Összefoglaló
(A teljes szöveg a www.katolikus.hu oldalon - Könyvtár/pápai megnyilatkozások - megtalálható.)
A püspököknek, a papoknak és minden hívő embernek ajánlott apostoli levelével a pápa a figyelmet az egyháznak erre az évszázadok óta imádkozott jámborsági formájára akarja irányítani, amely a számtalan jó szándékú kezdeményezés ellenére az utóbbi évtizedekben sokat veszített vonzerejéből, valószínűleg a mai rohanó életstílus következtében.
A levél nem változtatott lényegében az ősi imádság alapstruktúráján, ám a liturgikus időszak igényeit szem előtt tartva új elemeket vezet be, az ún. "világosság titkait." Így elkerülhető lesz az - a jelenlegi gyakorlattal ellentétben -, hogy a hét napjaihoz kötődő titkok, pl. karácsony ünnepén a fájdalmas olvasó titkai legyenek.
A Rózsafüzérről szóló pápai apostoli levél három nagy fejezetből, valamint egy bevezető és egy záró részből áll.
A bevezető rész a szentolvasó eredetével, történetével, a pápákkal való kapcsolatával, értelmével, időszerűségével, valamint a béke és a család egysége megőrzésében betöltött szerepével foglalkozik.
Az első fejezet főcíme: Krisztust szemlélni Máriával
E fejezeten belül a következő alcímeket találjuk:
- Mária, mint a szemlélődés mintaképe;
- A szentolvasó, mint szemlélődő imádság;
- Máriával Krisztusra emlékezni;
- Máriától megtanulni Őt (Krisztust);
- Máriával hasonulni Krisztushoz;
- Máriával könyörögni Krisztushoz;
- Hirdetni Krisztust Máriával.
A második fejezet címe: Krisztus titkai - az édesanya titka
Az apostoli levél e második fejezete a Rózsafüzér hagyományos 15 titkával, tehát az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges szentolvasó háromszor öt titkával foglalkozik. Ezek mellé azonban kiegészítést javasol: "Ahhoz, hogy a Rózsafüzér valóban teljes mértékben az Evangélium kompendiuma (összefoglalása) legyen, hasznos lenne, hogy - miután az örvendetes titok által visszaemlékeztünk a megtestesülésre és Jézus rejtettségben leélt életére, és mielőtt a fájdalmas titkokban elidőznénk Jézus szenvedésénél és kereszthalálánál, valamint a dicsőséges titkokban a feltámadás győzelmét szemlélnénk -, Jézus nyilvános működésének különösen jelentős mozzanataira is felfigyelnek." A szentatya ezeket az új titkokat János evangélista szavai nyomán "a világosság titkainak" nevezi, hiszen a valóságban Krisztus egész misztériuma nem más mint fény, világosság. "Én vagyok a világ világossága." Jézus életének e jellemző vonásai főként nyilvános működése során kerülnek felszínre.
A szentatya ennek nyomán öt új titkot javasol a szentolvasó végzéséhez...
Mindezek a titkok Isten Országának eljöttét hirdetik Jézus személyében és minden egyes titokban, a kánai menyegzőt kivéve, Mária jelenléte húzódik meg a háttérben. A szentatya ezen új titkok ajánlásával együtt hangsúlyozza, hogy ez a kiegészítés semmiképpen nem borítja fel az imádság hagyományos formáját, hanem azt szeretné elérni, hogy a keresztény lelkiség iránt új érdeklődést ébresszen, és hogy bevezessen Jézus Krisztus szívének rejtelmeibe, amely az örvendezés, a világosság, a fájdalom és a dicsőség kiapadhatatlan forrása.
A harmadik fejezet főcíme: "Számomra az élet Krisztus"
A szentatya ebben a részben a szentolvasót Jézus misztériuma befogadásának kiválóan alkalmas és ma is érvényes útjának nevezi, az ismétlésen alapuló módszere révén, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne azt még jobbá tenni. Éppen ezt a célt szolgálja a titkok új sorozata, a "mysteria lucis" ("világosság v. fény titkai"), és más apró kiegészítések, amelyeket a pápa levelében részletesen leír. Ezek között szerepel például az a javaslat, hogy a titok bejelentését a témának megfelelő szentírási szöveg kövesse, mely nagyobb lélegzetet és szélesebb hátteret ad, továbbá az egyes részek után legyenek szünetek, mivel a meghallgatás és az elmélkedés a csöndből táplálkozik.
A pápa dicsérettel emlékezik azokra, akik naponta elmondják a teljes szentolvasót, majd gyakorlati tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogy a világosság misztériumait miként lehetne beilleszteni a hét napjaiba. Hétfőn és csütörtökön hagyományosan az örvendetes olvasót mondjuk, kedden és pénteken a fájdalmas titkokat, szerdán, szombaton és vasárnap pedig a dicsőséges titkokat imádkozzuk. Mivel a szombati nap erőteljes máriás jelleggel bír, ajánlatos lenne szombatra áttenni az örvendetes titok imádságát. Így a csütörtöki nap felszabadulna a világosság titkainak szemlélésére. Az apostoli levél hangsúlyozza, hogy ezek javaslatok, amelyek egyáltalán nem akarják korlátozni az egyéni és közösségi szabadságot. Ami valóban fontos, hogy a Rózsafüzér a szemlélődő imádság iskolája legyen.
A levél utolsó, befejező részében a szentatya emlékeztet rá: ezt az imádságot az egyház mindig rendkívül hatékonynak tartotta, mivel egyesíti a népi imák egyszerűségét a teológia mélységével, amely révén alkalmas azok számára is, akikben él az érettebb elmélkedés igénye. "Ma ennek az imának a hatékonyságába helyezem jó szívvel a világ és a családok békéjét" – írja apostoli levelében a pápa. "A szentolvasó a család imája és ima a családért. Az együtt imádkozó család együtt marad. A Rózsafüzér szép és gyümölcsöt hozó imádság a gyermekek nevelésében. A szentolvasót imádkozni a gyermekeinkért és velük együtt, egészen kicsiny koruktól kezdve nem old meg természetesen minden problémát, de olyan lelki segítséget nyújt, amelyet nem szabad lebecsülnünk."
A szentolvasó újra felfedezésre váró kincs, amelyet a pápa a püspökökre, papokra, teológusokra, szerzetesekre, a keresztény családokra, a betegekre, idősekre és a fiatalokra bíz, e szavakkal: "Fogjátok újra kézbe a Rózsafüzért, fedezzétek fel az ima erejét a Szentírás fényében, a liturgiával összhangban, a mindennapi élet körülményei között. Bár ez a felhívásom ne lenne pusztába kiáltott szó!" VR/MK