOMÁNY. Hiszen a német nyelvben könnyen összetéveszthető a gyöngytyúk elnevezése (Haselhuhn, röviden: Hasel) és a nyúl elnevezése (Hase). A német területeken ugyanis gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, tojásaikkal együtt."
MI KERESZTÉNYEK A HÚSVÉTI BÁRÁNYT ÜNNEPELJÜK! - Minden szentmisében elhangzik: "Íme, az Isten Báránya..." - Jézus az áldozati Bárány!
Még az ószövetségbe nyúlik vissza (ld. kivonulás éjszakája), majd Keresztelő Szent Jánosnál...
Ezért is volt jó a mai Bábjáték! Szépen elmagyarázva, hogy miről is van szó! Gyerekek, felnőttek részére "továbbképzés" - Köszönjük!
 
Az üzletekben az idén is kerestem, de sajnos még nem találtam csoki bárányt, csak nyulat.
A tojás még elmegy... Jézus sziklasírjára gondolunk, ahonnan "előjön, kipattan" a feltámadt Jézus...

Márc. 20. NEM KELL FÉLNI

Márc. 18. ISTEN A MÉRCE

Márc. 13. STATISZTIKA

Márc. 9. TEMPLOMI VISELKEDÉS
A templomi „illemszabályok” az Isten és a hívő közösség iránti tiszteletből következnek. Az alábbi szempontok segítségével átgondolhatod, van-e olyasmi, amire jobban kellene figyelned:
1. Öltözz rendesen és illendően! A szentmisében maga az Isten jön el közénk. Ezért hacsak teheted, méltó, vasárnapi öltözékben jelenj meg a misén. Nőként ne nehezítsd a férfiak számára a tisztaság megélését azzal, hogy rövid szoknyában, testhez tapadó nadrágban, fedetlen vállal/keblekkel mutatkozol. Különösen ügyelj erre a templomi környezetben!
2. Férfiként templomba lépve vedd le a sapkát, kalapot! Ez társadalmi szokás, de a templomban is ügyelnünk kell rá, a tiszteletadás jeleként.
3. A templomba belépve és onnan kilépve hajts térdet a tabernákulum felé! A térdhajtással az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust, a mindenség Királyát köszöntjük. Ne pukedli legyen, hanem a hódolat és imádás gesztusa, amelyben az egyik térd a földet érinti. Aki fizikailag nem tud féltérdre ereszkedni, tiszteletteljes főhajtással köszöntheti Jézust.
4. Érkezéskor és távozáskor szenteltvízzel vess keresztet! E mozdulat hitvallás, keresztségünkre emlékeztet, mely által Krisztus Egyházának tagjai lettünk. Hálaadással gondolhatsz erre, amikor keresztet vetsz.
5. Ne egyél és ne igyál a templomban! Kivételt jelenthet, ha a pap vagy egy kórustag diszkréten vizet iszik. Beteg vagy csecsemő is kaphat inni. (Szoptatni viszont kultúránkban másoktól elvonulva illendő.) Rágógumit se rágj! Templomban udvariatlanság, és nem segíti az imádságos elmélyülést.
6. Legalább néhány perccel a mise kezdete előtt érkezz. Imádsággal ráhangolódva jobban elő tudsz készülni a szentmisére. Ha nem tudsz időben odaérni, hátul keress helyet, hogy ne zavard a többieket.
7. Ha a pad szélén ülsz le, udvariatlanság elvárni az utánad érkezőktől, hogy átmásszanak rajtad az ülőhelyért. Ilyenkor készségesen húzódj a sor közepe felé, hogy leülhessenek. Még jobb, ha már érkezéskor nem a pad szélén, hanem középen ülsz le, hogy mások is elférjenek. Ha tele a templom, alapvető udvariasság a nők, idősebbek számára átadni az ülőhelyet.
8. Szentmise közben legyen kikapcsolva a mobiltelefonod! Ha rendkívüli szükséghelyzetben mégis használnod kell, diszkréten menj ki a templomból.
9. A templomban őrizd a csendet, ne beszélgess! A mise előtti és utáni percek nem társalkodásra, hanem imádságra szolgálnak. Ha valamit feltétlenül mondanod kell, halkan és röviden tedd. A félhangos beszélgetés zavarhatja az imádkozókat.
10. Kisgyerekkel a pad szélén vagy hátul ülj le. Ha zajong, mihamarabb menj hátra vele. Nem szégyen, ha csitítod vagy kiviszed a templomból; rosszabb, ha zavarja a misét.
11. Mise alatt ne olvass templomi újságot, imakönyvet! Hogy esne neked, ha valaki vendégségbe jönne hozzád, és ahelyett, hogy veled beszélgetne, nekiállna olvasni? Isten házában te vagy a vendég és téged vár a Házigazda!
12. Ha tiszta énekhangot kaptál Istentől, énekelj a szentmisén! Aki énekel, kétszeresen imádkozik, és aktívan hozzájárul, hogy a szertartás még szebb legyen. A túl hangos vagy nem tiszta éneklés viszont zavaró a többiek számára, ezért kerülendő.
13. A békeköszöntésnél nézz a másik ember szemébe, miközben kezet fogsz vele! Udvariatlan, sőt bántó, ha kézfogás közben már azt nézed, ki lesz a következő. Inkább ajándékozd meg őt tekinteted által lelked gazdagságával! Szívből mondd: „Béke veled!”
A kézfogás lehetőleg csak a közvetlenül melletted, előtted és mögötted ülőkre terjedjen ki. A szentáldozás előtti percekben zavaró, ha valaki az egész sorral kezet akar fogni, vagy vándorútra indul a padtömbök között.
14. Amikor áldozni mész, ne üdvözöld sorra az ismerőseidet! Nem a társaslét, hanem a belső összeszedettség pillanatai ezek: a végtelen Istennel készülsz találkozni. Krisztus Testét a pap előtt vedd magadhoz, majd zárt, mozdulatlan szájjal térj vissza a helyedre. A szentostyát nem illik szétrágni.
15. Csak a záró ének elhangzása után indulj kifelé a templomból! Előfordulhat, hogy sietned kell, azonban a pap és az asszisztencia kivonulását ilyenkor is illik megvárni. Lehetőleg mégis a záró ének végén indulj a kijárat felé, mégpedig csöndben, hogy ne zavard a tovább imádkozókat. Az ismerősökkel a templomon kívül üdvözölhetitek egymást.

Márc. 7. Lelki megtisztulás böjt és jótékonykodás által
(Nagy Szent Leó pápa beszédeiből)
Szeretteim, az Úr irgalmassága mindig betölti a földet (vö. Zsolt 32, 5), és minden egyes hívőt a dolgok természete maga tanít arra, hogy Istent tisztelni kell. Igen, az ég és a föld, a tenger és minden, ami benne van, szinte kiáltva tanúskodik Alkotója jóságáról és mindenhatóságáról, s a szolgálatunkra rendelt világ csodálatos szépsége kényszeríti az értelmes teremtményt a hálaadásra.
Most azonban, amikor azokat a napokat idézzük vissza, amelyeket kiváltképpen is emlékezetessé tesznek az emberiség megváltásának szent eseményei, és amelyek sorrendben közel vannak egymáshoz, és kapcsolódnak a húsvéti ünnephez, amelyet megelőznek, – most nyomatékosabb felszólítást kapunk a lelki tisztulásra.
Mert Húsvét ünnepének az a sajátos üzenete, hogy az egész Egyház örvendezzék a bűnök bocsánatán; a bűnbocsánat pedig nemcsak azok öröme, akik a keresztségben most születnek újjá, hanem azoké is, akik már régóta Isten fogadott gyermekei közé tartoznak.
Igaz ugyan, hogy elsősorban az újjászületés fürdője teremti az új embert, de megmarad mindenki számára feladatnak, hogy a halandóság rozsdája ellen küzdve mindennap is megújuljon; és az is igazság, hogy nincs a lelki haladásnak olyan lépcsőfoka, amelyről ne kellene eggyel még magasabbra lépni. Valóban, mindenkinek azon kell lennie, hogy a megváltás napjára elhagyja a régi ember vétkeit.
Amit tehát, szeretteim, hasznos valamennyi kereszténynek minduntalan megtenni, azt most nagyobb gonddal, nagyobb odaadással kell végrehajtani, hogy elérje bennünk célját a szent Negyvennap, ez az apostoli intézmény: ne csupán a böjt, az ételtől való tartózkodás, hanem elsősorban a bűntől való elszakadás által.
Az oly ésszerű és szent böjtöléshez pedig mindennél hasznosabb a jótékonykodást csatolni. Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlata sok dicséretes jótettet foglal magában: így az összes hívő egyenlő lehet lelkületben, még ha különböznek is anyagiakban.
Sok akadálya lehet az Isten és a felebarát iránti szeretet gyakorlásának, de arra azért mindig találhatunk módot, hogy a jóakaratunkat megmutassuk. Az angyalok is így énekeltek: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek (Lk 2, 14). Mert nemcsak a jóakarat erénye, hanem a békesség ajándéka is boldoggá teszi azt, aki résztvevőn együtt tud szenvedni minden bajba jutott embertársával.
Oly sokféle cselekedete van a vallásosságnak! A maga változatosságával azt eredményezi az igazi keresztényeknél, hogy kiveheti a maga részét a jótékonykodásból nemcsak a vagyonos és a gazdag, hanem az átlagember, de még a szegény is. S ha nem is egyenlőképpen telik az adakozásra mindenkinek, de ugyanaz a lelkület és jóérzés vezetheti őket.

Márc. 2. EGYHÁZUNK

Márc.1. PAKISZTÁN

Febr. 28. BIOETIKA

Febr. 20. HIVATÁS - HÁZASSÁG - KÜLDETÉS
ÉDESANYA

Febr. 14. BÁLINT (Valentin) NAP
Bálint püspök üzen az egymást szeretőknek.
- Bálint, amikor titokban katonákat esketett meg, egy szál rózsával ajándékozta meg a párokat. Később, a középkorban Franciaországban divattá vált apróságokkal meglepni egymást. Az ajándékozás szokása meghódította a világot. 
- Bálint püspök a mából visszatekintve vallott életéről. Elmondta, a 3. században, a Római Birodalomban egy olyan korban élt, és esketetett titokban jegyespárokat, amikor az emberek nem házasodhattak úgy, ahogy akartak. Nem a szívük, hanem a szülők és a társadalmi helyzet határozta meg választásaikat. „Esketni nem szerettem, ceremóniamesternek éreztem magam. Sokkal jobban szerettem a házasságra való felkészítést és kísérést. Azt kívántam megmutatni az embereknek, hogy fontosak nekem, és Isten szereti őket.”
- Így vált a vértanú pap a szerelmesek védőszentjévé. Halála napja arra a nagy római ünnepre esett, amikor ifjak cédulákat húzhattak, melyeken egyedülálló lányok nevei szerepeltek. A szokás elterjedt a világ más részein is, ahogy még sok más szokás is kapcsolódott a szerelmesek ünnepéhez, egészen a mai napig, amikor az ajándékozás kapott nagy hangsúlyt. 
- „Amikor éltem, hivatalosan nem szerettek minket, keresztényeket. Ez általában a következménye annak, ha valaki elsősorban Istennek engedelmeskedik, és erre buzdít másokat is. Mindez titokban történt, a föld alatt. Láthatóvá a következmények váltak, mint például amikor Philemon a rabszolgáját testvérként kezdte kezelni vagy Mauríciusz megtagadta feljebbvalója parancsát. Vakondtúrások, amik a földalatti munkát láthatóvá tették.
- Nektek is vakondmunka a feladatotok. A mások számára láthatóvá tett szerelmetekkel, szeretetetekkel tudjátok a világot felforgatni. Tulajdonképpen titeket is üldöznek. A mai világszemlélet nem hisz az igazi szerelemben, a hűségben és a boldogságban. Azt kívánom nektek, engedelmeskedjetek inkább Istennek, a szeretet törvényét tartsátok előbbre, ne a társadalmi szokásokat.”

Febr. 11. CSODÁK
1858. február 11-én, Lourdesban megjelent Bernadettnek a Boldogságos Szűzanya. A jelenés helyén forrás fakadt, melynek vizében az elmúlt évtizedek alatt sok-sok ember meggyógyult. 1993-ban, II. János Pál pápa február 11-ét a Betegek Vlágnapjává tette. Azóta ezen a napon testi-lelki egészségért imádkozunk. 
Az evangélium szerint, Jézus Krisztustól nagyon sokan kértek és kaptak erőt, gyógyulást. Bármerre ment, "a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult."Mk 6,53.
Hiszem, hogy gondjaimra, bajaimra van orvosság, hogy képes vagyok felállni, meggyógyulni, újrakezdeni? A Lourdesba zarándokló, imádkozó, böjtölő emberek közül sokan meggyógyultak. Hiszem-e, hogy a böjt, a testet-lelket megpróbáló zarándokút, az imádság, Isten jelenlétének a keresése engem is meg tud gyógyítani? Milyen jó lenne ha a bajban, betegségben nem elengedném önmagam, ha nem csak az orvosok vegyszereire bíznám a gyógyulásomat, hanem én is bűnbánatot tartva útra kelnék, hogy szülőföldem szentélyeit meglátogatva, a test és a lélek imájával Teremtőmhöz fordulnék. Hiszem, hogy nem csak február 11-én, és nem csak Lourdesban, hanem az év minden egyes napján és a földkerekség bármelyik pontján Isten meghallgatja a betegségében hozzá kiáltó embert. Kelj föl ás járj, az orvosok szerint napi 10 km-t. A mozgás hiánya korunk betegségének egyik legfontosabb forrása. Anyánk az Egyház évezredek óta nem csak zarándokutakra akar elvinni, hanem az önmegtagadásra, a böjtre is buzdít. Korunk másik rákfenéje a mérhetetlen fogyasztás. Nagyon sok ember betegre eszi önmagát. Hiszem, hogy az egészséges böjt a test és a lélek orvosa. Lourdes üzenete: indulj el zarándok utadra, böjtölj és keresd imádságos szeretettel Istened jelenlétét, és meggyógyulsz. A testi-lelki egészségedet nem bízhatod csak a drága pénzzel megvásárolható orvosságokra, te több vagy, mint patikában beszerezhető vegyszerek, testi-lelki egyészséged a te kezedben van, bízzál teremtő Istenedben, ki azt akarja, hogy erőben, egészségben nagyra nőve gyümölcsöt teremjél, maradandó gyümölcsöt. - Szeretettel, Csaba t.

Febr. 7. NEHÉZ?!
„Igen, folyamatosan félrevert harangok mellett nem lehet családot  alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az  állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a  gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt,  és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el,  hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt  még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20  kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell  fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen  almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!”
Böjte Csaba

Jan.31. KATOLIZÁLÓK

Jan. 29. TANÚSÁGTÉTEL

Jan. 27. LITURGIA
A II. vatikáni zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű, a szent liturgiáról szóló konstitúciójából
Krisztus mindig jelen van Egyházában, de kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a szentmisében, a pap személyében, mert az áldozatot ugyanaz mutatja be most a papok szolgálata által, mint aki a kereszten önmagát feláldozta. És kiváltképp jelen van az eukarisztikus színek alatt. Jelen van erejével a szentségekben, így bárki is keresztel, maga Krisztus az, aki keresztel. Jelen van igéje által, minthogy ő maga szól hozzánk, amikor az Egyházban a Szentírást olvassák. Végül jelen van, amikor könyörög, és zsoltárt zeng az Egyház, hiszen megígérte: Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük (Mt 18, 20).
Ebben a nagy műben, amely Istent tökéletesen megdicsőíti, az embert pedig megszenteli, Krisztus mindenkor maga mellé emeli, társává teszi az Egyházat, szeretett jegyesét; az Egyház pedig segítségül hívja Urát, és általa hódol az örök Atyának.
Méltán foghatjuk fel tehát a liturgiát úgy, mint Jézus Krisztus papi szolgálatának gyakorlását. Ebben érzékelhető jelek jelzik, és a maguk sajátos módján meg is valósítják az ember megszentelését, és Jézus Krisztus misztikus teste, vagyis a Fő és a tagok együtt, teljes értékű nyilvános istentiszteletet mutatnak be.
Így tehát minden liturgikus ünneplés egyedülállóan szent cselekmény: Krisztus, a pap, és teste, az Egyház viszi végbe; hatékonyságát nem is éri el az Egyháznak semmi más cselekedete, sem rangban, sem mértékben.
A földi liturgiában annak a mennyeinek előízét élvezzük, és annak a liturgiának leszünk részesei, amelyet a szent városban, Jeruzsálemben ünnepelnek. Oda tart zarándokutunk, ott ül Krisztus az Isten jobbján, mint a szentélynek és az igazi szövetségsátornak szolgája (vö. Zsid 8, 2). A földi liturgiában a mennyei seregek egész sokaságával együtt énekeljük az Úrnak a dicsőség himnuszát; tiszteljük a szentek emlékét abban a reményben, hogy némi részünk és közösségünk lesz velük. Várjuk az Üdvözítőt, Urunkat, Jézus Krisztust (Fil 3, 20), amíg maga meg nem jelenik, mint a mi életünk, és vele együtt mi is meg nem jelenünk dicsőségesen (vö. Kol 3, 4).
Az Egyház minden hetedik napon megünnepli a húsvéti misztériumot az apostoli korból származó hagyomány alapján, amely eredetét visszavezeti magára Krisztus feltámadásának napjára. Ezt a napot, a vasárnapot, joggal nevezik az Úr napjának. E napon ugyanis Isten igéjének meghallgatásával és az Eukarisztiában részesedve megemlékeznek az Úr Jézus szenvedéséről, feltámadásáról és dicsőségéről, hálát adnak Istennek, aki őket élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által (1 Pét 1, 3). A vasárnap tehát minden ünnepnap őse, ezért a hívek buzgó figyelmébe kell ajánlani, és sürgetni, hogy ez a nap az öröm és a munkától való megpihenés napja is legyen. Semmi más ünnepet sem szabad elébe helyezni, kivéve a valóban legnagyobb jelentőségűeket: az Úr napja ugyanis az egész liturgikus évnek alapja és magja.

Jan. 24.VALLÁSOSSÁG
Szalézi Szent Ferenc (+1622) püspöknek „A jámborság útja” című könyvéből
A jámborság minden életállapotban gyakorolható
A világ teremtésekor megparancsolta a teremtő Isten a növényeknek, hogy mindegyik a maga faja szerint teremjen gyümölcsöt. A keresztényeknek, „akik az ő Egyházának az élő növényei” szintén megparancsolta, hogy ki-ki a saját állása és hivatása szerint hozza meg a jámborság gyümölcsét.
Tehát hangoztatom: más-más módon kell a jámborságot gyakorolnia az előkelő embernek és a kézművesnek, a szolgának és a fejedelemnek, az özvegynek, a hajadonnak és a feleségnek. Sőt a jámborság gyakorlatainak alkalmazkodniuk kell egészen részletesen az egyes ember testi egészségéhez, foglalkozásához és hivatalos kötelességeihez.
Kérlek, Philotea, te magad mondd meg: tényleg dicséretes lenne-e, ha a püspökök olyan visszavonultan akarnának élni, mint a karthauzi szerzetesek; ha a házasemberek a család anyagi javait nem törekednének jobban gyarapítani, mint a kapucinusok; ha a kézműves az egész napot a templomban töltené, mint a szerzetesek; vagy fordítva: ha egy szerzetes minden olyan alkalommal és minden olyan esetben, amikor azt egy-egy embertársa szüksége megkívánná, mindig törődnék vele, mint ahogy az a püspök dolga? Mondd meg te magad: nemde nevetséges, rendetlen és megengedhetetlen lenne az ilyen jámborság?
Mégis gyakorta előfordul ez a tévedés, ez a képtelenség. Viszont az igazi és őszinte jámborság, Philotea, semmire nem ártalmas, sőt mindent megjavít és tökéletesít. De ha a jámborság hivatásunk és állásunk józan követelményeivel ellenkezik, akkor kétségtelenül hamis erény lesz.
A méhecske is úgy gyűjti magának a mézet a virágokból, hogy azokat nem sérti meg, hanem éppen olyan üdén és sértetlenül hagyja el, mint ahogy megtalálta. Az igazi jámborság még a méhecskénél is helyesebben cselekszik, mert nemcsak hogy nem sérti meg az egyes hivatások és foglalkozások követelményeit, hanem azokat még érdemesebbé és még szebbé is teszi.
Azt mondják, hogy ha a drágaköveket mézbe teszik, akkor még szebb színben tündökölnek és ragyognak, ugyanígy lesz kedvesebb és tökéletesebb az az ember is, aki a hivatásának megfelelő jámborságot gyakorolja. Az ilyen jámborság gyakorlásával ugyanis békésebb lesz a te életed és a családod élete is, őszintébb lesz a férj és feleség közti kölcsönös szeretet, hűségesebb lesz az elöljáró iránti engedelmesség, kellemesebb és eredményesebb lesz minden egyes foglalkozás is.
Tehát tévedés, sőt eretnekség lenne, ha a jámborság gyakorlását ki akarnák zárni a hadseregből, az iparosok műhelyeiből, a fejedelmek udvaraiból és a házasok köréből. Viszont hangoztatom, kedves Philotea, hogy a teljesen szemlélődő, kolostori és szerzetesi jámborságot az említett hivatalokban és állásokban nem lehet gyakorolni. Azonban a most említett háromféle jámborságon kívül van még sok másfajta is, amely igen alkalmas arra, hogy általa a világi életet élők is tökéletességre jussanak.
Bármilyen viszonyok között legyünk is, a tökéletes életre lehet és kell is törekednünk.

Jan. 22. Boldog Batthyány-Strattmann László lelki útravalója a meggyógyult betegeknek (Nyisd fel szemeidet és láss. Szombathely, 1928. 15-17)
Az imádságról
Akarsz-e megismerni egy olyan eszközt, amelynek segítségével a Jóistennél mindent elérhetsz? Ez az eszköz: az imádság.
Az imádság által részt nyerhetsz Isten mindenhatóságából. Erről Jézus biztosít bennünket: Bizony, bizony, mondom nektek, … bármit kértek az Atyától az én nevemben megteszem nektek (vö. Jn 14, 12. 13).
Hiszen már ez a szó: Mi Atyánk is mutatja, hogy gyermeki szeretettel és bizalommal kell őhozzá fordulnod.
Az imádságra kivétel nélkül mindannyiunknak feltétlenül szükségünk van. Maga az Üdvözítő jelenti ki: Kérjetek és adnak nektek (Lk 11, 9). Ez nem csupán tanács, hanem parancs. Aki nem kér, az nem is kap. Erről mondja Szent Ágoston: „Az Úristen kívánja és akarja, hogy kegyelmet nyerjünk, a kegyelemben viszont csak azt részesíti, aki könyörög érte.”
Egyesek erre azt szokták mondani: „Isten úgyis tudja, mire van szükségem.” E kifogásra az a válaszom: Az apa is tudja, mi kell a gyermekének, és mi szerez neki örömet. Mégis elvárja, hogy mindezt kérje tőle. Ezáltal lesz ugyanis tudatossá a gyermekben: kitől kapta az adományokat, és kinek kell érte köszönetet mondani.
Van-e nagyobb jótevőnk, mint Isten? Neki köszönhetjük ugyanis minden testi-lelki javunkat. Ne késlekedjünk hát egészen ráhagyatkozni, ezeket a javakat tőle kérni, és értük minden nap őszinte köszönetet mondani.
Mások meg azt kifogásolják: „Sokszor imádkoztam, mégsem kaptam meg, amit kértem.” S az édesapa talán teljesíti gyermekei minden kérését? Ugye csak azt, amelyik a javukra válik.
Isten végtelenül bölcs, és az ő csodálatos rendelései, útjai kifürkészhetetlenek (vö. Róm 11, 33). Ezért nyugodtan rábízhatjuk, hogy döntse el ő: kéréseink közül mi válik a javunkra. S azt adja meg nekünk.
Imádkozzál állhatatosan! Arra ugyanis nincs ígéretünk, hogy imádságunk azonnal meghallgatásra talál. Gondolj Szent Mónikára. Ő sok-sok évig imádkozott, hogy fiának elméje megnyíljék az igazság világossága előtt. S könyörgése végül is meghallgatásra talált. Fiából lett a nagy „szent”, Ágoston.
Imádkozzál teljes bizalommal!
Az imádsághoz, sajnos nem elég nagy a szívünk. Pedig tudjuk, kis korsóba kevés víz fér bele, nagy korsóba több. A mi szívünket – hasonlattal szólva – a bizalom és reménység tágítja ki, hogy sok kegyelem férjen bele. A bizalmatlanság és reménytelenség viszont szűkíti a szívünk térfogatát és korlátozza a beléje áramló kegyelem mértékét.
Imádkozd a Miatyánkot, és gyakran gondolkozzál el az egyes szavak és kérelmek felett. Kéréseid között mindig Isten dicsősége és lelked üdvössége legyen a legfontosabb.
Ha rég nem imádkoztál jól, kérlek, fogj hozzá. Különösen is fontos az ima kísértés idején. Aki a harcban nem használja fegyverét, azt legyőzik. Márpedig a lelki harcban az imádság a legjobb fegyver, amely soha nem hagy cserben bennünket.
Imádkozzál reggel, mikor felkelsz. A tested gondozása és ápolása mellett fontos, hogy teremtő Atyádról se feledkezzél meg. Hiszen egész nap rászorulsz az ő áldására. Ugyanilyen fontos az esti ima is. Köszönj meg Istennek minden jót, amit kaptál, és ébressz lelkedben töredelmes bánatot.
Az ima, mint a mágnes, vonzza rád és minden rászoruló emberre Isten atyai áldását.

Jan. 4. HÁZSZENTELÉS

http://www.magyarkurir.hu/nezopont/bekesseg-e-haznak-hazszenteles-hagyomanyarol-20190104215915


Jan. 2. VÉDŐSZENT

http://www.magyarkurir.hu/hirek/ha-vedoszentet-akarsz-valasztani-az-uj-evre-itt-szentgenerator#lightbox['g74832']/3/


Jan. 1. ÚJÉVI IMÁDSÁG

Csákváry Zoltán: Újévi imádság
Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, 
Csillagok közt és bányák mély ölén, 
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben, 
Madárdalban és kis gyermek szemén. 
Ki igazgatod sorsok fordulását, 
Romokból építsz boldog holnapot, 
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát 
Uram, ne hagyd el árva magyarod!
 
Ne hagyd el őket, akik téged hívnak 
A mélységből kiáltva szent neved. 
Megváltást váró rongyos rabjaidnak 
Add meg, Uram, a napi kenyeret. 
Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek, 
Kiknél az éhség elsőnek kopog, 
Mert áldásodból csak akkor ehetnek, 
Ha a zsarnok vérebje jóllakott.
 
Takard be őket tél hidege ellen! 
Hozz sebeikre enyhe gyógyulást! 
Adj, Uram, nekik áldó két kezeddel 
Bő szüretet és gazdag aratást! 
Légy velük, akik verejtékben ázva 
Az új Bábelhez hordják a követ, 
S mentse meg őket irgalmad csodája, 
Amikor a torony mindent eltemet.
 
Minden áldásod, amit nékünk szántál 
Oszd ki közöttünk az újév során, 
Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán 
Élőket köszöntsön a napsugár. 
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek, 
Keresztre verték, adj hozzá erőt. 
Adj nekik, Uram, száz kísértő fénynél 
Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.
 
Vezesd őket, hogy soha, soha többé 
El ne tévelyedjen a mi nemzetünk. 
Légy velük, Uram, most és mindörökké, 
Akkor is, mikor mi már nem leszünk. 
Akkor is, mikor jő a boldog holnap, 
S parányi sorsunk emléke sem él, 
Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad, 
Szívünk porával messze szállt a szél.
 
Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, 
Csillagok közt és bányák mély ölén, 
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben, 
Madárdalban és kis gyermek szemén, 
Ki igazgatod sorsok fordulását, 
Uram, ne hagyd el árva magyarod, 
Hallgasd meg szívünk újévi imáját, 
És legyen minden úgy, mint akarod.

2018.
Dec. 31. HÁLA
Sík Sándor: Te Deum
Téged Isten dicsérlek 
és hálát adok mindenért.
 
Hogy megvolt mindig a mindennapim 
és nem gyűjtöttem másnapra valót, 
hála legyen.
 
Hogy mindig jutott két garasom adni, 
és magamnak nem kellett kéregetnem, 
hála legyen.
 
Hogy értenem adatott másokat, 
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek, 
hála legyen.
 
Hogy a sírókkal sírni jól esett, 
és nem nevettem minden nevetővel, 
hála legyen.
 
Hogy megmutattál mindent, ami szép 
és megmutattál mindent, ami rút, 
hála legyen.
 
Hogy boldoggá tett minden, ami szép 
és ami rút, nem tett boldogtalanná, 
hála legyen.
 
Hogy sohasem féltem a szeretettől 
és szerethettem, akik nem szerettek, 
hála legyen.
 
Hogy akik szerettek, szépen szerettek, 
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, 
hála legyen.
 
Hogy amim nem volt, nem kívántam, 
és sohasem volt elég, aki voltam, 
hála legyen.
 
Hogy ember lehettem akkor is, 
mikor az emberek nem akartak emberek lenni, 
hála legyen.
 
Hogy megtarthattam a hitet, 
és megfuthattam a kicsik futását, 
és futva futhatok az Érkező elé, 
s tán nem kell a városba mennem 
a lámpásomba olajért, 
hála legyen!
 
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen! 
és ma is kiálthatom: úgy legyen! 
és holnap és holnapután és azután is 
akarom énekelni: úgy legyen! – 
hála legyen, Uram! 
hála legyen! 

Dec. 30. MÁRIA

Nov. 18. AZ UTOLSÓ ÍTÉLETRŐL
Szent Ágoston püspöktől
Az, aki egyszer már eljött, majd ismét eljön. Ezt így ígérte meg az evangéliumban: Majd akkor meg fogjátok látni az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin (Mt 26, 64). Mit jelent a majd akkor kifejezés? Nemde az Úr majd akkor jön el, amikor a föld minden népe jajgat? Először igehirdetői által jött el, és betöltötte az egész földkerekséget. Ne álljunk ellene az első eljövetelének, hogy ne féljünk majd a másodiktól!
Mit kell tehát tennie egy keresztény embernek? Használnia kell ezt a világot, de nem szabad szolgálnia e világnak. Mit jelent ez? Legyünk olyanok, mint akiknek mindenük megvan, és még sincs semmijük. Az Apostol így tanít: Azt mondom tehát, testvérek: az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik. Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól (1 Kor 7, 29-32). Akinek tiszta a lelkiismerete, az nyugodtan várja, hogy mikor jön el az Úr. Mert miféle Krisztus iránti szeretet az, amely retteg az ő eljövetelétől? Testvérek, nem szégyelljük magunkat? Szeretjük, és mégis attól félünk, hogy eljön? Valóban szeretjük őt? Vagy inkább a bűneinket szeretjük jobban? Jobb, ha magukat a bűneinket gyűlöljük, és őt szeretjük, aki azért jön majd el, hogy megtorolja a bűnöket. El fog jönni, akár akarjuk, akár nem; abból, hogy mindeddig még nem jött el, nem következik, hogy nem is fog eljönni. Eljön, amikor nem is sejted, és ha felkészülve talál, semmi károd nem lesz abból, hogy nem tudod eljövetele idejét.
Ujjongjon az erdő minden fája. Először eljön, és azután megítéli a földet: örvendezve találja azokat, akik hittek az ő első eljövetelében, mert eljön.
Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, és a népeket az ő igazsága szerint (Zsolt 95, 13). Mit értsünk az alatt, hogy igazságosan és az ő igazsága szerint? Az ítéletkor maga köré gyűjti választottait, a többieket pedig elkülöníti tőlük: azokat ugyanis majd a jobbjára állítja, ezeket pedig a baljára. Nemde nagyon is igazságos és nagyon is az ő igazsága szerint van az, hogy ne is reméljenek irgalmat bírájuktól azok, akik nem akartak irgalmasságot gyakorolni, amíg el nem jön a bírájuk? Mindazokat pedig, akik örömmel gyakorolták az irgalmasságot, ő maga is irgalmasan fogja megítélni, így szól majd a jobbján állóknak: Gyertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! És érdemül számítja be nekik irgalmas cselekedeteiket: Mert éhes voltam, és adtatok ennem, szomjas voltam, és adtatok innom, és így tovább (Mt 25, 34-46).
Mit fog viszont beszámítani a balján állóknak? Hiszen ők maguk sem akartak irgalmasságot gyakorolni! Hová fognak kerülni? Távozzatok az örök tűzre! (Mt 25, 41) E szörnyű ítélet hallatára jajveszékelni fognak. De mit tanít egy másik zsoltár? Örök emlékezete marad az igaznak, vészt hozó hírtől nem kell félnie (Zsolt 111, 6-7). Hogyan szól ez a vészt hozó hír? Távozzatok az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült (Mt 25, 41). Aki örül a kedvező ítéletnek, az nem fog félni a szörnyű ítélettől. Ez az az igazságos és ígérete szerinti ítélet.
Vajon úgy gondolod, hogy mivel te igazságtalan vagy, majd az igazságszolgáltató nem lesz igazságos? Vagy mivel te hazug vagy, majd az igazság nem lesz igazmondó? Viszont ha te irgalomban akarsz részesülni, akkor légy te is irgalmas másokhoz, még mielőtt ő eljönne: bocsásd meg, amit ellened vétettek, adj abból, amiben bővelkedsz. Hiszen kiéből adsz, ha nem az övéből? Ha a magadéból adnál, az ajándékozás lenne, ámde ha az övéből adsz, az nem más, mint visszatérítés. Mid van ugyanis, amit nem kaptál? (1 Kor 4, 7) Íme, ezek az Istennek legkedvesebb áldozati adományok: irgalmasság, alázatosság, bűnbánat, békesség és szeretet. Mindezeket felajánljuk, és így bizakodva várjuk majd a bíró eljövetelét, aki igazságosan ítéli meg a földkerekséget, és a népeket az ő igazsága szerint (Zsolt 95, 13).

Nov. 7. EGYHÁZ
Beszélgetés a Párbeszéd Házában a fiatalokról szóló szinódusról november 7-én a Párbeszéd Házában.
- ... Egy afrikai püspök arról beszélt, hogy templomaikban rengeteg a fiatal, két-három órán át tartó szentmisék vannak, és tele vannak a szemináriumok kispapokkal; egy etióp bíboros nem értette a „szingli” jelenséget, az ő kultúrájukban ez az életforma ismeretlen; egy vietnámi püspök pedig azt nem értette, hogy lehetnek olyan katolikusok, akik nem járnak misére ...
- Nem nézhetjük pusztán magyar szemmel a kereszténységet. A Fülöp-szigetek százmilliós lakosságának 95 százaléka keresztény; a családokból általában a legokosabb fiúk mennek el papnak, utánuk következnek az orvosok; a szemináriumokba nem vesznek fel akárkit, mégis tele vannak ezek az intézmények.
- Szerdahelyi Csongor katolikus újságíró a pápa személyét ért kritikákra kérdezett rá: „sokan féltik az Egyházat Ferenc pápától”. Palánki Ferenc ezzel kapcsolatban leszögezte: nem kell félteni az Egyházat, Ferenc pápától sem. Ahogy a Szentatya mondta: az anyaszentegyház szent, mi benne élők, a tagjai vagyunk bűnösök. Ha ezt belátjuk, bizonyossá válik, hogy bármelyikünktől lehetne félteni az Egyházat, a maga helyén mindegyikünk tud ártani, ugyanakkor építeni is – tette hozzá a püspök –, s ha valamit másként gondolunk, mint a pápa, pontosabban szólva, mást, mint amit a pápai üzenetből megértettünk, még nem jelenti azt, hogy az Egyház bajban van. Az Egyház egyszerre szent, és egyszerre válságban is van az első pünkösd óta. Nem kell mindent azonnal értenünk, a Szentlélek vezet bennünket, és ha valamit nem értünk, szabad kérdezni, és olykor meg kell hoznunk az „értelmünk áldozatát” is – fejtette ki Szent Pál nyomán Palánki Ferenc.

Aug. 25.
Szent Lajosnak fiához írt lelki végrendeletéből
Kedves fiam, mindenekelőtt arra buzdítlak, hogy szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és minden erődből; e nélkül ugyanis nincs üdvösség.
Fiam, tartózkodnod kell mindattól, amiről tudod, hogy nem tetszik az Úrnak, vagyis minden halálos bűntől. Inkább vállald a vértanúság valamennyi kínját, mint hogy egyetlen halálos bűnt is elkövess.
Továbbá, ha az Úr valamilyen megpróbáltatást bocsát rád, adj hálát érte, és viseld el szívesen, tudva, hogy ezt talán nagyon is megérdemelted, és hogy ez is a javadra válik. Ha viszont az Úr jóvoltából sikerekben lesz részed, alázatosan hálát kell adnod érte. Óvakodjál, nehogy a siker romlásodat okozza, akár hivalkodó dicsekvésed miatt, akár pedig bármi más módon. Vigyázz tehát, nehogy megsértsd és megbántsd Istent éppen azokkal az ajándékokkal, amelyeket tőle kaptál.
Szívesen és áhítattal végy részt az Egyház istentiszteletén. Amikor a templomban vagy, ne nézegess szórakozottan ide-oda, ne beszélgess feleslegesen, hanem imádkozzál összeszedetten az Úrhoz ajkad fohászaival és szívből fakadó elmélkedéssel.
Együttérző szívvel fordulj a szegények, szerencsétlenek és elnyomottak felé. Amennyire tőled telik, támogasd és vigasztald őket. Minden kapott jótéteményért adj hálát Istennek, hogy méltó lehess még nagyobb javak elnyerésére. Alattvalóiddal szemben törekedj olyan helyes magatartásra, hogy az igazságosság egyenes útját kövesd, és arról se jobbra, se balra le ne térj. Amíg az igazságról meg nem bizonyosodol, addig jobban pártfogold a szegényt, mint a gazdagot. Legyen gondod arra, hogy alattvalóid igazságosságban és békében éljenek, kiváltképpen az egyházi személyek és a szerzetesek.
Legyen odaadó és engedelmes lelkületed anyánk, a római Egyház iránt, és a pápa iránt, aki lélekben atyánk. Azon fáradozzál, hogy távol maradjon országodtól mindenféle bűn, különösen az istenkáromlás és az eretnek tanítás.
Végezetül, kedves fiam, megáldalak mindazzal az áldással, amellyel egy istenfélő édesapa megáldhatja a fiát. A teljes Szentháromság és összes szentjei őrizzenek meg minden rossztól! Adja meg neked az Úr azt a kegyelmet, hogy mindenben teljesíthesd akaratát, és így megdicsőüljön szolgálatod által. E földi élet végén pedig együtt juthassunk el oda, ahol mindörökké láthatjuk, szerethetjük és dicsőíthetjük őt. Ámen.

Aug. 24. RÚZSA MAGDI
– Egy ír áldás szavaival zárod a koncertjeidet, aminek az utolsó sora azt mondja, hogy amíg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten. Miért fontos neked a hit?
– Egyrészt így neveltek, azonkívül én ezt mindig kapaszkodónak találom. Emellett valahogy azt érzem, hogy Isten olyan szinten van jelen az életemben, mint egy idős családtag, egy barát, olyasvalaki, akinek bármikor bármit elmondhatok. Valaki, aki mindent tud rólam. Hiszem azt is, hogy Isten bennem él, hogy mindannyiunkban ott van. Persze ezt mindenki forgathatja úgy, ahogy szeretné. Én szeretem ezt így hinni. Nyilván fontos, hogy saját magamban is higgyek. Úgyhogy ez így velem lélegzik, ez így van, ez így természetes.
Volt idő, amikor többen rám szóltak azért, hogy miért kell mindig erről beszélni. Nem kell mindig erről beszélni, de hogyha én úgy érzem, vagy ha egy-egy dalomba szeretném beleírni, akkor beleírom. Mert azt gondolom, nem kell ezt takargatni, hogy én egy mélyen hívő ember vagyok, hogy engem így neveltek, hogy nekem a nehéz pillanatokban is ott volt a Jóisten, és a szép pillanatokban is ott van. Én ezt szeretem megélni és megmutatni a közönségemnek.

Aug. 22. Varga László püspök beszédéből:
- Nem mindegy, hogyan gondolkozom az Egyházról, mert aszerint vagyok jelen benne …
- Ha mindenki felvállalná a saját felelősségét, az Egyház élne és virulna. 
- A szeretet legmagasabb foka az egymásra utaltság
- Mindennap rá vagyunk szorulva a főre; ha valamelyik testrész önállósítja magát, ott a test leblokkol. 
- A Szentháromságban való lét kulcsfogalma az osztozás, ajándékozás, az elengedés, a bizalom és a kölcsönösség. Ha ezek jelen vannak az Egyház életében, akkor kivirul.

Aug. 20. SZENT ISVÁN KIRÁLY
VI. Pál pápa apostoli leveléből, amelyet az Egyház Magyarországon történt alapításának s egyben Szent István születésének és megkeresztelésének ezredik jubileuma alkalmából írt
Szent István, Pannóniának ez a ragyogó csillaga akkor látta meg a napvilágot, amikor népetek súlyos válságba került. Fejedelmeitek ugyanis a vészes és szörnyű kalandozások után, amelyekkel a nyugati országokat pusztították, arra kényszerültek, hogy keressék a szomszédos népekkel való békés együttélés feltételeit.
S miközben bölcsen és óvatosan egymáshoz közeledtek, Magyarországra érkeztek az evangélium első hirdetői.
Ami akkor hazátokkal történt, új dolgok magját vetette el, s e kor hullámzó állapota, amely a látszat szerint az akkori bizonytalan körülményeknek volt eredménye, valójában az éltető Szentlélek művének bizonyult, aki szent tevékenységének kegyelmével szüntelenül megújítja a föld színét. Mindamellett Istvánnak, ennek az igen kiváló fejedelemnek születését, megkeresztelését, életszentségét és bölcsességét méltán tekinthetjük e szerencsés fejlődés mintegy kezdetének és csúcspontjának. Ezzel ugyanis végleg lezárul történelmeteknek ez a szakasza, és megnyílik a keresztény művelődés termékeny, új korszaka, amely most érkezik el ezeréves fordulójához.
A szent király, Szent Adalbertnek lelki fia, a keresztény hit és erkölcs alapján állva, erős lélekkel, maradéktalanul megvalósította azt, amire Isten kiválasztotta: fiatal magyar nemzetének megmutatta és kijelölte azt az igazi utat, amely nemcsak az anyagi javak bőségéhez, hanem egyben magasabb értékű kincsekhez, vagyis a lelki műveltséghez és a természetfeletti kegyelemhez vezet.
Mint népének hűséges őre és vezetője azt akarta, hogy az szabad és mindenkitől független legyen. Arra törekedett, hogy azt egy és egységes nemzetté forrassza össze. Önálló államformát biztosított neki, és olyan törvényeket hozott, amelyek a keresztény szellemiségből fakadtak. Egyidejűleg megszervezte királyságának határai között az első egyházi intézményeket, megvetve ezzel a jogi és lelkipásztori fegyelem alapjait, s ezzel előmozdította az Egyház termékeny növekedését magyar földön. Az esztergomi érsekségen kívül, amelyet Magyarország prímási székhelyévé tett, megalapította a kalocsai érsekséget és nyolc más egyházmegyét. Külön előjogokkal erősítette meg az akkor már meglevő pannonhalmi, Szent Mártonról nevezett monostort, létrehozta a veszprémi és pécsváradi monostorokat, a budai, nyitrai és székesfehérvári káptalanokat, és elősegítette a zalavári, bakonybéli, aracsi, oroszlánosi, sári, tatai és jáki monostorok felépítését. Ezek az egyházi intézmények, amellett, hogy a polgári közigazgatásnak is nagy segítségére voltak, olyan központokká váltak, amelyekben virágzott az istentisztelet, lelkesen folyt a hithirdető munka, s otthont találtak bennük a keresztény szellemű tudományok és művészetek, sőt gazdasági, szociális téren is, különösen a földművelés terén, a haladás előmozdítói voltak.
Szent István, alighogy megkezdte ezt a munkát, Rómába küldte követét, Asztrikot, a pécsváradi monostor apátját, hogy terveit és alkotásait megerősítés végett előterjessze az Apostoli Szentszékhez. S annak bizonyítására, hogy a Szent Királyban különben is milyen nagy tisztelet élt a Szentszék iránt, szívesen említjük meg, hogy Szent Péter sírja közelében saját népe számára templomot és zarándokházat alapított.
Itt vették kezdetüket az immár ezer éven át tartó, eredményekben gazdag kapcsolatok az Apostoli Szentszék és a magyar nemzet között, amelyeket a hithűség és a Szentszékhez való állandó ragaszkodás ihlettek, s amelyek mindkét fél számára oltalmat és segítséget jelentettek.
Ami azonban a magyar népet leginkább megindította és a keresztény élet elfogadására bírta, az Szent István példás vallásossága és ennek megfelelő életmódja volt. Ehhez járult családja kimagasló példaadása, amelyet hitvese, Boldog Gizella és fia, Szent Imre nyújtott. Így történt, hogy az a nép, amelyet egykor „a keresztények ostorának” tartottak, a hithirdetők munkája révén olyan nemzetté vált, amely mint a kereszténységnek századokon át hűséges követője, a hit bátor védőjének kitüntető nevét érdemelte ki.

Aug.8. DOMONKOS
Olyan nagy életszentség jellemezte Domonkost, és Isten iránt akkora buzgóságot tanúsított, hogy ez bizonyságul szolgált mindenki előtt: ő az istentisztelet és a kegyelem kiváltságos embere. Lelkierejének egyensúlyát semmi sem ingatta meg, csak a mások iránti részvét és segítő könyörület rendítette meg. Mivel pedig az örvendező szív megvidámítja az ember arcát, ezért a külsején is megnyilvánuló jósága és vidám tekintete tanúskodott a belső ember tökéletes összeszedettségéről.
Szavában és cselekedetében mindenütt evangéliumi emberként jelent meg. Nappal senki sem volt nála szívesebb és kedvesebb a testvérekhez és társaihoz. Éjszaka viszont senki sem volt olyan kitartó a virrasztásban és imádságban, mint ő. Ritkán beszélgetett, s akkor is vagy Istennel beszélt az imádságban, vagy Istenről beszélt másoknak. Erre buzdította testvéreit is.
Állandóan azt a külön kegyelmet kérte magának Istentől: ajándékozza meg őt olyan igazi szeretettel, hogy hathatósan tudja munkálni és irányítani az emberek üdvösségét. Meg volt ugyanis győződve arról, hogy csakis akkor lesz igazán Krisztus testének tagja, ha minden erejével úgy szenteli magát a lelkek megmentésére, mint ahogy a mindenek Üdvözítője, Jézus Krisztus is egészen feláldozta magát a mi üdvösségünkért. Ennek a munkának a végzésére alapította meg isteni sugallatra a Prédikáló Testvérek Rendjét.
Élőszóval és leveleiben is gyakran buzdította arra rendi testvéreit, hogy állandóan tanulmányozzák az ó- és újszövetségi Szentírást. Mindig magával vitte Máté evangéliumát és Szent Pál leveleit. Annyit foglalkozott velük, hogy szinte könyv nélkül tudta az egészet.
Kétszer vagy háromszor is püspökké választották, de egyszer sem fogadta el. Jobban szeretett a szegénységben együtt élni testvéreivel, mint bármely püspöki székben ülni. A szüzesség erényét haláláig sértetlenül megőrizte. Arra vágyakozott, hogy Krisztus hitéért megostorozzák, darabokra marcangolják, és így haljon meg. IX. Gergely pápa e szavakkal tett róla tanúságot: „Olyan embernek ismertem, mint aki mindenben követte az apostolok életmódját. Semmi kétségem sincs afelől, hogy a mennyben részesült is az apostolok dicsőségében.”

Aug. 7. KERESZTÉNYÜLDÖZÉS
Kétezer éve zajlik, napjainkban is, mikor melyik országokban, sokféle módon. 
- A Zsolozsma mai olvasmányából...
Szent Ciprián püspök és vértanú levelezéséből (a kettőszázas évekből)... - Hogy mi-mindent vállaltak keresztény őseink (és vállalnak ma is!)!!!
Szeretett Testvérem! Leveledre nem válaszolhattam azonnal. Ennek az a magyarázata, hogy minden klerikusomat közvetlenül fenyegeti az üldözés, és így innen el nem mozdulhattak, hiszen valamennyien készek életük feláldozása árán átvenni Istentől a mennyei jutalmat. Most azonban közölhetem: visszajöttek azok, akiket Rómába küldtem biztos hírekért, hogy mit tartalmaz a velünk kapcsolatos császári rendelet. Eddig ugyanis csak különféle, ellentmondó és bizonytalan híreszteléseket terjeszthettek.
Most azonban már tudjuk, hogy mi a valóság. Valerianus császár leiratot küldött a szenátushoz, hogy azonnal végezzék ki a püspököket, papokat és diakónusokat; a szenátorokat meg a császári főtisztviselőket és a római lovagokat pedig fosszák meg méltóságuktól és javaiktól. Ha vagyonukat elveszítve is megmaradnak kereszténynek, le kell fejezni őket, feleségüket pedig fosszák meg vagyonuktól, és száműzzék. A császári pénzváltóktól – akár régebben tettek hitvallást, akár most tesznek – a náluk levő pénzt az állam részére el kell kobozni, őket pedig megkötözve és jogfosztottan a császári birtokokra kell hurcolni.
Valerianus császár e leiratához csatolta annak a rendeletének a másolatát is, amelyet a provinciák helytartóihoz küldött ügyünkben. Szent reménységben várjuk mindennap ezt a rendeletet, a hit erejével nézünk szembe a kínokkal, amelyeket bátran akarunk elviselni. Az Úr jóságából és irgalmából számítunk az örök élet koszorújára. Közlöm még, hogy Szixtuszt augusztus 6-án kivégezték a temetőben négy diakónussal együtt. Rómában a rendőrfőnökök pedig mindennap kegyetlenül folytatják az üldözést; ha valakit feljelentenek náluk, azt azonnal kivégeztetik, javaikat pedig az államkincstár számára elkobozzák.
Kérlek, közöld ezeket az értesüléseket többi püspöktársunkkal is, hogy az ő buzdító szavuk megerősítse mindenütt a testvéri közösséget, és készítsenek fel mindenkit a lelki harcra. Mindegyikünk ne annyira a halálra gondoljon, hanem inkább a halhatatlanságra. Teljes hittel és egész bátran adják át magukat az Úrnak. Félelem helyett inkább öröm legyen a szívükben hitünk megvallásakor, hiszen tudják, hogy Isten és Krisztus katonáinak sorsa nem a pusztulás, hanem a koszorú elnyerése.
Az Úrban minden jót kívánok neked, szeretett testvérem!
VÁLASZOS ÉNEK - 2 Kor 4, 11; Zsolt 43, 23
Állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, * Hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön.
Uram, teérted gyilkolnak mindennap bennünket, és leölésre szánt juhoknak tekintenek. * Hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön.
Könyörögjünk!
Mindenható Istenünk, Szentlelked erejével tégy minket tanulékonnyá a hitben, és állhatatossá a hit megvallásában, amint megadtad Szent II. Szixtusz pápának és társainak is, hogy életüket áldozzák evangéliumodért, tanúságtételükkel pedig megvallják Fiadat, Jézus Krisztust. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Júl. 29. KERESZTÉNY HÁZASPÁR

http://www.magyarkurir.hu/hirek/elindult-chiara-corbella-szent-eletu-edesanya-boldoggaavatasi-eljarasanak-egyhazmegyei-szakasza


Júl. 25. CSALÁDTERVEZÉS – HUMANAE VITAE

A HELYES SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS

http://www.magyarkurir.hu/hirek/az-egesz-embert-kell-figyelembe-venni-otven-eve-jelent-meg-humanae-vitae-kezdetu-enciklika2

http://www.magyarkurir.hu/hirek/billings-modszer-csaladtervezes-az-otveneves-humanae-vitae-szellemeben


Júl. 22. F1
Lewis Hamilton a 14. helyről indult és megnyerte a versenyt! Hogyan?
„Nyilvánvalóan nagyon nehéz ebből a pozícióból felzárkózni, sőt, nincs is sok esély rá, de hinned kell magadban. Hosszasan imádkoztam a verseny előtt. Összeszedett és nyugodt akartam maradni, de a csapat is nagyszerű munkát végzett ma" – dicsérte a Mercedest.

Júl. 8. EUCHARISZTIA ÉS RÓZSAFÜZÉR
Seregély István előadásának második részét, amely a rózsafüzér-imádságról szólt, ismét egy provokatív kérdéssel kezdve: Mi köze az Eucharisztiához a Boldogasszony által a világ megmentésére kezünkbe adott imádságnak?
„Az Eucharisztiában Isten van velünk, a rózsafüzér pedig máriás imádság, de egyben Krisztus imádsága, mert végigveszi a Názáreti Jézus életének minden lényeges vonását. Aki e titok jegyében imádkozza a rózsafüzért, az közelebb kerül Istenhez. A rózsafüzér Mária szemével kívánja láttatni Krisztust, ahogy ő megőrizte szívében ezen eseményeket” — válaszolta meg a kérdést Seregély érsek, majd javasolta, hogy a rózsafüzért imádkozzuk eucharisztikusan, amely egy egyénileg hozzátett gondolattal egészíti ki az Üdvözlégy, Máriát: áldott a te méhednek gyümölcse Jézus, aki itt van velünk az Oltáriszentségben. Ekkor észrevétlenül szentségimádássá változik a rózsafüzér imádkozása. Seregély István hasonlóképpen imádkozik, és azt tapasztalta, hogy ezáltal közelebb került Krisztushoz.
Ezzel is segíthetjük a Krisztushoz igazodó életünket, mert egyszer e földi élet minden kísérletezése véget ér, és csak egy kérdés merül fel: hasonlítunk-e Krisztushoz?” Ferenc pápa szerint földi életünk végén nem kérnek tőlünk keresztlevelet, lelkészi ajánlást, hanem megnézik, hasonlítunk-e Krisztushoz, megmaradt-e bennük a Jézus Krisztushoz hasonlóságra való törekvés, a keresztény élet, amely az örök üdvösség egyetlen útja.
Seregély István befejezésül Bosco Szent Jánost, az utcán élő fiatalok nevelőjének egyik álmát említette, amelyben az Egyház hajója viharba került, de nem süllyedt el. Ez annak az ígéretnek a megvalósulása, hogy az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Ez az álom egy festményen is látható, amelyen az Egyház hajója a háborgó tengerből kiemelkedő elszakíthatatlan lánccal két oszlophoz van kötve, és nem engedik a hajót elsüllyedni. Egyik oszlopon az Eucharisztia áll, a másokon pedig Szűz Mária. 
„Amikor e két eszközt életünk keresztény szellemiségének valljuk, akkor nyugodtak lehetünk afelől, hogy Mária, mint Isten fiának anyja, az Eucharisztiában lévő Egyház égi anyja, aki igen válaszával tagja lett a mi emberi családunknak” — fejezte be előadását Seregély István. (Magyar Kurir)

Jún. 28. LUSTASÁG LEGYŐZÉSE

Jún. 27. SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYUNK ÜNNEPÉN
Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből (4, 17-32; 6, 10-17)
Testvéreim! Azt mondom, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre, és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye. Lelkileg eltompulva kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űznek.
Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok, és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény.
Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak. Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok teret a sátánnak. Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is. Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljatok hallgatóitoknak.
Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára. Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből. Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.
Ezért öltsétek fel az Istennek teljes fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát.
 
MÁSODIK OLVASMÁNY
Prohászka Ottokár püspök beszédeiből
A magyar kereszténység eszménye Szent László. Benne virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység; benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel. Addig a kereszténység idegen földbe ültetett fa volt: öntözte azt István könnyeivel, a hithirdetők keresztvízzel, a vértanúk vérükkel, meg is fogamzott, de még nem gyökeresedett meg úgy, hogy magába tudta volna szívni a föld sajátos elemeit, s az elemek szerint színt, alakot, életet ölteni.
A kereszténység még nem volt magyar.
Szent István a nép apostola volt, hozzá emelte föl a nép tétovázó tekintetét, s egy szinte érthetetlen szentség sugárzott feléje. A kereszténység sorsával hullámzott a nép érzelme s bizalma is iránta, s a pogányság tényleg felütötte fejét, üstökbe kötötte haját, s vadul tombolva kísérlette meg többször összetörni István művét. A magyar életet, a magyar eszményt kellett tehát kereszténnyé tenni, hogy ez a kereszténnyé lett nemzeti eszmény nyissa meg a nép szívét a hitnek.
Ez a magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté.
Szent László nem tanít, ő nem apostol, de ő küzd, harcol, s győz a kereszténységért. A nép hajlamait, harci hagyományait, bátorságát, vitézségét lépteti be az eddig inkább csak tűrő, szenvedő, csöndes megadású kereszténységbe, s ezzel vezeti be az Egyházat a magyar népéletbe. A népnek ugyanis a hős, a dalia, a vitéz harcos tetszik. Az ősi dicsőség pogány egén ott ragyogtak a hősök, a magyar kar, a bátor szív, amelytől egy világ reszketett, nem szűnt meg lelkesíteni a népet, s eddig ez mind hiányzott a kereszténységben. Az emberek meg voltak ugyan keresztelve, de a nép még nem, mert a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg.
A régi vitézséget Szent László tüntette fel önmagán; e jellemvonása által szívén ragadta meg a nemzetet, amelynek öröme és eszménye László lett; dicshimnuszt zeng a legenda róla, alakjába beleszövődik a nemzeti lelkesülés minden nagy gondolata s meleg érzelme.
A kereszténység ezentúl már nemzeti életté, a keresztény király a nép hősévé vált.
László király vallásos, buzgó, szent, de ugyanakkor Árpádra s Bulcsúra emlékeztet. Életét harcok töltik ki, küzd német, görög, besenyő, kun ellen, s küzd úgy, ahogy a magyar szerette s a keresztény korban még meg nem érte. Vállal magasabb mindenkinél, s ahol bárdja lecsap, megriad az ellen. A csatákban ő áll elöl, megjelenése a győzelem biztosítéka s az Isten kegyelmének záloga. László szent harcos, ezért csodák körítik, bárdjában, kardjában természetfeletti erő is megnyilatkozik. Kettéhasadt a sziklabérc, hogy a tátongó örvény elválassza őt üldözőitől; arany-ezüst értéktelen kővé válik, hogy vitézeit az ellenség üldözésétől el ne vonja; ő röpíti el a nyílvesszőt, mely mikor lehullik, megmutatja a dögvész ellen a Szent László-füvét.
Íme, Szent László dicsőséges alakja rámutat a nemzeti életben érvényesülő vallásosságra. A vallás élet legyen, nemzeti élet is legyen.
Gyomláljuk, szántsuk, műveljük Szent László példájára az élet ez elhanyagolt mezejét. Építsünk templomokat, mint ő; tiszteljük a római pápában Szent Pétert, mint ő, aki az Egyház leghatalmasabb titáni harcában, amelyet függetlenségért és szabadságért vívott, a jognak s az erkölcsi hatalomnak harcában a nyers hatalom ellen, VII. Gergely pápa pártján állt. Tehát az egyház szabadságharcának egyik zászlósa Szent László volt, s így, ha az újabb történelmi tudomány tagadja is, hogy Szent Lászlót a keresztesek valamikor fővezérükké választották: azért ő a keresztért s a kereszténység atyjáért mégis mindig vitézül síkra szállt.
FOHÁSZOK
Kedves testvéreim, emeljük lelkünket üdvözítő Istenünkhöz, és kérjük:
Áldd meg, Urunk, népedet!
- Árpád törzséből László király személyében az életszentségnek új hajtását fakasztottad, add, hogy mindnyájan meghalljuk és kövessük hívó szavadat!
- László királyban csodálatosan kivirágzottak a szüleitől kapott jó tulajdonságok, áldd meg ma is a szülőket, hogy áldottak legyenek gyermekeikben!
- Szent László Krisztus helytartóját tisztelte Péter utódjában, közbenjárására őrizz meg minket is a Szentatya iránti sziklaszilárd hűségben!
- Szent László templomokat és kolostorokat alapított, hogy a keresztény szellemben megerősítse népünket, engedd, hogy ma is minél többen elkötelezzék magukat Isten és embertársuk szolgálatára!
- Szent László az igazság szigorát az irgalom szelídségével mérsékelte, és királyként is neked és népének szolgált, segíts, hogy életünk neked tetsző, embertársainknak pedig példamutató legyen!
Istenünk, te sokféle csodával dicsőítetted meg Szent László királyt. Érdemeiért és közbenjárására add, hogy őrizkedni tudjunk minden rossztól, és vezess a boldog örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Jún. 20. SZENTMISE

https://777blog.hu/2018/06/19/a-mexikoi-jatekosoknak-volt-egy-keresuk-misere-szeretnenk-menni/


Jún. 19. ELLENSÉGSZERETET - MEGBOCSÁTÁS

(Mt 5,43-48)

„Az erbai mészárlás” - ezen a néven ismert szerte Olaszországban az a szörnyűség, ami Carloval történt 2006-ban: lánya lakásában brutálisan meggyilkolták feleségét, Paolát; lányát, Raffaellát és unokáját, Juszefet. Elvágták a torkukat. A kisfiú széttárt karokkal, mint egy keresztre feszített, feküdt a díványon.

„A keresztény ember megbocsát, és kész” - tanította Carló.
Hitből és emberségből adott leckét, olyan erkölcsi erőről tett tanúságot, amellyel ritkán lehet találkozni az életben. Az olasz katolikus média ajándéknak nevezi ezt a tizenkét évet, amely alatt Carlo Castagna közöttünk járva tanított. Azért maradt életben, hogy hiteles tanúja legyen a kereszténység „őrültségének”, amelynek legnagyobb paradoxona éppen a megbocsátás.
„Nehéz elérni a megbocsátást, amikor túl sokat gondolkodunk róla, túl sokat tervezgetjük. Mert a megbocsátás szöges ellentétben áll az emberi gondolkodással.” Megbocsátott a gyilkosoknak.
A megbocsátást úgy élte át, mint valami váratlan ajándékot, amely a mennyből szállt le rá, Isten irgalmassága volt számára. Fénylő, ragyogó ajándék, amelyet nem ő adott másoknak, hanem ő kapott: horgony volt számára, amely megakadályozta, hogy elnyelje a sötétség. „Egyedül sosem tudtam volna kimondani a megbocsátás szavait, de a fejemen éreztem a jóságos Atya kezét, aki megmagyarázhatatlan vigasszal töltött el”.
Valójában ez a megbocsátás mélyen gyökerezett keresztény hitében. Megtanult hűséges lenni Isten szavához a hétköznapi élet kis döntéseiben és hű tudott maradni a legnehezebb helyzetben is. A gyűlölete nem lepett volna meg senkit, a szeretete viszont nagy vihart kavart. 
Carlo bebizonyította, hogy az igaz utat képviseli, végtelenül logikus érveléssel állt véleménye mellett: „Miért csodálkoztok, ha egy keresztény ember megbocsát annak, aki üldözi? Jézus azt mondta nekünk, szeressük ellenségeinket! Az lenne meglepő, ha az események következtében egy keresztény ember bosszút állna.”
Rengetegen hallgatták tanúságtételét. Mindig felmerült a kérdés: „Hol volt Isten abban a pillanatban?” Ő pedig így válaszolt: „Ott volt a szeretteim mellett, már a gyilkosság pillanatában átölelte őket.” 
Érezte Isten és szerettei kezét, akik támogatják, hogy szembenézzen ezzel a szörnyű tragédiával, és túlélje.
„A racionalizálás, az események részleteinek aprólékos vizsgálata, a miértekre adható válaszok keresése mind-mind a legtévesebb módja annak, hogy szembenézzünk a tragédiával.” - hangsúlyozta.
Milyen nagy szükség van ma a megbocsátásra! És milyen nagy szükség van hiteles tanúságtevőre, aki szembesít minket a szabadság paradoxonával, amit ő tömören így foglalt össze: „Ha ők szabadon tehettek rosszat, én szabad vagyok arra, hogy jót tegyek.” Amikor a gyilkosokat elítélték, ennyit mondott: „A szeretteim velem vannak lélekben, és előbb-utóbb együtt leszünk. De én imádkozom a gyilkosokért is, hogy ők is üdvözüljenek, tudjanak bocsánatot kérni, nem tőlem, hanem a jóságos Atyától.”
Carlo Castagna május végén hunyt el.
*****
A héten legyen a szokásosnál is türelmesebb, megértőbb, megbocsátóbb azokhoz, akik bántani fogják, udvariatlanok lesznek Önnel, "beszólnak" valamiért, kioktatják, stb.
Ha elbizonytalanodik és nem tudja, hogyan döntsön, csak kérdezze meg magától: Most mit tenne a szeretet?
*****

Jún. 15. KÜZDELEM

Jún. 12. HAZASZERETET

Jún. 6. VASÁRNAPI MISE
 
Krisztus az élet, a szentmise a biztosítókötelünk – Edinburgh érseke a vasárnapi templomba járásról
Saint Andrews és Edinburgh érseke, Leo Cushley főpásztori körlevelet írt idén úrnapjára, melyben a vasárnapi szentmisén való részvétel fontosságára hívta fel a hívek figyelmét.
„Igaz, sokan úgy gondolják, hogy a vasárnap csupán a hétvége része, a várva várt szünet a megszokott időbeosztásban, egy nap, amikor együtt lehet a család, vagy amikor van idő sportolni – fogalmazott az érsek a levélben. – Természetesen jó dolog pihenni, és időt szakítani ezekre a dolgokra, de a mi kultúránk nagyrészt elfelejtette, hogy a vasárnap azért munkaszüneti nap, mert eredetileg ez egy keresztény ünnepnap.” [Az angol nyelv szépen őrzi a „munkaszüneti nap” kifejezés eredeti jelentését: holiday, azaz holy day, szent nap – a ford.]
Cushley érsek hangsúlyozta a vasárnapi szentmisén való részvétel fontosságát. Rámutatott: rendkívüli körülmények, például betegség miatt elfogadható a hiányzás, de normális körülmények között „a vasárnapi szentmisén való részvétel ünnepi és szigorú kötelezettség. Ha szándékosan nem teszünk eleget ennek a kötelezettségnek, súlyos bűnt követünk el, és gyónást kell végeznünk, mielőtt újra szentáldozáshoz járulnánk” – írta Leo Cushley a Katolikus Egyház Katekizmusára hivatkozva.
A vasárnap, a heti pihenőnapunk felhívja a figyelmet arra, Isten népe egyedül a Teremtőben találja meg az igazi teljességet. Ez „földi tükröződése Isten örök nyugalmának”, ami arra emlékeztet, hogy „az életnek van egy magasabb rendű célja, mint a fizikai túlélés vagy az anyagi haszon”.
Cushley érsek rámutatott az eucharisztia fontosságára: a szentmiseáldozat „a mennyország előképe”, amely „képessé tesz minket arra, hogy valódi és maradandó jót tegyünk a világban”. A szentmise ereje nélkül nemcsak a kegyelem misztériumától leszünk elvágva, de Krisztustól és közösségtől is – fogalmazott a főpásztor.
Az érsek biztatta a szülőket, hogy minden vasárnap vigyék el gyermekeiket szentmisére, jó példát mutatva a katolikus hit megélésére. „A legjobb, amit tehetsz a gyermekeidért, hogy elviszed őket, hogy minden héten találkozhassanak az élő Úr Jézussal a szentmisében” – írta Leo Cushley, hozzátéve, „ha megtanítod nekik, hogy elsősorban az Isten országát keressék, akkor biztos lehetsz benne, hogy Ő megáldja őket, megkapnak mindent, amit csak remélsz számukra” (vö. Mt 6,33).
Leo Cushley érsek arra is biztatta főegyházmegyéje tagjait, hogy e vasárnapi kötelezettségüket részesítsék előnyben minden más feladattal szemben, mivel a katolikusoknak az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust kellene minden más elé helyezniük. „Csak kéthetente vagy alkalmanként részt venni a szentmisén nem ugyanaz, mint hűségesnek lenni Isten új szövetségéhez. Krisztust, a Megváltónkat bizonyosan nem kezelhetjük úgy, mint egy lehetőséget a sok közül, amit a kényelmünk szerint alakíthatunk.”
„Krisztus az Élet, és a szentmise a biztosítókötelünk – fogalmazott a skóciai főpásztor. – Ezért arra kérlek titeket, testvéreim, hogy hozzátok meg a döntést, hogy részt vesztek a vasárnapi szentmisén, részesítsétek előnyben ezt, és hozzatok magatokkal másokat is.”
Forrás: Catholic News Agency

Máj. 25. AZ ÉLETET VÁLASZTANI

Máj. 23. GAZDAGSÁG
A Zsolozsma mai szentírási olvasmányából (A Prédikátor könyvéből 5, 9 – 6, 8)
Aki szereti a pénzt, az soha sem kap elég pénzt, és aki szeret szerezni, annak soha sem elég a jövedelme. Ez is hiábavalóság! Ahogy nő a vagyon, szaporodnak a pusztítói. És mi haszna van a birtokosának? Csak a szeme elégül ki. A dolgozó ember álma édes, akár keveset, akár sokat eszik. De a gazdagot jóllakottsága nem hagyja aludni.
Van egy szörnyű baj, amit a nap alatt láttam: a gazdagság, amit tulajdonosa a vesztére tartogat. ... Mezítelenül született, s úgy megy el innét, amint jött; abból, amit fáradsággal szerzett, semmi sem marad a kezében. Az is rettenetes nyavalya, ha úgy kell elmennie, ahogy jött. Mit használ hát neki, hogy szelet hajszol? ...

Máj. 19. CSÍKSOMLYÓ

Máj. 17. Boldog Scheffler János püspök

Tízgyermekes családban született 1887. október 29-én, Kálmándon (Szatmár vármegye). A Szatmárnémeti Katolikus Gimnáziumban, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd Rómában, a Gregorianán tanult. Volt segédlelkész, plébános, teológiai tanár, lelki vezető. 
A Szentszék 1942. március 26-án kinevezte a szatmári egyházmegye püspökévé, március 28-án pedig nagyváradi apostoli kormányzóvá. Május 17-én a szatmári székesegyházban szentelték püspökké. 
Élete fő célja: Isten akaratának keresése, felismerése és teljesítése. Püspöki jelmondata „Ut omnes unum sint” (Legyenek mindnyájan egy) szellemében próbálta összefogni szétdarabolt egyházmegyéjét, vezetni papjait és híveit. 
1950-ben szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel, kényszerlakhelyre vitték, majd letartóztatták. Jilava börtönében halt meg 1952. december 6-án. Boldoggá avatása 2011. július 3-án, Szatmárnémetiben volt.
Pásztorleveléből
Gondolkoztatok-e már ezen, miképpen maradt fenn a Jó Pásztor emléke és minden drága adománya századokról–századokra, és miképpen szállott át nemzedékről nemzedékre, és jutott el hozzánk is, akik nem lehettünk szerencsések a Jó Pásztort földi életében látni? – Úgy, hogy az isteni Jó Pásztor végtelen jóságában maga helyett más, látható, földi pásztorokat rendelt:
Önmaga helyett legfőbb pásztorrá tette Pétert és annak utódait, folytatólagosan Szentatyánkig, XII. Piusz pápáig;
Péter mellé apostolokat választott: Andrást, Jánost, Jakabot… és azok utódait, a püspököket, és az apostolok mellé segítőtársakat adott: a 72 tanítványt és azok utódait, a mai áldozópapokat.
Ezeknek adta át a Jó Pásztor szeretetét és minden kincsét. Rájuk bízta az örök igazságok hirdetését: „Elmenvén tanítsatok minden népet…”; szent áldozatát: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”; szentségeit: „Elmenvén, kereszteljetek az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében”, „Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak.”
Ezek nélkül a látható földi pásztorok nélkül rég feledésbe ment volna az Evangélium; megszakadtak volna a szentségek csatornái, amelyek a Jó Pásztor megváltó halálának gyümölcseit a lelkekbe vezetik; kialudt volna az újszövetségi áldozat tüze oltárainkon. Sőt ha a földi pásztorok nem vésték volna az isteni Jó Pásztor képét a katakombák falára, de még inkább a bárányok szívébe nemzedékről nemzedékre, Jézus drága emléke elhalványult, talán egészen el is veszett volna.
Az isteni Jó Pásztor – földi pásztorok által közli minden javát.
Ha Jézus jóságából mi nem volnánk, az emberiség rég visszasüllyedt volna a pogányság sötétségébe. Azért mondta híveinek az arsi szent plébános: „Vegyétek el egy faluból a papot, és 20 év múlva barmokat fog imádni.” Sőt mi több: maguk is barmokká lesznek, elvadulnak és eldurvulnak.
Hová süllyed az elhagyatott nép, – pap és templom nélkül! – Mi lesz a legműveltebb néppel, ha 10-15 éven át folyik a lélekmérgezés a papok és az Egyház ellen. Saját szemünkkel láttuk, hogyan válhat a rombolás és nyomorba döntés eszközévé.
Közületek is sokan éltek hosszú hónapokat messze idegenben, papok nélkül. Ti tudjátok, milyen sivár a vasárnap szentmise és prédikáció nélkül; milyen szomorú az élet templom és szentségek nélkül; milyen vigasztalan a halál pap nélkül; milyen borzalmas a hulla elföldelése keresztény temetés és imádság nélkül.
A pap közvetíti mindazt, amit a Jó Pásztor hozott: örök igazságait a prédikációban, lelki újjászületést a keresztségben, az elsőáldozás édességét, a bérmálás örömét és erejét, szentmisét, a bűnbocsánatot, az áldást a házasélethez, az ünnepeknek Istenhez emelő derűjét; vigasztalást a balsorsban, betegségben és halálban, enyhületet a halál után…
Azért, amikor ma a Jó Pásztornak minden jóságát megköszönjük, mélyen érző keresztény lélekkel megköszönjük jópásztori szívének azt a jóságát is: hogy nekünk papokat adott.

Máj. 11. FERENC PÁPA LOPPIANOBAN

Máj. 10. FERENC PÁPA LOPPIANOBA MEGY

http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-fokolare-mozgalom-telepulesen-loppianoban-az-egesz-vilag-varja-papat


Máj. 7. MAGYAROKNAK

VI. Pál pápa apostoli leveléből, amelyet az Egyház Magyarországon történt alapításának, s egyben Szent István születésének és megkeresztelésének ezredik jubileuma alkalmával írt
Őseitek szent örökségét adjátok át utódaitoknak
Ami a magyar népet leginkább megindította, és a keresztény élet elfogadására bírta, az Szent István példás vallásossága és ennek megfelelő életmódja volt. Ehhez járult családja kimagasló példaadása, amelyet hitvese, Boldog Gizella és fia, Szent Imre nyújtott. Így történt, hogy az a nép, amelyet egykor „a keresztények ostorának” tartottak, a hithirdetők munkája révén olyan nemzetté vált, amely mint a kereszténységnek századokon át hűséges követője, a hit bátor védőjének kitüntető nevét érdemelte ki.
A hit, az Istennek ez a felbecsülhetetlen ajándéka természeténél fogva rendületlenül áll, mert Krisztusra, a sziklára épült az Egyház, vagyis azoknak a közössége, „akik Jézus Krisztusban az üdvösség szerzőjét és az egység és a béke alapját látják”. Hiszen már Szent Pál apostol figyelmeztet, hogy Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké (Zsid 13, 8).
Valóban, a hit semmiképp sem minősíthető emberileg kigondolt rendszernek, egy letűnt szociális helyzet tükörképének: a hit a Szentlélek ajándéka, a szellem szabad hódolata, amellyel az ember nagylelkűen válaszol Istennek, s a hozzá intézett isteni sugallatnak engedelmeskedik; a hit az Istennel való kapcsolatunk természetfeletti bizonysága, amely a feltámadás és az örök élet reményéből él és cselekszik.
A hit, amely összeköt bennünket az örök Istennel, és a hívők közössége, az Egyház, nem egy távoli kornak ránk hagyott maradványa, hanem élő, lobogó, lüktető valóság. „Krisztus az egyetlen közvetítő ugyanis Egyházát, a hit, a remény és a szeretet közösségét, látható szervezetnek alapította a földön, s azt szüntelenül fenntartja. Az Egyház, amely emberi és isteni elemekből tevődik össze, a keresztet és az Úr Krisztus halálát hirdeti, amíg az újra el nem jön.”
Amikor tehát a magyar katolikus Egyház történelmének évkönyveit lapozgatjátok, legyetek mélyen meggyőződve róla, hogy ezek a régi dicső emlékek nem tűntek el egyszer s mindenkorra, hanem új életre kelnek, s megújulnak a jelenben. Tartsátok tehát kitüntető kötelességteknek, hogy a múlt eseményeiről nemcsak emlékezzetek, hanem egyúttal tanúságot is tegyetek erről a régi és mégis mindig új hitről, és őseitek szent örökségét a maga tisztaságában és érintetlenségében adjátok át utódaitoknak.
Szilárd bizalommal fogjatok tehát munkába, és bízva Isten kegyelmében, kövessétek ezt a buzdítást: Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben (Zsid 13, 7).
Ti vagytok mintegy a láncszem, amely hazátokban a múltat összeköti a jövővel. Fontoljátok meg alaposan az ebből eredő kötelességteket Isten és az eljövendő századok előtt. Mint az Egyház és Krisztus titokzatos testének tagjai, az Igazság munkatársai (3 Jn 8) kell, hogy legyetek: a ti feladatotok ugyanis, hogy az evangélium igazsága hirdettessék. Azon kell lennetek, hogy Krisztus szava el ne fojttassék. Hiszen maga Pál apostol mondja: Hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? (Róm 10, 14)
Kitartó, nagy buzgalommal kérjétek tehát a gondviselő Istent, hogy támasszon köztetek apostoli hivatásokat, papokat, szerzeteseket, férfiakat és nőket, világi apostolokat, szent szolgákat az Egyháznak, hűséges tanítványokat az isteni Mesternek, nagylelkű, serény, önzetlen szolgálókat Istennek és népének.
Titeket pedig, kedves hívek, kiváltképpen kérünk, hogy pótoljátok azt, amit paptestvéreitek elvégezni nem tudnak, legyetek azon, hogy otthonotokban, családjaitokban, az emberek között, akikkel érintkeztek, az evangélium világossága soha el ne homályosodjék. Az ilyen tanúságtétel néha bátor helytállást kíván, nehézségekkel jár, önmagatokról és érdekeitekről való lemondásra kötelez: de mindezekért bőséges lesz a jutalmatok az Úr Krisztus ígérete szerint: Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt (Lk 12, 8).

 

Legyetek meggyőződve arról, hogy nem vagytok egyedül, s a többiektől magatokra hagyatva, amikor fáradhatatlan munkával arra törekedtek, hogy az a hit, amely Szent István buzgó munkájának eredményeként rendkívüli módon megerősödött nemzetetekben, ne csak megmaradjon a maga érintetlenségében, hanem a mindennapi élet gyakorlatában új életerővel mintegy újra felvirágozzék, és új megnyilvánulási formákkal gyarapodjék a társadalom mai igényei szerint. Mint Krisztus titokzatos testének tagjai, legyetek meggyőződve róla, hogy ti annak az Egyháznak vagytok gyermekei, amely szerető lélekkel részt vesz minden egyes fiának aggodalmában, örömében és reményében.

Ápr. 19.

http://www.magyarkurir.hu/hirek/-adj-eletet-gyermekednek-eletvedelmi-csoport-indult-facebookon


Ápr. 12.

A fiatalok érzelmi és szexuális nevelése volt a hagyományos tavaszi családpasztorációs papi találkozó témája Budapesten, a Katolikus Pedagógiai Intézetben.

A Bíró László családreferens püspök által vezetett családpasztorációs találkozón Janka Ferenc, a Veszprémi Hittudományi Főiskola teológiatanára mutatta be a Fiatalok érzelmi és szexuális nevelése című vatikáni dokumentumtervezetet – a témák kidolgozását a Laikusok, Élet és Család Dikasztériuma külső szakértők bevonásával kezdte meg. Jelenleg az anyag széles körű értékelése és véleményezése, a tökéletesítési javaslatok összegyűjtése és kiértékelése zajlik. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családbizottságának megbízásából ebben a munkában vesz részt Janka Ferenc, aki elmondta, hogy a vatikáni dokumentum összeállításának kezdeményezője a spanyolországi Szent Antal Egyetem, amelynek oktatói az országban elterjedt genderideológia ellenében dolgoztak ki szexuális, érzelmi és etikai nevelésről szóló tananyagot az iskolák számára....

1. Az érzelmi intelligencia fejlesztését célzó, a családi életre és az érett szexualitásra való nevelés terén Magyarországon több kezdeményezés indult fiatalok számára egyházi körökben. A családpasztorációs konferencián Boros Annamária – aki Tomka Ferenc atya káposztásmegyeri plébániai közösségében nevelkedett – bemutatta a TeenStar elnevezésű német–osztrák kezdeményezésű, fiataloknak szóló szexuálpedagógiai programot, amelyet harminc évvel ezelőtt a Humanae vitae pápai enciklika ihletett, és amelyet már Magyarországon is oktatnak. A féléves tanfolyamon, amelyet képzett oktatók iskolákban tartanak, a diákok a testük működésével kapcsolatos megismerő, elfogadó, pozitív kapcsolat során érettebben látnak rá saját szexualitásukra. „A lányok rácsodálkoznak, hogy a testük mekkora ajándék, és nem fogják odaadni magukat az első jöttmentnek, a fiúk pedig jobban megismerik az érzelmeiket, képesek azokat kezelni és uralkodni önmagukon” – mondta az előadó. A tapasztalatok szerint mindez sokkal többet jelent a diákok számára, mint az egyoldalúan a fogamzásgátlásra fókuszáló szexuális felvilágosító tanórákon elmondottak. A TeenStar óráin bármilyen kérdést feltehetnek, és a személyiség egészéről van szó. A programról további tájékoztatás olvasható az ergo-net.hu honlapon.

2. Egy másik kezdeményezés a Pécsi Egyházmegyében nyert teret: Udvardy György püspök felkérésére Nagy Péter egyházmegyei közoktatási munkatárs, biológia–rajz szakos tanár, grafikus évekkel ezelőtt átfogó programot indított el. A családi életre nevelés komplett és komplex projektje 2010 óta zajlik most már mind a tizenhat egyházi iskolában a 11–14 éves diákok számára, minden osztályban, fiúknak, lányoknak egyaránt. 2014-től a szülőknek, a 14–18 év közötti tanulóknak (életstratégiai program), 2013-tól a 18 év felettieknek (párkapcsolati műhely) indultak projektek. „A keresztény hit, az emberi normalitás” alapján kidolgozott képzés, amely őszintén tárgyal önismereti, szexualitással, konfliktuskezeléssel kapcsolatos kérdéseket, a visszajelzések alapján rendkívül elfogadott a fiatalok körében, pedagógiai központokban jelenleg országos szintű bevezetéséről is tárgyalnak. A hatalmas munkát végző Nagy Péter karizmatikus egyénisége, megalkuvások nélküli, a fiatalok nyelvét is ismerő, férfias stílusa garancia a sikerre, teltházas előadásokon „menti a lelkeket”. A szexualitás torzult szemléletére és gyakorlatára reagálva frappánsan szokta mondani a diákoknak: „nem te fogyasztod a pornót, hanem a pornó fogyaszt el téged”.

3. A harmadik kezdeményezést, a TestTeo projektet Babos Áron diakónus mutatta be egy team segítségével. A 2010-ben indult programot jelenleg harminc önkéntes tag segíti, 2014 óta húsz hétvégét szerveztek alkalmanként negyven fiatal számára. A TestTeo alapját II. János Pál pápának a test teológiájáról szóló tanítása képezi. Ennek központi üzenete: az ember lényege az, hogy odaajándékozza magát valakinek. Ennek tükrében beszélnek az hétvégéken többek közt a szexualitásról is. Ezeken az összejöveteleken szentmise, gyónási alkalom is van, s az előadók tapasztalata szerint a TestTeo evangelizációs eszköz, mert mélyreható tanítás, amely megérinti a lelket. „Az a vágyunk, hogy elterjedjen a test teológiájáról szóló pápai tanítás” – mondta Babos Áron, s ennek érdekében a jövőben gimnazistáknak, házaspároknak, papoknak is tartanának „hétvégéket”. Róluk és tevékenységükről a kezdeményezés honlapján olvashatnak bővebben.

A családpasztorációs papi találkozó gerincét Janka Ferenc teológiai tanár több részes előadása adta, amely nemcsak bemutatta Martin Buber, Erich Fromm, Eric Berne, Carl Gustav Jung és Gary Chapman kutatási eredményeit, hanem a magyar költészet mesterműveit segítségül híva antropológiai megalapozását is nyújtotta a Laikusok, Élet és Család Dikasztériuma által készített pedagógiai anyagnak, amely hamarosan a Családbizottság weboldalán magyarul is elérhető lesz. A szövegtervezet idegen nyelven már olvasható a http://www.educazioneaffettiva.org oldalon.


Ápr. 4. SZTÁROK - KATOLIKUSOK - HITÜKET MEGVALLÓK

Ápr. 3. 

Ápr. 1. LACKFI
Volt már nálunk is, személyesen is hallgathattuk... most olvashatjuk is...

Márc. 27. KERESZTÚT
Százezren vettek részt az extrém keresztúton világszerte
Március 23-án, pénteken a világ számos részén megrendezték az úgynevezett extrém keresztutat. A résztvevők 40 kilométert gyalogoltak éjszaka, csendben, lelki zarándoklatot is járva, csak magukra és az ima erejére számítva.
Ferenc pápa üzenetet küldött a résztvevőknek...
„A magányban, csendben és hidegben megtett út fáradsága az Eucharisztiával és az Urunk szenvedéséről való elmélkedéssel együtt olyan elemek, amelyek kortársainknak extrémnek, szélsőségesnek tűnhetnek. Nagyon hasznosak azonban azok számára, akik a valódi szeretetet és az igazságot keresik” – írta a Szentatya üzenetében Marek Jędraszewski krakkói érseknek.
--- Eszembe jut, hogy nagyböjtben, a mi templomunkban is volt minden pénteken Keresztút járás (nem 40 km)... - Többen rámozdultak, de talán nem lehet nyugodt a lelkiismerete mindenkinek...
--- Csütörtök este is lesz még egy...
--- De nemcsak keresztutak, hanem egyéb "extrém" (?) lehetőségek is vannak, amire érdemes figyelnünk. Pl. a kötelező vasárnapi misén kívüli programok... sok-sok alkalom... (hétköznapi szentmisék, gyakori szentgyónások-szentáldozások, hittanok, plébániai programjaink, stb.) - Ezek is lehetnek idei húsvétunk célkitűzései, "feltámadásai" - különös tekintettel az eucharisztikus kongresszusra is, de keresztény életünkben való megújulásunk miatt is...
„Ahhoz, hogy az életet meg tudjuk élni a maga teljességében, szenvedéllyel és lelkesedéssel, arra van szükség, hogy elvessünk minden álszentséget és a mulandóság kultúráját az újjászületés érdekében, még azon az áron is, hogy kényelmetlenséget és szenvedést élünk meg” – fogalmazott a pápa. Másrészt pedig az újjászületés vágya, az újrakezdés öröme hitünk alapvető kérdései, amint ezt a Szentatya említette a 2017. november 15-i általános kihallgatáson. „Ezt a vágyat könnyen elveszíthetjük, mert rengeteg dolgunk van, sok tervet kell megvalósítanunk, és a végén kevés idő marad magunkra, szem elől veszítjük azt, ami alapvetően fontos: szívünk életét, spirituális életünket, életünket, amely találkozás az Úrral az imában.”
- Az extrém keresztutat 2009-ben rendezték meg először, az idei már a tizedik alkalom volt. A kezdeményező Jacek Stryczek krakkói egyetemi lelkésznek az volt a célja, hogy az evangéliumot a modern élettel összekapcsolva élhessék meg azok, akik szeretnék vallási, családi és munkahelyi mindennapjaikat egységben élni. 
Idén huszonöt ország csatlakozott a kezdeményezéshez, közöttük az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Spanyolország, Németország, Ausztrália és Ukrajna. Összesen több mint 350 városban rendezték meg az extrém keresztutat, mint például Jeruzsálemben is, és 700 különböző útvonalat jártak be világszerte.

Márc. 25. APÁK

Márc. 23.
Kíváncsi lennék, hogy Kós Károly milyen levelet írna Európa népeinek az iszlám jövőjéről?!
Csaba t.
Kós Károly: Levél a balázsfalvi gyűlésről
Mélyen Tisztelt Szerkesztő Uram!
Ha én itt Erdélyben magyar pap volnék, akkor a tegnapi vasárnapon prédikációm textusát Dávid zsoltáraiból választottam volna: „Uram, mily nagyon megsokasodtak az én ellenségeim! Mily sokan vannak az ellenem támadók.” (3. zsoltár, 2. vers) Mert én láttam az Astra gyűlését, és erdélyi magyar népemnek szerettem volna beszélni a balázsfalvi napokról. Láttam azt az ünnepet és tudom, hogy az ott Erdély oláhságának győzelme volt rajtunk. Beszélnek az ellenségeinkről az én népemnek, de nem szidnám őket, és nem kicsinyelném az ő munkájukat. Mert láttam Balázsfalván seregleni hatezer romániai urakat és asszonyokat, és országunk minden szegletéből főpapokat, tanárokat, birtokosokat, ügyvédeket és képviselőket, szegény prédikátorokat és dászkeleket, iparost, kiskereskedőt és pórnépet; egy egész társadalmat.
Ez a sok különböző ember mind lelkesedésből, saját jószántából jött oda, nem inni, nem mulatni, csak lelkesedni, csak tanulni, vezéreit meghallgatni, hogy szavukat szívébe vésve, újabb tíz esztendőre való munkakedvet, nemzeti gondolatot vihessen haza az otthon maradtaknak.
Ezt mi magyarok nem tudjuk utánuk csinálni!!! Mi erdélyiek már fáradtak vagyunk; a magyarországi közvéleményt pedig most nem érdekli a magyarság sorsa. De fontos az ott mostan, hogy piszkálódásból élő újság terjesztheti-e szabadon a mocskot a magyar nép között a sajtószabadság szentségének védelme alatt vagy sem.
A sajtó a közvéleménynek hű tükre: a balázsfalvi napok idején a fővárosi lapok közöltek néhány cikket az Astra gyűlésről (igaz, hogy egyrészüké, még tekintélyes napilapoké is, roppant téves és furcsa volt), de hamar végeztek vele, és ma már vígan tovább csépelik az obstrukció ócska szalmáját. De mi nem térhetünk oly könnyen és oly hamar napirendre; mert elvégre ez a játék a mi bőrünkre megy. Közvetlenül a miénkre, de végeredményben az egész magyarságéra.
És mi tanulni is akartunk ott Balázsfalván, mert nagyon nagy szükségünk van immár erre, és lehetett is ott tanulni sokat az oláhoktól…
Láttunk egy hatalmas nemzetgyűlést, hallottunk halálosan komoly beszédeket. De nem láttunk pózolást, nem hallottunk frázisokat. Ez az egyik tanulság.
Láttunk ott egy hadsereget: nemzeti hadsereget. Mert ez a gyülekezet nem Janku és Axentye hordája többé, ez nem támad ellenünk kaszával és faágyuval. És nem fog többé Bécs szolgálatába állni. Ez itt már nemzet, mely öntudatos munkával, pénzzel és kultúrával szerelte föl magát. Ez a másik tanulság.
Láttuk azt, hogy az odasereglett nép milyen áhítattal szívta magába vezérei tanítását, milyen lelkesedéssel hallgatta a sokszor unalmas beszédeket, hogy meg volt elégedve mindennel, amit kapott, nem kritizált semmit, de fizette örömmel filléreit az Astrának. És nem volt ott rendetlenség, nem volt ott szó politikáról, nem volt ott izgatás; száraz számadatokat hallottunk, száraz tényeket soroltak elő a szónokok nyugodtan, majdnem unalmasan.
És az volt a benyomásunk, hogy ez volt az utóbbi esztendők egyik legnagyobb politikai eseménye, ez volt a legveszedelmesebb nemzetiségi politikai izgatás. Ez a harmadik tanulság.
Néhai nagy újságírónk, magyarságunk ideáljaiért utolsó leheletéig harcoló Beksics Gusztáv megjövendölte egykoron – nem is olyan régen – hogy mihelyst az erdélyi oláhság kultúrailag, vagyonilag és társadalmilag konszolidálódik, abban a pillanatban kérdéssé válik a magyar Erdély léte. Ma, az Astra gyűlése után tudhatjuk – ha csak el nem fedtünk szemünket, be nem dugtuk fülünket –, hogy a vagyonilag, társadalmilag, sőt kultúrailag is szervezett oláh társadalom Erdélyben készen van. Ez a társadalom tisztában van erejével, céljaival, ez a társadalom fegyelmezett, fanatikus és idealista. Ez a társadalom: nemzet.
Olvasom a zsoltárokat: „A mi útjainkban most körülvettek minket és csak azt figyelik, mikor teperhessenek a földre.” „Hasonlóak a prédaleső oroszlánhoz és a barlangban ülő oroszlánkölykökhöz.” (Dávid 17. zsoltár 11-12. vers)
Ez az oláh társadalom annyira természetes ellenségünk, hogy ezt sem szép szóval, sem erőszakkal a magunk részére nyerni nem tudhatjuk. Amit állam és társadalom erre a célra áldoz, az teljesen haszontalan munka és erőpocsékolás. Az erdélyi oláh a maga jószántából magyar nem lesz soha. A magyar nyelv megtanulására sincsen szüksége – hiszen nekünk, erdélyi magyaroknak sokkal inkább szükségünk van az oláh nyelv tudására. Inkább francia és német nyelvekre tanítják gyermekeiket. De a magyar állameszme részére sem hódíthatjuk meg az oláhságunkat többé, amióta tőszomszédunk a szabad, nemzeti és hatalmasan fejlődő Románia.
Mai helyzetünk az, hogy a zárt sorokban, egységes vezetés alatt és öntudatosan előrenyomuló oláhsággal szemben az erdélyi elszegényedett, fáradt és reményvesztett magyar társadalom lépésről-lépésre, lassan de folytonosan kénytelen visszavonulni minden téren. Sorsunkat előre látjuk, és csodára nem számíthatunk. Mi magunk gyöngék vagyunk, és segítségünkre nem jön sem a nagymagyarországi társadalom, sem az államhatalom.
A magyarországi társadalomra sohasem számíthattunk. A múltban is mi: Erdély voltunk azok, akik, ha kellett, segítséget vittünk Magyarországnak. Jutalmat ezért sohasem kértünk és sohasem vártunk.
De az államhatalommal másképpen vagyunk. Annak kötelessége volna minket legalább segíteni, ha már nem vállalja a teljes védelmet. Kötelessége volna minden eszközt, minden fegyvert a mi részünkre szolgáltatni és oláhjainktól minden eszközt és minden fegyvert elvenni, mellyel nekünk árthat. Ezt nevezhetjük jogtalanságnak, nevezhetjük embertelenségnek, jogállamban nincsen is ez helyén. De az orvos is megöli a magzatot, tehát gyilkol, amikor arról van szó, hogy vagy az anya vagy a gyermek maradjon életben. És lássuk vajon a külföld nemzeti államai milyen eszközökkel védekeznek nemzetiségeik ellen, illetőleg hogyan védelmezik nemzetüket:
1.     Pózenben tilos a lengyeleknek német birtokot vásárolniok.
2.     Romániában tilos iskolákban (nyilvános iskolákban), sőt templomokban más nyelven, mint oláhul beszélni és tanítani.
3.     A szabad Amerika csak azt ismeri el állama polgárául, aki szóban és írásban bírja az angol nyelvet, és tisztában van az alkotmány főbb elveivel: szavazati joga pedig csak állampolgárnak van.
Mi sok törvényt, elvet vettünk át idegenből, sokszor ránk károsat vagy legalább is problematikusat; vajon mért nem vettünk át ilyenforma törvényeket is? Pedig ilyen törvényeknek sikerük van és – nem kerülnek pénzbe.
E helyett évekig tartó válságokba visszük országunkat a problematikus egyenlő, általános, titkos választójogért való küzdelemmel és a nemzeti hadseregért való harccal (ez utóbbi – elismerem – nagy dolog, de bajosabb megcsinálni, mint egy új nemzetiségi törvényt).
De nemzetiségeink kultúráját milliókkal segíti a magyar állam – méltányosság címén…
… E héten Kolozsvárott ünnepi közgyűlést tart az EMKE. Hatszáz vendég jelentkezett eddig, és a város aggódik, hogy hol helyezze el ezt a sok embert. Balázsfalván – a 2500 lakosú faluban – 6000 embert láttak szívesen vendégül három napig – a román kultúra nevében.
Kolozsvárott – a 60.000 ezer lakosú városban – 600 vendég gondot okoz – a magyar kultúra nevében. Ehhez – úgy gondolom – nem kell kommentárt fűznöm!!!
Majdnem minden évben tartunk Erdélyben székely-kongresszust; melynek eredménye mindenkor egy-egy memorandum – de sikere egyiknek sem volt. Azt hiszem, már meg is unták a minisztériumok az erdélyi magyarok ügyeit – el is olvasni. A székelyek segítségére miniszterileg Sepsiszentgyörgyre telepített „Hitelbank” akár be is csukhatja a boltját – semmi dolga sincsen. Ma is olcsóbb a Transilvania, az Albia meg a szebeni bank pénze, mint a magyar pénz. És éppen a múlt héten árverezték el a kolozsvári Nemzeti Színház alapítványi birtokát; a magyar kultúrminiszter asszisztenciája mellett, – az oláhok vették meg. Ehhez sem kell kommentár.
Hát tessék Kolozsvárra jönni EMKE gyűlésre. De nekünk hiába beszélnek, hiába ígérnek már. Kezdünk nem hinni semmiben, ami Pestről jön, kezdünk nem hinni miniszteri nagy nemzetmentő terveknek.
Ha magyar pap volnék, jövő vasárnap a következő textusról tartanék prédikációt: „A szívem remeg, elhagyott az erőm és az én szememnek világa kialszik.” „Barátaim és szeretteim elfordultak tőlem az én csapásomban, és az én rokonaim is elhúzódnak tőlem.” (Dávid 38. zsoltár, 11-12. vers).
Hazafias tisztelettel:
Kós Károly
Kalotaszeg, 1911. szeptember 4.

Márc. 13. FERENC PÁPA

Márc. 11. TEMPLOM
 
Tiszta templom (Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják).
Különös ív húzódik nagyböjt harmadik és negyedik vasárnapja között.
A harmadik vasárnapon Jézus prófétai gesztussal – ostort fonva –, erővel, mondhatni erőszakkal megtisztítja a jeruzsálemi templomot, Atyja házát, kiűzve onnan az egyébként teljesen legális, sőt az áldozatok bemutatásához nélkülözhetetlen tevékenységet űző kalmárokat.
Nagyböjt negyedik vasárnapján az ószövetségi olvasmány a salamoni templom babiloniak általi lerombolásának történetét beszéli él, amit a majd ötvenévnyi fogság után Kürosz perzsa király parancsára építenek újjá. A templom pusztulását a krónikás a nép hűtlenségének, míg újjáépítését Isten szabadító és megbocsátó szándékának tulajdonítja.
Mondhatjuk, hogy ez a templom hete. Templomainkat szent helyként tiszteljük, Isten lakóhelyeként tekintünk rájuk, ahol áldozatot mutatunk be neki: az Eucharisztiában, az imában, a dicséret, a hála és a közbenjárás áldozatát. A templom az Istennel való közösségi és személyes kapcsolat kiváltságos tere. Vonatkoznak-e ránk Jézus prófétai tettei és szavai, vagy a templom hányatott sorsáról szóló ótestamentumi igék?
Jézus erős gesztusa nem hagy kétséget: az Istennel való tiszta kapcsolattól idegen az üzleti szellem, az adok-kapok viszonyulás, a kalmárkodás. Templomi istentiszteletünk nem tekinthető valamilyen heti kötelesség letudásának, kipipálandó programpontnak, ami után úgy megyünk haza, hogy „Te is rendben vagy, én is rendben vagyok” – egészen a következő vasárnapig. Ha Isten sátor helyett kőtemplomot fogad el lakóhelyül, azt pusztán azért teszi, hogy az immár letelepedett Izraellel vállalt sorsközössége – „Veletek lakom” – nyilvánvalóvá váljék. Ám ez nem garancia. Ellenkezőleg: folytonos válaszra hív. Itt az idő, amikor Istent lélekben és igazságban lehet imádni (Jn 4,23). Épp ezért nincsenek olyan helyek – sem hegyek, sem templomok –, amelyekhez Isten kizárólagos módon kötné jelenlétét. Az élet minden pillanata és a földön minden hely jó alkalom az Úrral való találkozásra. Ha ehhez hűtlenek leszünk, akkor az a másik templom, a testünk, és a közösség élő köveiből épült szent hely szenved kárt. - Magyar Kurir
--------
- Márc. 24. Templomunk nagytakarítása...
- Nagyböjt: Lenkünk nagytakarítása...

Márc. 7.
- Nálunk pénteken 15.30-tól 19.30-ig lesz nyitva a templom... de lehet hosszabbítani is (ha van jelentkező) - előtte és utánna is!
- Már is van egy jelentkező: este 9-ig!

Márc. 2. KATOLIZÁL

Febr. 22. BALCZÓ

Hívom a családokat – Soron kívül!
Bíró László püspök, az MKPK Családbizottságának elnöke, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke köszöntője a házasság hetére, a családok évében.
2018 a családok éve. Alkalom arra, hogy mindnyájunkban tudatosodjon: a család nagy és fontos érték. Szeretnénk, ha Magyarországon erősödne a családbarát értékrend, a gyermekbarát szemlélet, a generációk közötti együttműködés, és az élet szentségének tisztelete, ha egyre jobban sikerülne összehangolni a munkát a családi élettel.
2018. február 11. és 18. között lesz a házasság hete. Ezen a héten azt ünnepeljük, hogy a házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül. A házasságban egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkötelezi magát, egymás bátorítására, segítésére és védelmére törekszik egész életében. Ilyen módon a házasság felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösséget jelent számukra, és áldásul szolgál életük minden más területén is.
Az elmúlt hétvégén Kaposváron tartottuk meg a Családreferensek Országos Találkozóját. Lelkesítő együttlét volt. Öröm volt hallani, hogy egyházmegyéinkben nagy összefogással készülnek a házasság hetére. Szép volt hallgatni a lelkes beszámolókat, amelyek érzékeltették, hogy a házasság hetének sokféle programja mögött nagy sodrású társadalmi összefogás húzódik meg. Ennek az összefogásnak a gyümölcse, hogy egy héten keresztül ünnepelhetjük a házasságot. Megújulnak a házastársi kapcsolatok, egy-egy település családjai megbarátkoznak egymással, felekezeti, világnézeti különbözőségtől függetlenül a házasságot, családot értéknek tekintők egy emberként cselekszenek, ünnepelnek. Szép látni, hogy ez a mozgalom egyre szélesedik, egyre több embert szólít meg.
Kedves Házaspárok! Ez a hét kiváló alkalom arra, hogy tegyünk házasságunkért, párkapcsolatunkért. Tudatosan lépjünk egymás felé. Lepjük meg párunkat személyes ajándékkal, szánjunk időt meghitt beszélgetésre, olvassunk közösen egy, a házasság megújulásáról szóló könyvet, vagy nézzünk meg egy ilyen témájú filmet. Hadd újuljanak házasságaink! Ha van erre lehetőségünk, kapcsolódjunk be a helyi közösség nyilvános programjaiba, vagy a közeli városok kezdeményezéseibe, tapasztaljuk meg a közös öröm lelkesítő hatását! Az idei házasság hete honlapján tájékozódhattok a programokról, a házasság hete jelenlegi és előző nagyköveteiről, és sok, a házasságra és családra vonatkozó információról.
A házasság hetén elkezdett lépéseket folytassuk ezt követően is. Hiszen nem egy hétre mondtunk igent egymásnak, hanem egész életünkre szólóan. Tegyük ezt azért is, hogy a családok éve ne csupán üres jelszó legyen, hanem egész társadalmunkat megszépítő valóság. A családok évére figyelve szervezzék idei programjaikat az egyházközségek és a családcsoportok! Legyen különös gondunk a házasságra való felkészítésre, a házasságok, a szükséget szenvedő családok segítésére.
Mindeközben ne feledjünk hálát adni házasságunkért, családjainkért Istennek, akinek ezt a csodálatos ajándékát élvezzük és ünnepeljük.
Kívánok gyümölcsöző házasság hetét és családok évét!
Bíró László tábori püspök,
az MKPK Családbizottságának elnöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Febr. 14. SZÜLŐKNEK

Febr. 13. KAPCSOLD KI

Febr. 10. NINCS KEDVED IMÁDKOZNI

Febr. 2. ABORTUSZ
Kevin Doran ír püspök lelkipásztori levele az abortusszal kapcsolatos ír népszavazás előtt
Kevin Doran elphini püspök „Az élet ajándéka – Közös felelősség” címmel január 26-án közzétett lelkipásztori üzenetének magyar fordítását közöljük. Az üzenetet a tavasszal tartandó, az abortusz legalizációjáról szóló népszavazás kapcsán írta a főpásztor.
 
Az ír alkotmány nyolcadik módosítása kimondja az anya és még meg nem született gyermeke egyenlő mértékű jogát az élethez. Nem függetlenül a nemzetközi nyomástól, idén tavasszal népszavazással döntenek Írországban az alkotmány e pontjának eltörléséről. Kevin Doran püspök a közelgő népszavazás okán szólt az írekhez lelkipásztori üzenetében. 
* * *
AZ ÉLET AJÁNDÉKA – KÖZÖS FELELŐSSÉG
1. Az élet titka
2016 nyarán észrevettem egy hattyúpárt öt fiatal hattyúval úszni a Garavogue folyón. Következő tavaszra már majdnem teljesen megnőttek. Sáros, barna tollaikat új, fehér színűre cserélték. Rút kiskacsáknak tűntek korábban, de hattyúk voltak, éppúgy, mint a szüleik. Ha egy ilyen természetes dolog, mint ez, az élet titkának csodálatára és félelmére késztet minket, még inkább így tesz egy baba születése, aki a mi húsunkból és vérünkből való.
Mi, keresztények semmiképp sem vagyunk az egyetlenek, akik meglátják Isten keze munkáját egy új gyermek megformálásában, megszületésében. Ebben osztozunk a zsidókkal, a muszlimokkal, és különböző mértékben más vallási hagyománnyal rendelkező emberekkel is. A Szentírás legelső oldalaitól mélyen tudatossá válik bennünk Isten, aki életre és a vele való kapcsolatra hív bennünket, aki „megformált minket anyánk méhében” (Zsolt 139), és aki kiválasztott minket, hogy „szeretetben éljünk előtte” (Ef 1).
A férfi és a nő biológiai közreműködésével formálódik meg az új emberi embrió a megtermékenyítéskor, de Isten az, aki életadó lelkét lehelve új személyt alkot a saját képére és hasonlatosságára; a szülők szerető gondozására bízva, de a Vele való kapcsolatra teremtve őt. Benedek pápa nagyon szépen fejezte ezt ki, kimondva: „Nem vagyunk az evolúció véletlen és értelmetlen termékei. Valamennyien Isten gondolatának gyümölcsei vagyunk. Mindannyiunkat akarnak, szeretnek, mindegyikünkre szükség van.” Úgy gondolom, a legtöbb szülő ezt ösztönösen tudja, még akkor is, ha nem mindig tudják szavakba önteni.
A sejtbiológia felfedezéséig, kevesebb mint kétszáz évvel ezelőttig, senki sem tudta igazán, mi történik a megtermékenyítéskor vagy a várandósság korai szakaszaiban. Az apostolok idejétől azonban az Egyház mindig is azt tanította, hogy az emberi élet szent, az ártatlan emberi élet szándékos elvételét pedig súlyos bűnnek tekinti. A modern embriológia most már világossá teszi, hogy nincs konfliktus a hit és az észszerűség között. Az új ember élete, aki kilenc hónap elteltével kisbabaként megszületik, a megtermékenyítéssel kezdődik. Az új gyermek genetikai identitása már a fogantatástól kezdve jelen van. Minden más egyszerűen természetes fejlődés.
 
2. Felelősségvállalás az emberi életért
Az utakon és a munkahelyeken egyre nagyobb figyelmet fordítanak az ír társadalomban az élet ajándékának megóvására vonatkozó közös felelősségünkre. Ezzel a háttérrel magunk mögött még nehezebb megérteni, hogy miért javasolná bárki is, hogy legalizálják az abortuszt.
II. János Pál pápa és Ferenc pápa is elismerték, hogy számos tényező befolyásolhatja az abortusz melletti döntést, és hogy ez egy fájdalmas és összetörő döntés lehet. Mindkét pápa, ragaszkodva ahhoz, hogy az abortusz mindig súlyos bűn, biztosított minket arról, hogy Isten kegyelme mindig elérhető számunkra, amikor hozzá fordulunk. Ez minden bizonnyal a helyes egyensúly.
Az abortuszért természetesen nem csak a nő tartozik felelősséggel. Ahogy II. János Pál pápa írja, mindannyiunknak része van a felelősségben azokért a döntésekért, melyeket meghozunk, vagy elmulasztunk meghozni.
„A jó és a rossz, a halál és az élet, a »halál kultúrája« és az »élet kultúrája« közti hatalmas és drámai összeütközés előtt állunk. De nemcsak »előtte«, hanem a konfliktus »kellős közepében« állunk: részesei vagyunk valamennyien azzal a lerázhatatlan felelősséggel, hogy föltétlenül az élet javára kell választanunk.” (Evangelium vitae, 28)
Amikor a választáshoz való jogról esik szó, egyre inkább elfelejtjük, hogy egy másik személy is jelen van; egy olyan sérülékeny személy, akinek nincsen választása, és aki teljes mértékben mások védelmétől függ. Ha a társadalom elfogadja, hogy egy embernek van joga véget vetni egy másik ember életének, nem lehetséges többé azt állítani, hogy bárkinek is alapvető emberi joga lenne az élethez való jog. Számos EU-tagállam legalizálta már az eutanáziát. Meggyőződésem, hogy ha bármilyen teret is engedünk az abortusznak, ugyanezeket az érveket, amelyeket most az abortusz igazolására használnak, alkalmazni fogják az elesett idős vagy súlyosan fogyatékos emberek életének kioltásának igazolására is. Ez a végső határ. Ha átlépjük, nem lesz könnyű a visszaút.
Eszembe jutnak a költő, John Donne szavai, aki így ír:
„Minden halállal én leszek kevesebb,
mert egy vagyok az emberiséggel;
ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang:
érted szól.”
                                   (Sőtér István fordítása)
3. Javaslat az életpárti alkotmánymódosítás eltörléséről (40.3.3 cikkely)
A nyolcadik alkotmánymódosítást tárgyaló Oireachtas Bizottság felvázolja a legalizáció széles jogszabályi lehetőségeit, ha és amennyiben a 40.3.3 cikkelyt eltávolítanák az alkotmányból. Ezek a lehetőségek magukba foglalják:
– a tizenkettedik hétig végzett abortuszt, mindenféle korlátozás vagy indoklás nélkül;
– a születés pillanatáig végzett abortuszt, ha az orvosok úgy vélik, hogy a magzat valószínűleg meghal a születés előtt vagy röviddel azután;
– az abortuszt, ha a nő élete vagy egészsége veszélyben forog; az egészséget pedig úgy definiálják, hogy az a mentális egészséget is magában foglalja.
 
Ezek a javaslatok a jelenleg Nagy-Britanniában hatályos törvényeknél is jelentősen liberálisabbak, ahol a még meg nem született gyermekek valamivel több mint ötödét abortálják évente. Nagy-Britanniában elméletileg az összes abortuszt egészségügyi indokkal végzik, de az egészség kiterjesztett fogalmát használva, amely az anya mentális egészségi kockázatát is magába foglalja, így ez a gyakorlatban kérésre végzett abortuszt jelent.
 
A 12 hetes javaslat alapján az abortuszt a háziorvosi szolgálaton keresztül biztosítanák. Ez radikálisan megváltoztatná az orvostudomány ethoszát, amely mindig is a betegek gyógyításáról és a betegségek megelőzéséről szólt. Az abortusznak semmi köze az egészségügyi ellátáshoz. Semmit sem tartalmaz a háziorvosaink munkaköri leírása, amely akár csak egy pillanatig is azt sugallná, hogy az emberi élet kioltásában kellene részt venniük. Egyes orvosok elfogadhatják ezt, de sokan fognak nagy bajba kerülni ezáltal, és szükségük van a támogatásunkra.
Az Oireachtas Bizottság legfőbb javaslata azonban, hogy a 40.3.3. cikket egyszerűen helyezzék hatályon kívül. A (gyermeket és az anyát megillető) élethez való jogról szóló való hivatkozást eltávolítanák az alkotmányból, és nem helyettesítenék semmi mással. Ez az alkotmányos kérdés az egyetlen kérdés, amit Írország népének vállára helyeznek majd. Ha elfogadnánk, hogy a 40.3.3. cikket egyszerűen töröljék, a kormány teljes mértékben szabad kezet kapna ahhoz, hogy olyan abortuszrendszert vezessen be, amilyet csak akar, most, és a jövőben bármikor. A népszavazás előtti ígéretek semmilyen értelemben nem lennének kötelező erejűek. A Bizottság arra kéri az állampolgárokat, hogy biankó csekket adjanak a kormánynak. Sosem volt jó érzésem a biankó csekkekkel kapcsolatban.
 
4. Együttérzés és igazság
A legtöbb ember, akivel találkozom, láthatóan elég egyértelműnek gondolja, hogy a meg nem született gyermek valóban egy emberi kisbaba. Az emberek azzal küzdenek, hogy egyensúlyba hozzák ezt az alapvető igazságot annak szükségével, hogy együttérzők legyenek; és ez így van jól, mert valóban együttérzőknek kell lennünk. De min alapszik a valódi együttérzés? Vajon együttérzően viselkedünk egy súlyos nehézségekkel küzdő nővel, ha azt mondjuk: „Talán meg kellene fontolnod a gyermeked életének kioltását azért, hogy megkönnyítsd a szenvedésed vagy a traumád.” Nem tehetnénk ennél jobbat?
Az együttérzés mély szimpátia vagy érzékenység érzése. Erkölcsileg jó, ha arra ösztönöz minket, hogy szolidaritásunkat fejezzük ki a másik felé, de ennek a tettnek összhangban kell lennie az igazsággal. Egyes jó szándékú emberek talán az együttérzés kedvéért veszik fontolóra a nyolcadik alkotmánymódosítás eltörlésére irányuló szavazást, de amennyiben a szavazat szándéka, hogy emberi kisbabákat abortáljanak, megkérdezném: „Hogyan lehet ez a tett nem súlyosan bűnös, amikor ilyen egyértelműen szemben áll az igazsággal?”
 
5. Mi mit tehetünk?
Úgy gondolom, hogy nagy segítséget jelentene, ha az emberek, akik hisznek a meg nem született gyermekek élethez való jogában, beszélgetnének erről a szomszédjaikkal és a barátaikkal egy csésze tea vagy egy korsó sör mellett, úgy, mint ahogy a sportról vagy a politikáról szoktak. Itt nem a vitákról vagy veszekedésekről van szó. A legalapvetőbb szinten ez csak arról szól, hogy lássák meg az emberek, nincsenek egyedül, és hogy teljesen észszerű hinni az élethez való jogban.
Az emberek néha úgy beszélnek az imádságról, mintha az az utolsó menedék lenne. Én nem így látom. Az imádságban olyan szíveket kérünk, amelyek összhangban vannak Isten szívével. Ha nem biztosak abban, hogy hogyan szavazzanak, vagy mit tegyenek, biztatom Önöket, hogy imádkozzanak naponta a bölcsesség ajándékáért, és engedjék meg a Szentléleknek, hogy vezesse Önöket. Lelki erőforrásokat találhatnak a www.chooselife2018.ie oldalon.
A politika nem csak a politikusoké. A politika a jó kormányzás művészete, és egy demokráciában nekünk mindannyiunknak szerepet kell vállalnunk a kormányzásban. Tehát beszéljenek a politikusaikkal, vagy írjanak nekik, és tegyék világossá számukra, hogy meg akarják védeni a meg nem születettek életét. Legyenek udvariasak, de győződjenek meg róla, hogy tudják, hogy ott vannak, és tudják, hogy mit gondolnak.
Bármi is történik az alkotmány tekintetében, továbbra is szükség lesz a nők támogatására, különösen azokéra, akik kihívásokkal kerülnek szembe várandósságuk során. Ezt szem előtt tartva keresem, hogy hogyan lehet (a legfelsőbb bíróság által biztosított) válságterhességi tanácsadáson túlmenően olyan további támogatást nyújtani számukra, amely képessé tenné őket, hogy az életet válasszák, nemcsak a baba miatt, hanem a saját érdekükben is. Örömmel hallanék ilyen lehetőségekről bárkitől, aki olyan különleges szakértelemmel vagy személyes tapasztalattal rendelkezik e téren, amely segíthetne nekünk a válaszok megformálásában.
Isten áldja Önöket, és adjon Önöknek bölcsességet és bátorságot, hogy szeretettel tanúskodjanak az élet örömhíréről.
+ Kevin Doran Elphin püspöke

Jan. 31. Bosco Szent János – az ifjúság nevelője
„…Könnyebb dolog valakire megharagudni, mint őt elviselni; könnyebb a gyermeket megfenyíteni, mint őt meggyőzni; sőt, nyíltan megmondom: türelmetlenségünkben és önkényeskedve kényelmesebb dolog a makacsokat büntetgetni, mint határozott és nyájas türelmünkkel őket megjavítani. … szelídek és alázatos szívűek legyünk.
A mi gyermekeink ezek! Tehát ha hibáikat javítani akarjuk, tegyünk félre minden haragot, vagy legalábbis mérsékeljük azt annyira, mintha egészen kiirtottuk volna.
Ne legyen felindulás a szívünkben, ne legyen megvető tekintet a szemünkben, sem gyalázkodó szó ajkunkon, hanem legyünk irgalmasok minden adott helyzetben, a jövőre nézve pedig tudjunk remélni a javulásban, mint ahogyan az olyan igazi atyákhoz illik, akik a fiak igazi megjavítására és jobbá tételére törekszenek.
Az igen nehéz helyzetekben pedig tartsuk előbbre valónak azt, hogy esedezve és alázatosan kérjük az Istent, és ne mennydörgő szavak áradatát zúdítsuk a vétkesre, hiszen ez csak kárára lesz mindannak, aki csak hallja, és magát a vétkest sem javítja meg.”

Jan. 27. Merici Szent Angéla szűz

A Garda-tó melletti Desenzanóban született 1474-ben egyszerű emberek gyermekeként. Tízéves korában elveszítette szüleit… belépett Szent Ferenc harmadrendjébe, és azon volt, hogy az evangéliumi tanácsokat minél tökéletesebben valóra váltsa.

Huszonkét évesen fölfigyelt arra, hogy a legtöbb gyermek iskolai és hitbeli képzés nélkül nő fel. A szegény emberek nem tudták megfizetni gyermekeik iskoláztatását, s maguk a szülők is többnyire teljesen tudatlanok voltak. Összegyűjtötte a szegények lányait, hogy hittanra tanítsa őket. Ebből a tevékenységből olyan szemmel látható áldás fakadt, hogy Angélát meghívták a közeli Bresciába, hogy ott is folytasson hasonló tevékenységet. Kezdetben csupán a szegény lányok hitoktatása volt Angéla szándéka, de ez kiteljesedett, és fő életműve a szegény leányok teljes körű nevelése lett. Eljuttatta őket az Istennek szentelt életre, amennyiben azt óhajtották. …

1535. november 25-én, a Szentlélek közreműködésével, Bresciában közösséget alapított. Huszonnyolc lány Istennek szentelte magát, és csatlakozott Angéla művéhez. Az alapító eszményképe a radikális Krisztus-követés volt. Ezt a vértanúk maradéktalanul megvalósították, ezért tisztelte őket Szent Angéla, és ezért választotta Szent Orsolyát, a vértanú szüzet a Társaság pártfogójául. A rend tagjait később ezért nevezték el orsolyitáknak.

A Szent Orsolya Társaság tagjai a világban élhettek Istennek szentelt életet, Isten és az Egyház szolgálatában dolgoztak. Ezzel megelőzték korukat. Hogy Istennek szentelt nők a világban éljenek és rendszeres apostoli munkát végezzenek, sok egyházi méltóság szemében elképzelhetetlennek látszott még abban a korban. A Merici Angéla által kidolgozott szabályzatot a veronai püspök engedélyezte ugyan, és később a pápa is jóváhagyta...

Angéla 1540. január 27-én szentség hírében halt meg Bresciában. Sírja hamarosan zarándokhely lett, Borromei Károly bíboros sokat fáradozott boldoggá avatása érdekében. …

Angéla elgondolásai saját korában különösen modernek voltak. Azokban az időkben, amikor a nevelés szinte embertelenül szigorú volt, Angéla ezt írta lelki leányainak: „Könyörögve kérlek titeket, arra törekedjetek, hogy lányaitokat szeretettel kapcsoljátok magatokhoz, szelíd és jóságos kézzel vezessétek őket, ne parancsolgatva vagy szigorúsággal. Ez más szóval azt jelenti, hogy fölszabadítjuk a lelkeket, ha a gyengékbe és bátortalanokba bátorságot öntünk, szeretettel intjük őket, mindenkinek példánkkal prédikálunk, és hirdetjük nekik azt a nagy örömet, amely ott fenn készen vár rájuk.”

Egy 1506-ban történt látomás („brudazzói látomás”) adta meg Angéla számára a bizonyosságot ahhoz, hogy életét a keresztény pedagógiának szentelje. A jelenetet a desenzanói templom mennyezetének freskója örökítette meg: szülőföldjének tavánál, a Garda-tónál Angéla egy helyet látott, melyről egy létra emelkedett egészen az égig. E létrán angyalok és leányok jártak föl és alá. A szent ebből arra következtetett, hogy neki olyan művet kell létrehoznia, amely erre a létrára hasonlít.

Urunk, Istenünk, szüntelenül ajánljon minket irgalmadba Merici Szent Angéla szűz közbenjárása, hogy szeretetének és okosságának lelkesítő példáját követve tanításodat megtartsuk és életünkkel megvalljuk! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen

Forrás Diós István: A szentek élete

Jan. 25. ÖNMEGTARTÓZTATÁS
A sportoló mindent feltett arra, hogy Pjongcsangban sikerrel szerepeljen, nem véletlenül kapta meg társaitól a Guldmunken (Arany Szerzetes) becenevet. Úgy döntött ugyanis, hogy csak az olimpiára koncentrál, így a szexuális örömöket is kiiktatta az életéből.
„Így sokkal többet lehet a síelésre koncentrálni, ez mentálisan nagyon sokat kivesz az emberből.  Nincs idő a pihenésre, emiatt kell az önmegtartóztatás” – mondta.
Ld.: http://www.nemzetisport.hu/teli_sportok/pjongcsang-2018-aranyrol-almodik-az-onmegtartoztato-sved-2615103

Jan. 17. SZENT ANTAL
Szent Antal életrajzából, amelyet Szent Atanáz püspök írt meg
A szülők halála után húgával egyedül maradva a körülbelül 18-20 éves Antal átvette a ház és húga gondviselését.
Nem telt el még hat hónap sem a szülők halála után, amikor szokása szerint a vasárnapi misére ment, és útközben azt forgatta magában, hogy hogyan hagyták el az apostolok mindenüket, és követték Üdvözítőnket, és azokra is gondolt, akik az Apostolok Cselekedetei szerint minden vagyonukat eladták, árát pedig az apostolok lábához tették, hogy a szegényekről gondoskodjanak belőle. Elgondolkodott azon is, hogy az ilyeneket micsoda remény várja a mennyben. Ezen elmélkedve lépett be a templomba, s történt, hogy amikor az evangéliumot olvasták, Antal hallotta, hogy az Úr azt mondja a gazdag ifjúnak: Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere, és kövess engem! (Mt 19, 21)
Antal ekkor, mintha isteni indításra jutottak volna eszébe a szentek, s mintha őmiatta olvasták volna az említett részt, mihelyt kijött a szentmiséről, az őseitől örökölt birtokot (mintegy 300 szántásnyi termékeny és szép fekvésű földje volt), elajándékozta a falusi szomszédoknak, hogy az ne legyen terhére sem neki, sem a húgának. Aztán pénzzé tette minden ingóságát, s az érte kapott nagy összeget szétosztotta a szegények között, csak egész keveset tartott vissza a húga számára.
Legközelebb a vasárnapi misére menve hallotta, hogy az Úr azt mondja az evangéliumban: Ne aggódjatok a holnap miatt! (Mt 6, 34) Ezután már azt sem tudta elviselni, hogy valamije is maradjon, s kimenve, azt is szétosztotta a szegényebbek között. Húgát az általa ismert szüzekre és a hívekre bízta, hogy ők neveljék. Ő maga pedig ettől kezdve háza közelében önmegtagadó életre adta magát, és kemény, önmegtartóztató életet élt.
Saját kezével dolgozott, mert ezt hallotta: Aki nem dolgozik, ne is egyék! (2 Tessz 3, 10) Így részben magának tudott kenyeret venni, részben a szegényeken tudott segíteni.
Gyakran imádkozott, mivel azt tanulta, hogy visszavonultan, szünet nélkül kell imádkozni (vö. 1 Tessz 5, 17); annyira figyelt a szentírási olvasmányokra, hogy abból semmit sem felejtett el, hanem mindent megjegyzett, úgyhogy végül is emlékezete szolgált neki könyv gyanánt.
Az összes közelben lakó és becsületes férfi, akivel bizalmasan elbeszélgetett, csodálta ezt az embert, és Isten barátjának hívták. Egyesek gyermekükként, mások testvérükként szerették őt. (356-ban halt meg)

Jan. 12. ISTEN
- A Viskó c. film is közel hozta hozzánk Istent, a Szentháromságot…
- A Zsolozsma mai olvasmánya is csodálatos költemény a Teremtőről,  Istenről! Idézem, hátha valaki már rég olvasta…
- A szentmise mai zsoltára (88,1 6-1 7.18-19) méltó válasz mindezekre:  „Hadd énekeljem örökké * Urunknak irgalmas jóságát!” 
Sirák fiának könyvéből 43, 14-37
Amikor az Úr elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám. Ilyen úton-módon kinyílnak csűrei, és mint a madarak, kiszállnak felhői. A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit. Amikor megpillantják, reszketnek a hegyek. Dörgő hangjától jajveszékel a föld. Akarata szerint száguld a déli szél, s így az északi szél, meg a forgószél is. Mint a madarakat, röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás. Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet.
Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely amikor megfagy, hegyes, mint a tüske. Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képződik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá. Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna.
Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhő, s a harmat életet ad az aszály után. Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket.
Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes; ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk. A legelképesztőbb dolgok teremnek ott, sokféle élőlény, a tenger szörnyei.
De hála Istennek, minden jól végződik, a szavára minden jól elrendeződik. Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy ő a minden. Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden műve. Félelmetes az Úr, és rettentően nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók.
Magasztaljátok őt dicsőítő énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb (és csodálatos az ő fensége. Áldjátok az Urat, s magasztaljátok, mert nagyobb minden dicséretnél.) Ha hozzá kezdetek, merítsetek erőt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére.
Ki az, aki látta, és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik? Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam műveiből. De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.

Jan. 4. LAKÁS/HÁZ SZENTELÉS

Dec. 30.
Hat egyszerű cél, hogy boldogabb legyen az új éved

Dec. 22. KARÁCSONYI NÉPSZOKÁSOK

Dec. 19.
Áder János idézte a száz éve született Szabó Magda írót, aki az elkötelezettségről szólva azt mondta: „hiszek az Egyház létezésének fontosságában, hiszem, hogy kell egy olyan közösség, amely átemeli az embereket az életük olyan szituációin, amelyek észokokkal, logikával megoldhatatlanok. (.) Elkötelezettje vagyok minden egyháznak, amely jóra használja fel a hatalmát, jóra tanít, s úgy szolgálja a maga Istenét, hogy az embereken való segítésben keresi.”

Dec. 14. EURÓPA JÖVŐJE

Dec. 8. SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS

Dec. 2. HÁZIGAZDA

Nov. 17. SZENT ERZSÉBET

Nov. 14.

Nov. 11. HÉTKÖZNAPOK-VASÁRNAPOK

Nov. 5.
Az albán bíboros 10 gondolata Medjugorjéből
     A Mladifest ötödik napján a délelőtti tanúságtételek között szerepelt Ernest Simoni, Albánia bíborosa. Simoni atya az egyetlen ma élő pap, aki tanúja és elszenvedője volt Enver Hodzsa kommunista rezsimje idején a kemény egyházüldözésnek. 28 évet töltött börtönben, kényszermunka táborokban. Az esti szentmisében az ő szentbeszédét hallgathattuk. Fogadjátok szeretettel a 88 éves bíboros szavait:
Kedves Fiatalok!
     10 pontba szedtem össze gondolataimat, melyeket megosztanék veletek. Elmondhatom, hogy közeli kapcsolatban állok a Szentatyával, barátja lehetek, és a napokban Rómában járva tájékoztattam őt arról, hogy meghívást kaptam közétek.
     Isten egész életemben csodákat művelt, mindig utasított, amikor egy új útra küldött az Ő dicsőségére és mások hasznára. Nagyon örülök az Úr ajándékának, hogy itt lehetek köztetek. Olyan érzésem van, mintha itt az angyalok jönnének a földre a nyitott mennyből, hogy itt legyenek velünk és örüljenek ennek a gyönyörű találkozásnak.
     Ferenc pápa a következő szavakkal indított útnak: "Menj Medjugorjéba és hirdesd az Örömhírt!"
"Köszönöm Szentatyám!" feleltem.
   Az első pontban ezért arról beszélnék, hogy miért születünk, miért élünk. Találkozunk az élő Istennel ebben a környezetben. Mindig fontos megkérdezni magunktól, hogy honnan jövök, hogy élek és mi vár a földi életem végén.
     Mikor a Teremtés könyvét olvassuk, már választ is kapunk ezen kérdésekre. Egy igazi, rendes keresztény választ kapunk. Ott olvassuk, hogy az Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Minden ember Isten teremtménye ezen a földön, az örökkévalóság számára és lehetőséget adott arra, hogy az ember sokasodjon és benépesítse a Földet. Receptet is kaptunk a 10 parancsolat formájában, hogy miként éljük az életünket. Ezért a megváltásunkért, az emberi faj megmentéséért, hogy az örök időkre megmentse, köszönjük meg a receptet, ami megmenti a Világot.
     A második pontban szeretném meghívni az összes papot, szerzetest, püspököt, hogy a Szentatyával közösségben legyen. Tehát minden pap meg van hívva arra, hogy az Isten Örömhírét hirdesse, ezért nagyon fontos, hogy gondolkozzunk, mit kell tennünk. Ezért hívom a papokat, püspököket, bíborosokat, hogy gondolkodjanak el azon, hogy ne válasszanak más utat a pápa útján kívül, mert közösségben élünk. De tudjuk, hogy minden időben, most is létezik a Gonosz, a sötétség, ezért veszély fenyegeti a világot, ezért együtt kell küzdenünk ellene, mert ebben van az erő. Ezért is örüljünk, hogy éljük Isten 10 törvényét, mert akkor nem leszünk a gonosz hatalmában, hanem az örök életre készülünk.
     A harmadik pont: mit kap az ember , ha az egész világot megkapja, de saját lelkét elveszíti? Tehát az Úr így határozza meg, mindaz, ami az evilági életünkhöz kell, irányítva van, de a mi emberi természetünk evilági dolgok felé hajlik.
     Tudatában vagyunk e annak, hogy mire hívott meg bennünket Jézus? Jézus, a következő képen válaszol az apostoloknak: ..."anyád és testvéreid aggódva keresnek, de Jézus megkérdezi: kik az én testvéreim, ki az én anyám? Ők mindazok, akik az én atyám akaratát teljesítik."
     A negyedik pont: Örüljetek, hogy Jézus 0-24 órában jelen van a papok kezeiben. Az Isten, az Úr megtartja rajtuk keresztül a világot. Tehát számomra a remény, a mi üdvösségünk, az egész világ üdvössége abban van, hogy az Isten kézben van a mi életünk és a szentmisében a papok kezein keresztül Jézus jelen van, mert Ő él. Jelen van, minden otthonban, templomban, ahol ketten-hárman együtt vannak az Ő nevében. 
     Az ötödik pont:  a szentségimádáskor már a mennyország egyik sarkában érezhetjük magunkat. 
     Kedves Testvéreim!  Az életcélunk, hogy Jézus Krisztust imádjuk, hozzá tartozzunk. Tudjátok, hogy mennyi minden történik velünk életünk során: betegségek, nehézségek stb.. és ha így fordulunk felé, akkor reményt kapunk és Jézusnál öröm vár bennünket, megváltás, mindaz, amire szükségünk van.
     A  hatodik pontban hozzátok szólok. Sok fiatal ismeri azt a szentírási történetet, melyben a gazdag ifjú Jézus felé fordulva a következőket mondja: minden törvényt megtartottam", de Jézus azt mondja neki: " add el mindenedet és kövess engem." Sajnos ő lehorgasztotta a fejét és szomorúan elfordult. Ne horgasszátok le a fejeteket fiatalok és ne forduljatok el Jézustól! 
     A hetedik pont a megváltásunkról szól, az emberiség megváltásáról. Látjátok, akik a világ minden pontjáról azért érkeztetek ide, hogy Jézussal találkozzatok éppen itt Medjugorjéban. Itt reménnyel, az emberiség minden  irányú reményével találkozhatunk. A Szentlélekkel Isten ereje leszáll ránk, hogy folytassuk életünket, Ti Mindannyian itt vagytok Jézus Krisztus miatt, hiszen ő hívott bennünket. Látjátok, Krisztus válaszol, még a kereszten függve is beszélt Jánoshoz:  "Íme a te anyád." Most is ezt mondja itt nekünk: Íme a ti anyátok. Jézus édesanyjának szerepéről is tanított minket a kereszten.
     A nyolcadik pontban elmélkedjünk a magvető példázatán. Tudjuk, hogy jó magvetőnek kell lennünk a jövő számára. Jézus kihangsúlyozza a jó magvető példáját. Ti tudjátok, hogy a mag hová hullik. De nem csak rossz földbe hullik, hull jó földbe is.
     Mi történik ma világunkban? Az egész emberiséghez akarunk szólni. Látjátok, Jézus hív minket, aki kész magot vetni, aki lemond magáról, aki követni akarja Őt. Nem tudunk két úrnak szolgálni. Vagy Istennek, vagy a világnak. Jézus azt mondja:  "aki engem szolgál örök életet nyer."
     Szent Antal életéből egy példával szeretném alátámasztani gondolataimat: egy gazdag ember  temetésekor a szent megkérdezi a gyászolókat, hogy hová viszik a a testet. A temetőbe, a földbe; hangzott a válasz. De oda nem temethetitek el, mert neki nincs szíve. Nyissátok ki a koporsót és meglátjátok, hogy nincs szíve, mert sosem volt - felelte nekik Antal. Tényleg így történt. A szíve helyén is pénz volt. Így kedves testvéreim. Miért vagyunk itt, miért járunk szentmisére? Azért, hogy megtudjuk: merre van az utunk és a mi szívünk, hogy nézzen majd ki.
     A kilencedik pontban  arról szólnék, hogy az Úr nem csak beszél, hanem cselekszik, hat ránk.  Amikor megkérdezzük Tőle, hogy Uram miért van konkoly a mag között?  Azért, hogy kigyomláljuk? Nem, ne gyomláljátok ki, had nőjenek együtt egy darabig. Majd eljön az aratás, akkor egyik oldalra a jó mag, a másik oldalra konkoly kerül, ami megy a tűzbe.
     Az utolsó, tizedik pontban  tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért is jöttél ide? Reményeim szerint azért jöttünk itt most össze, hogy szemtől szembe találkozzunk Jézussal. A hívőkkel, a papokkal, a püspökökkel a pápával az élen, hogy mindannyian egyek legyünk Jézussal, mert ő a mi utunk és szeretném megértetni veletek, hogy ha együtt működünk Máriával, lefektetjük örök életünk alapjait. Nincs a világon olyan katolikus templom, ahol nincs ott Mária szobra, vagy képe. Nincs olyan szent, aki ne működött volna együtt Máriával, az Egyház mindig Máriával együtt működött. Ezért arra kérlek benneteket, hogy ajánljátok fel magatokat Mária szívének és napi 3 rózsafüzért imádkozzatok el és segítsetek a világnak, hogy mindenki az élő Isten felé forduljon. Ámen 

Nov. 2. NEK

Nov. 1. LUTHER

Okt. 31. Rózsafüzér – nem csak októberben!
Kovács Zoltán plébános, mariológus írását olvashatják, aki arra biztat, hogy október hónap elmúltával is vegyük kézbe gyermeki szeretettel és hűséggel mindennap a szentolvasót.
„Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért” – hangzott el a Szűzanya első, 1917. május 13-i fatimai üzenetének végén. Október 7-én mint a Rózsafüzér Királynőjét ünnepeljük őt, de már a hónap elején felhívjuk a hívek figyelmét: október – májushoz hasonlóan – Szűz Máriának szentelt hónap! Ne felejtsük el hát kézbe venni a szentolvasót, szenteljünk neki e hónapban önzetlen gyermeki szeretettel egy-egy estét, amikor bokros teendőinket félretéve a templomba sietünk, hogy Isten imádkozó népének körében felismerhessük a velünk és értünk is imádkozó Istenszülő vigaszt és békét adó anyai jelenlétét, akárcsak a Szentlélekre váró tanítványok az „emeleti teremben” (vö. ApCsel 1,14).
Megkísérthet minket azonban, hogy az októberi rózsafüzér imádság hagyományát egyfajta „kampányszerű” imának fogjuk fel, és a jeles hónap elmúltával ellankad lelkesedésünk. A civilizáció „áldozataiként” vergődő emberek talán leggyakoribb védekező mondatai: a „nem érek rá”, a „nincs időm semmire”, az „egyszerűen nem érem utol magam”, és hasonló vélt vagy valós panaszok mindannyiunk számára ismerősek. Ha a rózsafüzért tehernek, elvégzendő pluszteendőnek tartjuk, vagy egyfajta belső kényszertől hajtott lelki elvárás tárgyának, az bizonyára nyomasztó súlyként fog ránk nehezedni, elvégzése pedig a „na, ezt is kipipáltam” fanyar érzésével tölthet el. Ez pedig azt jelzi vissza számunkra, hogy nem sikerült még ráéreznünk a rózsafüzér imádkozásának valódi „ízére”. A rózsafüzért úgy szeretjük meg, ha végezzük, ha általa egyre élőbb kapcsolatba kerülünk az Egyház Anyjával.
Mint minden ima, a rózsafüzér is lehet „küzdelmes”: a figyelmetlenséggel, szétszórtsággal folytatott tusakodás, a lelki szárazság, belső sötétség miatt valósággal végigkínlódott idő ugyanúgy a lelkiélet része, mint a Szentlélek öröme által „repített” és Isten békéje által körülvett ima gyönyörű percei. Ha kitartó hűséggel mondjuk a rózsafüzért, előbb-utóbb megtapasztaljuk: gondolataink, érzéseink, mindennapos ügyeink megszentelődnek általa. Néha egy-egy tized rózsafüzér is rengeteget ér, amit „üresjáratokban”, buszra, orvosi rendelőben nyíló ajtóra vagy egy másik emberre való várakozás alatt mondunk, vagy egyszerűen „csak úgy”, mert jó egy kis időt töltenünk Égi Édesanyánkkal.
Kispapkori személyes élményem volt egy megható főpapi szolgálatkezdés. Amikor egyik szemináriumi rektorunkat mindnyájan elkísértük püspökszentelésére, elődje, a nyugdíjba vonuló idős főpásztor atyai szavakkal mindenki előtt a lelkére kötötte: „Fiam, szorítsd szíved köré a rózsafüzér koszorúját!” De ne feledkezzünk meg egy másik, mindannyiunk számára ismert főpásztor, Mindszenty József bíboros esztergomi érseki beiktatásáról sem, mely 1945-ben éppen Rózsafüzér Királynőjének ünnepén volt. Az új hercegprímás akkor – mint egyfajta személyes „hitvallást” – a következőt mondta: „Édesanyám mostantól még szorosabbra fogott rózsafüzérében bízom.” Tudta, akárcsak az övéit Nagyasszonyunk oltalmába ajánló haldokló Szent István király: sorsunk, jövőnk Mária kezeiben lesz a legjobb helyen. „Nagy öregjeink” példáját szívünkbe vésve számunkra, a 21. század keresztényei számára is bátorítólag hat: a rózsafüzér „már bizonyított”: évszázadok óta kíséri és szenteli meg Isten népének életét, fáradozásait, könnyhullatásait és örömeit. A Szűzanyával imádkozó szív könnyebben talál utat Istenhez.
Szent II. János Pál pápa is emlékeztet: „egy ilyen egyszerű, ugyanakkor ennyire gazdag imádság valóban megérdemli, hogy a keresztény közösség újra felfedezze” (Rosarium Virginis Mariae, 43). Tegyük magunkévá október hónap elmúltával is e szavakat, és vegyük kézbe gyermeki szeretettel és hűséggel mindennap a szentolvasót, hogy felismerhessük: a Szűzanya velünk járja a földi élet útját az örök Haza felé, ahol ő már „a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándoknépe számára” (Lumen gentium, 68).

Okt. 29. SZERESD FELEBARÁTODAT (mai evangélium)
Másokért fáradozom, én leszek boldogabb – Riport az önkéntesség csodájáról
Aki azt állítja, hogy épelméjű ember csak akkor dolgozik, ha megfizetik, racionálisan gondolkodik. Aki fittyet hány a kétszer kettő józanságára, és szívesen segít másoknak csak úgy, szeretetből, általában nem tehetős, de boldog ember. Mert az önkéntes, ellenszolgáltatás nélkül végzett munka nemcsak kivesz belőlünk, de fel is tölt! V. Kulcsár Ildikó riportja.
Talán már eljutottunk odáig, hogy a többség számára az ellenszolgáltatás nélkül dolgozók nem „furabogarak”, akik a világ távoli pontjain, egzotikus tájakon tevékenykednek, hanem a jelenlétük része a hazai hétköznapoknak is. Hiszen élnek közöttünk fáradt kismamák, magukra maradt idősek, ezernyi gonddal küzdő nagycsaládosok és betegek, akiknek szükségük van rájuk. Valamennyiünkkel előfordulhat, hogy mások segítségére szorulunk, merthogy a családtagjaink elfoglaltak, távol élnek, vagy nincsenek is. És akkor jönnek (jöhetnek) az önkéntesek. Például az Otthon Segítünk Alapítvány munkatársai, akik kisgyermekes családoknak nyújtanak ingyenes, baráti segítséget.
TALÁLJANAK EGYMÁSRA!
Olyan egyszerű a képlet. Mondjuk, az egyik utcában laknak Kovácsék, akiknek ikreik születtek, s az édesanya majd’ összeroppan az otthoni teendők súlya alatt, miközben a férje hajnalban elmegy, és késő este ér haza a munkából, hogy eltartsa a családot. Néhány utcával (kerülettel) odébb él a hatvankét éves, nyugdíjas Márta, akinek a negyvenhez közeledő lánya nem talál társra, gyermeke sincs. Márta szenved a magánytól, és folyamatosan hajtogatja a lányának, hogy unokára vágyik, amitől a viszonyuk egyre romlik. A háromgyerekes kismamának segítség kellene, Mártának feladat és gyerekélmény. Logikusnak tűnik a gondolat: segíteni kell, hogy egymásra találjanak! Erre jött rá az angol Margaret Harrison, aki 1973-ban létrehozta a Home Start jótékonysági szervezetet – az alapítás óta több mint egymillió gyerek családjának nyújtott segítséget szerte a világon –, amelyhez Benkő Ágota irányításával a magyar Otthon Segítünk Alapítvány is csatlakozott 2001-ben.
– Egyedül nevelem az ötéves fiamat, de erre nincs tekintettel a munkahelyem – meséli egy nevét elhallgatni kívánó, negyvenéves, budapesti anyuka –, tehát gyakran végzek hivatali munkát az otthoni számítógépemen. Csakhogy az élénk gyerekem nem egy, de három felnőttet is képes lekötni, ezért akkor dolgozom, amikor alszik. Késő este, éjszaka. Nincs segítségem, a családom Zalában él, és nincs pénzem bébiszitterre. Egyelőre nem merem megkeresni a barátnőm által javasolt Otthon Segítünk Alapítványt, mert nehéz kérni, és a segítségük elfogadásával a kudarcomat ismerném be. Nem bírom egyedül, pedig mások két-három gyerekkel boldogulnak! Attól is félek, ki érkezik az otthonunkba, és mit szól egy idegenhez a kisfiam…
Sokakkal beszéltem a „másik partról” is – tele az e-mail fiókom magányos emberek leveleivel –, ők a tétovázásuk legfőbb okaként a világ szájától és a saját családjuk reakciójától való félelmet említették. „Nem vagy normális, idegeneknél cselédkedsz?”
HA VAN SZÜLŐI TAPASZTALAT
– Azért, hogy felkészült segítők ajánlhassák fel a barátságukat és az idejüket – általában heti három-négy órát –, már az alakuláskor sokat tett a SOTE Magatartástudományi Intézetének munkatársaiból, pszichiátereiből, pszichológusaiból álló csapat, s a szoros együttműködés a jelenre is jellemző. Tehát az önkéntesek ötvenórás tanfolyamon vesznek részt, a szervező koordinátorok még komolyabb szakmai felkészítést kapnak, hiszen ők keresik fel először a segítséget kérő családot, és ők választják ki a hozzájuk tartozó önkéntesek közül azt, aki az új családdal foglalkozni fog – magyarázza Lehőcz Monika igazgató, akivel az alapítvány hetedik kerületi központjában találkozom. Nem „szabályos” igazgatói irodában, hiszen e kétszobás lakásban nincs pucc, csak sok munka! S hogy a kifogyhatatlan energiájú Monika eredményesen dolgozik 2007 óta – három felnőtt gyerek édesanyja és kétunokás nagymama –, nemcsak az jelzi, hogy átlagosan kétszázötven önkéntes áll a családok rendelkezésére, és tizenöt városban van helyi szolgálatuk, hanem az is, hogy gratulálhatok neki a Kopp-Skrabski-díjához. Olyanok kapják civilek jelölése alapján, akik a társadalom lelki egészségéért, a támogató közösségek létrejöttéért és a vágyott gyermekek megszületéséért tevékenykednek.

Okt. 24. PÁSZTÓ
A Váci Egyházmegye közleménye a pásztói Szűz Mária-szobor könnyezése kapcsán - 2017. július 18. 
Június végén a pásztói Szentlélek-templom Szűz Máriát ábrázoló szobrának szeme nedvességtől fényleni kezdett. Többen is úgy vélték, hogy csodálatos könnyezésről lehet szó.
Mivel hasonló jelenségek már többször előfordultak – gondoljunk csak a győri vagy a máriapócsi kegyképekre –, érthető, hogy sokan érdeklődnek és állásfoglalást kérnek.
Minden ilyen csodálatos tünemény ráirányítja a figyelmet – hívőkét és nem hívőkét is – az életünk titkaira. Maga a csoda fogalma is elgondolkodtató. Amit nem tudunk megmagyarázni értelemmel, amiről nincs kísérleti bizonyosságunk, azt csodának nevezzük. Ugyanakkor ezeket a tapasztalatokat az isteni, a természetfeletti világ megnyilatkozásainak tartjuk. Sajnos a legnagyobb csodákat nem vesszük észre, mert megszoktuk. Pedig a csodának nem az a lényege, hogy a megszokott rendtől eltér valami, hanem az, hogy nekünk abban a pillanatban az Úristen gondviselését bizonyítja. Csodálkozzunk rá a búzamagra, a víz körforgására, a születésre, a hitre ébredés titkára!
Jó alkalom ez a mostani élmény, hogy érzékenyebbek legyünk a mindennapi életünk apró csodáira. A hívő ember hálával veszi tudomásul, hogy minden pillanatban a gondoskodás, a megajándékozottság tényei vesznek körül bennünket. Szükségünk van egy ilyen figyelemfelhívásra, hogy rácsodálkozhassunk a teremtett világ minden titkára, emberi életünk, emberi kapcsolataink megmagyarázhatatlan „véletlenjeire”.
Nem az a kérdés, hogy könnyek vannak-e a szobor arcán, hanem az, hogy miként válaszolunk az Úristen minden pillanatban megnyilvánuló szeretetére.
Imádkozzunk és testvéri szeretettel adjuk tovább mindazt a csodálatos lehetőséget, amit mi is úgy kaptunk. Szeretettel törődjünk egymással! Ha ezt elmulasztjuk, akkor joggal sirathat minket a Szűzanya.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye; Szentlélek-templom, Pásztó - Magyar Kurír

Okt. 23. KATOLIKUSOK

Okt. 12. ÖZVEGYEK
Szeretett Fiam! Tiszteld az özvegyeket… Ha valamely özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban saját családjuk tagjaira legyen gondjuk, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves az Isten előtt. Aki azonban valóban özvegy, és magára maradt, bízzék az Istenben, imádkozzék kitartóan, és könyörögjön éjjel-nappal.
Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott. Kösd hát szívükre, hogy legyenek feddhetetlenek. Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél… Legyen jó a híre: hogy gyerme-keket nevelt, gyakorolta a vendégszeretetet… segített a bajbajutottakon, és minden jóban buzgólkodott.
A fiatalabb özvegyeket azonban utasítsd el, mert ha – Krisztushoz hűtlenül – erőt vesz rajtuk az érzékiség, férjhez akarnak menni, így megszegik az első hűséget, és elmarasztaló ítéletet vonnak magukra. Azon kívül rászoknak arra, hogy tétlenül házról házra járjanak, s nemcsak tétlenkednek, hanem pletykálkodnak, haszontalanságokat művelnek, s olyasmit beszélnek, amire semmi szükség nincs. Azt akarom ezért, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, adjanak gyermekeknek életet, viseljék gondját családjuknak, s ne szolgáltassanak alkalmat az ellenfélnek becsmérlésre. …
PAPOK, 
akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az evangélium hirdetésében és a tanításban fáradoznak. Az Írás ugyanis ezt mondja: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vagy: „Megérdemli a munkás a maga bérét.” Pap ellen ne adj hitelt a vádnak, csak két vagy három személy tanúságára. A vétkeseket mindenki előtt ródd meg, hogy a többi is elrettenjen. …(1Tim 5, 3-25)
-----------------------------------
Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a filadelfiaiakhoz írt leveléből
„…Az igazság fényének fiai vagytok: tartsátok tehát távol magatoktól a szakadást és a tévtanokat. A juhok oda menjenek, ahol a pásztor van!
Mindazok, akik Istenéi és Jézus Krisztuséi, a püspökkel tartanak. Akik pedig bűnbánattal a szívükben visszatérnek az Egyház egységébe, azok is Istenéi lesznek, hogy Jézus Krisztus szerint éljenek. Ne essetek tévedésbe, testvéreim; akik a szakadást szítók után mennek, azok nem lesznek az Isten országának örökösei (vö. Ef 5, 5); aki idegen tanítás után jár, az nem hisz Krisztus szenvedésében.
Legyetek rajta, hogy az egy Eukarisztia éltessen benneteket. Mert egy a mi Urunk, Jézus Krisztus teste, egy a kehely az ő vérének egységére, egy az oltár, miként egy a püspök a presbitereivel és a diakónusokkal, az én szolgatársaimmal. Amit tehát tesztek, Isten akarata szerint tegyétek…”

Okt. 11. SZENT XXIII. JÁNOS PÁPA
Pápai szolgálatomat olyan életkorban kezdem – hetvenhét évesen –, amikor mások befejezik azt. Az örökkévalóság küszöbén érzem tehát magam. Jézusom, lelkünk első pásztora és püspöke, életemnek és halálomnak titka a te kezedben van, és közel a szívedhez. Egyrészt remegek, hogy közeledik a végső óra, másrészt bizakodom és napról napra előre nézek. Gonzága Szent Alajos helyzetében érzem magamat. Végzem a napi munkámat, mindig törekszem a tökéletességre, de még inkább gondolok az isteni irgalomra.
A még hátralevő néhány évemben – a szó teljes értelmében – szent lelkipásztor akarok lenni, mint elődöm Szent X. Piusz pápa, mint a tiszteletre méltó Ferrari bíboros, és mint püspököm, Radini Tedeschi, amíg élt, és ahogyan folytatta volna életét haláláig. „Így segítsen meg engem az Úr!” Ezekben a napokban Szent Gergelyt és Szent Bernátot olvastam; mindketten a lelkipásztor belső életéért aggódtak, amely, nem szabad, hogy háttérbe szoruljon az anyagi, a külső teendők miatt. Napomnak mindig az imádságban kell eltelnie; az imádság az én lélegzetvételem. Törekszem rá, hogy mindennap elmondjam a rózsafüzért 15 titkával – lehetőleg a kápolnában az Oltáriszentség előtt – azzal a szándékkal, hogy az Úrnak és a Madonnának ajánljam Velencében és az egyházmegyében élő gyermekeim legfőbb gondjait: a papságot, a fiatal szeminaristákat, az Istennek szentelt szüzeket, a világi hatóságokat és a szegény bűnösöket. Mint bíborosnak és pátriárkának az egyházi méltóság és tekintély nagy fénye mellett két fájdalmas problémám adódott: egyrészt a pátriárkai javadalom szűkössége, másrészt a szegények nagy száma, az alkalmazottak jogos követelései és a különféle segélyezések.
A javadalom hiányossága nem akadályozott meg engem, hogy javítsam az anyagi feltételeket mind a magam, mind pedig a szolgálatban utódaim számára. Szívből áldom az Urat ezért a kissé megalázó és gyakran zavarba hozó szegénységért. Ez tett engem egyre hasonlóbbá a szegény Jézushoz és Szent Ferenchez, de biztos vagyok benne, hogy nem halok éhen. Ó, boldog szegénység, amely nagy áldást biztosít nekem a jövőre nézve és mindarra, ami nagyon fontos az én lelkipásztori szolgálatomban.

Okt. 10. IFJÚSÁG
Ne akarjunk 'menő' helyet csinálni a gyülekezetből
Két évvel ezelőtt cikk jelent meg a Washington Post hasábjain e fenti címmel.
Szerzője a fájdalmas ‘hová tűntek, miért tűntek el a z Y és Z generáció tagjai, az 1990-2000 után született fiatalok a templomokból?’ kérdést próbálja megválaszolni.
S, ha ez teljesen nem is sikerül neki, azt egy felmérés nyomán mindenképp tudtunkra adja, mit NE tegyünk azért, hogy betöltsük ezt a főként nagyvárosi gyülekezeteink életében támadt ifjúság-űrt.
Menő zene, hippster-worship, hatásos színpadtechnika – nem ebben áll az Y és Z generáció Istenhez való visszahívásának értelmes és hosszú távra szóló megoldása. A fiatalok nem egy trendy istentiszteleti show-ra vágynak.
- “Szeretnék egy olyan istentiszteletet, amely nem szenzációhajhász, nem csillogó-villogó, vagy ‘partikulárisan releváns’. Bárhol tudok szórakozni. A templomban viszont nem arra vágyom, hogy engem szórakoztassanak. Azt szeretném, ha arra hívnának, hogy részt vegyek egy ősrégi-jővőbe mutató közösség életében.” – Vallja egy fiatal.
- “Tele kétségekkel és kiábrándultsággal - nem egy jobban legyártott kereszténységet kerestem. Igazabb kereszténységet, egy sokkal hitelesebb kereszténységet kerestem. Kérdéseim voltak a tudomány és hit viszonyával, a bibliamagyarázattal és a teológiával kapcsolatban. Sajnos magamra maradtam a kétségeimmel.” – Vallja egy másik.
- “A barátaiddal bárhol megihatsz egy csésze kávét, de a gyülekezet az egyetlen hely, ahol a homlokodra kenik a hamut halandóságodra való emlékeztető jelként. Bármely hétvégén elvakíttathatod magad egy koncerten a fénytechnikával, de a templom az egyetlen hely, amit gyertyafény és zsoltár tölt meg. Online is jó barátokkal kapcsolatot tartani, de a gyülekezeti közösség az az egyetlen hely, ahol a keresztség által Isten néven nevezett és szeretett gyermeke vagy. Bármely hajléktalan-szállón oszthatsz ételt a hajléktalanoknak, de csak az egyház tanítja, hogy egy közös “vacsora” beemelhet minket Isten legbensőbb jelenlétébe.” – Vallja egy harmadik.
A fiatalok a Jézus tanítását hitelesen gyakorló, nyitott, őket is befogadó és elfogadó közösségeket keresik. Nem a gyülekezeteti életet és az evangéliumot kell tehát nekünk menőbbé tennünk, hanem arra kell koncentrálnunk, hogy az istentisztelet, az érintett korosztályt megcélzó gyülekezeti alkalom maradjon szent, isteni. Ez az ami vonz. Egyedül ez vonz.

Okt. 10.
Fekete István: Az ima
Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az enyéimet. 
– Mondd, kisfiam…  És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt és én mondtam az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az Istenhez. 
Később – a diákévek kamaszos rohanásában – az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak, szépek voltak és csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték az Örökkévaló elé. 
Aztán jött az előbbi világégés és mindig mélyen megrendített az imára zendült kürtök rivalgása s a térdre hullt harctérre induló századok halálos csendje, ahol szinte érezni lehetett az elhagyott otthonok felé szálló gondolatokat, aggódást, szeretetet, igazi imát, ami hangtalanul szárnyalt a halál felé induló férfiak lelkéből. 
Ó, milyen kicsik és mégis mennyire férfiak voltak ezek a katonák, akik káromkodva ébredtek, káromkodva feküdtek és csak itt döbbentek rá, hogy az igazi kiállás hitben, vérben, fájdalomban, betegségben - és imádságban akár ezrek előtt a nyílt terek porában: az egyetlen és valódi férfiasság. 
Aztán jött a zuhanás Trianon halálos völgyébe. Jött a megalázás, a szégyen, az elesettség, szegénység, járvány és jöttek az imák. Az egész nemzet megtanult imádkozni és nem szégyellték már a férfiak sem – egy-egy „szóra” – befordulni a templomba. Ezek a férfiak többnyire megjárták a harctereket és megtanulták, hogy egyetlen félelem örökös csak – nem halálfélelem, hanem az istenfélelem. És ahogy az imádság felé fordult a nemzet, úgy emelkedtünk ki a halálra ítéltség posványából. 
Amilyen csendesek lettünk, olyan hangos volt körülöttünk a győztesek páholya, és amilyen fennhéjázók voltak ők, olyan alázatosak lettünk mi, mert akkor éreztük már, hogy az alázatosságnál nincsen nagyobb a világon. És elhallgatott körülöttünk az erőszak süvöltése, mert halkan szólni kezdtek a kassai harangok és meghallhatták az egész világon, amikor a dómban a magyarok Te Deum-ot imádkoztak. Nagy, szent pillanatokban mindig az ima volt velünk, mellettünk, értünk. Nagy örömökben, nagy sírásokban, csendben és viharokban: ima, ima. És most mégis mind több helyen hallom, olvasom, hogy valaki imádja a lencsefőzeléket, imádja a karóráját, imádja a kirándulást és a táncot. Préda lett ez a szó, melyet magyar paraszttól sohasem hallott senki, és elkopott lassan, mint a kocsmaküszöb. 
Mindenki „imád” mindent. A lovát, a szeretőjét, a nyakkendőjét... megszentségtelenítve egy szót, az emberi lélek néma himnuszát, tisztaság, a kérés, a vigasz, a félelem, az istenkeresés egyetlen, utolsó felkiáltását, amikor már nincs semmi, de semmi segítség, mentsvár, csak az ima. 
Ne imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked aranyát, nyelved szépségét a rombolás disznai elé, ne imádj semmit, csak az Istent, mert nem tudod, milyen idők jönnek és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az imádság és veled van az Isten.

Okt. 7. RÓZSAFÜZÉRREL
 

Okt. 6. ARADI VÉRTANÚK
Az aradi kivégzéseket és Gróf Batthyány Lajos pesti kivégzését nem véletlenül időzítették október 6-ára, szándékosan az 1848-as harmadik bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján – hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe:
 
Aulich Lajos (1792-1849): Császári tiszt volt, a Sándor gyalogezred alezredese, 1848-ban honvédezredes, 1849-től tábornok. Görgey híve volt, 1849. augusztus 11-ig hadügyminiszter.
 
Damjanich János (1804-1849): Szerb határőr-családból származott, a radikális polgári reformok híve volt. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során, stabil katonai tudása volt. Világos után ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt.
 
Dessewffy Arisztid (1802-1849): Középbirtokos nemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált, de 1848-ban belépett a Sáros vármegyei nemzetőrségbe. 1849-ben tábornoki kinevezést kapott. A temesvári csata után hadosztályát török földre akarta átvezetni, de Karánsebesnél Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére letette a fegyvert.
 
Kiss Ernő (1799-1849): Császári tiszt volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. December 22-én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos főhadi parancsnokká léptetik elő.
 
Knézich Károly (1808-1849):Tiszt volt a császári seregben, 1848-ban századosként részt vett a délvidéki harcokban. 1849 márciusától a tavaszi hadjárat során dandárparancsnok ezredesi rangot kapott, majd később Kossuth kinevezte a felső-tiszai tartalék hadtest parancsnokává.
 
Lahner György (1795-1849): Volt császári tiszt, majd 1848-ban a 3. honvédzászlóalj parancsnoka. 1848 októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelő lett. 1849 januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabadságharc hadiiparának irányítója volt.
 
Lázár Vilmos (1815-1849): Volt császári tiszt, 1848-ban százados, később ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849 nyarától vett részt a harcokban. Karánsebesnél tette le a fegyvert. A börtönben írott visszaemlékezései 1883-ban megjelentek.
 
Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849): A magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka előbb császári tiszt volt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt személyes bátorságával. Németül írt naplóját és leveleit később kiadták.
 
Nagysándor József (1804-1849): 1823-tól a császári hadseregben szolgált, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, a Pest vármegyei lovas nemzetőrséghez került. Kitűnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Nagyváradon csatlakozott Görgeyhez, majd később követte őt Világosra is, bár nem volt a híve.
 
Pöltenberg Ernő (1813-1849): Császári tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán Magyarországra helyezték, kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849 áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként ő közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételről.
 
Schweidel József (1796-1849): Császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécsből hazavezette. Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka.
 
Török Ignác (1795-1849): Az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig ő volt a vár parancsnoka. Budán, majd Szegeden dolgozott.
 
Vécsey Károly (1807-1849): Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 decemberétől tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt.
 
http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20121004-harom-alig-ismert-vertanu-aradrol-tizenhat-martir-volt-nem-tizenharom.html
  
.. ..Így az amúgy is feledésbe merült három másik vértanú ismét kevesebb figyelmet kapott, történelmi köztudatunk tehát nem sok tudomást vesz 
- Ormai Norbert honvéd ezredesről, 
- Ludwig Hauk őrnagyról, és a magyar nyelvújítás vezérének, Kazinczy Ferencnek a fiáról, 
- Kazinczy Lajos honvéd ezredesről.
 
- Batthyány Lajos Magyarország első felelős miniszterelnöke, akit ugyanazon a napon végezték ki Pesten, mint az aradi mártírokat, akiknek kivégzését a harmadik bécsi forradalom első évfordulójára, október 6-ára időzítették.(zsgy)

Okt. 4.
Az An-148-as típusú gép Irkutszk városába tartott a Talakan olajmezőkről. A felszállás a beszámoló szerint sima volt, de a felszállást követően kigyulladt a hajtómű. A pilóta engedélyt kért a visszafordulásra, és sima kényszerleszállást hajtott végre. A gépen olajmunkások utaztak. 
Egyikük kijelentette: “Azt hittem, ateista vagyok, de aztán imádkozni kezdtem”.

Szept. 30. JÓL SEGÍTENI

Szept. 28. SEGÍTSÉG

MEDDŐSÉG

Szept. 20. NYÜZSGŐ NŐ
“Zavar, amikor megjelenik egy nyüzsgő nő a közösségben, és átveszi a vezetést.” - Ez Beer Miklós váci megyés püspök a nők szerepéről alkotott véleménye.
Beer Miklóst a Magyar Narancs az egyházi szerepekről alkotott véleményéről kérdezte. A püspök azt mondta, hogy az egyházi szolgálattevői “szerepeket nem szerencsés összekeverni”. Szerinte “női hivatásnak megvannak a sajátos területei, a család, az anyaság, a gyereknevelés”. De azt még el tudja fogadni, hogy az oktatás és az egészségügy területén tevékenykedjenek.
Lehet egy nő lelki vezető? “Ebben elég konzervatív vagyok. Nem akarom megbántani a nőket, de az mindig zavar, amikor megjelenik egy nyüzsgő nő a közösségben, és átveszi a vezetést.” “Nagyon sok diakonisszánk van, én sokkal jobban el tudom képzelni, hogy egy nő karitatív szolgálatot végez.”

IMA VEZETŐINKÉRT

Szept. 18. HOL LAKIK ISTEN?
A tanító ezt kérdezte a gyerekektől:
- Hol lakik Isten?
Különböző válaszokat kapott. Ilyeneket:
- A mennyben, a szívünkben, a templomban... Az egyik kis jelentkező pedig ezt mondta:
- Isten az alvégen, a keresztutca baloldalán, a sarokház mellett lakik.
Lett erre nagy kacagás.
De a tanító jól ismerte a fiút, és ezért barátságosan megkérdezte tőle:
- Hogyan érted ezt kisfiam?
A legényke komoly válasza ez volt:
- Vasárnap édesapámmal sétáltunk. Amikor ahhoz a házhoz értünk, ezt mondta édesapám:
Itt egy cipészmester lakik nyolc gyermekkel, öreg, vak apjával és béna nénikéjével. Szegények, de nagyon szeretik egymást. Imádkoznak Istenhez, szorgalmasan dolgoznak, és elégedettek is. Velük lakik az Isten.
Most már egy gyerek sem nevetett.
- Igazad van, fiacskám - szólt a tanító. - Isten ott lakik az alvégen, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett.
De nemcsak ott...
Nálam lakik-e az Isten? Olyan-e a gondolkodásom, a beszédem, a tetteim, hogy abból mások azt látják, nálam (is) lakik az Isten?
Kérlek, Uram, add, hogy cselekedeteimet az irántad érzett szeretet hassa át! (Laudetur Kiadó)

Szept. 16. CSÓKAY

Szept. 11. LAPSZEMLE
A most vasárnapi újságokban olvastam. - Ajánlom megvenni, olvasni, átbeszélgetni!
Keresztény élet:
- Az imádság összeköt bennünket az éggel (Keresztény édesanyák…)
- Áldozás két szín alatt
- Csodaszer (szentáldozás)
Új Ember:
- Veres András a lombikbébi programról
- Meddőségkezelés…
Tomka Ferenc most megjelent könyve:
- „Kedves Testvérek! A pápa szinódusi család-levelét Amoris Laetitiát feldolgoztam család-csoportok találkozói számára (a könyvet érdeklődéssel olvashatja minden szülő, tágabban minden keresztény is). A könyv most jelent meg a Szent István Társulatnál, Ferenc pápa családlevele – közelebbről címmel. Teljes ár 1700 Ft, de plébániáknak, klubtagoknak adnak 20% kedvezményt. Én 30% kedvezménnyel tudom továbbadni 1200 Ft-ért (de csak személyes átvétel esetén).
A könyv (havi egy találkozóval számolva) két év anyagát 2x10 fejezetet tartalmaz. Az első 10 összefoglalja az apostoli szinodusi levél 9 fejezetét, a második 10 a levél számos fontos részletkérdésével foglalkozik, pl. a házasság szentségének még mélyebb átgondolásával, a gyermekek-fiatalok szexuális nevelésével, a házasságra való tiszta készület megokolásával, a nagycsalád témájával vagy a szenvedés kérdésével (melyekről mindről szól az AL) stb.
Ajánlom mindazok figyelmébe, akik foglalkoznak vagy szeretnének foglalkozni családokkal, család-csoportokkal”

Szept. 8. KISBOLDOGASSZONY

LOMBIKBÉBI-PROGRAM

Aug. 31.
 
7 dolog, amit senki nem mond el az iskolakezdésről
Az iskolakezdés óriási mérföldkőnek számít a gyerek és a szülők életében is. A függetlenedés egyik fontos állomása. Íme néhány dolog, amire mindenképp készülj fel!
Sulikezdés
Először is, ez egy igen stresszes időszak nemcsak neked, de a gyereked számára is. Habár mindenki azt kérdezgeti a gyerekedtől, hogy "Ugye, várod már, hogy iskolába mehess? Milyen izgalmas!" miközben elképzelhető, hogy a fiad/lányod tökéletesen boldog az oviban, és egyáltalán semmi kedve iskolába menni. Mindenképpen tanácsos felkészülnöd néhány dologra, hogy mindketten könnyebben vehessétek az akadályokat!
1. Készülj fel a kiborulásokra
A gyereked egész nap megfeszül az iskolában, hogy megfeleljen az elvárásoknak, ezért érthető, hogy mire végre vége a napnak, egy halom feszültség gyűlik össze benne. Ezt pedig mind szépen rád zúdítja majd. Lélekben készülj fel, és tudd, hogy idővel elmúlnak majd a kiborulások.
2. Másképp lesz rád szüksége
Míg az oviban még inkább babusgatásra vágyott, az iskolában sokkal inkább érzelmi támogatásra lesz szüksége. Lényeges, hogy elmagyarázd neki, hogy hogyan működik egy közösség, vagy hogy hogyan küzdjön meg a stresszel. Az érzelmi megpróbáltatások az élet természetes velejárói, de te is kellesz hozzá, hogy megtanulja ezeket kezelni.
3. Az iskola fárasztó
Hiába töltött korábban egész napokat az óvodában, számíts rá, hogy teljesen kifacsarva fog hazaérkezni az iskolából. Nagyobbak az elvárások, ami rendkívül fárasztó a kicsik számára. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen valljuk be, számunkra is az lenne.
4. Iszonyú éhes lesz
Teljesen mindegy, hogy mekkora adag ebédet kap, tuti, hogy mire hazaértek, farkaséhes lesz. Szóval ne érjen meglepetésként, ha minden nap ki fogja fosztani a hűtőt!
5. A szocializáció sem kis kihívás
Az oviban együtt játszott a többi gyerekkel. Vagy nem, de ebből sem volt semmi gond. Az iskolában ez is megváltozik, nagyobb ügy lesz, hogy ki kivel barátkozik. Készülj rá, hogy nem biztos, hogy surlódások nélkül kialakul a kis baráti köre.
6. Nem fog mindig örülni, hogy iskolába kell menjen
A gyermeked életében talán az egyik legnagyobb változás, amikor oviból iskolába megy, és egyáltalán nem garantált, hogy boldog lesz ettől. Ezért fontos, hogy figyelj oda rá, hallgasd meg és biztosítsd afelől, hogy minden rendben lesz, amint túllesz a kezdeti nehézségeken és megszokja az iskolát.
7. Nem fogsz mindenről tudni, ami a suliban történik
Míg az oviban valószínűleg (nagyjából) mindenről tudtál, ami az intézmény négy fala között történt, addig az iskolában a tanárok nem fognak mindent az orrodra kötni. Kivéve, ha valami gond van a gyerekeddel - ne félj, ezt azonnal tudatni fogják veled.

Aug. 28. ÁGOSTON
Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből
Ó, örök igazság! Ó, igaz szeretet! Ó, szeretetreméltó örökkévalóság!
Intést kaptam, hogy térjek magamba, és azért vezetéseddel bensőm mélységébe léptem. Megtehettem, mert te lettél segítőm (vö. Zsolt 29, 11). Beléptem. Lelkem szeme bármilyen gyönge volt, de lelkem e szeme fölött, értelmem fölött, változhatatlan világosságot láttam. Nem a testi szemmel is látható mindennapi világosságot. Nem is ezzel a világossággal valami egyneműt, ennél talán nagyobbat, vakítóbban világítót és özönével mindent betöltőt. Nem ebből származott, hanem másmilyen volt, minden egyébtől ugyancsak eltérő. Nem úgy terült értelmem fölé, mint például a vízre az olaj, vagy földünkre az ég. Magasabban volt, mert ő alkotott engem, és én alatta voltam, hiszen tőle kaptam létezésemet. Ha valaki az igazságot ismeri, ismeri ezt a fényt is.
Ó, örök igazság! Ó, igaz szeretet! Ó, szeretetreméltó örökkévalóság! Te vagy ez, Istenem. Éjjel-nappal hozzád sóhajtozom. Midőn első ízben észrevettelek, magadhoz emeltél engem, hogy rádöbbenjek: valóban létezik, amit ismernem kellene, de ismeretére még nem vagyok alkalmas. Nagy erősen reám sugaraztál, és visszalökted gyönge pillantásomat. Szeretet és borzongás remegett végig rajtam. Ráeszméltem, hogy messze bolyongok tőled, és nem hasonlítok hozzád ezen a vidéken. Mintha a magasságból szavadat hallottam volna: „Én az erősek eledele vagyok. Növekedj, és eszel majd belőlem. Nem te változtatsz azonban engem magadba, mint tested eledelét, hanem te változol majd belém.”
Utat kerestem, miképpen szerezzek erőt, amely alkalmassá nevel majd arra is, hogy élvezzelek téged. És nem találtam, míg nem öleltem át az Isten és az ember közötti közvetítőt, az ember Krisztus Jézust (vö. 1 Tim 2, 5). Ő mindenek fölött való, örökké áldott Isten (Róm 9, 5). Hívogat és szólongat bennünket: Én vagyok az út, az igazság és az élet (Jn 14, 6). Az eledelt, amelynek vételére még gyönge voltam, a test leplébe zárta, mert az Ige testté lett (Jn 1, 14), hogy tejjel etesse csecsemőkorunkat Bölcsességed révén. Mindent általa teremtettél.
Éppen olyan régi, mint örökkön új Szépség: későn gyulladt föl szereteted bennem. Íme, belül voltál, én pedig kívül, és kint kerestelek. Szépséges világodnak én rútságommal rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol tartottak tőled engem olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned. Hívtál, kiáltottál, és összetörted süketségemet. Fölcsillámlottál, sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat is. Illatoztál, én lélegzetet vettem, és már lihegek feléd. Megízleltelek, már éhezek reád, és szomjúhozlak téged. Érintettelek, és fölgyulladt a vágyam, hogy békédet elnyerjem.

Aug. 27. VAN!!!

Aug. 26.
A Kossuth Rádióban hallottam, ma 12.30-tól!

Aug. 25. HITOKTATÁS
Kalazanci Szent József áldozópap írásaiból
Törekedjünk Krisztushoz ragaszkodni és csakis az ő kedvében járni!
Eléggé tudja mindenki, hogy mennyire jelentős és elismerésre méltó szent tevékenység a gyermekek tanítása, kiváltképp a szegényeké, hiszen ez az oktatás segíti hozzá őket örök üdvösségük eléréséhez. Amikor ismereteket közlünk velük, vagy vallásosságra neveljük és hittanra oktatjuk őket, egyaránt gondoskodunk testi és lelki jólétükről, így ugyanazt a szolgálatot teljesítjük irántuk, amit őrzőangyalaik látnak el.
Ezenfelül igen nagy segítséget nyújtunk a serdülő ifjúságnak, mert nem csupán a rosszat tartjuk távol tőlük, hanem a jó cselekvésre is épp ebben a korban tudjuk a legkönnyebben rábírni és fellelkesíteni őket, tekintet nélkül származásukra vagy anyagi helyzetükre. Ez az a segítség, amellyel – mint köztudomású – oly kedvezően tudjuk átalakítani a fiatalokat, hogy a nevelés befejeztével már fel sem lehet ismerni, milyenek is voltak a nevelés megkezdése előtt. Olyanok az ifjak, mint a facsemeték: könnyű a tetszésünk szerint arrafelé fordítani lelküket, amerre akarjuk. Ámde ha engedjük, hogy elfásuljanak, jól tudjuk, mily nehéz lesz már hajlítani őket, sőt néha teljesen lehetetlen is.
Ha a gyermekeknek, főleg a szegényeknek, kellő nevelést adunk, ez nemcsak emberi méltóságukat gyarapítja, hanem az emberi és a keresztény társadalomban is általános tetszést arat, mert nagyon örülnek majd egyrészt a szülők, hogy fiaikat ily módon a helyes útra vezettük, másrészt az államok vezetői is, mert derék alattvalókra és jó polgárokra tesznek szert, de legesleginkább az Egyház, mert érettebben és eredményesebben iktatódnak be az ő sokágú életébe és tevékenységébe mint Krisztus szerető hívei és az evangélium megvallói.
Csakhogy sok szeretet, mérhetetlen türelem és mindenekelőtt mélységes alázatosság szükséges azokban, akik vállalják ezt a nagy gondosságot kívánó munkát. Így lesznek méltók arra, hogy Urunk – akit alázatos szívvel kérünk – az igazság alkalmas munkatársaivá tegye őket, megerősítse nemes tisztségük betöltésében, és végül majd mennyei jutalmával is gazdagítsa a szerint az ígéret szerint, hogy akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok (Dán 12, 3).
Ezt pedig könnyebben elérik, ha örökös szolgálatra kötelezve el magukat törekednek Krisztushoz ragaszkodni, és csakis az ő kedvében járni, hiszen ő mondotta: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek (Mt 25, 40).

Aug. 23. 
Limai Szent Róza írásaiból
Ismerjük meg Krisztusnak minden ismeretet felülmúló szeretetét!
Megváltó Urunk felemelte szavát, és felülmúlhatatlan fölséggel mondta: „Tudja meg mindenki, hogy csak a gyötrelem után következik a kegyelem; értse meg mindenki, hogy a csapások terhe nélkül nem lehet eljutni a kegyelem csúcsára; tudja meg mindenki, hogy a karizmák mértéke csak az elviselt szenvedések arányában gyarapszik. Vigyázzanak az emberek, nehogy tévedésbe essenek, és nehogy elbukjanak! Ez az egyedül igazi paradicsomi lépcső, és kereszt nélkül nincs út, amelyen a mennybe feljuthatnának.”
E szavak hallása után nagy vágy fogott el, hogy kimenjek a főtérre, és nyilvánosan, hangos szóval hirdessem ott minden korú, minden nemű és minden állapotú embernek: „Halljátok, ti, népek, halljátok, ti, nemzetek! Krisztus parancsára, az ő szájából vett szavakkal élve, figyelmeztetlek benneteket: Kegyelmet másként nem szerezhetünk, csak úgy, ha megpróbáltatásokat szenvedünk. Szenvedést szenvedésre kell ugyanis halmoznunk, hogy lelkünk bensejében részesedjünk az isteni természetben, hogy eljussunk Isten gyermekeinek dicsőségére és lelkünk tökéletes boldogságára.”
Ugyanez a gyötrő nyugtalanság indított arra, hogy hirdessem az isteni kegyelem szépségét; s ez oly szorongásokkal sarkallt, hogy akaratom ellenére is beleizzadtam, és levegő után kapkodtam. Akkor úgy gondoltam, hogy lelkem már nem maradhat tovább testem börtönében, hanem széttörve annak minden bilincsét, felszabadulva és egészen egyedül, még nagyobb lendülettel bejárja majd az egész világot, hogy hirdesse: „Bárcsak megismernék a halandó emberek, milyen nagy valami az isteni kegyelem; milyen szép, milyen nemes, milyen értékes; mennyi gazdagságot rejteget magában, mennyi kincset, mennyi ujjongó örömet! Akkor aztán egész biztosan minden igyekezetükkel és gondjukkal arra törekednének, hogy szenvedéseket és gyötrelmeket vállaljanak magukra. A föld minden lakója arra törekednék, hogy jó sors helyett kellemetlenségeket, betegségeket és gyötrelmeket keressen, csak azért, hogy a kegyelem felbecsülhetetlen kincsét megszerezze magának. Ilyen a szenvedés ára és legfőbb haszna. Senki sem panaszkodnék keresztje miatt, sem az esetleges szenvedések miatt, ha megismerné azt a mérleget, amelyen lemérik, hogy ki mit kapjon.”

Aug. 15.
Szent László király, 1083 augusztus 15-én  egy öt napos bűnbánati szent időt hirdetett! Arra kérte a királyság alattvalóit, hogy tegyék el a polgárháborúk véres kardjait, imádkozzanak, böjtöljenek, és engesztelődjenek ki szívből egymással!! Ő maga is megbocsájtott az összeesküvésben vétkesnek talált Salamon királynak, elengedte tartozását, s megnyittatta előtte a tömlöce ajtaját!! Az öt nap leteltével, augusztus 20-án felnyitották Szent István sírját, a nagy királyt oltárra emelték, és azóta nemzetünk főünnepe nem aug 15, hanem aug 20-a!! 
Példátlan esemény!! Milyen jó lenne ha ma is Egyházunk, népünk nagyjai egy ilyen kiengesztelődésre alkalmas hetet szerveznének Szent István  király ünnepére!! Milyen jó lenne, ha egymás szidása, ócsárlása, a magunk "igaza" keresése helyett ki - ki magába nézve, őszinte bűnbánatot tartva, böjtölve, imádkozva, saját bűneinket siratva készülnénk a népünk, nemzetünk nagy ünnepére!! Nekem nincs jogom ilyen bűnbánati napokat meghirdetni, de kisebb testvéri szeretettel kérhetlek és kérlek is benneteket, hogy most, Szent László király évében, mi is aug. 20-ig ezt az őt napot használjuk fel bűnbánatra, kiengesztelődésre! Tegyük félre sérelmeinket, panaszainkat és alázatos szívvel, egymásnak megbocsájtva készüljünk nemzet legnagyobb ünnepére!! - Kisebb testvéretek, Csaba t. -

Júl. 14. ELHAGYOTT JÉZUS
Ha Jézus él bennem, és Ő él testvéreimben is, akkor természetes, hogy amikor találkozunk, már egyek vagyunk, már tökéletesek vagyunk az egységben. 
Mi tette lehetővé mindezt? Az Elhagyott Jézus iránti szeretet.
Az Elhagyott Jézus a testvérekkel való egység útja azért is, mert segít abban, hogy helyreállítsuk az egységet minden alkalommal, amikor az megszakadt. Megtörténhet ugyanis, hogy már megtapasztaltuk annak az örömnek a teljességét, azt a békét, azt a fényt, azt a tüzet, azt a kedvet a szeretetre, tehát a Léleknek mindazokat a gyümölcseit, amelyket az új parancsolat élése eredményez. Lehetséges, hogy már megismertük, mivel jár Jézus jelenléte két vagy több keresztény között, akik az Ő nevében jöttek össze, megtapasztaltuk, milyen mélységes értelmet ad az Ő jelenléte egész életünknek és létünk legapróbb részleteinek, mennyire megvilágítja a helyzeteket, dolgokat és személyeket. S akkor egyszer csak büszkeségből vagy kevélységből fakadó tett, vagy önzés valamilyen megnyilvánulása következtében hasonló, sőt még rosszabb állapotba süllyedünk vissza, mint amilyenben azelőtt éltünk, mielőtt teljesebben megismertük volna Jézust. Egy melegség és szín nélküli életbe. Lelkünk összezavarodik, minden értelmét veszti, nem látjuk a miértjét az útnak, amelyen elindultunk. Hiányzik a legnagyobb, hiányzik Ő, aki teljessé tette életünket. Ő, aki az öröm teljességét adta nekünk. Olyan ez, mintha egy természetfölötti nap lenyugodna. 
Mit tegyünk ilyenkor?
Ebben a pillanatban egyedül annak a sötét elhagyatottságnak az emléke jelenthet számunkra fényt, amelyben az Ő isteni lelke elmerült. Vajon Jézus számára nem veszíthette-e volna értelmét, hogy az egész életét az Atyáért élte, ha áldozatának csúcspontján az Atya elhagyta őt? És mi értelme van akkor halálának? De ő nem kételkedett: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." (Lk 23,46)
Tehát mi is, ha az egység kisebb vagy nagyobb megszakadása felkavarja lelkünket - mivel egy kicsit az ő haldoklása részesének tudjuk magunkat - a szívünk mélyén átöleljük a fájdalmat s aztán, függetlenül attól, hogy mi voltunk-e a hibásak vagy mások, testvérünkhöz sietünk, hogy helyreállítsuk vele a teljes harmóniát. Hiszen az evangélium sem tesz különbséget vétkes és nem vétkes között, amikor azt kívánja, hogy ne vigyük az oltárhoz áldozatunkat, mielőtt ki nem békültünk embertársunkkal. És Jézus visszatér közénk, s Vele az erő és a boldogság.
Az Elhagyott Jézus a kulcsa mindig minden egység helyreállításának.
/Chiara Lubich: Elhagyott Jézus - pp 65-66/

Júl. 11. SZENT VÉR BÚCSÚ BÁTÁN

http://www.magyarkurir.hu/hazai/szent-ver-bucsut-unnepeltek-batan


Júl. 3. "CSÍNYTEVŐ BOLDOG"

Jún. 29. ÜNNEP A BAZILIKÁBAN

Jún. 23. FERENC PÁPA
 
... A keresztény hivatás meghívás arra, hogy kilépjünk önmagunkból és kezdjük el megélni a találkozás ünnepét az Úrral, valamint hogy járjuk végig az utakat, amelyekre elküld minket. Ahhoz, hogy haladjunk az úton, vitába kell szállni. Egyetlen hajó sem szelné át a vizeket, ha félne elhagyni a biztos kikötőt. Ugyanígy egyetlen keresztény sem élheti át Isten szeretetének átalakító erejét, ha nem száll vitába önmagával, hanem megragad saját terveinél és a megszerzett szilárd eredményeinél. Könnyen abba a kísértésbe eshetünk, hogy meg akarjuk őrizni magunkat ahelyett, hogy alkalmazkodnánk az evangélium szolgálatához. Nem halad a cél felé az, aki fél elveszíteni önmagát az evangélium szerint.
 
A keresztény azonban képes felfedezni Isten meglepő kezdeményezéseit, amikor van bátorsága ahhoz, hogy merjen megtenni dolgokat, amikor nem hagyja, hogy a félelem eluralkodjon a kreativitás felett, amikor nem merevedik le az újdonságok láttán, és képes felvállalni a kihívásokat, amelyek elé a Lélek állítja akkor is, amikor azt kéri tőle, hogy váltson utat, és lépjen ki a kész sémákból. A pápa Szent Junipero Serra példáját idézte, akinek sántítva is eltökélt szándéka volt, hogy útra kel San Diego felé, hogy felállítsa ott a keresztet.
 
Hozzátette: fél azoktól a keresztényektől, akik nem haladnak az úton, és bezárkóznak saját kis világukba. Jobb, ha sántikálva haladunk előre, még ha időnként el is esünk, de mindig bízva Isten irgalmában, mint ha múzeumi keresztényekké válunk, akik félnek a változásoktól. Ha karizmát vagy hivatást kapnak, ők ahelyett, hogy az evangélium örök újdonságának szolgálatába állnának, védik önmagukat és saját szerepüket. Mindannyiunkat meghívott az Úr arra, hogy egy nagyobb terv szolgálatába álljunk és ezt alázattal tegyük. Szomorú látni, amikor mi, egyházi emberek nem tudjuk átadni helyünket, nem tudunk nyugodt lélekkel megválni feladatainktól és mások kezére hagyni a munkát, amelyet az Úr ránk bízott. Haladjatok előre bátran, kreatívan és kitartással! Ne féljetek megújítani struktúráitokat és ne hagyjátok, hogy az eddig megtett út elveszítse az újdonság lendületét... - Forrás: Vatikáni Rádió

Jún. 17. IRAK

Jún. 3. CSÍKSOMLYÓ
(Veres András püspök beszéde)
Sok minden összeköt bennünket, akik most együtt vagyunk itt a Kissomlyó és a Nagysomlyó közötti nyeregben, illetve a rádió vagy a televízió előtt. Olyan jó megtapasztalni, hogy vannak pillanatok, amikor együtt tudunk gondolkodni és érezni egymással. Sajnos ma egyre ritkábban adatik ilyen pillanat. Ezért is köszönjük most székely és csángó testvéreinknek, hogy a 450 évvel ezelőtt tett ígéretüket hűségesen megtartva, alkalmat kínálnak ma mindnyájunknak arra, hogy a Kárpát-medence, sőt a világ minden tájáról összejöjjünk mi, magyarok a Csíksomlyói Szűzanyát köszönteni és egész nemzetünkért imádkozni. Hiszen a közös nyelvünk, kultúránk és történelmünk mellett, ami leginkább összetart bennünket, az a krisztusi hitünk és a Szűzanya iránti tiszteletünk. Ez utóbbival senki érzékenységét nem szeretnénk bántani, de mindenki számára elgondolkodtató lehet egyik kortárs írónk gondolata: Ha Isten a Szűzanya által akart közeledni az emberhez, mi ne akarjunk nélküle közeledni Istenhez (Szent-Gály Kata).
A földi édesanyák egyik különleges képessége, hogy minden nehézség, esetleg fizikai távolság ellenére is egyben tudják tartani a családot. Bizony számtalan esetben látjuk, ha meghal az édesanya, lazul a kapcsolat a családtagok között, nem egyszer fel is bomlik a család. Láthatjuk hát, mennyire nagy szükség van a földi édesanyákra. De Testvéreim, legalább ekkora szükség van Égi Édesanyánk, a Szűzanya segítségére is, hogy a krisztusi család, az Egyház az evangéliumi egység útján maradjon. Szent István királyunk óhaja szerint a Szűzanya nekünk, magyaroknak Nagyasszonyunk és Pátrónánk, ezért nemzetünk békéjéért, fejlődéséért és fennmaradásáért is bizalommal fordulhatunk hozzá. Krisztus Urunk szándéka szerint a Szűzanya közbenjárónk Istennél, és segítőnk földi életünk folyamán. Ennek gyakori megtapasztalása vonzza a Krisztusban hívőket ide Csíksomlyóra és más Szűzanya-kegyhelyekre egyaránt. Mi is a hálaadás és a segítségkérés szándékával érkeztünk most ide.
E kegyhely gondozói, Jakubinyi érsek úr és a ferences atyák, segítségünkre siettek, hogy egyéni kéréseink mellet ebben az évben milyen közös kérést is fogalmazzunk meg imádságainkban. Így adták a búcsú mottójául a Salvator-kápolna előtti keresztre felvésett mondatot: Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben! Egyetlen tömör mondat, de ebben van magasság és mélység, szélesség és hosszúság. Hiszen ebben benne foglaltatik egész földi életünk és örök üdvösségünk. A krisztusi hit és a belőle fakadó erények nemcsak célt, hanem értelmet, biztos értékrendet, tartós békét és boldogságot is adnak földi életünknek. Szent Lászlónak, az erényekben tündöklő keresztény uralkodónak, Erdély védő-szentjének jubileumi évében különösen is érdemes erre a vonatkozásra figyelnünk.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy korunk emberének minden baja abból ered, hogy sokakból hiányzik a hit, mert elveszítették, vagy soha nem is volt hitük, mert nem volt emberük, aki Isten ismeretére elvezette volna őket. Bár minden emberben ott van az Isten utáni sóvárgás, de tapasztaljuk, mindenkinek segítségre van szüksége ahhoz, hogy felfedezze, hol csillapíthatja az istenéhségét. A költő, Berzsenyi fogalmazta meg a legtalálóbban Fohászkodás című versében: Isten! kit a bölcs lángesze föl nem ér, / Csak titkon érző lelke óhajtva sejt: / Léted világít, mint az égő / Nap, de szemünk bele nem tekinthet. Sokak számára kellő ismeret hiányában Isten csak sejtett, de fel nem ismert valóság. Az ateista diktatúra idején igyekeztek is az Isten utáni érdeklődést minden módon elfojtani, vagy nevetségessé tenni. Abban az időben kialakult az emberek egy részében egy olyan intellektuális gőg, amely még napjainkban is érezteti hatását. A vallást igyekeznek holmi ostoba, primitív, tudatlan magatartásnak minősíteni. Ez össztársadalmi szinten ma is érvényesül, olyannyira, hogy a hitet, a vallásos magatartást egyesek igyekeznek folyton gúny tárgyává tenni. S ezt teszik, mert a keresztények ellen büntetlenül tehetik… Próbálnák csak megtenni más vallásokkal szemben!
Olyan jó lenne, ha csak egy kicsit tisztelettudóbban és alázatosabban tudnának viselkedni ezen eszme képviselői, és csak legalább pár percig leszállnának a maguknak állított piedesztálról, és belátnák, hogy még természettudományos módon sem állítható az ő istentagadásuk igazolhatóbbnak, mint a hívők istenhite. Max Planck, a Nobel-díjas fizikus mondta: Mind a tudomány, mind a vallás Istenbe vetett hitet kíván. A hívők számára Isten van a kezdetben, a fizikusnak pedig Isten van minden megfontolás végén… Bárhová nézünk, sohasem találunk ellentmondást a vallás és a tudomány között, inkább teljes összhangot minden lényeges pontban.
Vagy szívesen ajánlanám a teremtő Istenbe vetett hit támadóinak, hogy egy csöndes percükben tegyék megfontolásuk tárgyává Maximilián Kolbe atya szavait: Tulajdonképpen miért próbálják olyan sokan maguknak és másoknak bebeszélni, hogy egyáltalán nincs Isten, jóllehet, pontosan tudják, hogy az összes tudós együtt sem képes arra, hogy egy vacak kis szúnyogot létrehozzon.
A számtalan szenvedés, az óriási értékvesztés, a háborúk és a kaotikus szellemi zűrzavar közepette igazat kell adnunk Toronyi István költőnek, aki már sok-sok évtizeddel ezelőtt szintén abban látta a bajok forrását, hogy sokakból kiveszett a hit. Ekképpen fogalmazott:
Életünkből valami elveszett!
Talán az Isten,
Kit felmondás nélkül kilakoltattatok
s azóta a Sátán lett uratok.
Emberek!
Hívjátok vissza az Istent
zászlók selymével és processziókkal,
szívetek kulcsát alázat vánkosán
térdencsúszó hittel hozzátok eléje
s ha megjelenik a fölvont kapuknál,
kezdjétek el a Holnap hozsannáját!
Emberek!
Életünkből az Isten elveszett;
találjon rá megtisztult szívetek!
Kedves Testvérek! A Zsidókhoz írt levél ma felolvasott szakaszában olvastuk a keresztény hit tömör meghatározását. A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk. Őseink ebből merítettek bizonyosságot (Zsid 11,1). Szükséges azonban a hitnek egy másik dimenziójára, az értelmi belátásra is utalnunk. Mert Szent Ágostonnal és Canterbury Szent Anzelmmel valljuk, a hit keresi az értelmes magyarázatot. Mégis elhibázott dolog lenne, ha a hitet pusztán egy intellektuális, értelmi állásfoglalásnak tartanánk: van Isten. A hit ennél sokkal több: egy személyes szeretetkapcsolat Isten és az Ő teremtménye, az ember között. Az ember felfedezi Isten iránta megmutatkozó szeretetének sokféle megnyilvánulását, s ez viszontszeretetet ébreszt az emberben Isten felé. Ugyanúgy van ez, mint az emberek közötti kapcsolatban: az irántam mutatott szeretet választ ébreszt az engem szerető személy iránt. Ez a viszontszeretet pedig a konkrét tettekben valósul meg. Minél gyakrabban teszem és minél nagyobb szeretettel, áldozatkészséggel, annál inkább válik erényemmé ez a cselekedet. De mert szeretetünk gyakran hiányos, saját erőnkből nem tudunk tartósan megmaradni még a szeretet erényében sem, ezért kérjük Istentől a segítséget, hogy szeretetünk hiányosságait az ő szeretete pótolja ki és tegye hiánytalanná.
Kedves Testvérek! Minél magasabbra jutunk a hitben, annál inkább érezni fogjuk hitünk hiányosságait és gyengeségeit. Ettől ne ijedjünk meg, mert az már egy magasabb szintje a hitnek, ha időnként rádöbbenünk, mennyire hiányosak hitbeli ismereteink, és mennyire szegények vagyunk az erényekben, az Isten és ember iránti szeretetben. Ez a hiányérzet már a hitben való növekedés igényességét mutatja, mert ez az Isten felé vágyódás megnyilvánulása. Amikor ez tudatosul bennünk, akkor születik meg a mi szívünkben is a kérés, mint az apostolokéban: Növeld bennünk a hitet (Lk 17,5)! Ne legyen senki köztünk elbizakodott, öntelt, gőgös a hitében. Jézus válasza az apostoloknak hasson kijózanító erővel mindnyájunkra: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek (Lk 17,6). Képesek vagyunk mi erre…? Van ekkora hitünk…? Pedig kell, hogy naponta törekedjünk eljutni a hitnek és az abból fakadó erényeknek erre a magasabb fokára.
Éljünk a búcsújárás lehetséges lelki ajándékaival, hogy hazatérve, a bűnbánat szentségében, a gyónásban megtisztult lélek új lendületével törekedjünk az erényes életre. Újítsuk meg elköteleződésünket az Egyházban Krisztus mellett, hogy az ő ereje által növekedve, tudjunk hitünk szerint élni, másokat is Krisztushoz vezetni! Ebben tud és kész segíteni bennünket Égi Édesanyánk, a Boldogságos Szűz Mária. Ezért bizalommal terjesszük most eléje kérésünket, mert tőle még soha senki nem távozott meghallgatatlanul.
Arra kérem minden magyar testvéremet itt a somlyói nyeregben, vagy otthon a televízió képernyője előtt, kapaszkodjunk össze az imában, tudjunk őszintén megbocsátani egymásnak, akarjunk összefogni nemzetünk és hazánk sorsának jobbra fordítása érdekében, így teremtsünk békét önmagunkban, családunkban, országainkban, s legyünk egymás társai a köztünk szeretetben megvalósuló Isten országa építésében! Szüntessünk meg minden viszályt, haragot és széthúzást! Segítsük egymást, hogy minden jó cél, minden nemes szándék közös életünk fejlődését és gazdagodását szolgálja! A Magyarok Nagyasszonya legyen ebben segítőnk!
Befejezésül a költő, Sík Sándor szavaival imádkozzunk együtt Égi Édesanyánkhoz:
 
Édesanya, boldog anya,
Virágszülő Szűz Mária,
Világraszült virágodnak,
Ajánlj minket szent Fiadnak.
 
Ha nem ajánlsz, hova menjünk?
Nincs egy izrom épség bennünk.
Minden épet, minden szépet
Fölfaltak a cudar évek.
 
Mind a tíz bűnnel komáztunk,
Belzebubbal paroláztunk,
Ami csepp jó maradt bennünk,
Lemarta az idegen bűn.
 
Csúfra mégis megmaradtunk,
Nem nyílt meg a föld alattunk,
Kikerültük a koporsót,
Itt vagyunk most, legutolsók,
 
Legutolsók a világnak,
Kik a szívünkbe nem látnak,
De tenálad, Asszonyunknál,
Tudjuk, hogy csak irgalom vár.
 
Eddig is mint nyitott könyvben,
Úgy olvastál a szívünkben.
Bűneinket végigsírtad,
De ítélni föl nem írtad.
 
Te látod, hogy szívünk marja
A bűnbánat jeges karma,
Pislog már a keserűség
Hamvából a régi hűség.
 
Már a régi hit is mozdul,
A meleg vér meg-megpozsdul.
Ami szégyenünkre válott,
Szemünkről már hull a hályog.
 
Látjuk már, hogy mi rossz, mi jó,
Tudjuk, mi félteni való.
Sereglünk a Krisztus elé,
De hogy álljunk szeme elé?
 
Mit mondjunk, ha reá kérdez?
Szólj helyettünk, anyánk édes,
Annyit mondj csak: rosszak vagyunk,
De mégis a tied vagyunk.
Ámen!

MENNYBEMENETEL ÜNNEPE
(A Zsolozsmából)
Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből 4, 1-24
Jézus fölment a mennybe, és véget vetett rabságunknak
Testvéreim! Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelekével fenntartsátok a lelki egységet! Egy a Test, és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat, és mindenben benne van.
Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. Ezért mondja az Írás: „Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.” Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti, földi tájakra? Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget.
Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk a hitben és az Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve a krisztusi teljességet. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja, és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.
Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre, és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye. Lelkileg eltompulva, kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űztek.
Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok, és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény.
-------
MÁSODIK OLVASMÁNY
(Szent Ágoston püspök beszédeiből)
Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből
A mi Urunk, Jézus Krisztus a mai napon felment a mennybe, szálljon fel vele a mi szívünk is.
Halljuk, mit mond az Apostol: Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre (Kol 3, 1-2). Amint ugyanis ő felment a mennybe, és mégsem távozott el tőlünk, úgy mi is már ott vagyunk vele, jóllehet testünkben még nem ment végbe az, amire ígéretet kaptunk.
Ő már felmagasztalódott az egek fölé, de mégis elszenvedi azt, ami nyomorúságot csak érzünk mi, itt a földön élő tagjai. Ennek bizonyságát nyújtotta, amikor a mennyből megszólalt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? (ApCsel 9, 4) Máskor meg azt mondta: Éhes voltam, és adtatok ennem (Mt 25, 35).
Miért ne fáradoznánk mi is úgy itt a földön, hogy a hit, a remény és a szeretet által, amely minket hozzá köt, már vele ott nyugodhassunk a mennyben? Ő, amikor ott van, velünk is itt van. És mi, amikor itt vagyunk, vele ott is vagyunk. Ő itt van istenségével, hatalmával és szeretetével; mi pedig ott vagyunk, jóllehet istenségével nem rendelkezünk, mint ő, de az iránta való szeretetünkkel mégis ott lehetünk.
Ő a mennyet el nem hagyta, amikor onnét leszállt hozzánk; de tőlünk sem távozott el, midőn ismét visszament a mennybe. Mert ő ott volt akkor is, amikor itt tartózkodott, amint ő maga is állítja szavával: Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van (Jn 3, 13).
A vele való egység miatt mondta ezt, mivel ő a mi Fejünk, és mi az ő teste vagyunk. Ez tehát nem más, mint ő, mert mi is ő vagyunk, amint ő ember Fia lett miattunk, mi pedig az Isten fiai lettünk őmiatta.
Hiszen így mondja az Apostol: Ahogyan a test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test, így Krisztus is (1 Kor 12, 12). Nem azt mondja: így Krisztus, hanem azt, hogy: így Krisztus is. Krisztus tehát sok tag, de csak egy test.
Leszállt a mennyből irgalma miatt, és nemcsak ő maga szállt fel a mennybe, hanem vele és benne mi is a kegyelem által, így nemcsak Krisztus szállt le, és nemcsak Krisztus szállt fel; éspedig nem azért, hogy a Fej méltósága elhalványuljon a testben, hanem azért, hogy a test egysége elválaszthatatlan legyen a Fejtől.

Máj. 21. MEGTÉRÉS

Máj. 20. ÖKUMENÉ

Máj. 19. TÖRTÉNELEM
Nem olvastam, hanem láttam, hallottam... Egy kis történelem a 16. perctől...

Máj. 17.
Keresztények a világban
A keresztényeket nem különbözteti meg a többi embertől sem a táj, sem a nyelv, sem az életmód. Nem laknak ugyanis külön városokban, nem beszélnek valami szokatlan nyelven, nincs semmi különcködő életmódjuk. Tanításukat nem okoskodásból vagy kíváncsi emberek izgágaságából merítették, és semmi emberi bölcselkedésre sem esküsznek, mint sokan mások.
Ott laknak a görögök és barbárok városaiban, ahogyan kinek-kinek a sorsa megszabta. Öltözködésben, táplálkozásban a lakosság szokásaihoz alkalmazkodnak, de más szempontból egy csodálatos és mindenki számára hihetetlennek látszó életmódot folytatnak. Saját szülőhazájukban úgy élnek, mint jövevények; mindenben részt vesznek, mint polgárok; mindent eltűrnek, mint idegenek; minden idegen táj a hazájuk, és minden haza idegen föld nekik. Házasságot kötnek, mint mások; gyermekeik születnek, de nem dobják ki magzataikat. Közös az asztaluk, de az ágyuk nem.
Testben vannak, de nem a test szerint élnek. A földön élnek, de hazájuk az égben van. A fennálló törvényeknek engedelmeskednek, de életmódjuk felülmúlja a törvényeket. Mindenkit szeretnek, őket azonban mindenki üldözi. Nem is ismerik, és mégis elítélik őket, megölik őket, de életre támadnak. Koldusszegények, és mégis sokakat gazdagítanak; mindenben hiányt szenvednek, mégis mindenben bővelkednek. Megszégyenítik őket, és a szégyenben éri őket a dicsőség; rágalmaik visszahullnak amazokra. Megrágalmazzák őket, és épp a rágalmak közt éri őket a dicsőség. Hírnevüket megtépázzák, de fényesen bebizonyul igaz életük. Szidalmazzák őket, és ők áldással felelnek erre. Megvetik őket, de ők tiszteletet adnak mindenkinek. Jót tesznek, és mégis mint gonoszokkal bánnak velük. Ha kínozzák őket, örülnek, és mintha életre támadnának. A zsidók úgy hadakoznak ellenük, mintha pogányok volnának; a pogányok is üldözik őket, de maguk a támadóik sem tudják, hogy miért bántják őket.
Egyszóval: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. A lélek jelen van a test minden tagjában, a keresztények is ott vannak a világ városaiban. A lélek ott lakozik a testben, de mégsem a testből való; a keresztények is itt vannak a világban, de ők sem e világból valók. A láthatatlan lélek a látható testben van; a világban élő keresztények is láthatók, de vallásosságuk láthatatlan. A test haraggal és harccal támad a lélek ellen, mert akadályozza élvezeteiben, pedig semmi jogtalanság nem esett rajta; a világ is gyűlöli a keresztényeket, mert ők visszautasítják élvezeteit, holott a világot nem sértették meg.
A lélek szereti az őt gyűlölő testet és tagjait; a keresztények is szeretik üldözőiket. A lélek be van zárva a testbe, de ő tartja össze az egész testet; a keresztények is úgy vannak a világban, mintha börtönben volnának, de mégis ők tartják össze a világot. A halhatatlan lélek mulandó hajlékban lakozik; a keresztények is e mulandó világban zarándokolnak a mennyei örökkévalóságra várva. A lélek jobbá lesz, ha étellel és itallal nem kényeztetik el; a keresztények is folyton gyarapodnak, noha nap nap után üldözik őket. Isten olyan fontos őrhelyre állította őket, ahonnan nem szabad elmenekülniük. (A Diognétoszhoz írt levélből)

Máj. 11. BOLDOG SALKAHÁZI SÁRA

Máj. 4. EUKARISZTIA
"...Amikor tehát a vízzel kevert bor és a megsütött kenyér – amely növeli és fenntartja testünk életét – befogadja az Isten szavát, és Krisztus vérének és testének Eukarisztiájává lesz, hogyan lehetne azt állítani, hogy az a test, amelyet Krisztus teste és vére táplál, és amely az ő tagja, képtelen lenne Isten ajándékának, az örök életnek a befogadására?
Ahogy a szent Apostol is mondja az efezusiakhoz írt levelében: Tagjai vagyunk Testének húsából és csontjából (vö. Ef 5, 30), s ezt nem valami szellemi, láthatatlan emberről mondja – a szellemnek ugyanis nincs húsa és csontja (Lk 24, 39) –, hanem arról a szervezetről mondja, amely valóságos ember, amely húsból, idegekből és csontokból áll, amely a Krisztus vérét tartalmazó kehelyből táplálkozik, és attól a kenyértől növekszik, amely Krisztus teste.
A szőlővessző a földbe ültetve a maga idejében gyümölcsöt hoz. A gabonaszem, miután földbe esett és elhalt, sokszorosan életre kel Isten Lelke által, aki mindent fenntart. Ezek aztán megfelelő elkészítés révén az ember használatára szolgálnak, és befogadva Isten szavát Eukarisztiává válnak, amely Krisztus teste és vére. Ugyanígy a mi testünk is, amely az Eukarisztiából táplálkozott, miután földbe teszik, és ott elporlik, a maga idejében életre kel, mert Isten Igéje megajándékozza a feltámadással azért, hogy megdicsőítse ezzel Istent, az Atyát. Ő ezt a halandót halhatatlansággal veszi körül, és a romlandó testnek, ingyenes ajándékából, romolhatatlanságot ad, hiszen az Isten ereje a gyengeségben nyilvánul meg." (Szent Iréneusz püspök)

Máj. 2.

Máj. 1. SZENT JÓZSEF, A MUNKÁS
A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából
(Nn. 33-34)
Az ember tevékenysége a világban
Az ember mindig törekedett arra, hogy munkájával és tehetségével minél gazdagabban bontakoztassa ki életét. Ma már csaknem az egész természetre kiterjesztette hatalmát, és egyre tovább terjeszti, elsősorban a természettudomány és a technika vívmányai révén. Főleg a nemzetek közötti érintkezés sokféle, és egyre számosabb eszköze segítségével az emberiség nagy családja lassanként az egész földkerekségen egyetlen közösségnek ismeri föl és szervezi meg önmagát. Mindezek következtében ma már a saját munkájával biztosít magának az ember olyan javakat, amelyeket hajdan inkább a felsőbb erőktől várt.
E roppant méretű vállalkozás láttán, amely már a föld egész népességét magával ragadja, sok kérdést vetnek fel az emberek. Mi az értelme és az értéke ennek a fáradozásnak? Hogyan kell használnunk mindezeket a javakat? Minő cél felé tartanak az egyének vagy a közösségek törekvései?
Az Egyháznak nincs mindig keze ügyében a felelet minden részletkérdésre, viszont őrzi Isten igéjét, amelyből a vallási és erkölcsi élet elvei meríthetők; szeretné tehát egyesíteni a kinyilatkoztatás fényét az emberi tudással, hogy megvilágosodjék az az út, amelyen csak nemrégiben indult el az emberiség.
A hívők biztosak abban, hogy önmagában véve egészen megegyezik Isten szándékával az egyéni és közösségi tevékenység, vagyis az a hatalmas erőfeszítés, amelyet az emberiség a történelme folyamán életkörülményei javítására tesz.
Az Isten képmásának teremtett ember ugyanis azt a megbízatást kapta, hogy vesse uralma alá a földet annak minden gazdagságával együtt, kormányozza igazságosan és szentül a világot, és elismerve Istent a mindenség Teremtőjének, hozzá vezesse vissza önmagát és az egész világot oly módon, hogy mialatt minden az ember uralma alá kerül, megdicsőüljön Isten neve az egész földön.
Mindez a leghétköznapibb dolgokra is érvényes. Azok a férfiak és nők tehát, akik a maguk és családjuk fenntartásán fáradoznak, és munkájukat úgy végzik, hogy a társadalomnak is hasznára vannak, meg lehetnek győződve arról, hogy tevékenységükkel a Teremtő művét fejlesztik tovább, embertestvéreik javát mozdítják elő, és személyesen segítik megvalósulni az isteni Gondviselés tervét a történelemben.
A keresztények tehát nem gondolják azt, hogy az emberek leleményességéből és erejéből született alkotások szembenállnak Isten hatalmával, vagy azt, hogy az eszes teremtmény mintegy vetélytársa a Teremtőnek. Éppen ellenkezőleg, meggyőződésük, hogy az emberiség sikere Isten nagyságát mutatja, és az ő titokzatos elgondolásainak gyümölcse.
Minél nagyobbra nő azonban az ember hatalma, annál szélesebb körre terjed ki az egyének és a közösségek felelőssége.
Kitűnik mindebből, hogy a krisztusi üzenet nem vonja el az embereket a világ építésétől, nem teszi őket közönyösekké sorstársaik iránt, éppen ellenkezőleg: még szigorúbban kötelezi őket, hogy a világ javán munkálkodjanak.

Ápr. 23. HÚSVÉT UTÁN - ÚJ ÉLET
Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből (3, 1-17) 
Testvéreim! Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.
Fojtsátok el tehát tagjaitokban, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. Valaha, amikor még köztük éltetek, ti is ezeket műveltétek. De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet.
Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden, és ő van mindenben.
Mint Istennek szent és kedves választottai öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen.
Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. Legyetek hálásak!
Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk, Jézus Krisztus nevében; így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának!
--------------------
Szent Ágoston, az újonnan megkereszteltekhez
Hozzátok szól beszédem, akik most született gyermekek vagytok, Krisztusban kicsinyek, az Egyház új hajtásai, kik az Atya kegyelme, az Anyaszentegyház termékenységének bizonyságai vagytok, szent sarjadék, új csapat, megtiszteltetésünk virága és munkánk gyümölcse, örömünk és koszorúnk vagytok mind, akik itt álltok az Úrban.
Apostoli szavakkal fordulok hozzátok: Öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen (Róm 13, 14), hogy az életben is felöltsétek azt, akit a szentségben felöltöttetek. Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban (Gal 3, 27-28).
Ugyanez az ereje a szentségnek; ugyanis ez az új élet szentsége, és ez az új élet most azzal kezdődik, hogy minden eddig elkövetett bűn bocsánatot nyer, s ez az élet tökéletessé lesz a halottak feltámadásakor. A keresztségben ugyanis eltemetkeztetek Krisztussal együtt a halálba, hogy miként Krisztus feltámadt a halálból, úgy ti is új életre keljetek (vö. Róm 6, 4).
Most pedig éljetek majd a hitünk szerint, ameddig csak az Úr engedi, hogy ebben a halandó testben zarándokoljatok: a ti biztos utatok pedig, akihez törekedtek is, maga az emberré lett Krisztus Jézus, aki oly kegyes volt, hogy értünk emberré lett. Ő ugyanis sok kedvességet tartogat azok részére, akik őt félik, és ezt majd azok elé tárja, és tökéletessé teszi azoknak, akik benne remélnek, hiszen az, amit most még csak reményben kaptunk meg, majd valóságban is a mienk lesz.
Ma van újjászületéstek nyolcadik napja; ma kapjátok meg hitünk látható jelét, miként az ősatyák korában is a testi születés nyolcadik napján volt a körülmetélés. Ezért maga az Úr is testi halálával magát kiüresítette, és ugyanabban a testében – amely többé már meg nem hal – feltámadt, és a vasárnapi napot megpecsételte a saját feltámadásával. Ez a nap a szenvedése utáni harmadik nap, a napok sorrendjében pedig szombat után a nyolcadik nap, vagyis a hét első napja.
Ezért ti is, mivel megkaptátok ezt a szentséget, és a Szentlélek foglalóját is lelketekbe vettétek, még nem a teljes valóságban, de már a biztos reményben, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönt van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a ti életetek megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen (Kol 3, 1-4).

Ápr. 21. SZÉPSÉGKIRÁLYNŐ

Ápr. 20. A MAI ZSOLOZSMÁBÓL
Szent Péter apostol első leveléből (3, 1-17)
Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha némelyek közülük nem hisznek is az Isten szavának, a feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, amikor látják tiszteletet érdemlő, tiszta életeteket. Ékességüket ne külsőségekben keressék, abban, hogy hullámos a hajuk, arany ékszereket aggatnak magukra, vagy drága ruhákat viselnek. Az Isten szemében az ember rejtett énje az értékes, a szív a maga békés szelídségében és zavartalan nyugalmában. Hajdan így ékesítették magukat a szent asszonyok is: reméltek az Istenben, és engedelmeskedtek a férjüknek. Így engedelmeskedett Sára is Ábrahámnak, akit urának nevezett. Az ő leányai vagytok, ha jót tesztek, és semmiféle fenyegetéstől nem riadtok vissza.
Hasonlóképpen, ti férjek, megértően éljetek együtt az asszonyokkal mint a gyengébb nemmel; adjátok meg nekik a tiszteletet, mint a kegyelmi életben örököstársatoknak, hogy az imádságnak ne legyen bennetek akadálya.
Végül mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak. Ne fizessetek a rosszért rosszal, se a szidalomért szidalommal. Mondjatok inkább áldást, mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.
-----------------
- Tud-e kérni, és nemet mondani?
- Hogyan tud eljutni a háztartási beszélgetéstől a házastársi beszélgetésig?
- Tudja megfelelően kezelni a hisztit gyermekénél?
- Tudja, hogy pontosan mi is zajlik a kamaszban és miként álljon hozzá szülőként vagy nagyszülőként?
- Hogyan lehet felkészülni a boldog időskorra?
- Tud-e új célokat maga elé tűzni?
- A családi krízisek buktató kövek vagy éltető lépcsőfokok az ön életében?
- Hogyan tud reagálni az üres fészek kihívásaira, amikor gyermekei kirepülnek?
- Hogyan lelheti meg a (még nagyobb) összhangot a házasságában?
- Mi lehet a kulcsa a jó anyós-meny kapcsolatnak?

Ápr. 16.

Ápr. 13. Nagycsütörtök: az Eucharisztia (Oltáriszentség) és a papság (egyházi rend) alapításának ünnepe
Nagycsütörtök estével megkezdődik a nagyböjti időszak végét jelentő szent három nap Egyházunkban. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Sajtószolgálatának nagycsütörtökről szóló összeállítását tesszük közzé.
Nagycsütörtök délelőtt az olajszentelési szentmise vezeti be a hívőket a szent három nap ünneplésébe. A püspöki székesegyházakban a püspök együtt misézik az egyházmegye papjaival, akik megújítják a szenteléskor tett ígéreteiket. A szentmise alatt kerül sor a keresztelendők (katekumenek) és a betegek olaja, valamint a – keresztség, bérmálás, egyházi rend kiszolgáltatásakor, illetve templomszenteléskor használatos – krizma megszentelésére. 
Nagycsütörtök esti liturgiájában az Eucharisztia alapítására emlékezünk, az utolsó vacsora felidézésével, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. A szentírási olvasmányok felidézik az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat. A húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe: saját testét adja értünk, vére pedig megszabadít a bűntől, az örök haláltól. Nagycsütörtöknek éppen ezért ünnepélyes és örömteljes hangulata van.
 
Nagycsütörtök az Egyház legősibb ünnepei közé tartozik. Az ősegyházban ezen a napon fogadták vissza a bűnbánókat. A nagycsütörtöki evangéliumban halljuk, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. Ennek emlékére a püspök vagy a pap megmossa az arra kiválasztott emberek lábát. A lábmosás szertartásában Jézus példájára emlékezik az Egyház. A lábmosás a szolga feladata volt és Jézus szolgává tette magát.
A szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. Ezért van a pap fehér miseruhában, ezért szól a mise elején az orgona, ezért van virág az oltáron; ezért szólalnak meg Dicsőségre minden templomban a harangok, a csengők, az orgona. De azután elnémulnak nagyszombat estig. A mély gyász jeléül csak a kereplők szólnak. A harangok „Rómába mennek” és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, hogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jeleit adja.
A szentmise utáni oltárfosztás, amikor eltávolítanak az oltárról minden díszt még a terítőt is, Jézus elfogatására és szenvedéseire emlékeztet. A szertartás végén ez a csend is jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat. Az Oltáriszentséget ilyenkor a mellékoltárhoz viszik. Ez Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. A szentmise végén nincs áldás, csendben fejeződik be. A díszeitől megfosztott oltár Jézusra emlékeztet, akit ma éjjel elfognak, megfosztanak ruháitól.
Nagycsütörtök misztériumában egymással szemben áll az eucharisztikus ajándék legmagasztosabb szeretete, valamint az elárultatás fájdalma. Az utolsó vacsora után Jézus apostolaival az Olajfák hegyére ment. Imádság közben szenvedett és gyötrődött. Kérte apostolait, hogy imádkozzanak vele, de azok elaludtak. „Egy órát sem tudtatok virrasztani velem?” - kérdezte tőlük. Erre gondolunk, amikor a szentségi Jézust a főoltárról a mellékoltárra kísérjük, s amikor a mise után szentségimádást végzünk... „Legalább egy órát” szeretnénk virrasztani Vele. Elkezdődik a nagycsütörtöki virrasztás (szentségimádás) az értünk vérrel verítékező Jézussal. -- Magyar Kurír

Ápr. 2. LELKITÜKÖR

Márc. 23. IMÁDSÁGRÓL
Tertullianus áldozópapnak „Az imádság” című értekezéséből (Cap. 28-29: CCL 1, 273-274)
Az imádság lelki áldozat, amely a korábbi áldozatokat eltörölte. Minek nekem megannyi véres áldozatotok? – úgymond az Úr. Elegem volt már a kosokból készült égőáldozataitokból és a hizlalt borjak hájából. A bikák és bakok vérét nem kívánom (Iz 1, 11). Ki kívánja ezeket kezetekből? (Vö. Iz 1, 12)
Hogy mit kíván tőlünk Isten, arra az evangélium tanít: Elérkezik az óra, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Lélek az Isten (Jn 4, 23-24), tehát ilyen imádókat kíván.
Mi vagyunk az igazi imádók és az igazi papok. Midőn ugyanis lélekben imádkozunk, lelki áldozatként mutatjuk be imádságunkat, mint Istennek tetsző és kedves áldozatot, így kívánta ezt az Úr, és ilyen imádókról gondoskodott.
Ezt a tiszta szívből áhítatos, hittel táplált, az igazsággal gyógyított, az ártatlanságban érintetlen, a megtartóztatásban tiszta, szeretettel megkoszorúzott, jó cselekedeteink által zsoltárokkal és himnuszokkal kísért áldozatot kell nekünk Isten oltárához vinni, amely mindent ki fog eszközölni nekünk Istentől.
Megtagad-e Isten bármit is attól az imádságtól, amely lélekből és igazságból fakad? Hiszen ilyent kíván. Olvassuk, halljuk és hisszük, mennyi bizonyság szól az ilyen imádság hatékonyságáról!
Az ószövetségi imádság is megszabadított tűzvésztől, vadállatoktól és éhínségtől, pedig nem Krisztustól nyerte erejét.
Mennyivel hatékonyabb a keresztény imádság! Nem az enyhülés angyalát állítja a lángok közé, az oroszlánok száját nem zárja be, az éhezőknek sem nyújt bőséges eledelt, és a kegyelem ajándéka a szenvedés érzéséből semmit sem vesz el, de helytállással vértezi fel a tűrőket, a szenvedőket és a fájdalomtól gyötörteket; erőt ad a kegyelem mellé, hogy megtudja a hit, mit nyer el az Úrtól, és megértse, mit kell Isten nevéért szenvednünk.
De fordítva is áll. Egykor az imádság büntető csapásért folyamodott, ellenséges hadakat zúdított a népre, és távol tartotta a jótékony esőt. Most viszont a megigazultságból fakadó imádság elfordítja Isten minden haragját, gondoskodik az ellenségről is, és az üldözőkért könyörög. Csoda-e, ha esőt tud kieszközölni az égből, amikor már tüzet is ki tudott esdeni? Egyedül az imádság indítja meg Istent. Krisztus azonban úgy akarta, hogy az imádság semmiféle rosszat se eredményezzen többé, hanem minden ereje a jó ügyet mozdítsa elő.
Ezért az imádság nemcsak arra szolgálhat, hogy az elhunytak lelkét a halál ösvényéről visszahívja, a nyomorékokat meggyógyítsa, a betegeket egészségessé tegye, az ördögtől megszállottakat meggyógyítsa, a börtönök ajtaját megnyissa, az ártatlanul szenvedők bilincseit összetörje, hanem ugyanez az imádság eltörli a bűnöket, messze űzi a kísértéseket, megszünteti az üldözéseket, megvigasztalja a kislelkűeket, örömmel tölti el a nagylelkűeket, irányt mutat a vándoroknak, lecsendesíti a viharokat, elrémíti a rablókat, táplálja a szegényeket, vezeti a gazdagokat, felemeli az elbukottakat, fenntartja a botladozókat, megerősíti az állókat.
Az angyalok is mindnyájan imádkoznak. Imádkozik minden teremtmény. Imádkoznak a háziállatok és a vadállatok, meghajtják térdüket, és az istállókból vagy a barlangokból kijővén nem néma szájukat emelik az égre, hanem a maguk módján hallatják hangjukat. Sőt az ébredő madarak is az ég felé röppennek, és kezek helyett szárnyukat terjesztik ki kereszt alakban, és daluk imádságnak tűnik.
De mondjunk még többet is arról, hogy miért kell imádkozni? Maga az Úr is imádkozott, akinek tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké.

Márc. 19.

Márc. 18.
"én meg itt éhen halok" (Lk 15,17) - mai ev...
Milyen fontos a tékozló fiú felismerése: "éhen halok"! 
Látja, nem mehet így tovább, ez az út a halálba vezet, másikat kell választania. Az éhséget - testit, lelkit egyaránt – egy ideig lehet csillapítani vagy elnyomni mindenféle gyógy- és pótszerekkel.
A szívünkbe, lelkünkbe oltott éhséget, szomjúságot, vágyakozást nem elégíthetik ki földi dolgok. Jézus a tékozló fiú példájával tanít bennünket arra, hogy éhségünket csak az "atyai házban" csillapíthatjuk.
Amikor "éhezel", felismered-e, hogy nem a "moslék" a megoldás a problémádra? Keresd az ATYAI HÁZAT!

Márc. 11.

BÖJTE CSABA REMÉNY-ÉBRESZTŐ SZAVAIT - kaptam - KÜLDÖM

Megmaradunk?!

Én is olvasom az okos, precíz  kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, 

és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. 

Természetesen  én is ki tudom számolni, hogy

 ha havonta leesik 10 cserép a házamról, 

akkor mikor fog elfogyni az összes  cserép és rám roskadni a ház. 

Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy 

ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, 

akkor hány  másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, 

hogy miért nem ugrok  félre, 

miért nem igazítom  meg a cserepeket az  otthonomon, 

miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?

Egy statikusan gondolkodó világban élünk,

a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, 

ez  van, ezt kell elfogadni.  Mostanában újból és újból 

felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által  gyűjtött 

csíksomlyói dal refrénje: "ha  nincs kenyér, keresünk!"  

Igen, mi keresztények a mi  Urunktól Istenünktől azt  halljuk: 

"Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek",

"bármit kértek az én nevemben, azt  megkapjátok".

Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, 

és mi ennek a folyamatosan születő  világnak vagyunk a gyermekei. 

Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, 

hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, 

a mi Urunk Istenünk szellem Isten ránk bízta a teremtő erőt, 

merem-e azt használni hittel, reménnyel? 

Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt, ami érték nekem, 

azt örömmel  meg merem-e osztani  gyermekeimmel???

Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett: 

van neki panziója, sípályája és főleg sok-sok  vendége.

Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt 

és elment Amerikába...Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: 

"Mit gondols ezt, amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, 

más országban el tudtad volna érni?  Saját szájával mondta ki, hogy nem. 

Hát  akkor miért kell nap mint nap azt mondani,hogy itt Erdélyben 

nem lehet  eredményesen dolgozni, meg nem  is érdemes, mert úgyis 

minden hiába, meg stb., stb.  Ha a gyerekeid nap mint nap csak azt hallják,  

hogy nehéz, hogy nem éri meg akkor miért ne mennének el a mi 

"rossz" világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti  azt,

amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével  magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs - mondtam neki - most te kell  vissza is édesgessed 

a fiadat!  Ha felhívod, ha írsz neki, mindig mondd el, hogy mennyi vendég 

volt, hogy ma hányan  lovagoltak, és hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni 

a saját tehéncsordádból. Nem kell  bölcselkedni,valótlan dolgokka​l hencegni, csak az  igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te 

örömödnek, bizakodásodnak  teremtő ereje van!! Használt a gyógymód, 

a fiatalember  mint szakács hazajött, és vezeti apja  konyháját.

Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, 

gyereket szülni. Abba kellene  hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani 

a gyerekeink, fiataljaink előtt,hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, 

és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt,  és azt is mondjuk el, 

hogy ilyen  mennyiségű élelmiszer,  információ, luxuscikk soha 

nem volt még a Kárpát- medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? 

Igen, vagy 10-20 kilóval  átlagban valóban nehezebb a kelleténél,  

és ezért kell fogyókúrázzunk.  Ennyi kövér ember,  megműveletlen föld, 

leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a 

Kárpát-medencében!  Miért sírunk? Miért űzzük el  gyermekeinket,

fiataljainkat falvainkból, városainkból?? A félelem, a szorongás, 

ha  csak irreális, még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító  hatását. 

Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet:

A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, 

a másik  ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, 

hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél?

Éppen ezért az egyik  megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe 

zárt macskát. Így, bezárva a macska nem bánthatta az egereket, 

de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi 

állatokra ez az irreális félelem is hatással  volt. Abban a teremben,

ahol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok sok kis egérke 

született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött 

az egérpopuláció.  A másik teremben, ahol a cica a ketrecben biztos

ította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, 

az egerek nem hoztak kellő mennyiségű  utódot, sőt sokszor a megszületett 

utódokat is megették, és azok a kis egerek, amelyek életben maradtak, 

sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia 

gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzódó egyed.. 

Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl

pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt  a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be 

világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig a

 Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. 

Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és 

újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!

Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, tavaly télen, 

a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli  vakációt, és mi szépen,

csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes: a kollégáim családjaiban 

toronymagasan a  szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba

Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét. 

Szerintem ebben a  mai gazdasági, társadalmi  hullámverésben is, ha magunkban, 

környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása 

kiáradna ránk és megmaradnánk.  Ha hitetlenül a gonosz  lélekre figyelünk, 

akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan 

stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is. 

E néhány gondolattal  szeretném megköszönni azt a hatalmas bizalmat, szeretetet, melyet folyamatosan érzek az anyaországi testvéreim részéről, és kérek elnézést, 

amiért nem tudtam Székelyföldről személyesen elmenni  Budapestre. 

Adja a jó Isten, hogy áldás  legyen ezen a mostani  találkozón is! Csaba t.


Márc. 2.
Nagy Szent Leó pápa beszédeiből
Lelki megtisztulás böjt és jótékonykodás által
Szeretteim, az Úr irgalmassága mindig betölti a földet (vö. Zsolt 32, 5), és minden egyes hívőt a dolgok természete maga tanít arra, hogy Istent tisztelni kell. Igen, az ég és a föld, a tenger és minden, ami benne van, szinte kiáltva tanúskodik Alkotója jóságáról és mindenhatóságáról, s a szolgálatunkra rendelt világ csodálatos szépsége kényszeríti az értelmes teremtményt a hálaadásra.
Most azonban, amikor azokat a napokat idézzük vissza, amelyeket kiváltképpen is emlékezetessé tesznek az emberiség megváltásának szent eseményei, és amelyek sorrendben közel vannak egymáshoz, és kapcsolódnak a húsvéti ünnephez, amelyet megelőznek, – most nyomatékosabb felszólítást kapunk a lelki tisztulásra.
Mert Húsvét ünnepének az a sajátos üzenete, hogy az egész Egyház örvendezzék a bűnök bocsánatán; a bűnbocsánat pedig nemcsak azok öröme, akik a keresztségben most születnek újjá, hanem azoké is, akik már régóta Isten fogadott gyermekei közé tartoznak.
Igaz ugyan, hogy elsősorban az újjászületés fürdője teremti az új embert, de megmarad mindenki számára feladatnak, hogy a halandóság rozsdája ellen küzdve mindennap is megújuljon; és az is igazság, hogy nincs a lelki haladásnak olyan lépcsőfoka, amelyről ne kellene eggyel még magasabbra lépni. Valóban, mindenkinek azon kell lennie, hogy a megváltás napjára elhagyja a régi ember vétkeit.
Amit tehát, szeretteim, hasznos valamennyi kereszténynek minduntalan megtenni, azt most nagyobb gonddal, nagyobb odaadással kell végrehajtani, hogy elérje bennünk célját a szent Negyvennap, ez az apostoli intézmény: ne csupán a böjt, az ételtől való tartózkodás, hanem elsősorban a bűntől való elszakadás által.
Az oly ésszerű és szent böjtöléshez pedig mindennél hasznosabb a jótékonykodást csatolni. Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlata sok dicséretes jótettet foglal magában: így az összes hívő egyenlő lehet lelkületben, még ha különböznek is anyagiakban.
Sok akadálya lehet az Isten és a felebarát iránti szeretet gyakorlásának, de arra azért mindig találhatunk módot, hogy a jóakaratunkat megmutassuk. Az angyalok is így énekeltek: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek (Lk 2, 14). Mert nemcsak a jóakarat erénye, hanem a békesség ajándéka is boldoggá teszi azt, aki résztvevőn együtt tud szenvedni minden bajba jutott embertársával.
Oly sokféle cselekedete van a vallásosságnak! A maga változatosságával azt eredményezi az igazi keresztényeknél, hogy kiveheti a maga részét a jótékonykodásból nemcsak a vagyonos és a gazdag, hanem az átlagember, de még a szegény is. S ha nem is egyenlőképpen telik az adakozásra mindenkinek, de ugyanaz a lelkület és jóérzés vezetheti őket.

Febr. 17.
A Boldogságos Szűz Mária Szolgái rendjének eredetéről szóló legendából
Élt hét, minden tiszteletre méltó és kiváló férfi. A mi Úrnőnk úgy kötötte össze őket, mint hét ragyogó csillagot. Szívüket és lelküket eggyé forrasztva egy életközösségbe vezette őket, és így velük kezdte meg a Boldogságos Szűz Szolgáiról nevezett szerzetesrend alapítását.
Amikor beléptem rendjükbe, közülük már senki mást nem találtam életben, csak egyedül Elek testvért. Úgy akarta Úrnőnk, hogy Elek testvér egészen a mi időnkig életben maradjon, és így az ő beszámolója alapján ismerjük meg rendünk keletkezését. Amint megtapasztaltam, és saját szememmel is láttam, az említett Elek testvér úgy élt, hogy példájával nemcsak a jelenlevőket vonzotta, hanem egyben a saját maga és rendalapító társai tökéletességéről és az említett szerzetesi életről is tanúságot tett.
E hét férfi életéből, mielőtt még közös életbe léptek volna, négy vonatkozást említünk meg.
Először az Egyházban való életformájukról szólunk. Néhányan közülük még nem kötöttek házasságot, mert elhatározták, hogy örökös szüzességben és tisztaságban élnek. Mások viszont már házassági kötelékben éltek; ismét mások feleségük halála következtében szabad állapotúak voltak.
Másodszor, lássuk, mit tettek a polgári élet terén. Mint kereskedők, az anyagi javak adásvételével foglalkoztak. De amikor rátaláltak a drága igazgyöngyre, vagyis a mi szerzetesrendünkre, akkor minden vagyonukat szétosztották a szegények között, sőt ezenfelül még örvendező lélekkel saját magukat is felajánlották Isten és Úrnőnk leghűségesebb szolgálatára.
Harmadszor, lássuk, milyen volt Úrnőnk iránti hódolatuk és tiszteletük. Volt Firenzében egy jámbor társulat, amely Szűz Mária tiszteletére alakult már igen régen. Ez a társulat ősisége és maradandósága, valamint férfi és női tagjainak sokasága és életszentsége miatt a többi társulatnál nagyobb megbecsülésben részesült, és ezért kitüntetésül Úrnőnk nagyobb társulatának is nevezték. Az előbb említett hét férfi, akik Úrnőnket oly különös tisztelettel szerették, szintén ennek a társulatnak a tagjai voltak, mielőtt közös életet kezdtek volna.
Negyedszer, nézzük lelki életük tökéletességét. Istent mindennél jobban szerették. Bármit tettek – amint illik –, csak érte tették, és így minden gondolatukkal, szavukkal és cselekedetükkel őt dicsőítették.
Miután pedig az isteni sugallat és Úrnőnk különleges vezetése világos lett előttük, komoly fogadalommal kötelezték el magukat a közös életre. Intézkedtek vagyonukról és családjukról: családtagjaiknak meghagyták a szükségeset, a többit pedig kiosztották a szegényeknek. Ezután pedig felkerestek több bölcs, példás és erkölcsös életű férfit, és feltárták előttük tervüket.
Ezután Senario hegyére vonultak, a hegy tetején egy megfelelő kis házat emeltek, és odaköltöztek, hogy közös életet éljenek. Ott született meg bennük az elhatározás, hogy nemcsak a saját életszentségüket akarják biztosítani, hanem ezt az Úrnőnk által megkezdett új szerzetesrendet is gyarapítani akarják mások felvételével. Ezért testvérek toborzásához fogtak, közülük jó néhányat maguk közé fogadtak, és így alapították meg rendünket. Ez a rendalapítás Úrnőnk különleges gondoskodásával történt, a testvérek alázatossága vetette meg az alapját, egyetértésük tartotta össze, és szegénységük őrizte meg.

Febr. 11. HÁZASSÁG HETE 2017.                                                                                                            
Mi is a házasság hete? - Közel két évtizede Angliából indult el ez a kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. Hazánkban az országos eseménysorozatot idén tízedik alakalommal rendezik meg, a keresztény egyházak (vagyis ökumenikus módon) és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan település, közösség részvételével. 
A házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül. 
Bíró László püspök atya: A páros önzés helyett a házaspároknak „törekedniük kell egymás kiteljesítésére”. A házasságban a kiteljesedés a párbeszéd által valósulhat meg. A Biblia tanítása a házasságról, mint közösségről – „ketten egy testté lesznek” – azt is jelenti, hogy a két személy a párbeszéd által megismeri a másik értékeit, vágyait, örömeit, gondolatait, fájdalmát, nehézségeit. Ez pedig lehetővé teszi, hogy felismerjék egymást, mint Isten ajándékát. Egymás meghallgatása elejét veszi a párbeszéd elsekélyesedésének, amely megfosztana attól az élménytől, hogy „veled kiteljesedhetek”. Püspök atya hozzátette: „Házassági népbetegség, a párok közti kommunikáció hiánya”. Már a napi tíz perc beszélgetés is eredményesen segíti a házas kapcsolatot; a személyes beszélgetés összetartó erő; megélhetjük, hogy együtt érez velünk a társunk.                                                                                 Az idei rendezvénysorozat „házaspár arca”, Madarász Isti filmrendező és felesége, Kerekes Mónika arról beszéltek, hogy „Tanítani nem tudunk, de bátorítani igen”, és arról tanúskodnak:„Szeretjük egymást, sokat beszélgetünk, merünk veszekedni, de már nem tartjuk a haragot, keressük a megbocsátás lehetőségét – s a nehéz helyzetekben összezárunk: nem menekülünk máshova, hanem egymás felé fordulunk. Nagyon hiszünk a házasságban, jó ebbe belevágni, nagy ajándék.” A házasság nem elvesz az életünkből, hanem hozzáad; és abban nem eltűnünk, hanem éppen hogy kiteljesedünk…
Ferenc pápa: A házasság a legszebb dolog, amit Isten teremtett. A Szentírás azt mondja, hogy Isten férfit és nőt alkotott, a saját képére alkotta őket.       De normális dolog-e, hogy a házasságban veszekedjen az ember? Igen, normális. Előfordul. De ha valóban szeretik egymást, rögtön ki is békülnek. Én azt tanácsolom a házasoknak: veszekedjetek, amíg akartok, de ne fejezzétek be a napot anélkül, hogy ki ne békülnétek egymással! Tudjátok, miért? Mert a másnapi „hidegháború” igencsak veszélyes! Segíteni kell a házaspárokat. Van három szó: ezek kincset érő szavak a házaséletben. Én megkérdezném a házasokat: „Szeretitek egymást?” – „Igen”, válaszolják. „És amikor egyiketek tesz valamit a másikért, meg tudjátok köszönni? És ha egyiketek valami baromságot csinál, tudtok bocsánatot kérni?                                          
És ha valamelyiketeknek van egy ötlete, hogy például töltsétek a napot vidéken, vagy bármi más, meg tudjátok kérdezni a másik véleményét?”                 Három szó: „Te hogy látod/ Megengeded?”; „Köszönöm!”; és „Bocsánat!”. Ha a házasságban használják ezt a három mondatot: „Bocsánat, hibáztam!”; „Megengeded/Szabad?”; „Köszönöm!”;- ha tehát használják ezt a három szót, a házasság ragyogóan halad előre. 
Tehát ha problémák merülnek fel, a lehető leghamarabb, még napnyugta előtt béküljetek ki, és ne felejtsétek a három szót: „Szabad?”, „Köszönöm!”, „Bocsáss meg!”.

Febr. 9. TÖRTÉNELEM
SOKAN NEM TUDJÁK!

Febr. 4.
KitűNő FRIVALDSZKY EDITtel - hivatása az élet védelme
Impulzív, közvetlen egyéniség, három kislány édesanyja, aki elveiért immár nemcsak hazájában, de nemzetközi vizeken
is harcba száll. Frivaldszky Edittel, az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület elnökével beszélgettünk.
Mesélne kicsit magáról, honnan indult el, milyen impulzusok érték az élete során? 
Karcagon születtem, egy bátyám van.
Szolnokra jártam egy kéttannyelvű gimnáziumba, aztán a bölcsészkaron angol szakot, majd közgazdaságtant tanultam. A nyelvismeretnek az életem későbbi alakulása szempontjából nagy jelentősége volt, mert ennek köszönhetem, hogy megnyílt az út a családok- és az élet védelmével kapcsolatos nemzetközi kapcsolatok kialakítása előtt. 22 éves voltam, mikor megtértem, huszonnégy évesen keresztelt meg Tomka Feri atya
Káposztásmegyeren. Igazi közösségbe kerültem itt. Azóta férjhez mentem, s van 3 gyönyörű kislányunk: 7, 5 és 2 évesek.
Hogy kezdett életvédelemmel foglalkozni? Egy multicégnél dolgoztam, s volt egy kedves kolléganőm, aki felhívott azzal, hogy számoljunk már közösen, mert attól tart, hogy babája van. Kétségbe volt esve, hosszú órákat beszélgettünk. Végül
úgy döntött, hogy abortuszt végeztet, be is ment a kórházba, de amikor a műtősfiú jött érte, eldöntötte, hogy mégis megtartja a
kicsit. Mikor hónapokkal később megszületett a baba, elmentem hozzájuk a kórházba és megköszönte nekem, hogy anya lehet.
Ezzel az erős, személyes élménnyel indult minden.
Elhívást érzett, hogy komolyabban kezdjen foglalkozni a válságban lévő kismamákkal? Valahogy úgy, de közben mondtam
az Istennek, hogy én erre nem vagyok alkalmas. Fiatal család vagyunk, gyerekeket szeretnénk, pénzünk sincs "civilkedni".
Aztán csak annyit éreztem, hogy létre kell hozzak egy formát, egy keretet a működéshez. Onnantól tényleg jött minden "magától",
érkezett az újabb lépésekhez a segítség felülről. Csak egy aktuális példa a jelenből: meghívtak Amerikába egy képzésre,
ami nagyon sokba került volna, de az 1000 dolláros jegyet egy segítő szándékú ember váratlanul megszponzorálta.
Nem tervezetten történnek velem a dolgok, de valahogy mindig sikerül egyről a kettőre jutni.
Így született az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület. Mivel foglalkoznak? Krízisben lévő kismamáknak segítünk. A nyilvános
telefonszámunkra érkeznek megkeresések, sokan anyaotthoni elhelyezést kérnek, másoknál nyílt örökbefogadást készítünk elő vagy épp babaruhával, tanáccsal segítjük a kismamákat.
Heten-nyolcan végezzük a munkát aktívan, az ország több pontján. ...
Milyen a hagyományos családi értékek képviselete manapság
a világban, s szűkebb hazánkban Európában?
Bár Európában manapság nem ez a mainstream, de a világban sok családokat,
életet védő komoly szervezet működik, akik egyre inkább hallatják hangjukat a szexuális jogok és radikális meleglobbi harcos
képviselőivel szemben. Félreértés ne essék, senkinek nincs baja a homoszexuálisokkal, azonban azzal már igen, hogytagadják
a homoszexualitás megváltoztathatóságát. Azt is megkérdőjelezhetőnek tartjuk, hogy helyes-e engedélyezni, hogy tizenkét éves gyerekek szülői hozzájárulás nélkül mehessenek abortuszra.
Mindezek már elfogadhatatlanok! Európa sem homogén a családdal, a hagyományos értékrenddel kapcsolatban. Vannak
országok, amelyek kifejezetten fogékonyak és érzékenyek az emberi méltóság ilyen értelmű, a családok, az élet védelmét zászlajára tűző iránya kapcsán. Ilyenek a balti államok, Lengyelország, Olaszország, Málta vagy épp a most csatlakozó horvátok.
De ébredezik Franciaország is.
Magyarország megítélése ebben a tekintetben ma milyen?
A világban, a nagy nemzetközi szervezetekben (pl. ENSZ) Európára ilyen értelemben ma már "csak legyintenek". Ehhez képest az új magyar Alaptörvény tartalmazza a magzati élet és a család védelmét. A hozzánk hasonló szervezetek számára mi vagyunk
a remény - holott jól tudjuk, hogy a gyakorlatban nálunk is minden harmadik babát elvetetik, s egyre kevesebb gyermek születik,
tehát korántsem rózsás a helyzet. De legalább van mire építenünk.
Ugyanakkor a változás nem megy parancsszóra, az embereknek maguknak kell rádöbbenniük a saját döntéseik következményeire,
s arra, hogy a radikális gender-alapú gondolkozás alapján kínált élet hosszú távon nem fenntartható. Egy atyával
beszélgettünk erről. Ő mondta azt, hogy ami nem simul bele az isteni gondviselésbe, az isteni tervbe, az nem is fog fennmaradni.
Milyen igaz! Nagyszüleink látták elmúlni a nácizmust, mi tanúi voltunk, hogy összedőlt a kommunista rendszer. Én is azzal
a magabiztossággal dolgozom, hogy az igazság a mi oldalunkon van, még ha szenvednünk is kell érte. - Lotte -

Febr. 3. HÁZASSÁG - VÁLÁS...
Nagyon érdemes lenne minden házasnak elolvasni ezt! 
Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Jane-t szeretem, nem őt.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Jane-t szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan. A feleségem hónapokig harcolt a rákkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!
Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled.
Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot.
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik
fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták. -- forrás: facebook

Jan. 5.
AZ ÚJ FÜZET  (Túrmezei Erzsébet)
Betelt a régi füzetem.
Ma este megnézegetem,
és holnap újat kezdhetek:
háromszázhatvanöt lapos,
ugyanilyen új füzetet.
Lemásolnám most szívesen
a régit, de nem tehetem.
Marad már, amilyen marad.
Ott a Mester kezével írt
sok „láttam” a leckék alatt.
Sorakozik nem egy lapon
féligvégzett feladatom ...
a rendetlen, elégtelen ...
És ezt a régi füzetet
vizsgára vinni kell velem.
De holnap újat kezdhetek:
ugyanilyen új füzetet.
Tiszták, fehérek a lapok.
Nem szeretném elrontani.
Holnap már abba írhatok.
Talán ha jobban figyelek,
ha eztán korábban kelek,
frissebb leszek, igyekezem,
rendesebb lesz a feladat
és ügyesebb lesz a kezem.
Tollat fogok és leírom,
— ragyog a név a papíron — :
„Jézus nevében kezdem el.”
Tudom, hogy rest és rossz vagyok,
s úgy érzem, félni mégse kell.
Háromszázhatvanöt lapon
a leckét Vele írhatom.
Ô vezeti gyenge kezem.
„Jézus nevében kezdem el.”
Jézus nevében végezem.

Dec. 28.
Mária igenje által született a Gyermek
Advent idején az életünk könnyebben összekötődhet Isten örök életével
Csókay András, 2016. december 21., szerda 
Adventben vagyunk, karácsonyt várva. Belegondoltunk, mi lenne a világban, ha Mária nemet mondott volna az életre Gyümölcsoltó Boldogasszony napján? Nem ismernénk az élő Isten arcát. Nem tudnánk a megbocsátó, irgalmas szeretetről, és nem tudnánk, hogy van abszolút igazság, ami maga a szeretet. S mert minderről nem tudnánk, rég elpusztultunk volna.
Mária megtehette volna, hogy nemet mond, hiszen szabad akaratot kapott ő is. Hazánkban napi 122-szer, Európában 4-5 ezerszer és szerte a világon 120-150 ezerszer a „nem” hangzik el Mária igenje helyett. A nem az úr a műtőkben, ahol a legális abortuszokat végzik. Egy idősebb kedves barátom mesélte, hogy az ötvenes évek végén a kórházakban annyira sok volt az abortusz, hogy vödörben vitték ki a megölt gyermekeket a kórházi hulladéktárolóba, emberi mészárszéket csinálva a gyógyító intézményekből. Az eszközök finomodtak, a szám nem ennyire magas, de még mindig ijesztően nagy.
A minap piros cédulát kaptam a szélvédőmre szombaton, egy idegenforgalmi szempontból kiemelt kisvárosban. Tudtam, hogy vétséget követek el? Nem tudtam. Megérdemeltem a büntetést? Igen. Így működik a bűn. Attól, hogy nem tudunk valaminek a bűn voltáról, attól még életünkben megjelenik a bűn következménye, súlyos vagy kevésbé súlyos hatása – ez lelki törvényszerűség.
A hatvanas évek elején a tudomány bebizonyította, hol kezdődik az emberi élet. A DNS-nek mint örökítőanyagnak a felfedezésével ez már nem teológiai, nem is filozófiai, sőt nem is igazán tudományos kérdés, inkább tudományos tény. Úgy, ahogy a gravitáció is az, vagy ahogy azt is tudjuk, hogy a láng vagy a parázs megéget. Ezért nem szoktunk még egy hajnali részegség után sem távozni a nyolcadik emeleti lakásból az erkélyen át, pedig mennyivel gyorsabb lenne – inkább letámolygunk vagy lifttel lemegyünk, mert tudjuk, hogy a gravitáció fizikai törvényszerűsége ránk is érvényes. Cigarettára sem úgy gyújtunk, hogy belelépünk a tábortűzbe, pedig mennyivel egyszerűbb lenne, mint a kis parázsló venyigeszálról rágyújtani. Tudjuk, megtanították, megtanultuk saját tapasztalás nélkül is.
Hippokratész ösztönösen ráérzett az ember jövőbeni súlyos kísértésére – hogy olyan akar lenni, mint az Isten, mert maga akarja megszabni az emberi élet kezdetét és végét –, amikor az orvosi eskübe belevette: „Magzatelhajtást nem végzek, mérget haldoklónak nem adok.” Tehát rögzítette az abortusz és az eutanázia elvetését orvosi oldalról is. Sajnos e szavakat ma már nem mondják a végzős orvostanhallgatók.
Mária igenje, amit az angyali üdvözletre adott, rávilágít az élet kezdetére, ami nem a születés, hanem a fogantatás. Ennek az örömnek csak a betetőzése Krisztus megszületése, a karácsony ünnepe. Nem hívő testvéreinknek 1960 évet kellett várniuk a bizonyosságig, a DNS leírásáig, hogy minden tisztázódjék.
Akkor hol a baj? Miért van csak Magyarországon napi 122 abortusz, hogy a világról már ne is beszéljünk? Az a baj, hogy nem tanították meg, hogy az élet a fogantatással kezdődik, még az orvosoknak sem! Tudatlanul bár, de súlyosan vétkezünk. Azért nincs helye az ítéletnek, mert sokan nincsenek az életet adó tudás birtokában.
A Názáreti Jézusnak hihetetlenül gyorsak és rövidek a válaszai még a legnagyobb problémákra is. A legfontosabbra a szenvedés pillanatában, akár a halálunkkor, amikor úgy érezzük, hallgat az Isten: „kezedbe ajánlom a lelkem”. És a bizalom meghozta a gyümölcsét a feltámadásban. Vagy: „Bocsáss meg nekik Atyám, nem tudják, hogy mit cselekszenek.” Igen, meg lehet bocsátani, ha nem tudja a bűnös, hogy mit cselekszik. Számíthatunk Isten irgalmára! De mint fentebb már leírtam, spirituális törvényszerűségként a bűn magával hozza a negatív következményeket, amelyeket cipelnünk kell. Megtapasztaltam az életemben én is, ahogy mindnyájan.
Magyarország szerencsére élen jár a bűnbánatban, a lelkiismeret-vizsgálatban. Ennek jele, hogy külön helyettes államtitkárság alakult, amely a legjobban üldözött populációt, a keresztényeket próbálja segíteni a világban. Szinte egyedülálló kezdeményezés. Dráma, ami a Közel-Keleten történik. Naponta akár több száz keresztényt is képesek megölni. De mindez töredéke a naponta legyilkolt magzatoknak, akik ugyanolyan emberi személyek, mint az eleven felnőttek. Kétségtelen, hogy valami fejlődés itt is van. A családbarátabb politika azt hozta, hogy 2015-ben 9000-rel kevesebb gyermeket „dobtunk ki”, mint 2010-ben, de még mindig harmincezret. Európa pedig minimum egymilliót.
Nemrég láttam Szilágyi Andor író Tóth Ilona-darabját. Ahogy előre kitervelt módon lemészárolták a kommunisták ’57-ben ezt az ártatlan orvostanhallgatót, elborzasztó. Kiszédelegtünk a színházból a feleségemmel és gyermekeinkkel. De ennél még gyalázatosabb az abortusz, mert Tóth Ilona – igaz nem sokat, de – valamit mondhatott, védekezhetett. A magzat nem tud védekezni, csak egyet sikolt, teljesen kiszolgáltatott.
Esélytelen Európa talpra állása, amíg ezt a terhet magán hordozza. Csodálatos lengyel barátaink, akiknek hitéről példát vehetünk, nem bírták kezelni törvényileg a kérdés megoldását. A nők kirohantak tüntetni az abortusz mellett. Ennek óriási tanulsága, hogy nem lehet az abortuszt politikai kérdéssé tenni, nem lehet törvényileg betiltani.
Mit lehet tenni? Összefogni és tanítani. Mindenkinek tanítóvá, lelki gyógyítóvá kell válnia. Gyógyítani az abortusz után lévőket, tanítani az előtte levőket, akiket megkörnyékezhet mindez. Ehhez nagy anyagi erőforrás és mérhetetlen lelki erőforrás kell. Hogyan szerezhetjük meg ezt?
Ezzel elérkeztünk a lényeghez. Krisztus karácsonykor nemcsak a földre születik, hanem mindenkibe beleszületik. Ott van a nem hívőben, a muzulmánban, a buddhistában, a hinduban – mindenkiben ott van. Állandóan ott van! Nem csak a vasárnapi misén van ott! Nem csak az oltáriszentségben! Mindenkiben benne van, csak nem ismerjük fel. Nagy felfedezés, amikor felismerjük őt magunkban! Sok nagy felfedezés volt. Földrészek felfedezése, az elektromosságé, a C-vitaminé, és sorolhatnánk. Mekkora örömöt hoztak, csak fel kellett őket ismerni. Mindez semmi ahhoz képest, amikor felfedezzük, hogy bennünk él a megszületett Krisztus! Ezért annyira fontos az advent. Várjuk, hogy ő megszülessen bennünk. Mert mi történik akkor? Egy áramlásba kerülünk vele, és megérezzük, hogy csak egy Élet van. Hogy minden egybe tartozik! Hogy a mi életünk általa összekötődött az Isten örök életével, amelyben elhunyt szeretteink is élnek már. Hogy nincs két élet, csak egy van, őbenne. Megérezzük, hogy a mennyország köztünk van.
Az adventi készülődésben, mély imádságban, böjtben végre megismerhetjük valós énünket, ahol csupa jóság, csupa szeretet, csupa béke van. Most! Nem a múltban, nem a jövőben, hanem most van! És állandóan van, huszonnégy órán át, mindig. Csak kapcsolatban kell lenni a betlehemi gyermekkel, akinek az édesanyja igent mondott az életre. Gondoljunk erre, hogy ebben az adventben megélhessük életünk legnagyobb felfedezését, s az erőforrásunk lehessen legnehezebb élethelyzeteinkben is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg.

Dec. 21.
Hét dolog, amit az anyukák nagyon szeretnének karácsonyra
Hét tétel, amit valószínűleg minden édesanya felírna a karácsonyi kívánságai közé – és amelyek nem kerülnek egy fillérbe sem.
 
Mivel édesanyák, hálával fogadják a családtagjaik valamennyi ajándékát, és tényleg meghatódnak a tésztából készült nyakláncokon; még büszkén ki is állítják őket a lakás valamelyik hangsúlyos pontján. Ugyanakkor van néhány dolog, amire nagyon vágyik szinte minden anyuka.
1. Hogy a szennyes és a mosatlan edények néhány napig vagy varázslatosan tűnjenek el maguktól, vagy a manók tüntessék el őket. Elvégre mindkét kupacnak az a szokása, hogy hirtelen jelenik meg, és exponenciálisan növekszik. Nem működhetnének a másik irányba is hasonlóképpen? Nem kérünk csodákat – csak egy kis apró karácsonyi varázslatot.
2. Tudjuk, hogy nagy kérés, de hiszünk a férjeinkben: boldogok lennénk, ha pár napig mindent megtalálnának maguktól, anélkül, hogy mi bármennyi erőt fektetnénk ebbe. Olyan sok mindenre képesek, pénzt keresnek, pelenkát cserélnek, ügyesen navigálnak – biztos, hogy a Nutella helyét is be tudják azonosítani.
3. Nagy ajándék lenne, ha a gyerekeink profi módon elvégeznék a legutáltabb házimunkáinkat, nyafogás nélkül. Javasoljuk, hogy előtte tekintsék meg azt a jelenetet, amikor az állatkák segítenek Hamupipőke báli ruháját megvarrni.
4. Ha végigolvashatnánk egy újságot – akár egy vastagabb fajtát is… Egy ültő helyünkben. Eláruljunk egy titkot? Emiatt az egy dolog miatt szeretünk fogorvoshoz járni. Megvannak a kedvenc lapjaink, és senki nem kér tőlünk semmit, miközben olvasgatunk. Egy fogkőleszedés és egy röngten megéri azt, hogy egyhuzamban végig tudjunk olvasni valamit…
5. Szeretnénk az ebédet vagy vacsorát olyan komótosan és nyugodtan elfogyasztani, ahogy csak jólesik – és anélkül, hogy más is beleenne.
6. Nagy örömmel töltene el minket, ha egyetlen egy napot veszekedés, nyafogás és sírás nélkül tölthetnénk – mármint a gyerekeink részéről.
7. Örülnénk, ha valaki, aki szereti a gyerekeinket, és ők is szeretik őt, elvállalná egy évre ingyen, hogy vigyáz a gyerekekre, valahányszor csak szükség van rá – mégha csak az utolsó pillanatban szólunk is. Különösen akkor, ha az utolsó pilllanatban szólunk… És nem lenne utolsó dolog, ha az esernyővel repülés is menne neki.
Forrás: Aleteia.org