Isten hozta a Rózsafüzér Királynéja Plébánia honlapján!

"Beteg valaki köztetek?
Hívassa az egyház papjait, azok imádkozzanak fölötte,
s kenjék meg olajjal az Úr nevében..." (ld. Jak 5,13-15)
2017. április 23-án templomunkban a betegek szentségében lehet részesülni!
Felkészülés: szentgyónással és névszerinti jelentkezéssel, valamint olvasgassuk (hallgassuk) az alábbiakat!
 
TARTALOM
- Betegek kenete
- Imádság betegek XXI. világnapján
- XVI. Benedek üzenete a Betegek világnapjára - 2013.
- Betegek világnapjára - 2012.
- Betegek világnapjára-2011.
- Vigasztalás

Betegek kenete,
szent kenet, utolsó kenet (lat. unctio infirmorum): a betegek szentsége, a hetedik a hét szentség közül. - Általa a beteg a Szentlélek kegyelmét kapja, amely az egész embert segíti és tökéletesíti: megerősíti az Istenbe vetett bizalomban, erőt ad a kísértések ellen, s alkalmassá teszi arra, hogy betegségét erős lélekkel viselje, sőt, küzdjön egészségéért, ha az szolgál üdvösségére, ill. kérje és elfogadja a jó halál kegyelmét, ha Istennek ez az akarata. Az élők szentsége és a holtak szentsége egyszerre. 
I. Isten a földi embert fogadta gyermekévé és tette a megváltás kegyelmeinek hordozójává. A kegyelmi elhivatottság azonban nem szüntette meg az élet természetes adottságait, terheit és veszélyeit, így a kísértés, a bűn és a betegség állandó fenyegetését sem. Jézus messiási küldetésének egyik nagy jele a betegek gyógyítása, s apostolaitól is elvárta, hogy gondjuk legyen a betegekre (Mt 10,8). Márk leírja (6,13), hogy a betegeket olajjal kenték meg. Az olajat általánosan használták a fájdalom enyhítésére, de itt a megkenés a karizmatikus gyógyítás eszköze. Természetes, hogy a betegek az Egyh. kegyelmeinek szétosztásában is sajátos helyet kapnak. - A Szentírásban az ap. Egyh. gyakorlatáról Jakab levele tudósít: a beteg „hívassa el az Egyh. elöljáróit, azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, s ha bűnei vannak, azok bocsánatot nyernek” (5,13-16). Jakab a betegséget úgy említi, mint a ker. élet nehéz helyzetét, amelyben az egyéni élményen túl a közösség is szerepet kap. Az Egyh. intézményes imáját kíséri a jelképes cselekmény, az olajjal való megkenés. Az ima kiemelése jelzi, hogy a hatás az Isten erejéből jön, s ez kizár minden varázslatot. A hívő Egyh. fordul Isten felé, benne reménykedik mint az élet urában. A szövegben a preszbüterosz nem egyszerűen 'idős ember', hanem 'elöljáró'. Jakab az ima tartalmáról nem mond semmit, de az összefüggésből kiolvasható, hogy a beteget Isten irgalmába ajánlják, az ő segítségét kérik számára. Az olajjal való megkenést is az elöljárók végzik, mégpedig „az Úr nevében”. Az Úr a megdicsőült Krisztus, aki győzött a bűn és a halál fölött, ezért lehet bízni erejében. A kifejezés egyúttal célzás az ő rendelkezésére is. Ez az utóbbi értelmezés magába foglalja a sztség krisztusi alapítására való utalást. A cselekmény hatását a megszabadítja (szozein) és talpra állítja, fölegyenesíti (egeirein) szavak jelzik. Jakab nem csodálatos gyógyulásra gondol, hanem Isten irgalmas segítségére, amelyben benne van a bűn bocsánata is. A ~nek értelme tehát ez: az Úr olyan segítséget ad a betegnek, amilyenre jelen helyzetében üdvössége szempontjából szüksége van. A bűnök bocsánatát külön hatásként említi. Az imádság és a kenet tehát eltörli a bűnt is, természetesen föltételezve a személyes bánatot. A tudatos bánatra utal az összefoglaló figyelmeztetés is: „Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Az összefüggés csak úgy érthető, ha a beteg vallja meg bűneit és ő tart bánatot. - Jakab levele tehát kegyelemközlő szert-ról beszél, amely hozzátartozik az Egyh. életéhez, és amelyet a szerző magától értetődő természetességgel említett. A betegek ezt úgy foghatták föl, mint vigaszt és erősítést. - Az első sz-ok gyakorlatából aránylag kevés emlékünk van a ~ről. ... A II. Vat. zsin. igyekezett kiemelni a sztséget abból az ijesztőnek látszó háttérből, amely sz-ok alatt körülvette: a kiszolgáltató papot úgy tekintették, mint a halál hírnökét, aki az utolsó útra készíti elő a beteget; féltek is kérni a sztséget, mert úgy gondolták, bogy ezzel föladják a gyógyulás reményét, s belenyugszanak a halálba. A zsin. a lit. konst-ban foglalkozott e sztséggel, s következetesen mint a ~t emlegette. - A gyakorlati lpászt. utasításokat VI. Pál 1972. XII. 7: Ordo Unctionis Infirmorum c. rendelkezése adta meg. Hangoztatja, hogy a betegek sztségéről van szó, nem a haldoklókéról, s a sztség Krisztusnak a betegek iránt való szeretetét akarja megjeleníteni. Ezért fölveheti mindenki, akinek egészségét a betegség jelentősen megtámadta. Az sem szükséges, hogy ágyban fekvő legyen. Olyan öregek is részesülhetnek benne, akik érzik testi erejük hanyatlását. Föl lehet adni gyermeknek is, ha az már annyira érett, hogy hitéből kiindulva megélheti a sztség által adott lelki megerősítést. A sorrend a következő: a bűnbánat sztsége, a szt kenet és az oltárisztség vétele. Kiszolgáltató a pap, tehát nem diákonus v. világi hívő. A sztség anyaga olívaolaj, de szükség esetén más növényi olaj is lehet. Megkenni csak a homlokot és a kezet kell, v. adott esetben csak a homlokot v. más testrészt. Ugyanabban a betegségben is újra föl lehet venni, ha a beteg valamennyire megerősödött, de ismét visszaesett, v. ha a hosszú betegségben rosszabbodás állt be....
II. A hatályos törv-ek szerint. ...
 A ~ kiszolgáltatásának ideje. A lpászt-oknak és a betegek hozzátartozóinak figyelniük kell arra, hogy a betegek e sztséget kellő időben elnyerjék (1001.k.) A Codex nem említi, hogy a betegek maguk is kötelesek a sztséget idejében kérni. Ez azonban amúgy is magától értetődő: a ker. ember alapállásából következik, hogy a gyógyulásnak és a megsztelődésnek az Istentől felkínált eszközeit kérni, azokkal élni köteles, hiszen az üdvösségre hivatott. - A ~nek közös kiszolgáltatása. Egyszerre több betegnek is feladhatólit. keretben, a mpp. előírásai szerint. A betegek számára szükséges, hogy kellően felkészültek legyenek (1002.k.). ... Illetékesek, azaz kiszolgáltatására kötelesek és jogosultak a lpászt. gondozással megbízott összes papok a lpászt. hivatalukra bízott hívők vonatkozásában. Ezeknek a papoknak legalább vélelmezett hozzájárulásával és ésszerű okból bármely más pap is kiszolgáltathatja (1003.k. 2.§). Ezért minden pap magával hordhatja a megáldott olajat, hogy szükség esetén a ~ét ki tudja szolgáltatni (1003.k. 3.§). - A ~nek felvevője. A ~t annak a hívőnek lehet (érvényesen) kiszolgáltatni, aki az értelem használatának (aetas discretionis) elérése után betegség v. öregség miatt veszélybe kerül (1004.k. 1.§). Értelme használatára eljutott hívőnek számít az is, aki pillanatnyilag nincs értelme használatának birtokában, de valamikor rendelkezett ezzel a képességgel. A veszély értelemszerűen halálveszélyre utal, bár ezt a kánon - ellentétben a CIC 1917:940.k. 1.§-ával - nem említi kifejezetten. Az új Codex szavai: in periculo incipit versari, 'veszélybe kerül' azonban - noha burkoltan halálveszélyre vonatkoznak - nem kívánják a veszély közeli és súlyos meglétét. Mindez világossá teszi, hogy a mai egyhfegyelem nem csupán a haldoklók ellátására korlátozza a ~ kiszolgáltatását. Ami a gyengélkedés súlyos voltának megítélését illeti, elég a józan valószínűség. Nem kell aggályoskodni; az orvos véleményét kikérni azonban jó, ha van rá mód. Sebészeti beavatkozás (műtét) előtt a ~ feladható, valahányszor veszélyes betegség miatt operálják a beteget. Öregek is fölvehetik, ha erejük fogytán van; még ha nincs is különösebben veszélyes betegségük. - A ~ megismételhető, ha a beteg felépülése után újra súlyos betegségbe esik, v. ha ugyanannak a betegségnek a folyamán a veszély súlyosabbá válik (1004.k. 2.§). (Katolikus lexikon)

Imádság a betegek XXI. világnapjára (2013. február 11.)

Mindenható és örök Istenünk,
Te vagy életünk alapja és támasza,
olyan remény vagy számunkra, amely soha el nem hagy bennünket,
és az a szeretet, mely a kereszten és Jézus feltámadásában ajándékozza önmagát.
Ragyogjon rá arcod minden betegre, szenved?re és haldoklóra,
és légy irgalmas hozzájuk.
Küldj még jó szamaritánusokat,
akik megmentik és ápolják a betegeket, szenved?ket, haldoklókat
és önzetlenül segítik a leggyengébbeket.

Sz?z Mária, Isten Anyja,
ma hozzád fordulunk, és így kérünk:
Te ismered a magatehetetlenek fájdalmát,
amikor nem lehet eltávolítani a szenvedést.
Anyai szenvedéseddel és azzal, hogy a kereszt alatt álltál,
a betegek menedékévé váltál számunkra.
Add, hogy legyen er?nk és bátorságunk
a Megfeszítettet nézni,
hogy bátorsággal viseljük szenvedéseinket,
és Rá bízzuk magunkat.

Mi Atyánk, végtelenül jó Isten,
hálát adunk a sok példás tanúságtev?ért,
akiknek szenvedéssel teli életútja volt,
és akiket Te közbenjáróinknak adtál.
Hálát adunk Szent Schäffer Annáért,
aki nehéz próbatételeken ment át fiatalkorától kezdve,
miután súlyos baleset következtében betegágyba kényszerült.
Hozzád fordulunk Szent Schäffer Anna:
er?feszítéseid által,
amelyeket a megfeszített és feltámadt Jézussal való
bens?séges barátságért tettél,
nemcsak hogy el tudtad viselni a szenvedésedet,
hanem Vele együtt fel tudtad áldozni magad a többi szenved?ért,
különösen azokért, akik elveszítettek minden reményt.
Közbenjárásoddal segíts nekünk, hogy mi is át tudjuk ölelni életünket,
mégha fájdalom járja is át.
Segíts, hogy bizalommal tekintsünk
a megfeszített Jézusra,
és utunkat azzal a bizonyossággal járjuk végig,
hogy Krisztus szeretete er?sebb minden fájdalomnál,
er?sebb a rossznál és a halálnál.

Hálát adunk Boldog II. János Pál pápáért.
Mindig a betegek mellett volt
az emberi élet elszánt védelmez?jeként.
Hozzád fordulunk Boldog II. János Pál pápa:
add, hogy az imádsággal elnyerjük a hit erejét és a bizonyosságot,
hogy nem fogunk elveszni,
és hogy egész életünkkel és szenvedéseinkkel
Isten kezében és szívében meg vagyunk mentve.
Haláltusád példájával adj nekünk bátorságot
életünk utolsó óráiban is.

Hálát adunk Kalkuttai Boldog Teréz anyáért is,
a haldoklók és kirekesztettek
sötét éjszakáinak valódi angyaláért.
Hozzád fordulunk Boldog Teréz anya:
Jézus Krisztus végtelen szeretetében
és kereszthalálának áldozatában bízva mindig úgy éltél,
hogy szeretetének ezen fénye áthatoljon a szenvedés sötétségén.
Esdd ki nekünk azt a tudatosságot,
hogy mi magunk is fénnyé válhatunk a többi szenved? számára.
Add, hogy reményt tudjunk sugározni,
és hogy mi is fel tudjuk ismerni a beteg és szenved? felebarátban
Urunk arcát, és készségesen segítsünk neki.

Szentháromságos egy Isten,
most a te nagylelk?, atyai kezedbe helyezzük magunkat.
Bízunk határtalan szeretetedben,
Te ?rzöl meg minket
a szép és a nehéz napokon,
életünkben és halálunkban.
Add, hogy fájdalmunkon keresztül
hitünk és reményünk megújuljon Benned,
hogy Isten egész népe megtapasztalhassa a megváltás kegyelmét.
Most és mindörökkön-örökké.
Ámen. 


A Szentatya üzenete a betegek XXI. világnapjára (2013. február 11.)
„Menj és tégy te is hasonlóképpen” (Lk 10, 37)

Kedves Testvéreim!

1. 2013. február 11-én, a Lourdes-i Sz?zanya liturgikus emléknapján az altöttingi Mária-kegyhelyen tartjuk meg ünnepélyes formában a betegek XXI. világnapját. Ez a nap a betegek, az egészségügyi dolgozók, a keresztény hívek és minden jóakaratú ember számára fontos alkalom: „az imádság, a megosztás fontos pillanata, alkalom arra, hogy a szenvedést felajánljuk az Egyházért, meghívást jelent mindenkinek, hogy felismerje beteg testvére arcában Krisztus szent arcát, aki a szenvedésén, halálán és feltámadásán keresztül vitte végbe az emberiség üdvözítését” (vö. II. János Pál, A betegek világnapjának alapító levele, 1992. május 13, 3.). Ezen a napon különösen közel érzem magam hozzátok, kedves betegek, akik a betegségb?l és szenvedésb?l fakadó próbatétel nehéz id?szakát élitek meg beteggondozó intézetekben, gyógykezel? helyeken vagy otthonotokban. Mindenkihez jussanak el a II. Vatikáni Zsinat atyáinak bátorító szavai: „Nem vagytok magatokra hagyva, és nem vagytok feleslegesek sem: Krisztus hívott meg titeket, az ? áttetsz? képmása vagytok” (Üzenet a szegényeknek, a betegeknek és a szenved?knek).

2. Hogy kísérjelek Benneteket a lelki zarándokúton, amely Lourdes-ból – a remény és a kegyelem szimbolikus helyér?l – az altöttingi kegyhely felé vezet minket, a jó szamaritánus alakját szeretném elmélkedésnek javasolni (vö. Lk 10,25-37). Az evangéliumi példabeszéd, amelyet szent Lukács mond el, a hétköznapi életb?l vett képek és elbeszélések sorába illeszkedik bele, amelyekkel Jézus meg akarja értetni, hogy Isten végtelenül szeret minden embert, különösen akkor, amikor életében betegség vagy fájdalom van jelen. Ugyanakkor a jó szamaritánusról szóló példabeszéd záró szavaival: „Menj és tégy te is hasonlóképpen” (Lk 10, 37), Jézus rámutat arra, hogy milyen magatartással kell valamennyi tanítványának mások felé fordulnia, f?leg azok felé, akiknek ápolásra van szükségük. Az Istennel való intenzív imaéleten keresztül az ? végtelen szeretetéb?l kell er?t merítenünk, hogy a jó szamaritánushoz hasonlóan nap mint nap konkrét figyelem legyen bennünk az iránt, aki testében vagy lelkében megsebzett, aki segítséget kér, legyen az akár ismeretlen és szegény ember. Ez nemcsak a lelkipásztori és egészségügyi dolgozókra vonatkozik, hanem mindenkire, magára a betegre is, aki saját helyzetét megélheti a hit távlatában: „Nem a szenvedés kiiktatása, nem a szenvedés el?li menekülés üdvözíti az embert, hanem a képesség, hogy a szenvedést elfogadja, benne érlel?djön, és értelmet találjon benne a Krisztussal való egyesülés révén, aki végtelen szeretettel szenvedett” (Spe salvi kezdet? enciklika, 37).

3. Számos egyházatya a jó szamaritánus alakjában magát Jézust látta, a rablók kezére került emberben pedig Ádámot, a saját b?ne által megsebzett és eltévelyedett emberiséget (vö. Órigenész homíliája Lukács evangéliumáról XXXIV, 1-9; Szent Ambrus, Magyarázat szent Lukács evangéliumához, 71-84; Szent Ágoston, Beszédei 171). Jézus az Isten Fia, aki jelenvalóvá teszi az Atya szeretetét, amely h?séges, örök, korlátok és határok nélküli szeretet. De Jézus az is, aki „leveti” „isteni öltözékét” („kiüresíti önmagát”), aki leereszkedik isteni „mivoltából”, hogy emberi alakot öltsön (vö. Fil 2,6-8) és közelebb kerüljön az ember fájdalmához egészen addig, hogy alászállt a poklokra, ahogy a Hiszekegyben mondjuk, és hogy reményt és fényt hozzon. Nem tartja félteni való kincsnek azt, hogy Istennel egyenl?, hogy ? Isten (vö. Fil 2,6), hanem irgalommal telve lehajol az emberi szenvedés mélységébe, hogy a vigasz olaját és a remény borát öntse rá.

4. A Hit éve, amelyet most élünk, kedvez? alkalmat jelent, hogy felélénkítsük a szeretetszolgálatot egyházi közösségeinkben, hogy mindenki jó szamaritánus legyen a másik felé, a mellette lév? ember felé. Ezzel kapcsolatban szeretnék felidézni néhány személyt az Egyház történetének számtalan alakja közül, akik segítették a betegeket abban, hogy értéket tulajdonítsanak a szenvedésnek emberi és lelki téren. Jelentsenek ?k példát és ösztönzést számunkra. A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz, a „scientia amoris (szeretet tudománya) szakért?je” (II. János Pál, Novo Millennio ineunte apostoli levél, 42), betegségét – amely „nagy szenvedéseken keresztül a halálhoz” vezette – „mély egységben tudta megélni Krisztus szenvedésével” (vö. Általános kihallgatás, 2011. április 6.). A tiszteletre méltó Luigi Novarese, akire sokan még ma is nagyon jól emlékeznek, szolgálata végzése során megértette, milyen fontos a betegekért és a szenved?kért, illetve velük együtt imádkozni. Gyakran kísérte ?ket Mária-kegyhelyekre, különösen a lourdes-i barlangba. A felebarát iránti szeretett?l indíttatva Raoul Follereau a Hansen-kórban (lepra) szenved? betegeknek szentelte életét a földgolyó legeldugottabb vidékein is, és ? kezdeményezte a leprás betegek világnapjának bevezetését. Kalkuttai Boldog Teréz anya minden napját az eucharisztikus Jézussal való találkozással kezdte, és ezután ment ki az utcára rózsafüzérrel a kezében, hogy találkozzon a szenved?kben jelen lév? Úrral és szolgálja ?t, f?leg azokban, „akiket nem akarnak, nem szeretnek, akikkel nem tör?dnek”. Mindelstetteni Szent Schäffer Anna is példásan tudta saját szenvedéseit Krisztuséival egyesíteni: „a betegágya … kolostori cellává vált számára, és a szenvedés misszionáriusi szolgálatot jelentett neki… A napi szentáldozásból er?t merítve, fáradhatatlan közbenjáróvá vált az imádságban, és Isten szeretetét tükrözte vissza sokak számára, akik tanácsot kértek t?le” (Szenttéavatási homília, 2012. október 21.). Az evangéliumból kiemelkedik a Boldogságos Sz?z Mária alakja, aki a legnagyobb áldozatig, a Golgotára is követte szenved? fiát. ? soha nem veszítette el a reményt, hogy Isten gy?z a rossz, a fájdalom és a halál felett, és ugyanazzal a hittel és szeretettel tudta átölelni Isten Fiát, amikor megszületett a betlehemi barlangban, és amikor meghalt a kereszten. Az isteni er?ben való határozott bizalmát beragyogja Krisztus feltámadása, amely reményt ad a szenvedésben és megújítja a bizonyosságot az Úr közelségében és vigasztalásában.

5. Végül pedig szívb?l jöv? hálámat és bátorításomat szeretném kifejezni a katolikus egészségügyi intézményeknek, a világi társadalomnak, az egyházmegyéknek, a keresztény közösségeknek, az egészségügyi pasztorációban elkötelezett szerzetesi családoknak, az egészségügyi dolgozók és önkéntesek egyesületeinek. Kívánom, hogy mindenkiben növekedjen annak tudata, hogy „az Egyház, amikor bármely emberi életet szeretettel és nagylelk?en fogad – különösen ha az gyengébb és beteg –, manapság küldetésének alapvet? feladatát teljesíti” (II. János Pál, Christifideles laici szinódus utáni apostoli buzdítása, 38.).

A betegek XXI. világnapját a Sz?zanyára, az Altöttingben tisztelt Kegyelmek Anyjának közbenjárására bízom, hogy mindig ott legyen a szenved? emberiség mellett a vigasz és a szilárd remény keresésében. Segítse mindazokat, akik az irgalmasság apostolkodásában részt vesznek, hogy jó szamaritánusokká váljanak testvéreik számára, akik a betegség és szenvedés próbatételén mennek keresztül, és szívb?l adom apostoli áldásomat.

Vatikán, 2013. XVI. Benedek pápa 


XVI. Benedek üzenetei a Betegek világnapjára 2011-ben és 2012-ben


VÍGASZTALÁS
- Szomorúságodban boldogan várd a rákövetkező örömödet!
                        Damiáni Szent Péter püspök leveleiből (Lib. 8, 6: PL 144, 473-476)
Arra kértél, kedves testvér, hogy vigasztaló levelet írjak neked, és intelmemmel próbáljam megédesíteni lelked keservét, amit annyi sok csapás miatt kell most elviselned.
De ha okosan gondolkodói, akkor ez a vigasztalás már készen is van számodra. Hiszen azok az isteni igék, amelyek örökséged elérésér?l biztosítanak téged, az örökbe fogadott fiút, kétségtelenül megmutatják neked a vigasztalás útját is. Mert van-e világosabb kijelentés például ennél: Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben, és készülj fel a megpróbáltatásra? (Vö. Sir 2, 1-2).

Ahol ugyanis megvan az istenfélelem és igazi vallásosság, ott bármilyen súlyos megpróbáltatás jöjjön is, az nem a szolga megkínzásának t?nik, hanem sokkal inkább az Atya fegyelmez? eszközének.
Ezért, amikor a türelmes Jób sok szenvedése között így kiált fel: Bárcsak az Isten, aki elkezdte, összezúzna; s felemelné kezét, és végezne már velem; utána rögtön hozzáf?zi ezt is: Ez az én vigasztalásom, hogy kínnal sújt, és nem kímél (v?. Jób 6, 10).
Isten választottai számára ugyanis nagy vigasztalás maga az Istent?l jöv? csapás. Mert amikor e rövid ideig tartó ostorozást szenvedik, már ugyanakkor a dics?séges égi boldogság elérésének a biztos reménye bátorítja lépteiket.

Az aranyműves kalapácsa azért sújt le az aranyra, hogy minden salakot kiverjen belőle; a reszelő is azért csiszolja az ércet, hogy annak erezete annál ragyogóbban előtűnjék. A kemence teszi próbára a fazekas edényeit, az igaz embereket pedig a megpróbáltatások kísér­tése (v?. Sir 27, 5). Ezért beszél így Szent Jakab: Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket (Jak l, 2).
Valóban, jogos örömmel örvendezhetnek azok, akik vétkeikért ideig tartó szenvedést kapnak itt a földön, mert jó cselekedeteikért örök jutalmat kapnak a mennyben.

Ezért tehát, kedves jó testvérem, bár csapások sújtanak, és a mennyb?l jöv? fenyíték tisztogat, a kétségbeesés össze ne törje lelkedet; ajkad ne nyíljék zúgolódó panaszra; el ne nyeljen a kínzó szomorúság: a kislelk?ség türelmetlenné ne tegyen, hanem igyekezzél mindig der?s arccal járni, jókedvedet meg?rizni szívedben, hogy ajkadon ujjongó hálaadás fakadjon.
Bizony, magasztalnunk kell Isten ama csodálatos intézkedését, amellyel övéit azért sújtja ideig-óráig, hogy ezáltal megkímélje ?ket az örökké tartó kíntól; azért szorongat bennünket, hogy felemeljen; azért ütvág, hogy gyógyítson; azért sújt le, hogy felmagasztaljon.
A Szentírás ilyen és ehhez hasonló tanúságtételei er?sítsék türelmedet, kedvesem! Szomorúságodban boldogan várd a rákövetkez? örömödet!
Készítsen fel erre az örömre a remény, és gyújtsa fel benned a szeretet a buzgóságot. Az ilyen boldogan megmámorosodott lélek könnyen felejti, amit küls?leg el kell szenvednie, és azzal táplálkozik, és arra törekszik, amit lelke belsejében szemlél.